| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Fazekas Mihály Fazekas Mihály összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Rész grey = Comment text
3505 2 | Döbrögiből; sok csuklás közbe sokára~Úgy nyöghette ki,
3506 1 | Szenderítő nyúgalom;~Közbe-közbe szunnyadozva~ Csendesedj
3507 2 | rajta nevetni~Majd borozás közbenn. Igaz is: mert rajta nem
3508 1 | átszegező szeme~A vállam közein mintha jeges vizet~
3509 2 | hogy vélt orvossa felé közelített,~Majd kirepűlt szedres bőréből;
3510 2 | udvar~Környékén; - hozzá közelítni akárki fiának~Sem lehetett,
3511 1 | Könyörülj hazámon! ~Add vissza közénk a szeretet tüzét,~ Mely
3512 1 | Jaj annak, ki akkor jár a közepében:~Morog Cerberus, pokol örvényében,~
3513 1 | öreg tetőn,~Egy szép kert közepén, melyet örök tavasz,~
3514 1 | bóldogságnak~ Uszkálván közepette,~Egy ottan nőtt kivánságnak~
3515 1 | egy fényszála lettem,~Mert középpontjára érzem, hogy siettet~
3516 1 | kivánsági, mi a hijjatok?~Csak középpontotok egy jó szív légyen,~
3517 1 | ihol a ravasz elpuhúlás. ~A közhaszonról már nem is álmodunk,~
3518 1 | mert ki-ki űzheti~ Közjóra célzó hivatalját~
3519 1 | a szemébe,~S repkedjetek közöttük. ~Cicázzatok, galambim,~
3520 1 | Nem tettek ennyi kárt közöttünk,~ Mint ihol
3521 1 | Szentség húzza barátomat~Egy központra velem, s kérjük az ég urát,~
3522 2 | Háromszor tettem fogadást, hogy közrebocsátom~A fúrfangos eszű Lúdas Matyi
3523 1 | mely keseregve néz~Az árva község, a közügy és ez a ~
3524 1 | recét szőnek,~Melyet, mig közte szaladoznak,~ A villámok
3525 1 | meghagyja bölcsessége,~ Hogy köztök jobban kitessen vallásunk
3526 1 | Lelke is itt legelészne köztünk.~De nem mosolygasz? ott
3527 1 | keseregve néz~Az árva község, a közügy és ez a ~ Bajnoktalan
3528 1 | Nyereségét és gyönyörűségét,~ Közűlök nagy harccal kirontott,~
3529 1 | úgy osztogatta~ Venus közzénk kegyelmét,~Hogy kellemét
3530 1 | tengereket veti~ Bár közzétek; akár kemény~Kőbástyákba
3531 1 | S reményed omladéki közzül~ Vesd ide
3532 1 | tömlöcébe, ~Melyet rézből koholtatna~ Még nem hallott munkával,~
3533 1 | raboskodik~ S a test kóldusbotja után vakoskodik.~Imé felhánytam
3534 1 | azért senkit se nevezzünk~Kóldúsnak, se cigánynak, az e'félékbe
3535 1 | De kiszúrja szemed egy kolduspálcával.~Én hát az Istenre vetem
3536 1 | forgatták.~Ekkor regementünk komandirozója~Mészáros oberster főparancsolója,~
3537 3 | grófné nagy cifrán~ Megy komédiába,~Szép gavallérok karján~
3538 2 | csinálta,~A palotában a kőmíves munka királyi,~Bár csak
3539 1 | Mivel mégis az ifjú szép koncát féltette,~Az egybekelés
3540 1 | fölperdítnek~ E kis nyájas koncertek,~Éneklésre kényszerítnek,~
3541 1 | ki sem mondják: már sokan koncolják,~Vágják, mint a kaszás a
3542 1 | A földbenyelte Kondé~Dézsmálta jó boromból~Van
3543 2 | szakács, kertész, szoba- konyhaleányok,~Béres, strázsa, kocsis,
3544 2 | azomba az erdő~Rengett a sűrű kopogástól, s a rohanó fák~Vad morgásaitól. -
3545 3 | törtenek útakat?~ A kor határt vetett azoknak,~
3546 2 | az ő vele nőtt egyforma korású~Virgoncok; de csak ott volt
3547 1 | ki hajdanában,~A vitéz korbann, egekig ragyogtál,~A világosság
3548 1 | ama tehetetlen gyermeki korból~Felserdült virgonc ifjú
3549 2 | abban az időben. -~ Korhely! léhűtő! majd a vásárra,
3550 1 | becsűstől,~ Nem korhelyes, se kényes,~ Be
3551 2 | kacagánkát vetve nyakába,~A korhelyt, fogadott apjának visszabocsátom. ~
3552 1 | Ékesgetnek, az éj oda ~Kormos gyermekeit fel nem eresztheti,~
3553 1 | társaiknak~ Kornyadozó nyakakon tapodják ~Némely,
3554 2 | akartak eloszlani, ágyban~Kornyadozott: hogy vélt orvossa felé
3555 1 | Eljövén a nyár, puszta kóró már.~ Szép, szép a szabad
3556 1 | idejű, szilas~ Gyengébb korodban, bárha Dianna tán~
3557 1 | mája, csuhéja sovány korójján. ~A lomha télnek zordonos
3558 1 | nyertek.~Látlak már felhők koronája!~ A természet legszebb
3559 1 | villogjon gyönggyel ragyogó koronánk tetejedbe. -~Mink ugyan,
3560 1 | Nagy neve, pompája biztat koronával:~De kiszúrja szemed egy
3561 3 | Setét s lecsonkúlt oszlopi a koros~ Fatörzsököknek, mellyek
3562 1 | szárnya teszi Princ Coburg korpussát,~E tartja Moldvának nagy
3563 1 | szivemet.~S ha vizet merít korsójába:~ Fussatok bele hamarjába,~
3564 1 | Forró torkában. Mely könnyen kortyan el a nagy~Minden! az elmállott
3565 1 | bármi zsendült,~Mindég te kóstolád meg?~Hát a' jut-é eszedbe,~
3566 1 | gyönyörű részeiben pedig~Kóstolnánk az öröm drága gyümölcseit.~
3567 1 | elmúlt,~Ellenben sok mérget kóstoltam.~ Már az ég jóltévő
3568 3 | miképpen~Függtök ama cserjés kősziklának meredekjén,~Már sohasem
3569 1 | alól fejét~ És pelyhes koszorúját~ Lassanként nyitogatja
3570 1 | áldozatunk nemes~Példáján. Koszorúk alá~ Nőtt virtus! te,
3571 1 | Nagy Vitéznek:~ Nyert koszorúm gyönyörűbb tenállad.~F ~
3572 1 | veletek. ~A sanyarún~Nyert koszorún~ Csak kapkodjatok ám
3573 1 | hazánknak.~Mert buja szirmokkal koszorúzva derült ki virágod~A nagy
3574 1 | Nézd! síromat nézd! most koszorúzza fel~ Egy hív barátném4 -
3575 2 | illett rá tászli, paróka,~Koszperd és bugyogó; úgyhogy Skorbuntzius
3576 2 | vagy a Lúdas Matyi; osztán~Kotródj ám, mert száz lelked lesz,
3577 1 | a köhécselőd is,~Vagy a kotús vizektől~Nád nőtte bé az
3578 1 | mihaszna bölcse,~Ha néha kótyogóson~A fizikába vágok~Vagy astronómizálok.~
3579 2 | És az azokra való szer kotyvasztáshoz is értett. -~Elkéré ekkor
3580 1 | Mint hal, s mint elegyűl a kóválygó komor éjnek~Bolyhaival! -
3581 1 | tennem?~ Ha ti is kővé váltatok,~ Fohászkodást
3582 3 | Vagy szkíták közzé, vagy Kréta sebes vize mellé,~Vagy tán
3583 2 | Mentse az illyentől még a jó krími tatárt is!~Fához kötve urok,
3584 2 | porokra;~Érvágó, köppöly, kristély, láncéta, borotva~S más
3585 1 | inkább sóvárganak ikrás~Krumplijokon, mintsem gondoskodnának
3586 1 | ment.~Egy lakos, aki csupán krumplit termeszte, mivelhogy~Földje
3587 2 | hogy hol van az orvos?~Kúcsolják kezeket, tanakodnak, hogy
3588 3 | az ő szivének fele~ Küld, hogy függesszen szivéhez,~
3589 2 | szabadúla meg: a paphoz küldé, hogy az Istent~A fűveknek
3590 2 | felett ígér, és a kocsijában~Küldi el a generál szállásáig.
3591 1 | repcevirágot,~S megnyomván, úgy küldik rá a gyalogságot.~Ezek rajta
3592 1 | megtört csontomat,~Ispotályba küldött, a több betegekkel,~Itt
3593 2 | Orvosokat hívtak, s kurrenst küldöztek az ország~Minden részéhez,
3594 1 | De mi szükségünk tűkört külföldbe keresnünk?~A fátum minket
3595 2 | Szolgált; (hajdann ez valamely külföldi seregnél~Felcser vólt) minthogy
3596 3 | Lévén vídékünk, ládd, én külföldre nagy üggyel~Hajtogatom kecskéimet,
3597 1 | Csiklandá fel az ébredés.~Mint küszködtek a híg álom alá lapult~
3598 1 | kenyérért~ Más küszöbéhez.~
3599 2 | van utánna, sehonnan~Egy kukk hang se felel. Most, most
3600 2 | szólga, poroszló,~Hajdú, kukta, szakács, kertész, szoba-
3601 1 | megtalálhatom~ A nagy titok kúlcsait,~ Újra nyíló életem~
3602 2 | Ekkor az ágyfőből a pénz kulcsát kikeresvén,~Lúdjaim árát
3603 1 | Lakatot vét rá vitézül~ S kúlcsát zsebjébe veti. ~Végre az
3604 1 | tudja, hol van a cigányok kunyhója,~Ott keressen segítő társakat
3605 2 | ütötte ki többé;~És addig kunyorált, hogy csak rávette az anyját:~
3606 1 | galambom!~ Tölts bort a kupába,~A szegény magyar legény~
3607 2 | eladná;~S így kapadozva talám kupec is kerekedne belőlle,~Mely
3608 1 | ha észrevettek:~Megszünt kurázsijok, s meg visszasiettek.~Végre
3609 2 | csendet. -~Már most mindnyájan kurjantnak; a hangok özönje~Zengeti
3610 2 | rendes~Orvosokat hívtak, s kurrenst küldöztek az ország~Minden
3611 1 | körültekintvén~Itt léte kurtaságát,~Mely oly hamar lerusszan,~
3612 1 | állatit. ~A mocsáros nép kuruttyol,~ Prüccsög a sok kis
3613 1 | vízre vólt, s edénnye~A kútba visszacuppant.~Oda pattanék,
3614 1 | Főpap ~Az ő szentsége kútfeje ezen nagy igazságnak;~
3615 1 | szeretet kimeríthetetlen ~Nagy kútfejének színe előtt: kinek~Mindenttudó
3616 1 | velem,~ Áldjuk mennyei kútfejét~Erkölcsünknek. Az őtőle
3617 2 | szamár-, disznó-, eb-, egér-, kutya-, macskatövissek~Hát meg
3618 2 | az ollyan~Rossz úton járó kutyafog, mint a mi Matyink vólt,~
3619 1 | tudod,~Még gyengén tipegő lábaidat, mikor~ A Pindus meredekjeit~
3620 1 | vérbe feresztett~Bárány lábainál a farkas alélva rogyott
3621 1 | leli-é ferdének?~Nézzen végig lábamon, látja-é görbének?~A bölcs
3622 1 | semmi halandó~ Lábbal nem tapodott hegyen. ~Feljutván,
3623 1 | szemet, szép mejjet, szép lábikrát látott.~Nincs sem éte, sem
3624 1 | sokaknak~ Mérész lábokat eltörik. ~Eltévednek az
3625 1 | sebes folyásnak,~ Benne lábokkal gödröt ásnak.~Amaz mélységét
3626 1 | volnék, ami vagyok,~ Lábom azt is igérte,~Hogy a Kárpátusok
3627 1 | hogy az úré olly csekély lábon jár,~Hogy azt bóltcímerének
3628 1 | mesterséges fólttal.~Csámpások a lábszárak, kétfelé kaszálnak,~Száraz
3629 2 | Fogva, hogy a földet még a lábujja sem érte.~Míg húzták-vonták,
3630 1 | magam aluttá tettem,~ Lábujjhegyen lépeget~Ruszánda, megáll
3631 1 | megnyert.~A szép gazdag lágert, cifra sátorival,~A gyönyörű
3632 1 | Ott, a szenderedés angyali lágy-meleg~Álom ködjeivel béhehegének,
3633 1 | debreceni főbíró Domokos Lajos halálára ~
3634 1 | megkészül,~ Danaët bévezeti,~Lakatot vét rá vitézül~ S kúlcsát
3635 1 | hamar, hogy még ma kézfogót lakhassunk.~Bőriből majd kipattan a
3636 1 | felette,~ Lengvén, kis lakhellyét el is felejtette,~Már örök
3637 1 | paradicsomától távozott,~Annak még lakhelye is átkozott,~ Mert reménye
3638 2 | megyen vele. - Nézd, ottan lakik egy úr,~A Lúdas Matyi név
3639 2 | Sarkához. - Készen az ebéd; jól laknak; a hintó~Ott terem. - Egy
3640 1 | csóválva tovább ment.~Egy lakos, aki csupán krumplit termeszte,
3641 1 | ősszel.~Ezt látván a több lakosok, felhagytak az áldott~Búzatenyésztéssel;
3642 1 | és irígység~ Nem lakozik veled egy tanyába. ~Rezgő
3643 1 | Múzsák, még mikor Hélikonon laktak.~Aki akar ennek tetejére
3644 3 | szokások~ Láncaival lekötözve nyögnek. ~
3645 1 | Mely rózsákból font láncára vetett.~ Oh mely
3646 2 | Érvágó, köppöly, kristély, láncéta, borotva~S más borbélyszerszám
3647 1 | nem elég ahoz,~ Hogy láncok ne szakadjon el.~Sőt két
3648 1 | Poéta ~Múzsám! pongyola láncokat~Fűzék a kikelet gyenge virágiból,~
3649 1 | találja ki,~ Mely'k láncokon vagy mely'k üregbe~
3650 1 | Végre az ajtó mellé is~ Láncol dühös ebeket,~Ne bocsássanak
3651 1 | szemzeni nem tudó~Gyémánt láncotokat mégse szakasztja el.~
3652 1 | Koszorút kössetek, óh jeles~Lánggal gerjedező szűzek! emeljetek~
3653 1 | lobog fel a te~Jótéteményed lángja is, orvosi~ Szerrel
3654 1 | S sok ezernyi szerek lángjából~Felhőt hirdet a levegőbe,~
3655 1 | gunnyasztó~ Hajnal lassú lángjánál~Áldozzunk a szívforrasztó~
3656 1 | játszani,~ S benne rezgő lángnak látszani,~A kezemre egy
3657 1 | Menyköves fellegek,~Szórjatok lángot, egek,~ Mindég
3658 1 | homályba,~Még a természetnek lángszínű bársonyja,~ Amellyel
3659 1 | feszült ereink~ Még jól se lankadtak;~Tüzünktől felforrt véreink~
3660 1 | lenne,~Hogy egy Homérus lantjának~ Ezüst húrján pengene.~
3661 3 | minden rászedte. - Kis erdei lantját~Egy csendes völgyben minap
3662 1 | Már a lanyha zefir, páfusi lantodon~Sem szunnyad, se cicáz,
3663 1 | meg!~Sőt míg érte siket lantomat izgatom,~Már hányféle veszélyt
3664 1 | életeket merél~ Igérni lantos verseidnek,~ Vétkezem-é,
3665 1 | Drómó tudná ízlésteket, édes~Lantosim! Amíg hát e per valamerre
3666 1 | Hol vagynak a víg erdei lantosok~S búbos pacsirták hajnali
3667 1 | Lantosok-é? hegedűbe valók? vagy táragatóba?~
3668 1 | Van tehát arra jussa,~Hogy lantozzon árnyékának~ Egy hazánk
3669 1 | Helikon tetejére~Zengedezni lanttal mentek~ Nyelvünk dícséretére,~
3670 1 | meg jóltévő föld hantos lapja, melyet~ Tapadok, mutass
3671 1 | nőtt egy azok hellyett.~Egy lapocka fellyebb áll, púpos egyik
3672 1 | Hát kiben szent szín alatt lappang buja szerelem,~ Sok
3673 1 | küszködtek a híg álom alá lapult~ Andalgással az ellene~
3674 1 | makrancos tél,~ Zúzos lárvád elvetnünk!~Vidd el rólunk
3675 1 | koszorút, aki puhálkodik.~Menj, láss dolgod után. Azzal odább
3676 1 | melyre teremtetett,~ Lássák, mit cselekesznek!~
3677 2 | természet erőt vett,~És lassan-lassan keze szennyét csak kiheverte~
3678 1 | pelyhes koszorúját~ Lassanként nyitogatja ki. ~Jer, lágy
3679 3 | legelőször is ezt felelé rá:~Lássatok a legeléshe' fiúk, s járjátok
3680 1 | honnyotokért, ugyan~ Lássátok e szörnyű veszéllyét~
3681 1 | De kezdenek immár lassodni.~Már emelkednek tolongással~
3682 1 | találám tenni.~Hát egyszer lassu mozgással~ Szobám ajtaja
3683 1 | repültök el~Lengő gondolatok. Lássuk, ezen csuda~Két színű s
3684 1 | úr gondosan személlyem,~Lát-e forradást avagy himlőhelyet
3685 2 | Öszvegyalúlódott velek. - Innen láta először~A mi fiúnk, nézvén
3686 3 | személlyét.~A jeles ifjút ott látám, Meliboee, kiért én~Minden
3687 1 | honotoknak~ Fűszerezitek látatlanúl,~Violák! nem vidul balzsamtoktól,~
3688 2 | Forgani, hogy pompás fedelet láthasson az ember.~Én, nagyságos
3689 1 | éjszak tunya seregét:~Hadd láthassuk pompájába~ A vidító
3690 1 | füstöt látnék gyűlni,~ A láthatár kezd setétűlni.~Örűljetek,
3691 1 | láttam a napot,~ Hogy láthatárra felkapott~Fényes képe még
3692 1 | táplálja minden állatját,~Ki a láthatatlan párából~ S sok ezernyi
3693 1 | égitestek közé menni,~ A láthatatlanból megláthatót tenni,~Útját,
3694 1 | Tapintás ~Szemem, nem láthattad, mégis fénylettél,~
3695 1 | S népét, még csak egyet láthattunk, kergettük.~Itt lehetett
3696 1 | ferdének?~Nézzen végig lábamon, látja-é görbének?~A bölcs ifjú nem
3697 1 | többé nem csalogathattok.~Látjátok véremnek pezsgő forrását,~
3698 1 | az egektől mit nyertek.~Látlak már felhők koronája!~
3699 2 | Ólálkodva az aljra velek; - mit látnak? az Isten~Mentse az illyentől
3700 1 | majd megrakodjatok.~Mintha látnám már a gyöngyöket,~ Melyek
3701 1 | táján~Mintha nagy füstöt látnék gyűlni,~ A láthatár
3702 2 | daganatjaitól: ihol újra~Látogatásra megyen hozzá Matyi, hajdani
3703 1 | bátran truccolhatna~ A latrok próbájával. ~Jól van, a
3704 2 | nyáron? jobb, hogyha dologhoz~Látsz itthonn: - az anyó így s
3705 1 | S benne rezgő lángnak látszani,~A kezemre egy szem cseppent
3706 1 | öszvebúnyolódtunk,~ Látta az esthajnal, miként csókolódtunk,~
3707 2 | Fővel; mások még több szépet láttak ezen kis~Munkában, de kivált
3708 1 | hunytakor is, pedig~ Láttátok ő képét fiában,~
3709 3 | kis patakocska, kit~ Láttomra szűl e nagy hegy? Eredj,
3710 2 | ispán,~Széjjel rendeli a látványságot, hogy az erdőt~Hajtsák meg,
3711 1 | Oly vígan hagya itt, mint le-lejöttekor. ~Múzsa ~ Szép volt
3712 1 | Nincs egy ép tagja is a bíró leányának.~Ezeket én az úrnak kinyilatkoztattam,~
3713 1 | merje-é rávetni,~A főbíró leányát magának kéretni.~Merhet'
3714 1 | diós tanyából~Egy kis vidor leányka~A vízre vólt, s edénnye~
3715 1 | elnyerte; ~Volt ennek egy leánykája,~ Ki még nem is zsendűle,~
3716 1 | ékesen nyitának,~A jól nevelt leányokon~ Minden szemek kapának.~
3717 1 | kalmár megölelte~A szép leányt, az pedig neki azt felelte:~
3718 1 | másra lebben,~ Hadd lebbenjen, meglehet,~Azt veszem érzékenyebben,~
3719 1 | végtelen semmi párkányán lebeg bár,~ Avagy a tetőtlen
3720 1 | megázik,~És úgy nyirkos lebegésekkel~ Játszik a ránéző képekkel:~
3721 1 | begyed,~ Lassan lebegjetek, virágok,~
3722 1 | arra gondja,~ Hogy őtet lebegtessék. ~Amazok tőlle elfutván,~
3723 1 | Heverészhet kedvére,~ Nem lebernyés szolga,~Van húsa, szalonnája,~
3724 1 | felséges útján~ Ily alacson lebocsátkozásért~Ne feddjetek meg. - Még
3725 2 | már lelt. Egy sűrű völgybe lecsalja. -~Illyen lenne derék, hahogy
3726 1 | levegőbe.~ No, most lecsapott a mezőbe!~Minden állatok
3727 1 | Egy jó palack-kommandó~Lecsendesíti tüstént.~Ki a király, ha
3728 3 | tisztelettel. ~ Setét s lecsonkúlt oszlopi a koros~ Fatörzsököknek,
3729 1 | Cicázzatok, galambim,~Míg a ledér cicának,~A körme nagyra
3730 1 | festegetésivel~ És áltató ledérkedéssel~ Öszvezavart eszemen
3731 1 | másikig repülni~Nem fajtalan ledérség.~Míg a fiú irígyen~Nem nézi,
3732 2 | munka, pihentek.~Már jobbára ledöntve hevert a címeres erdő~Legszebb
3733 1 | hajlék~Oszlopi! - egybe ledűl! fuss édesem! édesem ímé~
3734 1 | a minap~ Gondolkozva ledűlék~ Egy kis rózsabokor
3735 1 | Amíg hát e per valamerre ledűlne,~Írjunk kis Múzsám pompás
3736 1 | kapcsolnám,~ Az ágyról leejtettem.~Én leugrék megrettenve,~
3737 1 | Mert legfőbb várába képét lefestette,~Moldvának nagy részét hólna
3738 1 | tudna. ~Hát az esztendő lefolyása millyen~Változásokkal fog
3739 1 | elenyészett~ A legártatlanabb pára,~ Hogy haldoklott,
3740 1 | Szomszédsága miatt nem~ Legbátrabb telelés vala. ~A kedves
3741 3 | Kettőt ellett ő, pedig a legcímeresebbet~S a sűrű mogyorósba hagyá
3742 3 | köszönhetem én marhám szabados legelését,~Általa fúvogatom, ládd,
3743 3 | ezt felelé rá:~Lássatok a legeléshe' fiúk, s járjátok az ökröt.~~~~~~
3744 1 | lovoknak~ Lelke is itt legelészne köztünk.~De nem mosolygasz?
3745 3 | sivatag köves a föld,~S a legelő sásos posvánnyal van beterítve.~
3746 3 | óltárt.~Hallván kérésem, legelőször is ezt felelé rá:~Lássatok
3747 1 | folytában,~Augusztus hónapnak legelső napjában,~Mikor a szép hajnal
3748 1 | Albion örvendő mezejébe legelvén,~Néked öröm-hálát zengjen
3749 1 | hát már óh kezdetnek~ Legfelségesb példája,~A felserdült természetnek~
3750 1 | engem sem átkoztok,~Kinek a legforróbb szerelem~ Egészen megfőzé
3751 1 | erdőkre veresses arany színt~Leggyent, azzal elűl, s az arany
3752 1 | Menj hát, Ámelim, a leggyönyörűbb napok~Kísérjék jeles érdemed.~
3753 1 | kereskedő ezeknek sorában,~Leginkább szembetünő vólt csinos bóltjában.~
3754 3 | hogy féltettem~ Mint legkedvesebb kincsemet,~Ihol most elébe
3755 1 | lelkei~ Kik Régulusnak legnehezebb nyomán~ Törtettetek
3756 1 | gyönyörűségeim kebelébe lettek,~Legnemesebb boldogság tetejébe tettek,~
3757 1 | álmodásit. ~Óh, kedves élet legsanyarúbb neme!~Ugyan mi szükség vólna
3758 1 | vajda, a Próféta mentse~Legszegényebb szolgáját, hogy ez a szerencse~
3759 1 | jól őrízzétek~ A szív legszentebb érzését,~Nagy vigyázással
3760 1 | tudta ama csábítók~ Legtöbbet próbált feje,~Ki előtt nem
3761 1 | benneteket,~Majd a leányok leguggolnak,~ S titeket gondossan
3762 1 | tudom, ily dicsőség. ~Álnok legyecskék! Szemtelen állatok!~
3763 3 | Rajtad megboszúlom:~Legyek csak grófné, tüstént~
3764 2 | Ez munka fejében~Nyáron a legyet a szárán csapkodta napestig,~
3765 1 | dugjuk! ~Társaságunknak ne legyünk heréi,~És ne kívánjuk, hogy
3766 1 | hogy meghervadtam,~ Ha lehajtom fejemet,~Azt súgja a főld
3767 3 | meg az erdőlők danolása lehangzik.~És azalatt nyögdécselnek
3768 3 | S órák, ti, kikben még lehellek,~ A gyönyörű
3769 1 | csendes este,~ Nyugtató lehelletet,~Hogy törődött vére, teste~
3770 1 | S fűszeres lelkedet rá lehelletted,~Már ezt az új balzsamodat
3771 1 | Mert e jó illatot kincsem lehelte. ~Tapintás ~Szemem, nem
3772 1 | Csak hogy igaz követőd lehessek. ~Te Lolliusnak címeres
3773 1 | legyen ő majom, csak enyém lehessen.~Ha az nem baj, mond amaz,
3774 1 | számokkal kívánt örömödre lehessünk.~
3775 1 | Ha lehetek,~
3776 3 | Előtted elesvén melly boldog lehetnék,~ A rád célzott halált
3777 1 | miénk)~Hibások és idétlenek lehettek is,~ Itt érik el nyúgalmakat.~
3778 3 | dicsőségem,~ Hogy boldog anya lehettem,~Jó fiamban vólt gyönyörűségem,~
3779 1 | bátran bennünket:~Jó barátok lehetünk még,~ Ha lejárjuk terünket.~
3780 1 | rózsalevélkét~ A képemre lehúllatott. ~S felrezzentem. Ihol büszke
3781 1 | kifarsangolhatunk,~Álorcáink majd lehúllnak,~ S akkor majd mi múlatunk.~
3782 1 | kellemek, és pápaszemed lehúllt,~ Melyen képzeleted
3783 2 | időben. -~ Korhely! léhűtő! majd a vásárra, pokolba!~
3784 1 | szagát,~ Másik bókol, leiván magát.~Egyen oly szép a
3785 1 | barátok lehetünk még,~ Ha lejárjuk terünket.~Vedd el minden
3786 1 | mennyekre, hogy a tőlök alá lejött~ Erkölcs szent nyomait
3787 1 | kerekded~ Combjával leköszöntsenek ~A sás közt susogó réti
3788 3 | Láncaival lekötözve nyögnek. ~ Álképbe jár
3789 1 | szomorún elaszva~ Mind lekonyúla. ~Fellegek helyett, levegőnket
3790 1 | Függetlenségében lél a bölcs nagyságot,~
3791 1 | csalt,~Hogy rabját könnyen leláncolja,~ Rózsámat megszedvén,~
3792 1 | látott vala, mint józan eszed lele:~ A bosszú s unalom
3793 2 | ez úgy lett;~Még életbe lelé, s hozzá beszegőde inasnak,~
3794 1 | Kedves karjai közt leled~Enyhítő szeredet. Véle keressed
3795 1 | fösvénységgel,~ Vagy lélekgyötrő kevélységgel.~Ti, nyughellyeim
3796 2 | a nagy~Könnyűség, elmés lelemény, természeti festés,~Mellyek
3797 2 | Furfangja minding módot lelhet bosszúra.~Terényi István
3798 1 | Vizsgálja meg oldalam, leli-é ferdének?~Nézzen végig lábamon,
3799 1 | tetted,~ S fűszeres lelkedet rá lehelletted,~Már ezt
3800 1 | csak te igazgatod~A nagy lelkeket a virtusok útjain.~A tőled
3801 1 | testem bár nem ohajt~ Jó lelkétől elesni,~De ez őrá keveset
3802 1 | tanúbizonysága,~Kit elhagyott lelkiesmérete,~S a baromhoz hasonló élete. ~
3803 1 | felnézvén az égre,~És kinek jó lelkiismérete~Útján mégyen szüntelen élete. ~
3804 1 | engem miért szánt?~ Lelőni mellette? ~Árnyékos fák!~
3805 1 | talán néha fogyatkozást~ Lelsz bennem, hanem esküszöm~A
3806 2 | egyszer~Mondja, hogy ő már lelt. Egy sűrű völgybe lecsalja. -~
3807 1 | Jaj, de ki írhatná le, mi lelte, mivé lett,~Hogy szörnyeteget
3808 2 | elérkezvén, kocsijában~Bággyadtan leltek; mondják, hogy nem vala
3809 1 | az ő badár szemétől~Nem leltem egy virágot.~Epret kerestem
3810 2 | s félénk népét biztatva lemégyen~Ólálkodva az aljra velek; -
3811 1 | Búcsúzóba felé, hogyha lementekor~Oly vígan hagya itt, mint
3812 2 | áldjon meg az Isten,~Csak lendíts valamit, mert héj nagy bűn
3813 3 | századok ostromit~ Merőn lenézed; mink kik az életet~
3814 3 | föld hátát mintegy gúnyolva lenézik,~Hogy létét igazán érezze
3815 1 | Tiszta hangot adjatok;~Lengd be véle gyenge szellet~
3816 1 | Kellemkék puha szárnyai~ Lengék a szerelem fűszereit felém:~
3817 1 | mennyei~ Illati ránk lengenek,~Éltünk egy kis percentési~
3818 1 | énekben,~Járd bé kis szél lengéseddel~ A gyöngyellő ligetek
3819 1 | mejjét emésztő tűzet~ Lengésekkel élesztik. ~Most pirosra
3820 1 | szeleken,~S hirdess békét víg lengéssel~ A megdurvult komor
3821 1 | rendbe az édes álom! ~Leng, lengj körűltök kellemes estveli~
3822 1 | vonszódás kötele~ Akármerre lengjen, egy pontra húz vele.~Óh
3823 1 | majd messze repültök el~Lengő gondolatok. Lássuk, ezen
3824 1 | már csaknem felette,~ Lengvén, kis lakhellyét el is felejtette,~
3825 1 | vetélkedő szépségek nem lennének? ~Főpap ~Így tehát maga
3826 1 | Megváltónk eleget tett~S itt lent mindent elvégezett;~
3827 1 | Majd más csillagzatok~ Lenyomják mérgetek,~ Csak dühösködjetek. ~
3828 1 | bolond óhajtana makkot? ~ Lépcsőn lépeget e nemesebb célokra
3829 1 | tanyába. ~Rezgő inakkal lépegeték odébb. -~Atyám, ne kísérts,
3830 3 | szeretet~ Vezérelje lépésedet,~Nagylelkű légy, ha az ellenség
3831 1 | ne bánja férebiccenését,~Lépésemet, felel ez, mindig meggondoltam,~
3832 1 | Előre meggondolja műbe vett lépését,~Hogy osztán meg ne bánja
3833 1 | berkedbe, hogy ottan~Első lépéssel mindjárt tüskébe tapodjak?~
3834 1 | Hogy tudva illy szemtelen lépést tettem vólna.~De ha el kell
3835 1 | várakoznunk,~ Míg egy lepke ránk nem száll. ~Kloe ~E'
3836 1 | megcsalt hitetlenem?~A csalárd lepkék mind ollyak,~ Nem búsúlok,
3837 1 | tégy;~Míg a finnyás nyári lepkéket~ Torzos tarlód el nem
3838 1 | fel-felemelgeti~A nyálkás avarok leple alól fejét~ És pelyhes
3839 1 | Bosszújára barátod~ Védjének, lepocsíkolák. ~F ~Örök valóság! engedelem
3840 2 | sutból kivon egy pókháló lepte tarisznyát,~Melly öreg apjának
3841 1 | bocsássátok,~Amelyen midőn lerepűlnek,~ Sok apró ködöcskéket
3842 1 | a sok idő porrámorzsolva lerontja,~Amit azonkivül is lefelé
3843 1 | Téged, bár az egek bóltja leroskad is,~A béhorpadozott föld
3844 1 | tiszteli a derék~ Lelkek leroskadt házait, és szelíd~ Elmélkedésre
3845 1 | kurtaságát,~Mely oly hamar lerusszan,~Mint szinte egy csupor
3846 1 | Bokrétázza magát, s engem les játszi szemével,~Meglepem
3847 1 | Ahol jő, kit régen ohajtva lesek,~ Ő, akit szüntelen
3848 1 | emlegeti.~De csak hasztalan lesem,~ Senki sem száll ölembe;~
3849 2 | sihedernek az alku,~És nehezen lesi, hogy mikor indúl már az
3850 1 | kezeikkel~ Szemhéjam lesimítgaták. ~Már játékos eszem képzete
3851 1 | tedd által az útjain~ Leskődő bajokon, s gyenge kezed
3852 1 | a csupán~ Hasznot leső nép közt szokatlan~
3853 1 | Szép idő lessz-é vagy homályos hólnap?~Nem
3854 1 | virágit~ A nap szűze leszaggatá. ~Már a lanyha zefir, páfusi
3855 1 | Átall a nyomorult sírba leszállani,~S készebb a meredek horpaszain
3856 1 | virgonc ifjú ne szeretne leszállni~Vázparipájáról, mellyen
3857 1 | gyűlt cseppeket~ Csókkal leszárogatják;~ Gyűl a gyerek,
3858 1 | Óh, jobb szagúk így, mint leszedve,~Majd hogy mutogatják újjokkal,~
3859 1 | test érez.~Vagyok! De mi leszek? itt fényt s dicsőséget~
3860 3 | hír ez,~ Hogy grófnévá lészek!~Már nagyságom testéhez~
3861 3 | grófné, tüstént~ Te leszel a grófom.~
3862 1 | s unalom nyom el.~Boldog lészel ugyan, hogyha kis angyalod~
3863 1 | biztatva,~Hogy általa a hold el leszen bújtatva.~Reménylem, e dolog
3864 1 | hiszen a nagyok a nagyoktól ~Lésznek, ne szűnjön senki reményleni,~
3865 1 | Őgyelgette büdös indáját; csak letapasztá~Őtet is a zivatar, s szétmállva
3866 1 | üregbe~ Mézeled a letapodt igaznak ~Mérgelt falatját. -
3867 1 | Jobban körültekintvén~Itt léte kurtaságát,~Mely oly hamar
3868 1 | vonni. ~Ugyan mi csínt tett létem előttetek,~Hogy csalfa képek
3869 1 | volnék,~ Érte nevem letenném,~Vagy halnék, vagy megbomolnék~
3870 1 | Békés homlokomat, bár ha letépi is~ A rablásra szokott
3871 1 | tántorogva.~S hogy nagyeszű létére illy csapás érhette,~Félig
3872 3 | mintegy gúnyolva lenézik,~Hogy létét igazán érezze s eszét gyarapítsa,~
3873 1 | testet alázatos~ Képpel letették atyjaihoz. Behányt~Sírjára
3874 1 | sűrűségből kibukott árnyék letörűli:~Ámelim így nézett még egyszer
3875 1 | gyönyörűségeim kebelébe lettek,~Legnemesebb boldogság tetejébe
3876 1 | hogy-hogy mert sült cigány léttére~Kácsingózni egy bíró leánya
3877 1 | S velem egyformákká lettetek?~Mégis, hogy egymást felleljétek,~
3878 1 | barátom poromra tiszteletből~Leülteté az akászt. - De mit ér neked,
3879 1 | Az ágyról leejtettem.~Én leugrék megrettenve,~ Hogy felkapjam
3880 1 | S a bús tenger leűl,~ Szép lesz rajta menni,~
3881 1 | Százezer atyjafiát levágat. - ~Vitéz barátim! mink
3882 1 | Rózsáit a szélvész levágta,~Megelégvésének ibolyáit,~
3883 1 | midőn egy vár~ Őrizőjévé leve. ~A király úgy veti-hányja~
3884 1 | veszteget,~ Magát a levegőeget~ Nyögések
3885 1 | leírni? ~A boszorkány, a levegői sárkány,~Tátos és tündér,
3886 1 | az esső el.~Forróságát a levegőnek~ Régen értem ily rekkenőnek,~
3887 1 | lekonyúla. ~Fellegek helyett, levegőnket a por~Őgyelíté fel, hogy
3888 1 | tartóztassátok.~Ne sáppadjatok, óh, levelek,~ Ma reggel, hogy öntözgettelek,~
3889 1 | mosolygása,~Másiknak úgy függ leveléről,~ Mint a gyöngy a szépek
3890 1 | hivatja,~És a két kötelező levélt megiratja.~Mivel mégis az
3891 1 | lettem? Óh, ez nem semmivé levés!~ Álomnak sok, sőt tán
3892 1 | Megcselekszem, ha az úr címerét levészi,~S annak hellyébe ezt az
3893 1 | zöld ruhák~ Rólatok levesznek,~Szép ligetek!~Belőletek~
3894 1 | Csipegetni zsenge szőlőt,~De levét ezerszer is jobb~Dúdolva
3895 1 | ugyan a címerét mindjárt levétette,~S helyette az ajánlott
3896 2 | eredeti magyar rege négy levonásban~Quamvis sublimes debent
3897 1 | Alkotmányi ezek, melyek lezuhantak előttem?~Boldog egek! hát
3898 2 | mi Matyink és a szép húsz liba tűne szemébe~Annyival inkább,
3899 2 | Anyjának húsz szép annyányi libái valának~Egy szép gúnárral,
3900 2 | megcsapatott, és elrablotta libáit,~S háromszor fogadá, hogy
3901 1 | szárnyokkal.~A toronkász libákat fére~ Hogy csapja a
3902 1 | mivel~A tisztelendő égi libériák~ Alatt sok ördögök cselédit~
3903 1 | környékeit,~Jancsárok bújkálták ligetes berkeit.~Ezeket is Putna
3904 2 | Fusson az udvarból a rétre, ligetre, mezőre;~Addig az üstben
3905 1 | Sem rettent meg az ég rád lihegő fia.
3906 1 | titeket széjjelhintettelek!~Liliom! így vágta azt le a kard
3907 1 | reménye pislogni megszűnt. ~Liliomi kényének, kedvének~Elkorhódtak;
3908 1 | mind csattanjatok öszve,~Lobbanj, s lökd ki magad földünk
3909 1 | szép kép csillámjától~ Lobbant fel egy tekintet,~Melynek
3910 1 | mint felpezsdüle!~ Lobbot vetettem szinte.~Hej, ha
3911 1 | Rátolván a habos szőnyeget.~Már lobognak a villámások,~ Már hallik
3912 1 | szakasztja el.~ Ámornak lobogó tüze~Nem tartós; s mihelyst
3913 3 | az egek marmolva felette lobogtak,~ A bölcs Alcidon is
3914 3 | nemzetünket; vérpatak is locsog~ A kard kemény
3915 1 | meleg estveli~Csend már a locsogó völgyre se csal, hogy ott~
3916 1 | Ess tehát kedves kis eső! locsolgasd~A megijjedt nép sanyarú
3917 1 | dulakodva rohannak,~S elbődülve locsongnak el, ők is veszteket érik~
3918 1 | csattanjatok öszve,~Lobbanj, s lökd ki magad földünk bedugúlt
3919 1 | igaz követőd lehessek. ~Te Lolliusnak címeres életét~Hosszúra
3920 2 | tudtak,~Bárha kerékgyártó, lóorvos, marhakuruzsló~Vólt is,
3921 3 | melly iszonyú homály~ Lopá le nyájas nappalomat? mi
3922 1 | Tőle el nem csalhat, el nem lophat soha.~
3923 1 | fellegek, tele áldással,~Mint lopogatják el az eget,~ Rátolván
3924 1 | zefír szebben,~Egyszer amint lopva hátam megé kerül,~ Gyorsan
3925 2 | két szememet, ha csak egy lova hág is elébe.~Úgy én a lovadat
3926 1 | szerént, de nem önkénnyére lovaglott. ~ Míg vad pusztákon
3927 2 | arra;~Tíz láncsás katonák lovagolnak hintaja mellett;~Majd ha
3928 2 | jószágába kiment is,~Tíz láncsás lovagolt mindenkor hintaja mellett. -~
3929 2 | későn visszakerűltek,~Vert lovaik csak alig húzván inokat,
3930 1 | napjában,~Mikor a szép hajnal lovait fogatta~S a szomorú éjjelt
3931 2 | Hogy haza commogtak vele a lovak, egy banya két pint~Szappanos
3932 1 | vetünk,~Heverünk s egy kevés lovakat étetünk.~Ezerhétszáznyolcvankilencnek
3933 1 | ölreszedték,~A fáin rizskását lovakkal etették. -~Én ugyan a prédát
3934 2 | ember,~Megjelenik paripán, a lóvásárba bolyongván.~Meglát egy virgonc
3935 2 | örökre.~ A tizenegy lovasok nagy későn visszakerűltek,~
3936 1 | alattunk rengene.~A török lovasság sem hevert hijjában:~Sikoltott,
3937 1 | Barmoknak és kedves lovoknak~ Lelke is itt legelészne
3938 1 | még így megszorulva.~Még lovunk győzhette, még ki nem fáradtunk:~
3939 1 | zajra várja. -~Ni csak! a ludak mint kötődnek~ A zajjal,
3940 2 | főrevalója.~Kérdi az úr: Ki ezen lúdak gazdája? - Magam la!~Így
3941 2 | fokhagymát; azalatt ő a vén lúdakat arrább~Hessegeté; az eladni
3942 2 | vagyon a süveged? mi ezen lúdaknak az árra? -~Bényomván süvegét,
3943 2 | valót árulna belőllök.~E lúdakra fené fogait Matyi, kéri
3944 2 | mint a mi Matyink vólt,~Lúdasnak neveződjön: ez hát nem puszta
3945 2 | azonnal elájúlt;~Még a lúdimagistert is ki akarta csapatni~A
3946 2 | pénz kulcsát kikeresvén,~Lúdjaim árát és költségemet elveszem,
3947 2 | Matyit a kastélyba cibálják;~Lúdjait elhajtják; és a kapu közt
3948 1 | fejekből,~Kik vízbe telhetetlen~Lúdnak való torokkal~A bort merik
3949 2 | lúdját kiölette,~Mert csak lúdtollat látott is, azonnal elájúlt;~
3950 1 | súgja vén fejébe,~Hogyha lyányát bézárhatja~ Egy torony
3951 1 | megrettenve,~ Hogy felkapjam lyányomat,~Mit kaptam fel, felserkenve?~
3952 1 | magára~ Hogy nem jó egy lyányt bízni,~Azt is, hogy majd
3953 1 | megtudd, aludnunk~ A Lybitina setét üregébe. ~Meg hát
3954 2 | disznó-, eb-, egér-, kutya-, macskatövissek~Hát meg az angyal-, szent-
3955 1 | levegőt reá. ~Már sok kis madarak messze kerűlgetik~A füstös
3956 1 | s mirtusokat rakjatok a maga-~Kedvellésnek. Az ő lelke
3957 1 | jószága;~Ki híven jár a magáé körűl,~És a hamisan jöttnek
3958 1 | Ki homályos magafelejtésben,~Bús gondok közt bolygó
3959 1 | A magahitt kalmár] ~
3960 1 | föld~ Lanyha szerelme magáho' szívja.~Engedj csak egyszer
3961 1 | kiterjesztettem,~S amint magamhoz kapcsolnám,~ Az ágyról
3962 3 | csikolja. ~ Én csak magammal dúdolok~ Rólad, ki nem
3963 1 | szerint nyeljed el:~Egy magamnyi sírhelyemet~ Ott tán
3964 3 | szivéhez,~És addig tartson magánál,~Míg kellemimről el nem
3965 2 | úr örökös jószágában, ki magáról~Azt tartotta, hogy ott neki
3966 1 | félénken követém nyomdokit, egy magas~ És még semmi halandó~
3967 1 | Csak kapkodjatok ám magatok,~Józan eszem~Már sohasem~
3968 1 | nép, Bár sikeretlen is ő, magod a földből kiszorítja.~
3969 1 | virág,~Melyből tenyésző magot kertész asszonya nem vár,~
3970 1 | Mind jól tudnánk azt magunk,~Óh jól tudnánk, hogy egymásnak~
3971 1 | éjjelt színével oszlatta:~Magunkat a török haddal megláttattuk,~
3972 1 | tábláján: mégis ihol már~Magvát is meghozta. - Ne szűnj
3973 1 | süveged jól,~S rettentő kardod magyarán markodba szorítván~Rajta
3974 1 | Kalendáriom magyarázatja után serkent gondolatok ~
3975 2 | Hajdan ütlekkel magyarázták a mi atyáink,~Hogy mi az
3976 1 | nem dűl.~Most hát, most magyarim! ha hazánk örömére születtünk,~
3977 1 | A másik, a búsult árva magyarokat:~Kár, hogy előre nem tehetém
3978 2 | felel a siheder, jó nagy Magyarország,~És mégis ki hagyom mindjárt
3979 2 | nekem a sok~Körmönfont magyaros szóllás formája, meg a nagy~
3980 1 | verseimnek,~ Míg valahol magyarul beszélnek. ~S nem engedem
3981 1 | fiát a bajvívásra tanítá,~Magzatjának örűl s egetérő oszlopot
3982 1 | Mely édes munkánk a magzatoknak~Eleven eszét táplálni szép
3983 3 | végével~ Győzve megtért magzatomat~Ölelhettem volna, mely békével~
3984 1 | főld alattam,~ Hogy maholnap eltemet.~ Sorsom
3985 1 | Ilyen nyájas erkölcsét.~A Mahomed zord vitézze~ Elfelejti
3986 1 | kérődzik fanyar szal-~ mája, csuhéja sovány korójján. ~
3987 2 | úr is~Megfogván a hasát, majmát majd hóltra nevette.~Ő meg
3988 1 | begyessen,~Bár hadd legyen ő majom, csak enyém lehessen.~Ha
3989 1 | vagy bolond, hogy vétkezz majommal.~Már te azzal ne gondolj,
3990 1 | hellyett ki bolond óhajtana makkot? ~ Lépcsőn lépeget e
3991 1 | szenvednünk!~Engedd már óh makrancos tél,~ Zúzos lárvád elvetnünk!~
3992 2 | rajta; az udvar~Egy kis mákszemnyit sem aludt, minden köhenésre~
3993 2 | fűveknek erőt szerző menybéli malasztért~Kérje a hívekkel. - Maga
3994 1 | kergessétek,~Ha ama kis malmot éritek,~ Ott egymást
3995 1 | piánója,~ A taktusra zúgó malom zubogója,~Vízibika, buggyok,
3996 1 | el hát ti ővelek,~Majd a malomnál megálljatok,~ Kerekére
3997 1 | debreceni vásár,~A kávé, malosa, úgy hevert, mint a sár.~
3998 1 | Manci velem szemközt üle,~
3999 1 | Mancihoz ~
4000 1 | vezér sem~Furfangol oly manővert,~Mint a fejembe készül.~
4001 1 | Tisztát akarván venni,~Mantlizsákom felbontottam,~ S mellém
4002 1 | felserkenve?~ Veress mantlizsákomat.~
4003 3 | Játszanak s ugrálnak,~Mára grófné nagy cifrán~
4004 1 | ekképpen jő fel,~ Nem marad akkor az esső el.~Forróságát
4005 1 | ég fele, máris~A Mahomet maradéka fiát íjjeszti neveddel,~
4006 1 | Aljasodott maradékitoknak, ~Áldott atyáink! hogyha
4007 1 | kiderült korában~ Éjbe maradnál? ~Nem! dehát tőlünk ne reménylj,
4008 1 | kap.~ Csak egy maradt a háznál,~ Az ősi