[Még gyertyám el nem óltottam...]                        

Még gyertyám el nem óltottam,
     Tisztát akarván venni,
Mantlizsákom felbontottam,
     S mellém találám tenni.
Hát egyszer lassu mozgással
     Szobám ajtaja nyílik,
S rajta csendes suhanással
     Egy rózsaszál benyílik.
Hogy magam aluttá tettem,
     Lábujjhegyen lépeget
Ruszánda, megáll felettem,
     S rám csókokat hinteget.
Amint pillám közt sejtettem,
     Felém kezdett hajolni,
Ugyan miket érezhettem,
     Ki ne tudná gondolni?
Tovább magam hogy titkolnám?
     Karom kiterjesztettem,
S amint magamhoz kapcsolnám,
     Az ágyról leejtettem.
Én leugrék megrettenve,
     Hogy felkapjam lyányomat,
Mit kaptam fel, felserkenve?
     Veress mantlizsákomat.