| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Fazekas Mihály Fazekas Mihály összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Rész grey = Comment text
4009 1 | zöldellő mezőben~ Legel a marhája.~Óh én édes Istenem!~
4010 3 | jószágod közzé szomszéd marhák döge nem kap.~Bóldog öreg!
4011 2 | Bárha kerékgyártó, lóorvos, marhakuruzsló~Vólt is, kínjában mind meghallgatta
4012 3 | bevérzi.~Néki köszönhetem én marhám szabados legelését,~Általa
4013 2 | megrázintván kacagánnyát:~Három márjás, úgymond, párja, az illyen-amollyan! -~
4014 1 | első leány~ A teremtő markából.~Mely gőgetlen rátartással~
4015 3 | soha zsíros~Sajtjaimért, markom haza nem jöhetett tele pénzzel.~~~~~~
4016 3 | hatalmát;~ És amíg az egek marmolva felette lobogtak,~ A
4017 2 | de akár a száraz falra marokkal~Borsót hintett vólna, szitok,
4018 1 | törökkel újra megütközött~Egy maroknyi néppel, s azt úgy csúffá
4019 1 | édesem! édesem ímé~Egy dörgő mars szó porrá ordítja reményünk!~
4020 1 | hirtelen hidakat csinálunk,~Marsirozunk s Putna-vízig meg sem állunk.~
4021 1 | Akik rettenetes Mársnak ölő szava~Dörgésére acél
4022 1 | a szépek füléről...~Hogy Márstól végkép búcsút vettem,~
4023 1 | nemde nem így vala~Az atyja Márton hunytakor is, pedig~
4024 1 | hát nevedet, magyar! oly márványba bevágták,~Melyet mindaddig
4025 1 | Amit festett mindenben másban,~Téged a nap tett örömébe~
4026 1 | galambim.~Míg egy fiú öléből~A másikig repülni~Nem fajtalan ledérség.~
4027 3 | gavallérok karján~ Bálba, maskarába. ~Eddig a kis kertésznét~
4028 1 | Hogy szerelmes mátkáját másnap megnézhette.~Jaj, de ki
4029 1 | már a kertbe gyűlt~ Másod rajok csevegnek.~
4030 2 | szaporítom; elég, hogy most másodszor adom meg,~Amit megmondtam;
4031 1 | jó világra csapva,~Hogy másokat gyötörjön.~Hogy a gutába
4032 1 | Csupán csak úgy járhatunk,~Ha másoknak kevélységgel~ A nyakára
4033 1 | falatját. - Boldog az, aki a~Másolhatatlan sors dühödése közt~
4034 1 | nem, nem. -~Hogy rózsámról másra lebben,~ Hadd lebbenjen,
4035 1 | rablásra szokott nép,~ Mást függeszt oda kedvesem.~Mert
4036 1 | teherbe esett,~ Azt csak mástól hallottam.~
4037 1 | Mint akar a tetejekre mászni~Gyengélkedő testvéreinek.
4038 1 | természetnek~ Nagy pompájú mátkája!~Jer, tiszteljük szűz keblébe~
4039 1 | rávette,~Hogy szerelmes mátkáját másnap megnézhette.~Jaj,
4040 1 | egymást majd ölelhetitek,~Mátkátokat ott csókoljátok,~ S
4041 2 | LÚDAS MATY~
4042 2 | rohanó fák~Vad morgásaitól. - Mátyás az urat megagyalván~És a
4043 1 | Hunyadinknak hollója után mátyási oroszlány,~Zrínyi, Kinizsi,
4044 2 | szennyét csak kiheverte~Mátyásnak; hanem a Lúdas név annyira
4045 2 | eleresztem azért én~Döbrögi Mátyássát, mint medvét, mely vadonából~
4046 2 | anyó így s így mocskolta le Mátyást.~Ő pedig a vásárra menést
4047 2 | sziszeg a fót lúd idegenre: Matyinkat is akként~Gyúnyolták ki
4048 2 | őtet. - Feje jó volt a mi Matyinknak,~S egy-két hét csak alig
4049 1 | alól izen~Újúlást a halál mázzaival bevont~ Színeknek? ~
4050 1 | Óh, meddig kell még a nyers szél~
4051 2 | farkas-, békacseresznyék;~Medve-, szamár-, disznó-, eb-,
4052 2 | Döbrögi Mátyássát, mint medvét, mely vadonából~Emberi kézre
4053 1 | Esztendő nem hozott,~ Megád egy perc, ne félj;~
4054 2 | morgásaitól. - Mátyás az urat megagyalván~És a lúd árát a zsebjeiből
4055 1 | ürítnünk.~Hogy a nagy Úr megáldjon,~Segíts kiöblögetni.~Úgyis
4056 1 | őtet a szerencse szépen megáldotta,~Ő azt saját eszének tulajdonította,~
4057 1 | elfogy ez az ösvény,~ Megalkuszunk egymással;~Bár bírós légy,
4058 1 | Lábujjhegyen lépeget~Ruszánda, megáll felettem,~ S rám csókokat
4059 1 | szerecsen egy kengyelfutóval~Megálla a bóltja előtt egy kézi
4060 1 | Még úgy lenne bajos, ha megállana, mégpedig éppen~ Egy
4061 1 | ővelek,~Majd a malomnál megálljatok,~ Kerekére le ne fussatok,~
4062 1 | pattogván széjjel,~ Fenyeget megannyi veszéllyel,~Melyben a bölcs
4063 1 | szaladoznak,~ A villámok megaranyoznak.~Ők zendűlnek, ezek zuhannak,~
4064 1 | untalan. ~Nádtorzsok, s megavúlt zsombokok öbliből~Egy nyálkás
4065 1 | Zefir, s pelyhecskéje megázik,~És úgy nyirkos lebegésekkel~
4066 1 | ilyen boldogság,~ Néném megbájolna,~Hogyha még a szabadság~
4067 1 | ha bolond tévelyedésedet~Megbántad, kisegít, csak te fogadd
4068 1 | sohasem várhatni gyümölcsét!~Megbizonyítád ezt, díszes növevénnye hazánknak.~
4069 2 | megvenném, mond Matyi, hogyha~Megbizonyíthatnád, pedig így meg nem veszi
4070 2 | Doktori módon~Harmadik ujjával megbökvén homloka búbját:~Fördővíz
4071 1 | Avvagy nem te voltál-é, ki megbolondított,~S minden igaz ok nélkül
4072 1 | Mond a bíró. Biz' csak megbolondultál, vajda.~Uram, felel a vajda,
4073 1 | vétkeztek. ~Zeli ~S már azon én megbomoljak,~ Hogy megcsalt hitetlenem?~
4074 1 | letenném,~Vagy halnék, vagy megbomolnék~ De Ruszándát elvenném.~
4075 3 | egy kicsinyt,~ Rajtad megboszúlom:~Legyek csak grófné, tüstént~
4076 1 | mikor álmomba se vélem,~ Megbotlok, eldűlök s ő is eldűl véllem,~
4077 1 | én megbomoljak,~ Hogy megcsalt hitetlenem?~A csalárd lepkék
4078 2 | Matyi - úgymond, ~Kit kend megcsapatott, és elrablotta libáit,~S
4079 1 | pedig neki azt felelte:~Megcselekszem, ha az úr címerét levészi,~
4080 2 | ördög~Elvisz, ecsém! ha azok megcsípnek; hogyha nem, úgy én~Megveszem
4081 1 | ajakán. Te félhólt! ~Ki megcsömörlél rossz falatid miatt~
4082 3 | megkergettem,~Mert a pajkos megcsókolt,~ Hogy cseresznyét szedtem. ~
4083 1 | akkor egy rongyos török megcsúfola.~Azonban bennünket mind
4084 1 | F ~ Jövel!~A megdicsőültek világa~Már nemesebb figyelemre
4085 2 | utólsót~Elhergette. Mi az? Megdobban az ijjedezésre~Rákapatott
4086 1 | jelemet képzelem,~Borzomtól megdobbant szívéből~ Akkor reppent
4087 2 | horkanást, mint mikor a kant~Megdöfik, és szívét ért sebje miatt
4088 2 | Döbrögit, és a vert testét megdöngeti rútul.~Ekkor az ágyfőből
4089 1 | békét víg lengéssel~ A megdurvult komor egeken. ~Majd a mord
4090 1 | Egyszer amint lopva hátam megé kerül,~ Gyorsan megfordulok,
4091 1 | méltóságában,~ Nagy megelégedésem van színében és szagában. ~
4092 1 | vérszopókot: ~Majd akkor aztán a megelégedést~Rajtad tanuljuk, mert ki-ki
4093 1 | világ~Csalóka fénnyét és megelégszenek,~ Hahogy szelid erkölcsök
4094 1 | Rózsáit a szélvész levágta,~Megelégvésének ibolyáit,~Becsületének zöld
4095 1 | éjnek~Bolyhaival! - Lássad - megenyész! kíméljed az angyalt,~S
4096 1 | Poéta ~ Ez már ami megérdemel~Egy fűzér koszorút: jöszte
4097 1 | ölő szemek,~Szépségtekre megesküszöm,~ Hogy bár nékem ezen
4098 1 | kesergettem. ~Használtam is, megesmérem,~ Mikor hogy tőlt, ha
4099 1 | a komor~ Éjnek háta megett terem~A már ébredező napnak
4100 1 | S már gőzölő testét megette:~ Mert fejedelmei rákapatták.~
4101 1 | Hadd szárasszam ki ott megfacsart szívemet,~ Hadd sirassam
4102 1 | van a hideg ég alatt,~Már megfakult rét puszta barázdain~
4103 1 | felől, amelyeket nem tudok megfejteni.~A főpap magát előtte illendőn
4104 1 | rejtekhelye. ~Jupiter, mondom, megfejtvén~ Azon rágá körmeit,~
4105 1 | Így tehát maga felséged megfelelt énhelyettem,~ Mivel
4106 2 | mert meghalok - úgymond.~Megfogadák ezek a jó emberek, és az
4107 2 | Minden részéhez, Lúdas Matyi megfogatása~Végett; csakhogy az ő képét
4108 1 | se jőhet előttök, a' már~Megfoghatatlan. Nézd! Amaz életét~
4109 2 | úgyhogy Skorbuntzius úr is~Megfogván a hasát, majmát majd hóltra
4110 1 | te, kiért gerjedezéseit~Megfojtá, vezetője légy.~ Menj
4111 3 | Haszontalan várom,~ Hogy megforduljon károm. ~Áldozatúl esett
4112 1 | megé kerül,~ Gyorsan megfordulok, s kezem közé kerül,~Már
4113 1 | legforróbb szerelem~ Egészen megfőzé kebelem.~Óh, miket bíznék
4114 1 | múlatságim!~A nagy forróságok megfőznek,~ Vizeim enyhítni nem
4115 1 | a helyén ~Akkor mink is megfrissűlvén~ A tavasz jóvoltából,~
4116 1 | azért arra kérem,~Előre meggondolja műbe vett lépését,~Hogy
4117 1 | Lépésemet, felel ez, mindig meggondoltam,~Állhatatos szándokom most
4118 2 | nyöghette ki, hogy Lúdas Matyi meggyilkolta. -~Egyik jobbágy a másiknak
4119 1 | visszasiettek.~Végre már meggyülvén a sok várakozás,~Ráununk;
4120 1 | Sőt azokat csak azért is meghagyja bölcsessége,~ Hogy köztök
4121 1 | főpap magát előtte illendőn meghajtotta,~ A szultán pedig elkezdett
4122 2 | marhakuruzsló~Vólt is, kínjában mind meghallgatta tanáccsát.~Kéreti hát ezt
4123 1 | Éjjel-nappal bennem.~Óh egek! bár~Meghalnék már!~ De mit van mit
4124 2 | vigyetek szaporán, mert meghalok - úgymond.~Megfogadák ezek
4125 2 | S azzal tarkótól talpig meghányja keményen.~Döbrögi hasztalanúl
4126 1 | örvendeztetett. ~Héj de már hogy meghervadtam,~ Ha lehajtom fejemet,~
4127 1 | bódúló is~ Egy percet meghiggadna,~Egy országot feldúló is~
4128 1 | Nagy gyökerek csemetéje! Te meghódulni szokatlan~- Most noha árva -
4129 1 | vezérlhetik a veszendőt. - ~Meghökkenék és hátraesém, mivel~A tisztelendő
4130 1 | ugyan; de megint iramodnak,~Meghökkent a halál tőlök, s ím ránk
4131 1 | Bíró uram, a hóhér hogy meghömpölygessen,~Hogy mered azt, gazember,
4132 1 | mégis ihol már~Magvát is meghozta. - Ne szűnj markodba nevelni,~
4133 1 | ellenség,~Hogy sokban majd meghűlt már az elevenség.~A volontéroknak
4134 2 | Főbe verék, s kiveték jól meghurcolva hajánál~Fogva, hogy a földet
4135 1 | ahhoz a férjfi értelme.~Megigéri a kalmár, ez hát tanácsolja,~
4136 1 | út nehéz~ Voltán aki megijjed,~ Válasszon gyepesebb
4137 1 | kedves kis eső! locsolgasd~A megijjedt nép sanyarú vetését!~Hallod!
4138 1 | nap és föld,~Sőt a sut is megindúl. -~Ha én amúgy busáson~A
4139 1 | öltözvén csinosabb ruhába,~Megindulnak s mennek a bíró udvarába.~
4140 1 | hátha tarka békát~Találhatál meginni,~Gyanús az a veszett víz.~
4141 1 | meg is dobbantak ugyan; de megint iramodnak,~Meghökkent a
4142 1 | És a két kötelező levélt megiratja.~Mivel mégis az ifjú szép
4143 2 | ott, mint más igaz ember,~Megjelenik paripán, a lóvásárba bolyongván.~
4144 2 | Döbrögi úrnak~Példátlan példás megjobbúlása is egybe~Úgy szívemre hatott,
4145 1 | illy csapás érhette,~Félig megkábult fejét búnak eresztette.~
4146 2 | által próbálja ölelni.~Akkor megkapván Matyi túlnan két keze szárát,~
4147 1 | kisasszony pompás öltözetben.~Megkérdeti az urat kengyelfutójával,~
4148 2 | Arrafelé sétál; mit akar? megkérdezi. Semmit,~Úgymond, Méltóságos
4149 3 | sarkamban vólt,~ Sokszor megkergettem,~Mert a pajkos megcsókolt,~
4150 1 | új és vén könyveket,~ Megkértem a világ imádta bölcseket,~
4151 1 | próbájával. ~Jól van, a torony megkészül,~ Danaët bévezeti,~Lakatot
4152 1 | azt akarmely részben vagy megkisebbítsem,~Vagy pedig hogy általa
4153 1 | Ajakának és szemének~Rezgési megköszönték~Azon elandalodván,~S a hamis
4154 2 | hogy száját béfedi; ekkor~Megköti hátulról tarkójánál. Uram!
4155 1 | vasmarkának~ Jámbor meglágyúlásán,~S a fagy zúzos páncéljának~
4156 1 | Bársonyában a kellemek,~Majd meglásd, millyen gyöngyszikrákat~
4157 2 | szóllott a sokasághoz:~Majd meglássátok, háromszor megverem azt
4158 2 | a lóvásárba bolyongván.~Meglát egy virgonc lovat egy idegen
4159 1 | szép arcúlatom,~Azt jobban megláthatom~ A patak szinén,~Furcsa,
4160 1 | menni,~ A láthatatlanból megláthatót tenni,~Útját, messzeségét,
4161 1 | Magunkat a török haddal megláttattuk,~Táborát s kastélyát ujjal
4162 1 | lebben,~ Hadd lebbenjen, meglehet,~Azt veszem érzékenyebben,~
4163 1 | színetlen árnyék között is meglelem.~A végtelen semmi párkányán
4164 2 | Tíz aranyat feladok: majd meglelsz engemet itt s itt.~
4165 1 | eltelvén,~Irtództam, hogy magam megleltem. ~Circa ~Oh Hímen! bár a
4166 1 | engem les játszi szemével,~Meglepem őt. - De minő ropogás? repedeznek
4167 1 | gyöngyöket,~ Melyek meglepnek benneteket,~Majd a leányok
4168 1 | Kárpátusok nagyok,~ Mégis megmászná érte.~Oláhszűrt vennék magamra,~
4169 1 | Mind magát s pajtássát véle megmentette.~Mert úgy belétalált a balhüvelykébe:~
4170 1 | felelhetett az ifju ezekre,~Megmeredten bámula a látott szépségekre.~
4171 1 | nekiborzadott. ~Mozdító inaim megmerevedtenek,~Béforrott ajakam. Végre
4172 2 | másodszor adom meg,~Amit megmondtam; főképp hogy kend is a hosszas~
4173 1 | fog függő gyémántotokkal~A megmosdott napfény játszani,~ S
4174 2 | Olykor fel-felnéz, a fákat megmosolyogja,~S csóválgatja fejét. Meglátja
4175 1 | hogy fürödnek,~S hátokat megmosván állokkal,~ Mint csapják
4176 1 | tudományjába~ Tartja, s megnemesült szíve jóságába,~Melyet a
4177 1 | íz violái közt;~Két ily megnemesűlt szívek elérhetik,~ Bár
4178 1 | basszusának~ Dörgésére megnémulának.~Nyomúl a felleg, jobban
4179 3 | Hát azt a Rómát hogy megnézd, amma mi hajtott?~~~~~~T~~~~ ~~~~
4180 2 | egy-két~Pillantást szánjon megnézésére; jutalmat~Várakozása felett
4181 1 | szerelmes mátkáját másnap megnézhette.~Jaj, de ki írhatná le,
4182 1 | a népünk minden placcot megnyert.~A szép gazdag lágert, cifra
4183 1 | kaszás a repcevirágot,~S megnyomván, úgy küldik rá a gyalogságot.~
4184 1 | gondom,~Ámbár ostorozzon, megnyugszom s ezt mondom:~Az Úr, a poharát
4185 1 | mégis végre~ Magamat megnyugtatom,~Hogy a közös segítségre~
4186 1 | Fusson színed elől, mert te megökleled.~Óh, mit nem követett már
4187 1 | kiáltván a szegény kalmár megölelte~A szép leányt, az pedig
4188 1 | győzödelmes, hűlt tetemét megölt~ Társának a vadakra
4189 1 | amúgy busáson~A torkomat megöntöm:~Hozzám jöhetsz tanúlni~
4190 1 | tetemét mikor a maga férge megőrli,~Akkor is él, s annak az
4191 1 | lenne bajos, ha megállana, mégpedig éppen~ Egy szemfényt
4192 1 | Hang, amely eremet mind megpengetted,~Balzsamos lehellet! gyenge
4193 3 | minden csábítni valókat~Megpróbált, minden rászedte. - Kis
4194 2 | sem szabadúlt az elébbi~Megpüfölés szedres daganatjaitól: ihol
4195 2 | mi urunknak~Más izrombeli megpüföléséről. Mikor elsőbb~Vándorlott,
4196 1 | eléggé locsolni.~Hát ti, megragadt kis óltások?~ És ti
4197 1 | Ruszándát is kicsalnám,~Talpig megraknám csókokkal,~ Örömömbe
4198 1 | vidúljatok,~ Nektárral majd megrakodjatok.~Mintha látnám már a gyöngyöket,~
4199 1 | elterűlt ponyvára ráz,~ S megrakva inge alját,~ Hogy
4200 2 | a másiknak kurta gubáját~Megrántá: más a mellette valóra könyökkel~
4201 2 | maga van, kilopószkodik, és megrántja ruháját:~Mit bámul az uram?
4202 2 | Bényomván süvegét, s megrázintván kacagánnyát:~Három márjás,
4203 1 | gerjedelem tüzét,~S oly megrészegedett szívet ajánlanak,~Mely a
4204 1 | ágyról leejtettem.~Én leugrék megrettenve,~ Hogy felkapjam lyányomat,~
4205 2 | veszedelmes hevűlést~Érez megromlott vérében: hogyha azonnal~
4206 2 | az ácsorgást is elúnja:~Mégsem jő sem az úr, sem az ács.
4207 1 | szívreható hangjaival tanít,~Ő megsúgja, miként kelljen ereszteni~
4208 1 | csattogás ropogva görög~A megsűrűdött levegőbe.~ No, most
4209 3 | nyugvó hajléka~ Megszánván életemet~ Fiam
4210 1 | leláncolja,~ Rózsámat megszedvén,~ Más gyávák kebelén~
4211 1 | e dicső világi fény~ Megszentelő súgáritól:~De a nemes lelkek,
4212 3 | midőn szunnyadtam,~Sokszor megszidtam, sokszor~ Meg öszvecsókoltam.~
4213 2 | S életben megtart, majd megszolgálom; azért csak~Róvja fel a
4214 1 | Igy szabadulhata meg a megszorúlt kalmár,~De hát szabadítóját,
4215 1 | Régen volt a török még így megszorulva.~Még lovunk győzhette, még
4216 1 | általjöttek; de ha észrevettek:~Megszünt kurázsijok, s meg visszasiettek.~
4217 1 | pacsirták hajnali éneki?~ Megszűntek. A dér, zuzmaraz s hó~
4218 1 | arany számait,~De majd ha megtalálhatom~ A nagy titok kúlcsait,~
4219 2 | sorsán ha lehetne segítsen.~Megtapogatja erét Matyi, és veszedelmes
4220 2 | Isten erőt ád,~S életben megtart, majd megszolgálom; azért
4221 2 | ártom,~Menni akar; de az úr megtartóztatja. - Barátom!~Még nekem, úgymond,
4222 1 | hogyha tehát amit akar, azt megteheti;~ A hitetleneket pedig,
4223 1 | ég! szent harmatod lelkem megtelte,~ Mert e jó illatot
4224 1 | érzés felséges vóltával megtelvén,~ S gyepágyamról mint
4225 2 | munkát kedveltetik, egybe~Úgy megtetszettek, s egyszersmind Döbrögi
4226 2 | hazánkban~Történt, a' bizonyos: megtetszik az akkori törvény-~Tévők
4227 1 | Hódító vitézséged~ Megtörik szívem körül.~A rózsánál
4228 1 | mert a gabonának árrát~Megtöröd, s amit beszedett, nyakán
4229 1 | ujjomat,~S kivévén belőle két megtört csontomat,~Ispotályba küldött,
4230 1 | az ördögök feje, -~Midőn megtörvén ereje,~ És minden hatalma
4231 1 | reánk,~ Melyet ki kell, megtudd, aludnunk~ A Lybitina
4232 1 | között~Hétezer törökkel újra megütközött~Egy maroknyi néppel, s azt
4233 1 | Hadd sirassam el ott megúnt életemet.~Oda van! örökre,
4234 3 | Galatéa lemondott.~Mert csak megvallom, hogy míg Galatéa kötött
4235 1 | Hogy Megváltónk eleget tett~S itt lent mindent
4236 1 | az ifjak szerelme hamar megváltozhat.~Az ifjúban hevesen felbuzdulván
4237 1 | No, megvan a kár! hajdani címerünk~
4238 2 | elébe.~Úgy én a lovadat megvenném, mond Matyi, hogyha~Megbizonyíthatnád,
4239 2 | Majd meglássátok, háromszor megverem azt la!~Ezt minden neveté;
4240 2 | azt~Háromszor fogadá, hogy megveri Döbrögit; annak,~Bárha törik-szakad
4241 1 | nehogy a fogas~ Fény megverje szemével~ Vonj
4242 2 | mondja,~A négyelni való, megvert háromszor. - Az Isten~Így
4243 2 | Matyi szánakozás nélkűl megverte utólszor;~S erszénnyét a
4244 2 | megcsípnek; hogyha nem, úgy én~Megveszem a lovadat; felpénzűl, hogy
4245 1 | lesz gazda azokból,~Akik megveszik illy tetemes hijjával ez
4246 1 | Segedelmével az Istennek megvettük,~S népét, még csak egyet
4247 1 | ki már~ Sok bástyákat megveve,~Hogy planizál, midőn egy
4248 1 | Hogy az még őtet is megvilágosítja.~Neki azt hinni kell, s
4249 2 | Kérje a hívekkel. - Maga megvizsgálja az úrnak~Vakszemeit; kendőt
4250 1 | elölről,~Túlnanról akará még megvizsgálni. Azonnal~Kettényílt az örök
4251 1 | nagy országban, de csak egy megyében:~Ily kevésről is nyomosan
4252 1 | rendjét egy emberi végzés~Megzavará, mikor a bárány ártatlan
4253 2 | húzván inokat, valamint a~Megzsákolt urok is, kit elérkezvén,
4254 3 | határba sövény nőtt,~Hyblei méhecskék dongják a réti rakottyát,~
4255 1 | Reám talál,~ S páromhoz mehetek;~ Hogy hát ölébe
4256 1 | ő prófétájába,~ Nem mehetnek bé mennyei szép Paradicsomába. ~
4257 3 | fogásába. ~Óh, bárcsak veled mehetnék~ Által a Rhenusnak révén,~
4258 1 | elfojtják, s kifűzetik~ Mejj-szorító ruháját. ~Fél-ájultan ágyára
4259 1 | fázott, hol égett.~Elfogódott mejjéből, végre így szólhatva:~Kedves
4260 1 | teremtett,~Aki magyar szíved mejjed közepébe betette.~Édesanyád,
4261 1 | Mely a hazádért vér s méltó mejjedbe dobogni.~Rajta tehát! nosza
4262 1 | bélyukasztott~ Mejjem örök sebeit; se számból ~
4263 3 | vethettem~ A gyilkos kardnak mejjemet,~ Jaj, nem repülhettem,~
4264 3 | A rád célzott halált mejjemmel elvévén. ~Menj, a dicsőség
4265 1 | is veszteket érik~Márvány mejjünkön. Nyomd bé, fiam, a süveged
4266 1 | De a tavaszi melegek,~ És az engedelmes
4267 1 | réti kisasszonyid.~Elment a meleges gólyasereg, s vele~
4268 1 | tisztán itélhetne?~Érzi, hogy melegít, de azt nem gyanítja,~
4269 3 | el az árnyék. ~~~ ~M = Meliboeus; megszólító esetben Meliboee (
4270 1 | Mantlizsákom felbontottam,~ S mellém találám tenni.~Hát egyszer
4271 2 | lassan, uraim! kiabálja;~Mellészöktet a hintónak. - Tudod-é uram,
4272 2 | Jobbotthon~EGY KANCSÓ JANKAI MELLETT-~A kiadó.~
4273 1 | violáidat~Édesden rezegő mellje növésire,~ Ámor szárnya
4274 1 | az igazság,~ S melljén a szeretet feküdt. ~Nyájas,
4275 1 | búnak eresztette.~Midőn igy mélly gondok közt gyötrődik magába,~
4276 1 | Kanahám,~ Hortobágy mellyéke!~Beh sok szegény legénynek~
4277 1 | mind olyan igazságok,~ Mellyekről a menny, föld, tenger örökös
4278 3 | óh hang!~ Mellyel az ég zivatarja mormol. ~
4279 1 | olykor-olykor magában~ Méllyen szokott gondolkodni kertre
4280 1 | Ímé már elérhettem,~Mellynek eddig titkos nyitját~
4281 1 | terjedve,~ Milyen nagy méltóság légyen vele fedve;~Még kevés
4282 1 | mely amott pompázik deli méltóságában,~ Nagy megelégedésem
4283 1 | hangokkal zengedez fülébe.~Nemem méltóságát egészen érzettem,~ Látván,
4284 1 | Pálmáim s méltóságim~
4285 3 | éjszakát!~ Nagy a te méltóságod óh hang!~
4286 1 | hogy veszed:~Én ott kezdem méltóságom~ Majd, ahol te végezed.~
4287 1 | Ily kis istenségnél főbb méltóságomba~ Az elbújt Ámeli ugrik
4288 1 | Elszámlált gyönyörű napok,~ Melyekből az öröm karjai közt, a hív~
4289 1 | lehellet! gyenge szorítás!~ Melyekhez még kellett egy bóldogítás,~
4290 1 | hömpölygő~Nagy tenger vizeit, melyhez dulakodva rohannak,~S elbődülve
4291 1 | ékeskedő virágok seregében~Melyiknek van elsősége felséged tetszésében? ~
4292 1 | lábokkal gödröt ásnak.~Amaz mélységét méregeti,~ Elcsúszik,
4293 1 | nektárnak gondoltam,~ A mélységnek szélén~ Mennyországom
4294 1 | dolgod után. Azzal odább mene,~ És én el nem akartam~
4295 1 | szegény legénynek~ Vagy te menedéke,~Jó paripán ugratod,~
4296 2 | Mátyást.~Ő pedig a vásárra menést feltette magába,~Már pedig
4297 1 | ujjaival, s int,~ Hogy menjek vele felfelé. ~Én reszketve
4298 1 | eltakarodtanak. ~Hagyján! a futikák menjenek, a csalárd~Pajtásság gyönyörű
4299 1 | cicáztok? ~Hahogy nem illik mennybe vezetnetek~Egy véges élőt:
4300 1 | És éppen ma, amidőn én mennyegzőt tartok.~Jaj! feleli a vajda,
4301 1 | tiszteletessé,~ Sőt még mennyeivé teve. ~Tündér teste nem
4302 1 | légyen,~ Életem rajtatok mennyekbe mégyen.~
4303 1 | bennem, hanem esküszöm~A mennyekre, hogy a tőlök alá lejött~
4304 1 | egy kis isten felkelvén~Mennyezete alá mentem fás kertemnek,~
4305 1 | Hogy a bölcs természet mennyiféle színbe~Hordja fel játékát
4306 3 | Jancsit kedveltem,~ Mennyit játszék véle,~Hány száz
4307 1 | A mélységnek szélén~ Mennyországom vélvén,~Már magam tündérnek
4308 2 | címeres erdő~Legszebb része; menő félen már a nap: az ember~
4309 1 | csergedező~ Patakocska mentében,~Jertek, dűljünk e szép
4310 1 | tetejére~Zengedezni lanttal mentek~ Nyelvünk dícséretére,~
4311 3 | repülhettem,~ Életét nem menthettem. ~Nagy lélek! te voltál
4312 1 | szavát.~Erkölcs ő, ha ezen Mentor eszén viszen,~Ember vagy.
4313 1 | kéz hoza felfelé.~Míg a mentorod él, béköti ő sebed,~
4314 1 | útján~ Még nem is messze mentünk;~A borzasztó csata után~
4315 2 | Istent~A fűveknek erőt szerző menybéli malasztért~Kérje a hívekkel. -
4316 1 | Már mindenik menyecske. ~Három fiok kinőtt: eme'~
4317 1 | Pénzt adsz erszényébe,~Szép menyecskét karjára,~ Jó bort a
4318 3 | kövek közt.~Hej! mikor a menykő a sok cserfát megütötte,~
4319 1 | Csak dühösködjetek,~Menyköves fellegek,~Szórjatok lángot,
4320 1 | kis segítő is kerűlt~ Menyűl a jó anyának,~Hordozni a
4321 1 | az álnok nyereségre~Átkot mer kérni, felnézvén az égre,~
4322 1 | hogy meghömpölygessen,~Hogy mered azt, gazember, szádon kibocsátni,~
4323 1 | lábaidat, mikor~ A Pindus meredekjeit~Kétséges szemeid méregeték;
4324 3 | ama cserjés kősziklának meredekjén,~Már sohasem dalolok, már
4325 1 | meredekjeit~Kétséges szemeid méregeték; ez az~ Áldott kéz hoza
4326 1 | gödröt ásnak.~Amaz mélységét méregeti,~ Elcsúszik, s a többi
4327 1 | bosszút csendességgel~ A méreggel tele szeleken,~S hirdess
4328 1 | számtalan~Időkre nyúló életeket merél~ Igérni lantos verseidnek,~
4329 1 | Sárfészekbe; sokaknak~ Mérész lábokat eltörik. ~Eltévednek
4330 1 | gúnyolódnak;~A bölcsebbek s merészebbek~Vélek nem bajlódnak.~Én
4331 2 | kíváncsi szemét düllyesztve mereszti utánnok,~Hogy fogják már
4332 1 | Hagyván a bölcs ifjút félig merevedve.~Portékái hellyébe ez a
4333 1 | Mézeled a letapodt igaznak ~Mérgelt falatját. - Boldog az, aki
4334 1 | az Amor részegje voltam,~Mérgemet nektárnak gondoltam,~
4335 1 | puskája~ Nem lőtt meg oly mérgessen,~Mint egy oláh kislyánykája~
4336 1 | Boldogságom elmúlt,~Ellenben sok mérget kóstoltam.~ Már az ég
4337 1 | csillagzatok~ Lenyomják mérgetek,~ Csak dühösködjetek. ~
4338 1 | leányát magának kéretni.~Merhet'd biz azt, barátom, nagy
4339 1 | előhaladni?~Mely'k hazug lélek meri azt előre~ Sorba
4340 1 | Lúdnak való torokkal~A bort merik gyalázni.~A bort! az éltető
4341 1 | éleszti szivemet.~S ha vizet merít korsójába:~ Fussatok
4342 1 | Kérdi tölle, hogy fejét merje-é rávetni,~A főbíró leányát
4343 1 | Szemtelen állatok!~ Ne merjetek rá szállani. Óh te kis~
4344 1 | Elszalad, meg ott terem, merő cifra báb már.~Barátja is
4345 2 | mívet készítni. - Kirántja~Mérőjét, mérkéli. - Be kár, hogy
4346 1 | Az Úr, a poharát aki reám mérte,~Áldassék szent neve hát
4347 1 | mikor~A pajkos szelek úgy mertek enyelgeni,~ S oly csalfán
4348 1 | Két szív öszvekötésihez!~A mértéklet azért még nem elég ahoz,~
4349 1 | szívek elérhetik,~ Bár mértékletek öszve nem~Illhetnék: az
4350 1 | magad légy óh megelégedés!~Mértékzsinórom, sőt vezetőm, mikor~
4351 1 | durcás víztől hét-nyolc mértföldnyire~Kiér már az ember a hegyek
4352 1 | alatt puha~Szendergésbe merűlt szép szemeit miként~
4353 1 | magába,~ Kiről én most mesélek. ~Igy sínlik a kis viola,~
4354 1 | megláthatót tenni,~Útját, messzeségét, nagyságát vizsgáljuk,~
4355 1 | Nálam el nem sül~Fajtalan mesterséged,~Hódító vitézséged~
4356 2 | ilyent meg ne tekintsem,~Mert mesterségem; látom, hogy akárki csinálta,~
4357 1 | óldal,~A másik ki van tömve mesterséges fólttal.~Csámpások a lábszárak,
4358 2 | S annyira-mennyire sok mesterségnek kitanúlta~A csínnyát-bínnyát.
4359 1 | regementünk komandirozója~Mészáros oberster főparancsolója,~
4360 1 | már ez az átkozott~Bűnnek mételye el? hány birodalmakat~Gyűrt
4361 1 | hamisan tart csupa ördögi~Mételynek (pedig a durva daróc alá~
4362 2 | sublimes debent humiles metuere,~Vindicta docili quia patet
4363 1 | Exsurge cor meum ~
4364 1 | A magyar Albion örvendő mezejébe legelvén,~Néked öröm-hálát
4365 3 | szaldunk a hazánk kedves mezejéből,~Édes honnyunkból, s te
4366 1 | Márs műhelyén,~Vér mezején~ Gyakran izzadozó seregek,~
4367 1 | A fátum minket Márs sík mezejére teremtett,~Róllunk várhatnak
4368 1 | mely'k üregbe~ Mézeled a letapodt igaznak ~Mérgelt
4369 1 | buktatunk;~Hogy az élet édes mézét~ Szánkba csak úgy nyelhetjük,~
4370 1 | Jertek, dűljünk e szép mező~ Virágozó ölében.~Itt
4371 1 | No, most lecsapott a mezőbe!~Minden állatok ijedtekbe~
4372 1 | őrü bundája,~Szép zöldellő mezőben~ Legel a marhája.~Óh
4373 3 | hát így meg hagyták a te meződet~És e' néked elég, noha itt
4374 1 | csorda, mely nemrég szabados mezőn~Tépázta a rét tarka virágait,~
4375 1 | gyenge szellet~ Sík mezőnk határait,~A juhász a nyájja
4376 2 | udvarból a rétre, ligetre, mezőre;~Addig az üstben víz legyen,
4377 1 | mérges, s féltek ránk jönni miatta.~Néha általjöttek; de ha
4378 1 | Csuda-é, ha néha szivem~Miattatok kilobban,~Jó bor s kacsongató
4379 1 | kelljen ereszteni~Gyeplűjét s micsodás útra bocsátani.~Nem hágy
4380 1 | Mint olykor-olykor a miénk)~Hibások és idétlenek lehettek
4381 1 | színű recét szőnek,~Melyet, mig közte szaladoznak,~
4382 1 | Csokonai Vitéz Mihályhoz ~
4383 1 | Elbújhat a világnak~Minden mihaszna bölcse,~Ha néha kótyogóson~
4384 1 | lobogó tüze~Nem tartós; s mihelyst elcsenevésztenek~ A
4385 1 | szemedet velek~Szétkórászni. Mihelyt csókkal elegy rakád~
4386 1 | szépsége szívét úgy elfogta.~Mihez fogjon? nem bizik tulajdon
4387 2 | lenni, ugyancsak~Tudja, mikíp szokták. Így ítélt Marci
4388 1 | hogy hol? s mi vagyok? és mimódon élek?~ Mi ez itt, s
4389 1 | hatalmú akaratja?~ Hogy mindazt, valami néki nem tetszik,
4390 1 | képtelenség is~ Előtte, mindegy, mert ragyog a nap mégis.~
4391 1 | rakásban,~ Amit festett mindenben másban,~Téged a nap tett
4392 1 | ezt az okosabbat tészi:~Mindeneken felyül jár az asszonyi elme,~
4393 1 | énhelyettem,~ Mivel a Mindenhatóról én is azt felelhetem:~Ő
4394 1 | miként vihet?~Őrzőangyala van mindenikünknek, ez~Kit-kit szívreható hangjaival
4395 2 | is,~Tíz láncsás lovagolt mindenkor hintaja mellett. -~Ezt Matyi
4396 1 | A tyúkot eltapossa. Mindennemű szükségeket~ A szorgalom
4397 1 | látás határain,~S a nagy mindenségnek már csaknem felette,~
4398 1 | farkasra ne bízzad,~Sőt mindentehető karral pusztíts ki hazánkból~
4399 1 | kútfejének színe előtt: kinek~Mindenttudó bölcs lelke belát egész~
4400 1 | szemek. ~Én is sodrom, de mindhiában,~ Zúzos fürtjét a szürkének,~
4401 2 | nagy úr vagy is,~Furfangja minding módot lelhet bosszúra.~Terényi
4402 2 | estveli csendet. -~Már most mindnyájan kurjantnak; a hangok özönje~
4403 3 | Ím elhagyott engemet.~A minémű tisztasággal~ Foly e
4404 1 | szemével,~Meglepem őt. - De minő ropogás? repedeznek a hajlék~
4405 1 | sóvárganak ikrás~Krumplijokon, mintsem gondoskodnának az élet~Bő
4406 1 | Haláltól tudtam félni,~Miolta elvesztettelek,~ Félek
4407 3 | csakugyan, s eljött valahára, miólta~Már Amarillis enyím, s róllam
4408 3 | öszvekötözve találod~ Himen mirtusával vitézi pálmádat.~
4409 1 | szűzek! emeljetek~Óltárt! s mirtusokat rakjatok a maga-~Kedvellésnek.
4410 1 | ki írhatná le, mi lelte, mivé lett,~Hogy szörnyeteget
4411 1 | csupán krumplit termeszte, mivelhogy~Földje igen szűk volt, sarjadzani
4412 3 | kis kertem,~ Kit magam miveltem,~Immár Isten hozzátok!~
4413 3 | rövid életem~ Csekély mivoltát; légyetek óh napok,~
4414 1 | vetik a dühögő szelek a moccanni szokatlan~Kősziklák derekához
4415 1 | mormolva halomnyi~Földdel moccant fel. Szomszédjokat a belecsattant~
4416 1 | Új örömre állatit. ~A mocsáros nép kuruttyol,~ Prüccsög
4417 1 | bocsájtják~Reá az erkölcs mocskait. Ott, ahol~ Szentségtörőktől
4418 2 | itthonn: - az anyó így s így mocskolta le Mátyást.~Ő pedig a vásárra
4419 2 | Borsót hintett vólna, szitok, mocsok és a hurítás~Annyit tett
4420 1 | varrni szer,~ S nem módiz a ruhában,~ Vídám,
4421 1 | Inak feszüljetek vont húr módjára~ S mind együtt pengjetek
4422 2 | vagy is,~Furfangja minding módot lelhet bosszúra.~Terényi
4423 1 | szép szemed, te kislyány,~S mogyorónyi szádat érte.~Ikább kipótolásba~
4424 3 | legcímeresebbet~S a sűrű mogyorósba hagyá a durva kövek közt.~
4425 1 | S eszemadta kis kezedből~Mogyorót szemelni hozzá.~Sokáig élj,
4426 3 | serkedező erek~ S mohos kövek mellett az ember~
4427 1 | Melyet mindaddig bé nem mohosíthat az óság,~Míg ropogások közt
4428 2 | és szájából kifeszítik~A mohot; a rémült ispán instálja
4429 1 | senki,~Ne hidd, kis Cupido mókussa,~ Csak pelyhed jobban
4430 1 | sokat is szenvedett.~A balt Moldva felett széjjel-kinyújtotta,~
4431 1 | hinti. ~Mondja bár a szépség Mómussa,~ Hogy ékesnek nem tart
4432 1 | Rebelliót ha érzek~Belső monarchiámba:~Egy jó palack-kommandó~
4433 1 | hitetleneket pedig, mint mondád, nem szereti:~Miért nem
4434 1 | ezen nagy Úrnak ~Szolgái, mondék: megvetik a világ~Csalóka
4435 1 | Elszakasztván szabadságomtól.~Mondjátok, hogy e nagy kincsemet~
4436 1 | emlékezem~ Biz erre, mondogatta:~ Hogy bóldog,
4437 1 | visszaeszmélek, hogy ki-ki mit mondott:~ Egyik nevetséget,
4438 3 | redves tölgyről, hány varjú mondta meg e kárt.~Úgyde ki légyen
4439 1 | Hát a' jut-é eszedbe,~Mit mondtam olykor-olykor?~(Kis lyány!
4440 3 | nappalomat? mi vad~ Morgás az ég duzzadt határán?~
4441 2 | kopogástól, s a rohanó fák~Vad morgásaitól. - Mátyás az urat megagyalván~
4442 1 | Már hallik is lassú morgások.~Az apró-cseprő muzsikások:~
4443 3 | Mellyel az ég zivatarja mormol. ~ Természet! ámbár
4444 1 | Döntögeté; izmos gyökerek mormolva halomnyi~Földdel moccant
4445 1 | rogyott le,~S bosszús élte morogva futott el az éj üregébe.~
4446 1 | diribre-darabra,~A rohanó zápor jéggel morzsolta törekké~A lepocsékolt szép
4447 1 | Mint egy síró szűz mosolygása,~Másiknak úgy függ leveléről,~
4448 1 | legelészne köztünk.~De nem mosolygasz? ott ama híveik~ Sírjára
4449 1 | óh győző szem!~ Egy mosolygó pillantást. -~De ím, míg
4450 1 | A legszebb kis ajak rád mosolyog vala~ Nyájas gerjedezése
4451 1 | édes hívem, enyim vagy mostan is~ A feledékenység
4452 1 | selypes gagyogásra tanítnak.~Mostani nagy neved is terjed, magyar,
4453 1 | felséges erő! kit az omlás~Nem mozdít meg örök helyedről, s tedd
4454 1 | Részecském nekiborzadott. ~Mozdító inaim megmerevedtenek,~Béforrott
4455 1 | kis~ Szív-bájoló mozgás! Rezegj csak~
4456 1 | csillapodtak:~Mégis mely gyenge mozgások,~ Melyek bennem pezsegnek.~
4457 1 | tenni.~Hát egyszer lassu mozgással~ Szobám ajtaja nyílik,~
4458 2 | Kezd sok gondolatok forrása mozogni, pezsegni;~Nincsen nyugta;
4459 3 | MŰFORDÍTÁSO~
4460 1 | Márs műhelyén,~Vér mezején~ Gyakran
4461 1 | Felyül ragyog lelke a múlandóságon,~Gyűjt ő kincset, hanem
4462 1 | mond amaz, nincs miért mulassunk,~Készülj hamar, hogy még
4463 1 | babirkál.~ Igy múlat olykor-olykor~
4464 1 | Veled való múlatásom~ Táplálta életemet,~
4465 1 | virágim,~ Gyönyörűségim s múlatságim!~A nagy forróságok megfőznek,~
4466 1 | Hordjuk tisztán szívünket,~Mulattat is ez a nagy kincs,~
4467 1 | lehúllnak,~ S akkor majd mi múlatunk.~Csikarj te is szegény fösvény!~
4468 1 | erő~Bosszút állni, de jaj! múljon el életünk~Inkább, minthogy
4469 1 | ezek most is, élnek s nem múlnak el addig,~Míg valahol gyereket
4470 1 | beborított. ~Azonban az idők múltak,~ Nyílt a virágszál,
4471 2 | híres döbrögi vásár~Egy hét múlva esik. - Felpercene benne
4472 1 | Mundus vult decipi, decipiatur
4473 2 | több szépet láttak ezen kis~Munkában, de kivált a többek közt,
4474 2 | Jámbor olvasó! ~E munkácskának ki legyen szerzője, ha kérded,~
4475 1 | ki nem hagynád okosan írt~Munkádból egy fő titkát e nagy tudománynak,~
4476 1 | szeretettel:~Ne csüggedjünk hát munkáinkban,~ Bizván ily kegyes
4477 2 | Se magam ok nélkűl más munkájába nem ártom,~Menni akar; de
4478 2 | dólgoztam is egy-két~Hercegi munkákat: de bizonnyal mondom, ezekből~
4479 2 | Ebédje~Volt-é már ma? Ha a munkám fog tetszeni, nem fog~Nállam
4480 1 | öbléből.~ Mely édes munkánk a magzatoknak~Eleven eszét
4481 2 | fát~Sejt meg. - Már minden munkást elrendele széjjel;~Kedve
4482 2 | festés,~Mellyek ezen kisded munkát kedveltetik, egybe~Úgy megtetszettek,
4483 1 | koholtatna~ Még nem hallott munkával,~Már úgy bátran truccolhatna~
4484 2 | kalaúzt kért,~Mert ő menni muszajn Szakkerment a Generális,~
4485 1 | addig,~Míg nemes érdemidet mutató táblára tekintesz.~Elbúsult
4486 3 | Tetteiket mutatod te mégis. ~ Te a kerengő
4487 1 | hanem~Kezdetbéli öregkort mutatott, arany~ Száján ült az
4488 1 | elnyugvó napunkat bevonja,~Mutatta mennyei pompával terjedve,~
4489 1 | mint leszedve,~Majd hogy mutogatják újjokkal,~ Hogy fog
4490 1 | Táborát s kastélyát ujjal mutogattuk.~Ágyúkat ereszténk egymásnak
4491 1 | maga jobb vólta egyengeti~A műves kezeit, s hasznokat úgy
4492 1 | angyali karnak~S mennyei múzsának lelkét ottfogta. E halmot~
4493 1 | lesz a falat~ E mennyei muzsika alatt.~Jer, örvendezvén
4494 1 | morgások.~Az apró-cseprő muzsikások:~ Pacsirta, fülemile
4495 1 | is,~Vagy a kotús vizektől~Nád nőtte bé az órod.~De hátha
4496 1 | tüzünket.~Ámor, te is! ki nádcsőn~Szopatsz velünk szerelmet.~
4497 1 | Melyet gőzölög untalan. ~Nádtorzsok, s megavúlt zsombokok öbliből~
4498 2 | úgymond,~Még a hetvenedik nagyapámnak lelke se hallott.~Be' furcsán
4499 1 | távozánk,~ Melyen nagyérdemű atyáink~ Felnyomozák
4500 1 | elment tántorogva.~S hogy nagyeszű létére illy csapás érhette,~
4501 1 | orvoshoz szaladtam.~Ez amúgy nagyjából béköté ujjomat,~S kivévén
4502 3 | Vezérelje lépésedet,~Nagylelkű légy, ha az ellenség életet~
4503 1 | a jó anyának,~Hordozni a nagyobbra gyűlt~ Terhét a ház
4504 1 | Mert hiszen a nagyok a nagyoktól ~Lésznek, ne szűnjön senki
4505 1 | féltette,~Az egybekelés napját nagyon siettette.~Végtére is a
4506 2 | kellene vetni.~Képe azóta nagyonn elváltoza néki; azomba~Döbrögi
4507 1 | csakhamar bé-bétekint~ S nagyot visít anyjának:~
4508 1 | a ledér cicának,~A körme nagyra nem nő,~Játéka csak ciróka.~
4509 1 | a dühös üldözés,~ A nagyravágyás és irígység~ Nem