Az első olvasztó szellőhöz                            

Idvez légy óh lágy szelletnek
     Első nyájas párája,
A szendergő természetnek
     Felserkentő postája,
Jer, végy bosszút csendességgel
     A méreggel tele szeleken,
S hirdess békét víg lengéssel
     A megdurvult komor egeken.

Majd a mord tél vasmarkának
     Jámbor meglágyúlásán,
S a fagy zúzos páncéljának
     Harmattá lett válásán
A szép környék örvendezvén
     Zöld bársonnyal befedi magát
S áldoz néked, tömjénezvén
     Fűszerszámos viola szagát.

A kis tollas nép zengését
     Hallom már a berkekben,
Pusztult honjok zöldűlését
     Sürgetvén víg énekben,
Járd bé kis szél lengéseddel
     A gyöngyellő ligetek ölét,
Háladásul majd ott vedd el
     Érző szívünk öröme jelét.