A’ Szerzõ az Olvasókhoz.

Hajdan ütlekkel magyarázták a’ mi Atyáink
Hogy mi az alsó rend törvénnye? kinél az igasság? -
A’ ki erõssebb vólt, ugyan az kénnyére bitangolt. -
A’ lepotsékolt nép dühös indúlatja, kanóttzal
Adta jelét ollykor bosszújának; de oroszlány
Szíve kevésnek vólt, hogy mint Matyi vissza pofozza,
A’ mi goromba tsapást vett a’ zabolátlan erõtõl.

     Elmúlt a’ vad idõ; ki van ennek szabva határa
Szintúgy mint annak; Szent a’ Törvény; ‘s az Igazság
Fennyen hordja fejét, mert van bizodalma Hazánknak
Bölts Fejedelmeiben. Bátran eleresztem azért én
Döbrögi Mátyássát, mint medvét, melly vadonából
Emberi kézre került, és már Gazdája dudáján
Úgy illeg billeg, hogy rajta akárki nevethet,
Senki fijának sem lévén oka tõle szepegni.

     Bétsbe ugyan hírem nélkûl szöke põre gatyában
És bogjas fõvel: most én tsimbókba kötözve
Fürtjeit és e’ kis Katzagánkát vetve nyakába,
A’ Korhelyt, fogadott Apjának vissza botsátom.

     Debreczenbõl Januárius 12-dikén 1816-ban.

                                                           F. M.