Rész

 1 Elolj|             Nótában szokták. Osztán meg akárki~Írta Uram! de gonosz
 2 Elolj|          magyaros szóllás’ formája, meg a’ nagy~Könnyûség, elmés
 3 Elolj|            már többször nem veri ám meg.~            Írtam -- JOBBOTTHON~           
 4 Lud  |         legyen úgy, úgymond, áldjon meg az Isten,~Tsak lendítts
 5 Lud  |             Áros,~Elconfiscáltatta, meg is büntette keményen.~Hogyha
 6 Lud  |         pedig nétán más óltsón vett meg akármit~És neki megtetszett,
 7 Lud  |              Osztánn háromszor veri meg Lúdas Matyi kendet!~Hogy
 8 Lud  |         Majd meglássátok, háromszor meg verem azt la!~Ezt minden
 9 Lud  |          erszénnyéhez; Hogy Döbrögi meg ne tsalódna,~Úgymond, már
10 Lud  |           vagynak halmozva rakásra.~Meg lessz már, így szóll Matyi,
11 Lud  |         lessz már, így szóll Matyi, meg lessz Döbrögi verve.~Elfordúl
12 Lud  |             Olasz-Áts formába jelen meg.~Eljutván a’ nagy Kastélyhoz,
13 Lud  |         Uram! tsak ezenn vala útam,~Meg sem is álhatnám hogy az
14 Lud  |            álhatnám hogy az illyent meg ne tekintsem,~Mert mesterségem;
15 Lud  |           vágatja, ha szép fát~Sejt meg. - Már minden munkást elrendele
16 Lud  |          erre~Hoppot mond itt, ott, meg amott a’ rengeteg erdõ.~
17 Lud  |            felel. Most most szeppen meg az Ispán,~Széllyel rendeli
18 Lud  | látványságot, hogy az erdõt~Hajtsák meg, mert már bajnak kell lenni
19 Lud  |           mi pogány gyilkos kínozta meg illyen erõssen~A’ Nagyságos
20 Lud  |       majmát majd hóltra nevette.~Õ meg bútsút vesz, ‘s Döbrögnek
21 Lud  |        fakóját.~Döbrögi még szintén meg sem szabadúlt az elébbi~
22 Lud  |           az idõben~Történt vólt e’ meg, mikor a’ sokféle keresztes~
23 Lud  |        kutya-, matska-tövissek;~Hát meg az angyal- szent- ‘s ördög-gyökerek (
24 Lud  |           Matyi ettõl~Így szabadúla meg: a’ Paphoz küldé, hogy az
25 Lud  |            hogy most másodszor adom meg,~A’ mit megmondtam; fõképp,
26 Lud  |           Nagyságos Uroknak?~Óldjuk meg szaporán. - A’ félholt Döbrögi
27 Lud  |           És degesz erszénnyel tért meg Scorbuntzius Úrhoz.~ ~
28 Lud  |            mindég más színbe jelent meg. -~Hogy pedig ez nem más
29 Lud  |            ha törik szakad is, tsak meg kell lenni akárhogy. -~    
30 Lud  |             a’ Lóvásárba bojongván,~Meg lát egy virgontz Lovat egy
31 Lud  |        Megbizonyíthatnád, pedig így meg nem veszi senki.~Int neki, -
32 Lud  |           Tíz Aranyat feladok; majd meg lelsz engemet itt ‘s itt.~    
33 Lud  |        úgymond;~Hogy ki vagyok? tud meg Lúdas Matyi én vagyok! -
34 Lud  |         maga van; kilopószkodik, és meg rántja ruháját:~Mit bámúl
35 Lud  |           már többször nem verem én meg.~Azzal lóra kapott, ‘s el
36 Lud  |           mondja,~A’ négyelni való, meg vert háromszor. - Az Isten~