Rész

 1 Elolj |         Lúdas Matyi tetteit, és már~Szükség, hogy szavamat tellyesíttsem,
 2 Elolj |       féljen~Döbrögi Úr, mert õ már többször nem veri ám meg.~           
 3 Szerzo|         Emberi kézre került, és már Gazdája dudáján~Úgy illeg
 4 Lud   |        szerrel nem jut eszembe.~Már tsak elég az, hogy: vólt
 5 Lud   |    Virgontzok; de tsak ott volt már õ s nem sok idõre~Öszve
 6 Lud   |         Látására való kívánság; már az eszében~Kezd sok gondolatok
 7 Lud   | Vásárra-menést feltette magába,~Már pedig õ, a’ mit feltett
 8 Lud   |        Lúdas Matyi kendet!~Hogy már ott kinn vólt, így szóllott
 9 Lud   |       meg ne tsalódna,~Úgymond, már egyszer vele számot kellene
10 Lud   |        emeltek,~A’ fala fel van már építve, de a’ fedeléhez~
11 Lud   |     halmozva rakásra.~Meg lessz már, így szóll Matyi, meg lessz
12 Lud   |         munka királyi,~Bár tsak már fedelét láthattam vólna;
13 Lud   |        béjönni! - Ebédje~Volt-é már ma? - Ha a’ munkám fog tetszeni,
14 Lud   |        Fejszések is ott vagynak már. - Járja az Úrral~A’ roppant
15 Lud   |         ha szép fát~Sejt meg. - Már minden munkást elrendele
16 Lud   |     Matyi egyszer~Mondja hogy õ már lelt. - Egy sûrû völgybe
17 Lud   |        a’ sûrûbe elillant.~     Már a’ Fejszések, nem lévénn
18 Lud   |         lévénn munka, pihentek.~Már jobbára ledöntve hevert
19 Lud   |     Legszebb része; menõ félenn már a’ nap: az ember~Bár ha
20 Lud   |        vadon estveli tsendet. -~Már most mindnyájann kurjantnak;
21 Lud   |         erdõt~Hajtsák meg, mert már bajnak kell lenni akárhogy. -~
22 Lud   |      által ment a’ határonn,~És már újj módon gondolkozik a
23 Lud   |        A’ félholt Döbrögi ekkor~Már tsak alig szuszogott, és
24 Lud   |      nyomait, de haszontalan, õ már~Tudj’ Isten hol járt; bizonyos,
25 Lud   |          NEGYEDIK LEVONÁS.~     Már most ám igazán roszszúl
26 Lud   |    eléggé~Bokroztatta baját, és már egy ízbe reménység~Sem vólt
27 Lud   |  nehezen lesi, hogy mikor indul már az az Úr ki. -~Egyszer lárma
28 Lud   |    mereszti utánnok~Hogy fogják már el Matyit. - õ pedig a’
29 Lud   |   fülelt, ‘s látvánn hogy az Úr már~Tsak maga van; kilopószkodik,
30 Lud   |        Mondja: ne féljen az Úr, már többször nem verem én meg.~