Rész

 1 Elolj|       látni; ne féljen~Döbrögi Úr, mert õ már többször nem
 2 Lud  |   belõlle,~Melly úton sok Rátz úr lett abban az idõben. -~    
 3 Lud  |     Vásár, a’ hatalmas~Döbrögi Úr örökös Jószágábann, ki magáról~
 4 Lud  |       jussa. -~A’ mint Döbrögi Úr ekkor sétála alá ‘s fel~
 5 Lud  |       a’ fõre valója.~Kérdi az Úr: ki ezen Lúdak Gazdája?
 6 Lud  |     ember!~Nem tudod itt ki az Úr? majd emberségre tanítlak!~
 7 Lud  |    illyen amollyan! -~Kérdi az Úr: id’ adod fele árrán? -
 8 Lud  | tsóválgatja fejét. Meglátja az Úr is az embert,~Arra felé
 9 Lud  |    díbdáb fákkal nem akarja az Úr bekeverni.~Mondja az Úr:
10 Lud  |        Úr bekeverni.~Mondja az Úr: ezeket bizony én vágattam
11 Lud  |       ártom.~Menni akar: de az Úr megtartóztatja. - Barátom!~
12 Lud  |   nints egy Átsal is alkum, az Úr hát~Járt az Olasz földönn? -
13 Lud  |     elúnnya:~Még sem jõ sem az Úr, sem az Áts. Végtére az
14 Lud  | bugyogó; úgy hogy Scorbuntzius Úr is~Megfogvánn a’ hasát,
15 Lud  |   vállat von az álnok.~Kéri az Úr minden Szentekre, hogy a’
16 Lud  |        szobalyány, meglátja az Úr tsuda képét;~Elsikkantja
17 Lud  |           nézd ottan lakik egy Úr,~Tán tudod azt magad is, -
18 Lud  |     hogy mikor indul már az az Úr ki. -~Egyszer lárma esik, -
19 Lud  |       Rajta Legény! ordítja az Úr - egyszerre utánna~Hajt
20 Lud  |     fülelt, ‘s látvánn hogy az Úr már~Tsak maga van; kilopószkodik,
21 Lud  | kiürítvén~Mondja: ne féljen az Úr, már többször nem verem