| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Fazekas Mihály Fazekas Mihály összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Rész grey = Comment text
5011 1 | halál~Reám talál,~ S páromhoz mehetek;~ Hogy
5012 3 | cserélni folyását,~Úgyhogy ama Parthust, e' német földet itasson,~
5013 3 | Eredj, eredj,~ Majd partodon számlálhatatlan~
5014 1 | Pasquilus In Wolfgangum Ibrányi, 1815 ~
5015 1 | A kebelem.~A pajzán pásztorkának,~Csalfás pillantásának~
5016 1 | jobban megláthatom~ A patak szinén,~Furcsa, karcsú termetem~
5017 1 | illatokat,~ Lássunk tajtékos patakokat.~Ni! a gyermekek feltürkőzve~
5018 3 | te tehát régenn esmért patakoknak~S szent forrásoknak hűs
5019 3 | sivatag között~ Csergő pataktól távol az emberek~
5020 2 | metuere,~Vindicta docili quia patet solertiae.~ (
5021 1 | kútba visszacuppant.~Oda pattanék, kikaptam.~Ajakának és szemének~
5022 1 | rosszlelkűnek itélet,~Kit a villám, pattogván széjjel,~ Fenyeget megannyi
5023 1 | zajra felugrottam,~ Mi a patvar! hát én ezt mind csak álmodtam?~
5024 1 | is, hogyha vitéz karunk~Patvarkodásból nem tesz erőszakot,~
5025 1 | az én gyerek~ Lelkem pehellyét még ama föld~ Lanyha
5026 1 | kártékony féreg kirágta. ~Ti példái a hív barátoknak!~Kik környékét
5027 1 | kezdetnek~ Legfelségesb példája,~A felserdült természetnek~
5028 1 | hűségre ezen áldozatunk nemes~Példáján. Koszorúk alá~ Nőtt
5029 1 | Kiknek vég nélkül hírek példánkra lehetnek:~De mi szükségünk
5030 2 | Döbrögi úrnak~Példátlan példás megjobbúlása is egybe~Úgy
5031 2 | egyszersmind Döbrögi úrnak~Példátlan példás megjobbúlása is egybe~
5032 1 | tövisbokros útján,~Vagy egy példázgató gyászfűzfánál,~Az emlékezet
5033 1 | vízen cicázik~ Zefir, s pelyhecskéje megázik,~És úgy nyirkos
5034 1 | Cupido mókussa,~ Csak pelyhed jobban tessen ki;~Hogy játszhassanak
5035 1 | leple alól fejét~ És pelyhes koszorúját~ Lassanként
5036 1 | kinek szánt.~Már most a' peng ajakán minden vén banyának,~
5037 1 | lantjának~ Ezüst húrján pengene.~De elesnek szándékjoktól,~
5038 1 | Hanem mindenfelé a kard vasa pengett.~Csak egy ijjedt török végső
5039 3 | csendes völgyben minap így pengette danolva: ~ Bejárhatatlan
5040 1 | módjára~ S mind együtt pengjetek édes hangjára.~Nyílj meg
5041 1 | Érzékenységi újultak~ A pengő fal között is. ~Nem látott
5042 2 | rútul.~Ekkor az ágyfőből a pénz kulcsát kikeresvén,~Lúdjaim
5043 1 | ne szakadjon el.~Sőt két pénzhe' ragadt, két buja, két kevély~
5044 2 | dühe céljához juthasson, pénzkuporásra~Adta magát; jócskán keresett
5045 3 | markom haza nem jöhetett tele pénzzel.~~~~~~M~~~~ ~~~~Mért kéréd
5046 1 | édes~Lantosim! Amíg hát e per valamerre ledűlne,~Írjunk
5047 1 | nem hozott,~ Megád egy perc, ne félj;~ Szívem, békével
5048 1 | lengenek,~Éltünk egy kis percentési~ Gond nélkül hadd tűnjenek. ~
5049 1 | még egy bódúló is~ Egy percet meghiggadna,~Egy országot
5050 3 | ura a nevünk,~ S egy percig élünk, míg sok ezer dolog~
5051 2 | se hallott.~Be' furcsán perdűl, pedig a sor vége nem úgy
5052 1 | sírhelyemet~ Ott tán csak nem perled el.~Vad erőszak! rút kevélység!~
5053 1 | címerünk~ És régi díszünk pernye alatt hever.~ Amit
5054 1 | eszétől,~Ki a töméntelen víz~Peshedt nyomát azonnal~Borfával
5055 1 | gondolat, aminő~ Édessen petyeg el rólok az édes íz~A forró
5056 1 | mozgások,~ Melyek bennem pezsegnek.~Egy harc után nem szokások~
5057 2 | gondolatok forrása mozogni, pezsegni;~Nincsen nyugta; fejét töri,
5058 1 | csalogathattok.~Látjátok véremnek pezsgő forrását,~ Betöltém
5059 2 | PHAEDRUS) ~(Szegénytől félj, akármilyen
5060 3 | menj már~ A dicsőség piacába.~Menj, menj! minthogy nálam
5061 1 | is.~A diszhármóniás békák piánója,~ A taktusra zúgó malom
5062 1 | Szebb amely kirepedt piciny~Pályáján az imént dugta
5063 1 | ekként~ Hogy repesve pihegett,~Az arany esső szemenként~
5064 1 | a nagy~ Munka után pihenésre készül. ~Hol vagynak a víg
5065 2 | fejszések, nem lévén munka, pihentek.~Már jobbára ledöntve hevert
5066 1 | után~ Még csak alig pihentünk;~A hadra feszült ereink~
5067 1 | csókokat hinteget.~Amint pillám közt sejtettem,~ Felém
5068 1 | pajzán pásztorkának,~Csalfás pillantásának~ Rám kacsingási~Éppen
5069 2 | a hintó~Ott terem. - Egy pillantat alatt kinn vagynak az erdőn.~
5070 1 | tipegő lábaidat, mikor~ A Pindus meredekjeit~Kétséges szemeid
5071 1 | Pengesd, Múzsa, tovább pindusi lantodat,~ Pengesd mennyei
5072 2 | vele a lovak, egy banya két pint~Szappanos égett bort kent
5073 1 | asszonya~Udvarlásra magát nem piperézheti,~ Minden cifra virágit~
5074 1 | Lengésekkel élesztik. ~Most pirosra csípegetik~ Sáppadozó
5075 1 | szerelmet.~Be jól esett az első~Piross epert pirossabb~Szácskádhoz
5076 1 | esett az első~Piross epert pirossabb~Szácskádhoz illegetnem.~
5077 1 | te csak virágzál,~De már pirúl gyümölcsöd.~Nohát fizess
5078 1 | átkozott,~ Mert reménye pislogni megszűnt. ~Liliomi kényének,
5079 2 | Télen a tüzelő mellett a piszkafa végén~Ácsorgott el egész
5080 1 | szemét-száját bekeverje piszkos~ Rajzolatokkal. ~Jókor
5081 1 | sár.~Az ezüstös kardot s pisztolyt ölreszedték,~A fáin rizskását
5082 1 | jobban-jobban jőnek,~S felfúván a pitlélt porokat,~ Mint keverik
5083 1 | füttyök, hápogások,~ A pittyet cifrázó fürj-palattyolások,~
5084 1 | Már akkor a népünk minden placcot megnyert.~A szép gazdag
5085 2 | szekercét,~Zsebbeli ölmérőt s plajbászt egy irhakötővel;~És egy
5086 1 | bástyákat megveve,~Hogy planizál, midőn egy vár~ Őrizőjévé
5087 1 | nyúgodalma:~ Nem csuda ám, ha pocsék az élő. ~Cs ~Hagyd el, barátom!
5088 1 | Hólta után az igaz poétát.~Hozzánk ragyognak (bármi
5089 1 | Az én poézisom ~
5090 1 | megnyugszom s ezt mondom:~Az Úr, a poharát aki reám mérte,~Áldassék
5091 1 | valódi jó bor,~Szikrádzol a pohárba,~Te is, kacsongató szem,~
5092 2 | fütyköst,~S a sutból kivon egy pókháló lepte tarisznyát,~Melly
5093 1 | hatalma itt fent~ Örökre poklába lement. - ~Szólgálatjában
5094 1 | acél szívvel enyelgenek~A poklok kirohant durva cselédivel;~
5095 1 | S minden igaz ok nélkül pokolra taszított?~Felel az: Ne
5096 1 | közzűl, nagy hívatalához~Illő pólca felé. Míg lelke burokba
5097 1 | szándékjoktól,~ Ha ily polcra kapkodnak~A vérszopók, mert
5098 1 | sebben jajgatni.~Nagy neve, pompája biztat koronával:~De kiszúrja
5099 1 | seregét:~Hadd láthassuk pompájába~ A vidító kikelet egét! ~
5100 1 | felserdült természetnek~ Nagy pompájú mátkája!~Jer, tiszteljük
5101 3 | Az irígység is bámúl~ Pompám fényességén. ~Nézd, egy
5102 2 | nagy ház hellyére azólta~Pompásabb palotát újabb ízléssel emeltek,~
5103 1 | világa elől elrejtett mennyei pompát,~Gondolatit szárnyára vevé
5104 1 | bevonja,~Mutatta mennyei pompával terjedve,~ Milyen nagy
5105 1 | Szultán ~Annak, mely amott pompázik deli méltóságában,~
5106 1 | Poéta ~Múzsám! pongyola láncokat~Fűzék a kikelet
5107 1 | állunk.~Ott is sietséggel pontonokat vetünk,~Heverünk s egy kevés
5108 1 | Akármerre lengjen, egy pontra húz vele.~Óh jer, reppents
5109 2 | mikor a sokféle keresztes~Ponyva hadak szanaszét kóborlották
5110 1 | gyümőlcs puháját,~Vagy elterűlt ponyvára ráz,~ S megrakva inge
5111 1 | Fellegek helyett, levegőnket a por~Őgyelíté fel, hogy az útazónak~
5112 1 | én ha rá botolnék~Száraz porára, tüstént~Jó borral önteném
5113 1 | érzékeny jó anyjoknak~Valaha porát áldják majd méltó jussal;~
5114 1 | szinte egy csupor bor~A porbelepte gégén.~Fiúk! örömbe töltsük~
5115 1 | természetnek,~Minden íze, porcikája~ E gyönyörű termetnek!~
5116 2 | ugyan hírem nélkűl szöke pőre gatyában~És boglyas fővel:
5117 1 | Úgyis Kabán kiszáradt~A porhanyó garádján~Tán a köhécselőd
5118 1 | az úri fény. -~ Sok a porig nyomattatott nép,~
5119 1 | jőnek,~S felfúván a pitlélt porokat,~ Mint keverik velek
5120 2 | nevére; haszonvehető fűvekre, porokra;~Érvágó, köppöly, kristély,
5121 1 | Mikor egy nemes barátom poromra tiszteletből~Leülteté az
5122 3 | halait szikkadton hagyja porondján,~Árr, Tigrissel elébb el
5123 2 | lévén). Nosza ispán, szólga, poroszló,~Hajdú, kukta, szakács,
5124 1 | édesem ímé~Egy dörgő mars szó porrá ordítja reményünk!~Rettenetes
5125 1 | borulni.~A tél s a sok idő porrámorzsolva lerontja,~Amit azonkivül
5126 1 | bölcs ifjút félig merevedve.~Portékái hellyébe ez a szájatátott,~
5127 2 | s tetszése igazság. -~A portékáknak maga szokta kiszabni az
5128 1 | tápláló lelket nyertek!~Postái a terhes felhőnek,~
5129 1 | természetnek~ Felserkentő postája,~Jer, végy bosszút csendességgel~
5130 2 | végtére az egymást~Felváltó posták elvitték csaknem erővel.~(
5131 3 | a föld,~S a legelő sásos posvánnyal van beterítve.~Ellősöd nem
5132 1 | Órr helyét fekete tafota pótolja,~Nyúlajak közt orcáját egy-két
5133 2 | Minden igaz lélek. - Pezseg a pozsgás sihederben~A jó vér, s csak
5134 1 | se készűle. ~Ámor azt a praktikáját~ Még nem is álmodozá,~
5135 1 | lovakkal etették. -~Én ugyan a prédát végig nem láthattam:~Mert
5136 1 | csókok párjának~ Felibe prémkoszorút tégy;~Míg a finnyás nyári
5137 1 | rólla.~Ez a szárnya teszi Princ Coburg korpussát,~E tartja
5138 1 | truccolhatna~ A latrok próbájával. ~Jól van, a torony megkészül,~
5139 2 | Döbrögi mellé áll s által próbálja ölelni.~Akkor megkapván
5140 2 | Bízná rá azokat, hogy hadd próbálna szerencsét;~A vásárra bemenne
5141 1 | nem kellene heverni,~ Próbálnánk e tengert kimerni,~Óh bizony,
5142 1 | csábítók~ Legtöbbet próbált feje,~Ki előtt nem vala
5143 1 | Sem lesz elég őrízni. ~Próbálta ennek előtte~ A kis
5144 1 | csak azt akartam kitenni próbára,~Hogy igaz-é értelme bóltja
5145 1 | Jaj, hebegi a vajda, a Próféta mentse~Legszegényebb szolgáját,
5146 1 | amit Istenről mond az ő profétája,~ Hogy ő csak a jót
5147 1 | uram! tőle hozta szentséges prófétája. ~Szultán ~Parancsolom tehát,
5148 1 | valakik nem hisznek az ő prófétájába,~ Nem mehetnek bé mennyei
5149 1 | mond az, úgy tetszik a nagy prófétának,~Hogy fiam tagja légy e
5150 1 | mocsáros nép kuruttyol,~ Prüccsög a sok kis bogár,~Réce hápog,
5151 1 | ágyú,~Bőg, morog a levegő, püfög a föld, bömböl az elgyúlt~
5152 1 | mász,~ Keres gyümőlcs puháját,~Vagy elterűlt ponyvára
5153 1 | Nem nyér ám koszorút, aki puhálkodik.~Menj, láss dolgod után.
5154 1 | E lágy gondolatoknak,~A puhának gyönyörűség,~ Pálma
5155 2 | És derekának lágy fekvést puhogattak, az egyik~Szűrét tette alá,
5156 1 | belecsattant~Ég ropogó tüze pukkantotta diribre-darabra,~A rohanó
5157 1 | Egy lapocka fellyebb áll, púpos egyik óldal,~A másik ki
5158 1 | őtet egy nagy kalmár még purgyé korába~Elvitte, s ugy nevelte
5159 1 | elintett.~Most is a török puskája~ Nem lőtt meg oly mérgessen,~
5160 1 | ölik s fojtogatják;~Várát s puskaporosházát gyújtogatják.~Végtére délután,
5161 1 | haladtunk.~Ezen a részen egy puskaszó sem zengett,~Hanem mindenfelé
5162 1 | dudában~ Dícsértem a pusztában. ~Ha más hazánk óltárára~
5163 1 | lovaglott. ~ Míg vad pusztákon szilajon bolygottak atyáink,~
5164 1 | erejű szörnyeteget miként~Pusztíthat szilajon, és ugyan ő maga~
5165 1 | Sőt mindentehető karral pusztíts ki hazánkból~Minden farkasokat,
5166 1 | Hallom már a berkekben,~Pusztult honjok zöldűlését~ Sürgetvén
5167 1 | ligetes berkeit.~Ezeket is Putna vize tartóztatta:~Az is
5168 1 | csinálunk,~Marsirozunk s Putna-vízig meg sem állunk.~Ott is sietséggel
5169 2 | Híjjába keríti magát bé~Puzdrás és láncsás hajdúkkal: nincs
5170 2 | magyar rege négy levonásban~Quamvis sublimes debent humiles
5171 2 | Szakkerment a Generális,~Quartély aki betegh. (Hihető abban
5172 2 | metuere,~Vindicta docili quia patet solertiae.~ (
5173 1 | magából,~ A valóságnak quintessentiájából;~Mert minden vagyonját szép
5174 1 | őket, jertek. ~Circa ~Én ráállok, de majd Zeli~ Ti velem
5175 1 | zefir puha szele leng~S a rábámult csendességbe~ Egy andalgó
5176 1 | Csiklandós nyakamra?~Bár bóldog rabbá lennék,~ Nem veszem
5177 1 | ezer hagymázitól~ És rabbilincsétől szabad~Lelkünk repüljön
5178 1 | Édes érzésre csalt,~Hogy rabját könnyen leláncolja,~
5179 1 | nem, nem, nem.~Én lennék rabjává másnak,~Térdet hajtván egy
5180 1 | bár ha letépi is~ A rablásra szokott nép,~ Mást függeszt
5181 1 | Míg ama setétség völgyén raboskodik~ S a test kóldusbotja
5182 2 | kerekedne belőlle,~Mely úton sok rác úr lett abban az időben. -~
5183 1 | természet,~Egy átkozott ~Rácélozott,~ Pattant, - elenyészett~
5184 1 | nyakán vész.~Add Uram! hogy rádohosodjon; a nép~ Rá ne szoruljon. ~
5185 1 | mondom, megfejtvén~ Azon rágá körmeit,~Hogy mint törölje
5186 1 | egy hegyeske körmű~El nem ragad magának,~Már akkor ám ha
5187 1 | hanem~ Meg nem csal. Ne ragadd tőllem örökre el~Őket, kis
5188 1 | Hogy a szennyből rám is ne ragadjon,~Gondom lesz rá, hogy minden
5189 1 | szakadjon el.~Sőt két pénzhe' ragadt, két buja, két kevély~
5190 1 | Egy édes vonszódás ehez ragaszkodtat,~ Amattól egy tiszta
5191 1 | kövér esőt,~Majd ellenbe' ragyát vagy jeget öntenek;~
5192 1 | Ámeli hajnala~ Futkározó ragyogása közt,~Mely édes repesést
5193 1 | az igaz poétát.~Hozzánk ragyognak (bármi szemérmesen~
5194 1 | öleljen,~S villogjon gyönggyel ragyogó koronánk tetejedbe. -~Mink
5195 1 | reggel, hogy öntözgettelek,~Ragyogónak láttam a napot,~ Hogy
5196 1 | A vitéz korbann, egekig ragyogtál,~A világosság kiderült korában~
5197 1 | kiszabott napjára~Egész rajjal menjen a bíró udvarára.~
5198 1 | örömében~Nem férhet egy rajkó is a maga bőrében.~A vőlegény
5199 3 | De la Harpe után) ~Rajnának fakadékja körűl, hol az
5200 1 | kertbe gyűlt~ Másod rajok csevegnek.~ Egyik
5201 1 | Jéglakatot vete ládd-e rájok. ~A csorda, mely nemrég
5202 1 | átkot ne borítson nyomorúlt rajomra,~De én, uram, esküszöm göndör
5203 2 | drága ruhák szét vannak rajtva feselve.~Elvágják a gúzst,
5204 1 | elibek bukkant egy éppen rájuk irányzott~Bombi, meg is
5205 1 | Mellyet képzeletem féltibe rajzola.~Óh, e' nem lehet az, mivel~
5206 1 | tészitek egy szelíd~Kis rajzolással; sőt a halál komor~
5207 1 | festegető remény!~ Igy hát rajzolatod mind csupa füst vala.~Elszámlált
5208 1 | szemét-száját bekeverje piszkos~ Rajzolatokkal. ~Jókor értél hát kis esőcske,
5209 1 | Szétkórászni. Mihelyt csókkal elegy rakád~ Ártatlan violáidat~
5210 2 | Megdobban az ijjedezésre~Rákapatott jobbágy; hátrál; ordítja
5211 1 | megette:~ Mert fejedelmei rákapatták.~A víz fejülről árad alább. -
5212 1 | munkája!~Tebenned látom egy rakásban,~ Amit festett mindenben
5213 1 | Rugdossa széjjel némelyik a rakást.~ Amaz hogy ás-vés. -
5214 1 | Szájára csókot rakhassak,~ Óh búk! búk! öljetek!~
5215 3 | számára vetettünk.~Most rakj már szőlőt, most ólts, Meliboee,
5216 1 | emeljetek~Óltárt! s mirtusokat rakjatok a maga-~Kedvellésnek. Az
5217 1 | babonáiba fagylalt ~Jéggel rakni körűl. Zsendűl a józan okosság!~
5218 2 | Haza jő a fűvész csorda rakodtan:~Bészalad egy szobalyány,
5219 2 | nyakából.~Ebbe az anyja rakott túrót, hájat, kenyeret,
5220 3 | méhecskék dongják a réti rakottyát,~S lassú zengések majd szenderedésre
5221 1 | Dicsőség útjára töviseket raktak~A Múzsák, még mikor Hélikonon
5222 1 | Óh, hogy testem nincsen rakva fülekkel,~Inak feszüljetek
5223 1 | Midőn a hervasztó halál rálehellett,~ Mint te, letört sárga
5224 1 | tanító~Homlokod úgy született ráncát terjeszd ki: csak addig,~
5225 1 | lebegésekkel~ Játszik a ránéző képekkel:~Született olyan
5226 1 | karod~Meg nem hajolhat? Rántsd ki tehát fene~ Dárdádat,
5227 2 | mint a nyíl utánnok ereszti~Ráróját; - Lassan, lassan, uraim!
5228 3 | valókat~Megpróbált, minden rászedte. - Kis erdei lantját~Egy
5229 1 | markából.~Mely gőgetlen rátartással~ Hord egy bokor kellemet!~
5230 3 | légyen~ Szép virágim, rátok!~Pompás udvarba mégyen~
5231 1 | lopogatják el az eget,~ Rátolván a habos szőnyeget.~Már lobognak
5232 1 | meggyülvén a sok várakozás,~Ráununk; mert ülni: ez nem hadakozás.~
5233 1 | Mint ihol a ravasz elpuhúlás. ~A közhaszonról
5234 1 | álnok~ Embernek ravaszabb fia.~
5235 1 | óh, megelégedés!~Hisz a ravaszság, a dühös üldözés,~ A
5236 1 | tölle, hogy fejét merje-é rávetni,~A főbíró leányát magának
5237 1 | ölébe vészen,~S háromszori rázkódásra~ Arany felhővé lészen. ~
5238 1 | észt~Tudok belé locsolni.~Rebelliót ha érzek~Belső monarchiámba:~
5239 1 | veszteg ültél,~ Mégis mi rébzés e', hogy felhevültél?~Jádzodjatok
5240 1 | Prüccsög a sok kis bogár,~Réce hápog, fürj palattyol,~
5241 1 | jőnek,~ Mely ezüst színű recét szőnek,~Melyet, mig közte
5242 3 | vólna eszünk kitalálni~A redves tölgyről, hány varjú mondta
5243 2 | Egy eredeti magyar rege négy levonásban~Quamvis
5244 1 | Mink ugyan, a császár regementje vitézi, köszönjük,~Hogy
5245 1 | hátokat forgatták.~Ekkor regementünk komandirozója~Mészáros oberster
5246 3 | kap.~Bóldog öreg! te tehát régenn esmért patakoknak~S szent
5247 1 | hold világában,~Ehhez már régólta magát készítette,~S a kétfejű
5248 1 | mennyei lelkei~ Kik Régulusnak legnehezebb nyomán~
5249 1 | Virtus, melyet magad is Regulussal imádol,~Felséges híred feledékeny
5250 1 | melynek alá fogó~ Lépet rejte az álnok~ Embernek
5251 1 | nem vala titok,~ Danaë rejtekhelye. ~Jupiter, mondom, megfejtvén~
5252 3 | És azalatt nyögdécselnek rekedezve galambid,~S a bús gerlice
5253 1 | levegőnek~ Régen értem ily rekkenőnek,~Óh, ződségeim, reményljetek:~
5254 1 | felperdűlvén~ A sut rekkent zugjából,~A zsendűlő természetbe~
5255 2 | azt ígérte, hogy inkább~Rektornak hívatja magát, s minden
5256 1 | természet, kijegyezvén~Teljesnek remekelt, sohasem várhatni gyümölcsét!~
5257 1 | te huszár! mérges Bellóna remekje.~Jól ha vitézkedtél, búzdúljon
5258 1 | lakhelye is átkozott,~ Mert reménye pislogni megszűnt. ~Liliomi
5259 1 | meg ölő kezed~ S reményed omladéki közzül~
5260 1 | napot,~ Óh, hát drága reményeim~Már tik mind örökös sírba
5261 1 | Melyeket szült a vak ész,~Kis reményim tornyozzatok,~ Ím angyalom
5262 1 | maradnál? ~Nem! dehát tőlünk ne reménylj, ne kívánj~Sem csudát, sem
5263 1 | rekkenőnek,~Óh, ződségeim, reményljetek:~ Az ég jól tészen ma
5264 1 | végezed.~Az igaz, hogy ily reménynél~ Sovárogni unalmas.~
5265 3 | Nagy lélek! te voltál reménysége~ Téged szerető szívemnek,~
5266 3 | boldogságot. ~Nagyokat ígérő reménységim,~ Ha ti hát mind elmúltatok,~
5267 1 | vídám örömöt, s a nevető reményt. -~A nyelv is sokezer kárt
5268 1 | dörgő mars szó porrá ordítja reményünk!~Rettenetes kétség, elnyomsz.
5269 1 | vonásit~ Hogy szedi rendbe az édes álom! ~Leng, lengj
5270 1 | nagy Istennek tetszett így rendelni,~Tereh alatt szokták a pálmát
5271 1 | szerencsének~ S rendetlenségének~ Pálmát ne engedjél,~
5272 1 | s ím a természet előbbi~Rendje azonnal előállván, a vérbe
5273 1 | A természet örök rendjét egy emberi végzés~Megzavará,
5274 1 | Annyira, hogy a föld alattunk rengene.~A török lovasság sem hevert
5275 2 | bétömködte; azomba az erdő~Rengett a sűrű kopogástól, s a rohanó
5276 1 | elfáradt erőt nyugvásra rengették~ És a higgadt elmét
5277 1 | Vágják, mint a kaszás a repcevirágot,~S megnyomván, úgy küldik
5278 1 | Meglepem őt. - De minő ropogás? repedeznek a hajlék~Oszlopi! - egybe
5279 1 | ragyogása közt,~Mely édes repesést hintegetett beléd. ~Poéta ~
5280 1 | elviszed~ Fellengőn repeső jádzi reményemet?~Már hát
5281 1 | szívvel ekként~ Hogy repesve pihegett,~Az arany esső
5282 1 | S a kétfejű sassát felé repítette.~Elment ez a követ, magát
5283 1 | Hol annak a szemébe,~S repkedjetek közöttük. ~Cicázzatok, galambim,~
5284 1 | megdobbant szívéből~ Akkor reppent a szerelem.~
5285 1 | pontra húz vele.~Óh jer, reppents hozzá utólsó lehellet!~
5286 1 | felelget~ Társa felé reptében.~Hah! e gyöngy kis hanggal,
5287 3 | mejjemet,~ Jaj, nem repülhettem,~ Életét nem menthettem. ~
5288 1 | rabbilincsétől szabad~Lelkünk repüljön a világos esmeret~ Szárnyén
5289 1 | azt örülve látja~ És repülne hirtelen;~Csak az fáj, hogy
5290 1 | ijedtekbe~ Futnak, s repülnek enyhhelyekbe.~Csemeték,
5291 1 | egy fiú öléből~A másikig repülni~Nem fajtalan ledérség.~Míg
5292 1 | Kedveltetni. De majd messze repültök el~Lengő gondolatok. Lássuk,
5293 1 | Szemem közt űl,~Együtt repűl~ A kesergés velem,~
5294 2 | töri, míg végére előtte~Rés nyílik, mellyen szándéka
5295 1 | véggel,~Hogy azt akarmely részben vagy megkisebbítsem,~Vagy
5296 2 | a címeres erdő~Legszebb része; menő félen már a nap: az
5297 1 | E tartja Moldvának nagy részébe jussát,~E fogta meg a nagy
5298 1 | volna le, minden~ Részecském nekiborzadott. ~Mozdító
5299 1 | nem. ~Kloe ~Míg az Amor részegje voltam,~Mérgemet nektárnak
5300 1 | kis dalom. ~Harmatoddal részegűlve~ A virággal tarka rét,~
5301 2 | küldöztek az ország~Minden részéhez, Lúdas Matyi megfogatása~
5302 1 | útjait~Símítnánk, gyönyörű részeiben pedig~Kóstolnánk az öröm
5303 1 | Azon öröm, amelyben már részeltettél,~Kik gyönyörűségeim kebelébe
5304 1 | aranyt igér.~Jól vagyon részemről is, feleli a bíró,~Kötelezőben
5305 1 | hantjain haladtunk.~Ezen a részen egy puskaszó sem zengett,~
5306 1 | menjek vele felfelé. ~Én reszketve tudám hajtani térdemet,~
5307 2 | Dalmahodó hegyeket; más részről mint ugyanannyi~Nyársakat
5308 1 | égi díszem ellenére~ Részt veszek a nyomorúlt világi~
5309 2 | volt,~Fusson az udvarból a rétre, ligetre, mezőre;~Addig
5310 1 | nem esmeretes: de nevét rettegve imádják~Még ma is az olaszok,
5311 1 | béhorpadozott föld düledéke közt~Sem rettent meg az ég rád lihegő fia.
5312 3 | mehetnék~ Által a Rhenusnak révén,~Előtted elesvén melly boldog
5313 1 | torony tömlöcébe, ~Melyet rézből koholtatna~ Még nem
5314 1 | lehellet!~ Hiszen itt rezeg ő csak a szívem mellett.~
5315 1 | Szív-bájoló mozgás! Rezegj csak~ Szép
5316 1 | Ártatlan violáidat~Édesden rezegő mellje növésire,~ Ámor
5317 1 | én se szabok határt~ Rezegve zengő verseimnek,~
5318 1 | kikaptam.~Ajakának és szemének~Rezgési megköszönték~Azon elandalodván,~
5319 1 | hölgykének;~S midőn szeme rezzenéséből~ Bóldog jelemet képzelem,~
5320 1(3)| Kis Imre, akit 300 Rf.-ot offerált a munkái kiadására
5321 3 | veled mehetnék~ Által a Rhenusnak révén,~Előtted elesvén melly
5322 1 | Már a fiú az ölyvöket~ Riasztja a csibéktől,~Csergetve a
5323 3 | a tanúja ~ De melly riasztó, melly iszonyú homály~
5324 2 | körmön font ostorral az útra riasztván,~Anyjának minden jót kíván,
5325 3 | Rengeteg~ Erdő, rideg s zordon homályok~
5326 1 | Rossz nyíri pajkos nép riha tábora~ Nem tettek
5327 2 | Egyszer lárma esik, - riogatják széjjel az embert;~Döbrögi
5328 1 | De már ritkúlnak a fellegek,~ Tisztúlni
5329 1 | pisztolyt ölreszedték,~A fáin rizskását lovakkal etették. -~Én ugyan
5330 3 | dúdolt, és a szélvész durva robajjal~ Csapkodván szanaszét
5331 1 | a rúton s keserűn kapva röhögje ki~A vídám örömöt, s a nevető
5332 2 | majd megütötte~A guta, úgy röhögött: No, ilyet soha gazd'uram,
5333 1 | gégén.~Fiúk! örömbe töltsük~Rövidre tött időnket.~Szeressük
5334 1 | inárul~A Mahomet fajzatja rogyik: mi örülve csudáljuk.~Mások
5335 1 | lábainál a farkas alélva rogyott le,~S bosszús élte morogva
5336 1 | széjjel hogy oszlatja:~Úgy rohant reánk is e dühös ellenség,~
5337 1 | Cigánykereket hányni, s rókatáncot járni.~A szokatlan zaj jutván
5338 1 | üregébe~Fúladozó kéntűz! Rokkanjatok öszve kiterjedt~Égi erők!
5339 3 | csak magammal dúdolok~ Rólad, ki nem tudsz semmi erőltetést,~
5340 1 | elhagyván, szóllok hát csak rólla.~Ez a szárnya teszi Princ
5341 1 | szájmozgásai,~ De ha róllad szót sem tesznek szép ajakai,~
5342 1 | sík mezejére teremtett,~Róllunk várhatnak hímet, kik a hírnek
5343 1 | aminő~ Édessen petyeg el rólok az édes íz~A forró ölelés
5344 1 | lárvád elvetnünk!~Vidd el rólunk vad honjába~ A mord
5345 2 | csak alig múlt, hogy vagy római nyelven~Vagy görögűl, sok
5346 3 | M~~~~ ~~~~Hát azt a Rómát hogy megnézd, amma mi hajtott?~~~~~~
5347 1 | igazán szolgálja tevéled.~Romlandó tetemét mikor a maga férge
5348 1 | nyomán~ Törtettetek romolhatatlan ~ Vára felé
5349 1 | említett tolla,~Kit akkor egy rongyos török megcsúfola.~Azonban
5350 1 | ezerig való~Roppant városokat ronta s emészte meg!~Sőt míg érte
5351 1 | szablyáinkkal kit elérünk, rontsuk.~Ekképp nagy Attila népeit
5352 1 | Meglepem őt. - De minő ropogás? repedeznek a hajlék~Oszlopi! -
5353 1 | mohosíthat az óság,~Míg ropogások közt az egek kék boltja
5354 1 | aprólék tűzfegyverek egyre ropognak.~ Lóra legény! jön az
5355 1 | Szomszédjokat a belecsattant~Ég ropogó tüze pukkantotta diribre-darabra,~
5356 1 | dörög,~ A csattogás ropogva görög~A megsűrűdött levegőbe.~
5357 3 | Kéntüzek egyszeri roppanása! ~ Felséges egy kép!
5358 1 | szemlélet,~ Mely egy rosszlelkűnek itélet,~Kit a villám, pattogván
5359 1 | Orcáját és mejjét rosszul védelmezi,~Szám és kezem
5360 2 | Már most ám igazán rosszúl lett Döbrögi; rendes~Orvosokat
5361 2 | megszolgálom; azért csak~Róvja fel a kapufélfájára, hogy
5362 1 | ne hántsa. ~Kivált ha nem róvják azért,~ Hogy a kéménnye
5363 1 | neked, Vitézem,~Egy gyenge rozmaringszál? Szentségtörő kezeknek~Zsákmánnya
5364 1 | ledűlék~ Egy kis rózsabokor tövén; ~Ott, a szenderedés
5365 1 | velek~Lassú hangho' szokott rózsafa lantodat,~ Csak zengj
5366 1 | Elkorhódtak; édes érzésének~ Rózsáit a szélvész levágta,~Megelégvésének
5367 1 | terhivel;~De azt véljük, hogy rózsákat~ Csupán úgy szakaszthatunk,~
5368 1 | tele szeretet,~ Mely rózsákból font láncára vetett.~
5369 1 | Így csorgott el vére, szép rózsalevelek!~ Valamint titeket széjjelhintettelek!~
5370 1 | kegyes Ámeli~ Néhány rózsalevélkét~ A képemre lehúllatott. ~
5371 1 | teszi semmivé~ Egy-két rózsalevéllel~ Egy kis furcsa
5372 1 | nem hódoltam.~ Akkor rózsám elhúllt,~ Boldogságom
5373 1 | könnyen leláncolja,~ Rózsámat megszedvén,~ Más gyávák
5374 1 | búsúlok, nem, nem, nem. -~Hogy rózsámról másra lebben,~ Hadd
5375 1 | Megtörik szívem körül.~A rózsánál szebbnek vallhat~Nótád,
5376 3 | cseresznyét szedtem. ~Csókot, rózsát szórt ollykor~ Rám,
5377 1 | enni hint~ A tyúknak és rucának,~De csakhamar bé-bétekint~
5378 1 | testvéreinek. Miként~ Rugdossa széjjel némelyik a rakást.~
5379 1 | Barátja is öltözvén csinosabb ruhába,~Megindulnak s mennek a
5380 1 | szer,~ S nem módiz a ruhában,~ Vídám, eszes,
5381 1 | hatalom jussát farkasra ruházá.~E zavarást az örök végzés
5382 1 | rettenetes szavak)~Édes Ruszándám! s orvosoló kezed~ Meg
5383 1 | kíméljed az angyalt,~S vedd ki Ruszándámat, felséges erő! kit az omlás~
5384 1 | gyönyörűt futva kerülje el,~S a rúton s keserűn kapva röhögje
5385 2 | a vert testét megdöngeti rútul.~Ekkor az ágyfőből a pénz
5386 1 | Ha társammal ily rútúl bánt,~ Az álnok,
5387 1 | szépen megáldotta,~Ő azt saját eszének tulajdonította,~
5388 3 | A gyönyörű tudomány sajáti. ~ Hová igyekszel kis
5389 1 | adtam.~Ha többre megy, se sajnáld,~Ikább egész bigecském,~
5390 2 | úrnak~Építésbeli ízlését, sajnálja, ha itten~Tán alkalmatosabb
5391 1 | örömére születtünk,~Rajta! ne sajnáljuk, ha magyar vérünket elébe~
5392 1 | nem kell tőlle az áldomást sajnálni.~Könnyü vólt erre venni
5393 3 | városból is, soha zsíros~Sajtjaimért, markom haza nem jöhetett
5394 3 | is elég van,~Van jó lágy sajtom, van gesztenye, majd falatozzunk.~
5395 1 | szoktatta.~Mint híres Nagy Sándor mely nagy gyorsasággal~Ellenség
5396 2 | mind kirohant, egyedűl egy sánta banyára~Hagyván a tüzelést;
5397 1 | locsolgasd~A megijjedt nép sanyarú vetését!~Hallod! áldottnak
5398 1 | nem kinlódom veletek. ~A sanyarún~Nyert koszorún~ Csak
5399 1 | Élteteket tartóztassátok.~Ne sáppadjatok, óh, levelek,~ Ma reggel,
5400 1 | pirosra csípegetik~ Sáppadozó orcáját,~Majd elfojtják,
5401 1 | Hogy Zefir velem játszik,~Sáppadt orcádon látszik,~ Mint
5402 1 | elment; a rémült ember utána~Sáppadtan nézett, kóldús pálcára jutását~
5403 1 | malosa, úgy hevert, mint a sár.~Az ezüstös kardot s pisztolyt
5404 1 | sokat visszacibálnak a~ Sárfészekbe; sokaknak~ Mérész
5405 1 | rálehellett,~ Mint te, letört sárga ibolya, illyé lett!~Húlljatok
5406 1 | Gyenge hajtástok kezd sárgúlni.~Reményemet, óh, ne fojtsátok,~
5407 1 | mivelhogy~Földje igen szűk volt, sarjadzani látja vetését,~S a cudar
5408 1 | ugyan vátig erőlködött~ Sarjadztatni letört címedet; azt viszont~
5409 2 | fejszést rendeljen az erdő~Sarkához. - Készen az ebéd; jól laknak;
5410 3 | virágból tőle,~Mindig a sarkamban vólt,~ Sokszor megkergettem,~
5411 2 | Ő pedig a kerek erdő~Sarkánál elbújva fülelt, s látván,
5412 1 | A boszorkány, a levegői sárkány,~Tátos és tündér, kik az
5413 1 | hanem ~A gyengék tapadó sárt, az erős karúk~Érccé lett
5414 1 | Combjával leköszöntsenek ~A sás közt susogó réti kisasszonyid.~
5415 1 | nem tehetém azokat. -~E sasnak dereka most Bánátban lészen,~
5416 1 | kevélyek. Mert bizony a sasok~ Bagoly torongyokká
5417 3 | köves a föld,~S a legelő sásos posvánnyal van beterítve.~
5418 1 | készítette,~S a kétfejű sassát felé repítette.~Elment ez
5419 1 | szenvedni érette.~E' volt a sasszárnynak már említett tolla,~Kit
5420 1 | gyertyácskáját~Gyújtá a Sátánnak.~
5421 1 | szép gazdag lágert, cifra sátorival,~A gyönyörű kastélyt, tíz
5422 1 | életet.~Szállj le rám is sátorozva,~ Szenderítő nyúgalom;~
5423 1 | A vérnek heve vagy sava,~Sűrűbb vagy hidegebb volta
5424 1 | Vagy fogságba esni, vagy sebben jajgatni.~Nagy neve, pompája
5425 1 | a mentorod él, béköti ő sebed,~ Kedves karjai közt
5426 1 | bélyukasztott~ Mejjem örök sebeit; se számból ~Nem hallhatád
5427 2 | borbélyszerszám hasznára; sebekre való szer,~Fördők s párgolatok
5428 1 | Hová kis víz olyan sebessen,~ Hová sietsz olyan
5429 2 | Megdöfik, és szívét ért sebje miatt az utólsót~Elhergette.
5430 1 | irígyli is,~ Szívem sebjeiből nem fogy el Ámeli.~
5431 1 | kastélyt, tíz nagy ágyúival,~Segedelmével az Istennek megvettük,~S
5432 1 | nő is,~ Gyűl a segítgető is. ~Már a fiú az ölyvöket~
5433 1 | az időnek~ Baján úgy segíthetett,~Hogy tízet egy esztendőnek~
5434 1 | helységének:~Ott azon könnyen segítődik,~ Ami által kár tetetődik;~
5435 1 | is, orvosi~ Szerrel segitőm.2 - Árva szülötteim~
5436 1 | Hogy a nagy Úr megáldjon,~Segíts kiöblögetni.~Úgyis Kabán
5437 1 | Szükségben segítség ~
5438 1 | magához engemet!~Jer! legyetek segítségim,~ Ész! vitézség! istenek!~
5439 1 | hogy egymásnak~ Közös segítségivel~E világi vándorlásnak~
5440 1 | megnyugtatom,~Hogy a közös segítségre~ Vólt mindég akaratom;~
5441 1 | is tudja képzelni.~Eszét segítségül híván,~ A' se tud rá
5442 1 | keresne. ~Az érdemesnek hogyha segítsz ügyén,~Hatalmas ember! szebb
5443 2 | Figyelem van utánna, sehonnan~Egy kukk hang se felel.
5444 2 | és vágatja, ha szép fát~Sejt meg. - Már minden munkást
5445 1 | hinteget.~Amint pillám közt sejtettem,~ Felém kezdett hajolni,~
5446 1 | ködjeivel béhehegének, és~ Selymes kis kezeikkel~
5447 1 | addig,~Míg valahol gyereket selypes gagyogásra tanítnak.~Mostani
5448 3 | Innen az emberi semmiségen. ~ Hol vagynak a nagy
5449 1 | kipattant elébe.~Ez az ujj senkinek szegény nem árthatott:~Mert
5450 1 | nyomosan felelni~ Senkise tudna. ~Hát az esztendő
5451 1 | majd elémbe lebben,~ Senkivel se játszott még a zefír
5452 1 | már elmúltok,~ Zöld sephedékkel béborúltok. ~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
5453 1 | A serdülő bajuszhoz ~
5454 1 | tolla Ámor nyilának,~ Serdűlő bajusz! idvez légy!~Sok
5455 1 | Az ott ékeskedő virágok seregében~Melyiknek van elsősége felséged
5456 1 | A volontéroknak oszlott seregeket~Meg is nyomta s kezdte vagdalni
5457 1 | országának,~A tiszt viselő seregének,~ Az elölljáró helységének:~
5458 2 | hajdann ez valamely külföldi seregnél~Felcser vólt) minthogy híven
5459 1 | virágtövet~ Ültetgető jámbor seregre.~ Ott, hol az ész nemes
5460 3 | Népnek, hogy itt e serkedező erek~ S mohos kövek
5461 1 | szelíd~ Elmélkedésre serken a szív:~ Mennyei tán
5462 1 | keresek.~Képzelődésemnek serkenj hajnala,~ Testben jő
5463 2 | úr is az embert,~Arrafelé sétál; mit akar? megkérdezi. Semmit,~
5464 2 | Döbrögi úr ekkor szokott sétála alá s fel,~A mi Matyink
5465 1 | egekig érek.~Kincsemmel sétáltam, kis kezét nyújtá,~
5466 1 | minthogy a tudatlan~Nép setétben örömest van:~ Azt vakítni
5467 1 | tündér, kik az ostobáknak,~A setétbenn űlt babonás világban,~
5468 1 | a lélek nézése,~Míg ama setétség völgyén raboskodik~
5469 1 | Látok; amott távol homályt s setétséget.~Egy édes vonszódás ehez
5470 1 | gyűlni,~ A láthatár kezd setétűlni.~Örűljetek, óh, szomjú kertek,~
5471 1 | Mind egy célra kell sietnünk,~ Mind egy úton ballagunk,~
5472 1 | Putna-vízig meg sem állunk.~Ott is sietséggel pontonokat vetünk,~Heverünk
5473 1 | olyan sebessen,~ Hová sietsz olyan szivessen?~A virágok,
5474 1 | középpontjára érzem, hogy siettet~ A fő esméretre vonszó
5475 1 | Tőled való elválásom~ Sietteti végemet.~Ámelim! míg öleltelek,~
5476 1 | egybekelés napját nagyon siettette.~Végtére is a biró hat napot
5477 2 | ennél.~Ugyde Uram! felel a siheder, jó nagy Magyarország,~És
5478 2 | lélek. - Pezseg a pozsgás sihederben~A jó vér, s csak alig várhatja,
5479 2 | virgonc lovat egy idegen sihedernél;~Kérdezi, hogy mire tartja?
5480 1 | lovasság sem hevert hijjában:~Sikoltott, mint Sátán, felénk-nyargaltában.~
5481 1 | szélire,~Havasalföldének síkos határára,~Hol akadni előbb
5482 1 | meredek vagy köves útjait~Símítnánk, gyönyörű részeiben pedig~
5483 2 | kendőt vesz elő, s addig simogatja~A két szárnyával, hogy száját
5484 1 | szivét tapintván~ Símogató kezed ott találja.~
5485 1 | sem éte, sem ita, éjszaka sincs nyugta,~A szépségek szépsége
5486 2 | forintnál.~Döbrögi vág egyet sinkójával; nosza három~Fogdmeg toppan
5487 3 | van beterítve.~Ellősöd nem sínli meg a nem-szokta takarmányt,~
5488 1 | Kiről én most mesélek. ~Igy sínlik a kis viola,~ Melyet,
5489 1 | kis esőcske, látod~Mennyi sínlődőt hozol új erőre.~És ki nem
5490 3 | enyhében heverészvén~Kis sípodba csak úgy tillingatod erdei
5491 1 | szó után, melyre a leány sipogva~Válaszolt, a vőlegény elment
5492 3 | vedd kedvesen,~ Míg a sír nyugvó hajléka~
5493 1 | megfacsart szívemet,~ Hadd sirassam el ott megúnt életemet.~
5494 1 | A bóldogoknak sírni, sirassatok,~ Mert vége a Palládiumnak.~
5495 1 | Testével a porban hagyá.~Sírcímed alján hadd heverjen? óh
5496 1 | nyeljed el:~Egy magamnyi sírhelyemet~ Ott tán csak nem perled
5497 1 | azt sem hagyta,~ Hogy sírjak mellette.~ Ha társammal
5498 1 | Gyakran sírnak, akik írnak,~Hogy kajánok
5499 1 | lehet~ A bóldogoknak sírni, sirassatok,~ Mert
5500 1 | játszása,~ Mint egy síró szűz mosolygása,~Másiknak
5501 1 | áldozatok reményem.~Nézd! síromat nézd! most koszorúzza fel~
5502 1 | Él-é a síron túl vagy nem az emberi lélek?~
5503 3 | Ezentúl életem~ Mert sírva töltögetem, ~Nyugodj immár
5504 1 | Amit azonkivül is lefelé sodor a maga terhe.~Elromol a
5505 1 | a rút habarék már mint sodródik az örvény~Forró torkában.
5506 1 | minden szép szemek. ~Én is sodrom, de mindhiában,~ Zúzos
5507 3 | eleven fűzből a határba sövény nőtt,~Hyblei méhecskék dongják
5508 1 | haldoklott, utoljára~ Sohajtva rám nézett. ~Bóldog vóltam,~
5509 1 | visszacibálnak a~ Sárfészekbe; sokaknak~ Mérész lábokat
5510 1 | ráállott, ámbár annyit is sokallott.~Szokás ellen a bírót arra