| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avagy 32 avis 1 avval 12 az 3249 azaz 2 azelott 5 azért 52 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 3249 az 1755 és 781 hogy 454 mondá | Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances az |
Novella
1 Kegyes| AZ KEGYES OLVASÓNAK KÖSZENETET 2 Kegyes| OLVASÓNAK KÖSZENETET MOND~AZ KÖNYVNYOMTATÓ~Bizony az, 3 Kegyes| AZ KÖNYVNYOMTATÓ~Bizony az, hogy egyéb dolgaink volnának, 4 Kegyes| nagyobb haszon is közvetköznék az emberi társaság közett, 5 Kegyes| históriájából. De miért hogy az jó Isten megengedte, hogy 6 Kegyes| megengedte, hogy akadály essék az fődolgokban előnkbe, nincs 7 Kegyes| nem mondhatunk, hanem hogy az mi hálaadatlanságunkkal 8 Kegyes| megérdemlettük. De bízzunk azért az Istenhöz, az mi kegyelmes 9 Kegyes| bízzunk azért az Istenhöz, az mi kegyelmes atyánkhoz, 10 Kegyes| kegyelmes atyánkhoz, hogy az ő igaz haragjában és ítíletiben 11 Kegyes| haragjában és ítíletiben az ő irgalmasságáról megemlékezik; 12 Kegyes| megemlékezik; ámen.~De noha ez az munka, az Poncius császár 13 Kegyes| ámen.~De noha ez az munka, az Poncius császár históriájának 14 Kegyes| bölcsen tudjon gondot viselni az birodalomra. Mert látja 15 Kegyes| tudományok nélkül semmik az fejedelmek, és írástudás 16 Kegyes| nélkül igen gyarló dolog az ő birodalmok. Ennekokáért 17 Kegyes| Ennekokáért nem kímíli az ő édes fiát, hanem bölcs 18 Kegyes| tanítása alá adta. Mert az paraszt birodalom olyan, 19 Kegyes| paraszt birodalom olyan, mint az háromkeréki szekér, avagy 20 Kegyes| háromkeréki szekér, avagy mint az sótalan étek, mellyel az 21 Kegyes| az sótalan étek, mellyel az ember igen hamar megcsemerledik.~ 22 Kegyes| oly igen állhatatlan, és az ítéletben olyan igen hajlandozó 23 Kegyes| olyan igen hajlandozó mint az tekenőbeli víz. Mert előszer 24 Kegyes| előszer szereti és böcsüli az ő előbbeli jámbor feleségét 25 Kegyes| azt. Mást vévén, mindjárt az elsőről elfeleközik, és 26 Kegyes| Úgy kötelezi pedig magát az új menyecskéhöz, hogy az 27 Kegyes| az új menyecskéhöz, hogy az ugyan féket vet fejébe és 28 Kegyes| Tekéletes- és eszesnek kell az férfiúnak, kiváltképpen 29 Kegyes| férfiúnak, kiváltképpen az fejedelmeknek lönni.~Annakutána 30 Kegyes| fejedelmeknek lönni.~Annakutána az császár fiába, Diocleciánusba 31 Kegyes| hasznos dolog legyen, mikoron az szülők nemcsak arra ügyeköznek, 32 Kegyes| keressenek, és azt hagyhassák az ő fiaiknak: hanem mikoron 33 Kegyes| Nemde nagy haszon-é ez, hogy az jó nevelésből olyan állhatatos 34 Kegyes| állhatatos szüvet vött, hogy az ő mostohaanyjának, az fertelmes 35 Kegyes| hogy az ő mostohaanyjának, az fertelmes asszonyi állatnak 36 Kegyes| szép választ tészen néki az cédulában, melyet írt elejbe. 37 Kegyes| mondván:~- Bolond esze: még az lónál alábbvaló, mert az 38 Kegyes| az lónál alábbvaló, mert az jó ló nem veti meg az zabot, 39 Kegyes| mert az jó ló nem veti meg az zabot, melyet pallólnak 40 Kegyes| oly állhatatlanok, mint az víz. Mint Jakab pátriárka, 41 Kegyes| megfeddi és megátkozza az ő első fiát, mely olyan 42 Kegyes| voltál (úgy mondá néki), mint az víz, azaz voltál minden 43 Kegyes| nélkül, nyaktőre mentél az undokságos bűnre.” Ezokáért 44 Kegyes| Honnét vagyon mostan is, hogy az úrfiakban és az gazdagoknak 45 Kegyes| is, hogy az úrfiakban és az gazdagoknak fiaiban nem 46 Kegyes| testi szabadságba, mind az ő kévánságok szerint, felnevelik 47 Kegyes| természetté válik bennek. Ezt az gonosz természetet el nem 48 Kegyes| iffiaknak, sőt főképpen az szüléknek.~Harmadszor, az 49 Kegyes| az szüléknek.~Harmadszor, az császár feleségében látjuk, 50 Kegyes| legyen, és mely igen ártalmas az tisztességnek és birodalomnak 51 Kegyes| birodalomnak kévánsága. Mert látja az császárné, hogy az császári 52 Kegyes| látja az császárné, hogy az császári birodalom törvény 53 Kegyes| mindazonáltal arra ügyeközik, hogy az ártatlant megölje. Nem gondolván 54 Kegyes| bolondítja ez undok bűn az gonosz asszonyi állatot! 55 Kegyes| gondolja:~- Ím kivesztem az örökest, Diocleciánust az 56 Kegyes| az örökest, Diocleciánust az útból, hogy ne bírhasson; 57 Kegyes| bírhasson; ekképpen száll az császári birodalom az én 58 Kegyes| száll az császári birodalom az én fiaimra.~Maga meddő és 59 Kegyes| mely igen bolonddá teszi az császárnét ez undokságos 60 Kegyes| asszonyhoz nem illenék, ki az ő testét örök kötéllel csak 61 Kegyes| testét örök kötéllel csak az ő urának és férjének kötette. 62 Kegyes| monstrum volt ezokáért ez az császárné.~Utólszor, ebből 63 Kegyes| császárné.~Utólszor, ebből az históriából látjuk, hogy 64 Kegyes| hogy Salomon igazat mondott az asszonyi állatoknak álnoksága 65 Kegyes| gonoszsága felől: hogy jobb az embernek lakni viperakégyókkal 66 Kegyes| asszonyi állattal. Hol láthatna az ember nagyobb álnokságot, 67 Kegyes| nagyobb álnokságot, mint ebbe, az császár feleségébe? Mint 68 Kegyes| feleségébe? Mint horcolja az császárt alá fel az ő álnok 69 Kegyes| horcolja az császárt alá fel az ő álnok beszédivel! Boldog 70 Kegyes| beszédivel! Boldog ezokáért, kit az Isten megoltalmaz azféle 71 Kegyes| megoltalmaz azféle monstromtól.~Az jámbora pedig Istennek ajándéka, 72 I | I Ò MINT AJÁNLOTTA AZ CSÁSZÁR~AZ Ő FIÁT, DIOCLECIÁNUST~ 73 I | MINT AJÁNLOTTA AZ CSÁSZÁR~AZ Ő FIÁT, DIOCLECIÁNUST~AZ 74 I | AZ Ő FIÁT, DIOCLECIÁNUST~AZ HÉT BÖLCS MESTEREKNEK~Vala 75 I | kit igen kedvelnek vala az emberek. Mikoron kedig hét 76 I | lött volna, megbetegüle az ő anyja, az császárné. És 77 I | megbetegüle az ő anyja, az császárné. És mikoron megérzené, 78 I | megérzené, hogy halálos volna az ő betegsége, elhivatá az 79 I | az ő betegsége, elhivatá az urát, a császárt. Mikoron 80 I | megművelem és megadom.~És mondá az császárné:~- Érzem immár, 81 I | Érzem immár, hogy életemnek az vége elérkezett. Tudom pedig, 82 I | tefelségednek, hogy ne hagyjad az én édes fiamat annak keze 83 I | megmenekedik tefelséged, és az én fiamnak igen hasznos 84 I | lészen, és megmented őtet az haláltól. De ha tefelséged 85 I | haláltól. De ha tefelséged őtet az mostohaanyja birtoka alá 86 I | halálnak lészen fia.~Felelé az császár:~- Bizonyos légy 87 I | mihelt meghallotta volna ezt az császárné, az fal felé fordula, 88 I | volna ezt az császárné, az fal felé fordula, és kimulék 89 I | kimulék ez világból. És az császár nagy bánatba esék 90 I | Mikoron pedig némelykor éjjel az ő ágyában fekennék, az ő 91 I | éjjel az ő ágyában fekennék, az ő fiáról kezde szorgalmason 92 I | hogy halálom után bírhassa az császári birodalmot tisztességére.~ 93 I | ezokáért megvirradott volna, és az császár felkölt volna, elhivatá 94 I | felkölt volna, elhivatá az urakat és az ő tanácsit, 95 I | volna, elhivatá az urakat és az ő tanácsit, és eleikbe adván 96 I | tanácsit, és eleikbe adván az ő gondolatit, megkéváná 97 I | egyiknek ajánlja felséged az tefelségednek fiát, hogy 98 I | hogy tanítsa, oktassa és az nemes tudományokban felnevelje.~ 99 I | hogy hozzája hínák azokat az bölcs mestereket. És parancsolá, 100 I | nélkül eljönnének. Mikoron az bölcs mesterek megértötték 101 I | mesterek megértötték volna az követséget, mindjárást eljövének 102 I | követséget, mindjárást eljövének az császárhoz. És az császár 103 I | eljövének az császárhoz. És az császár nagy tisztességgel 104 I | münket tefelséged.~Mondá az császár:~- Ím, megmondom. 105 I | Egyetlen egy fiam vagyon, kinek az anyja megholt; és azt akarnám, 106 I | akarnám, hogy halálom után az lönne örökes az én császári 107 I | halálom után az lönne örökes az én császári birodalmomban. 108 I | halálom után méltó lönne az császárságnak bírására.~ 109 I | bírására.~Szóla először az egyik bölcs mester, Bancillás 110 I | Bancillás nevű, és mondá az császárnak:~- Felséges császár! 111 I | Nékem ajánlja felséged az te fiadat. És ha hét esztendeig 112 I | szinte önmagam, avagy mint az én hat társaim.~Szóla annakutána 113 I | társaim.~Szóla annakutána az második bölcs mester, Lentulus 114 I | csak felséged adja énnekem az te fiadat. Ha hat esztendeig 115 I | társaim.~Szóla ennekutána az harmadik bölcs mester, kinek 116 I | hogy felséged nékem ajánlja az te fiadat. Ha öt esztendeig 117 I | szolgáltunk, mind én, mind az én eleim tefelségednek, 118 I | önmagam, avagy mint ezek az én társaim.~Szóla annakutána 119 I | társaim.~Szóla annakutána az ötödik bölcs mester, Josephus 120 I | Josephus nevű, és mondá az császárnak:~- Felséges uram! 121 I | nem vettem nagy jutalmát az én szolgálatomnak, sem kévánok 122 I | tefelséged nékem ajánlja az te fiadat. Ha három esztendeig 123 I | önnenmagam, avagy mint ezek az én társaim.~Szóla azután 124 I | én társaim.~Szóla azután az hatodik bölcs mester, Cleophas 125 I | Cleophas nevű, és mondá az császárnak:~- Felséges, 126 I | tefelséged nékem ajánlja az ő fiát. Ha taníthatom őtet 127 I | önnen magam, avagy mint ezek az én társaim.~Szóla azután 128 I | én társaim.~Szóla azután az hetedik bölcs mester, Joákim 129 I | mester, Joákim nevű, és mondá az császárnak:~- Felséges császár! 130 I | jutalmam: hogy ajánljad nékem az te fiadat. Ha egy esztendőig 131 I | mint önmagam, avagy ezek az én társaim.~Mikoron az hét 132 I | ezek az én társaim.~Mikoron az hét bölcs mesterek elvégezték 133 I | elvégezték volna ekképpen az ő beszédeket, felele nékik 134 I | oly jó akarattal vagytok az én fiamhoz, és hogy oly 135 I | ajánlanám őtet tanításra: tehát az többiek nehezen vennék ezt. 136 I | neveljétek őtet.~Hallván ezt az hét bölcs mesterek, térdet 137 I | térdet és főt hajtának az császárnak, és megköszenék 138 I | annakutána hozzájok vevék az császár fiát, és elvivék 139 I | elvivék Rómába.~Midőn kedig az úton mennének, mondá az 140 I | az úton mennének, mondá az bölcs mester Cato az ő társainak:~- 141 I | mondá az bölcs mester Cato az ő társainak:~- Jó uraim 142 I | mesterek, vegyétek eszetekbe az én tanácsomat. Ha az császár 143 I | eszetekbe az én tanácsomat. Ha az császár gyermekét bevisszük 144 I | neveljük: nem leszen jó. Mert az község reá fut csodára, 145 I | csodára, és kárt tesznek az gyermeknek tanulásában. 146 I | megtanítsuk őtet. Miért hogy az az hely majd két mérföld 147 I | megtanítsuk őtet. Miért hogy az az hely majd két mérföld vagyon 148 I | Rómához, nem tódul annyira oda az község.~Hallván ezt az többi 149 I | oda az község.~Hallván ezt az többi bölcs mesterek, mindnyájan 150 I | mindnyájan dícsérék ezt az tanácsot. És mindjárt kőmüveseket 151 I | fogadának, és megépüték ott az boltos házat, és az háznak 152 I | ott az boltos házat, és az háznak falaira köreskörnyül 153 I | falaira köreskörnyül megírák az hét nemes tudományokat. 154 I | hét nemes tudományokat. És az háznak közepire helyhezték 155 I | háznak közepire helyhezték az császár fiának az ágyat, 156 I | helyhezték az császár fiának az ágyat, hogy arról eltekéntvén, 157 I | megláthatná, mint egy könyvben, az nemes tudományokat. És az 158 I | az nemes tudományokat. És az mesterek nagy szorgalmatossággal 159 I | szünetlen taníták vala őtet az bölcs és nemes tudományokban 160 I | minekutána elmúlt volna az hét esztendő, mondának az 161 I | az hét esztendő, mondának az bölcs mesterek egymásnak:~- 162 I | volna, ha megkésértenők az ifjat, hogy meglátnók, mit 163 I | elmult hét esztendőbe.~Felelé az bölcs mester Bancillás:~- 164 I | megkésértenünk őtet?~Felelé az bölcs mester, Cato:~- Mikoron 165 I | Mikoron aluszik, tegyünk az nyoszolyának minden lába 166 I | felserkent volna, felnéze az boltra, és csodálni kezdé 167 I | kezdé ő magában. Látván ezt az mesterek, megkérdezék őtet, 168 I | megkérdezék őtet, miért nézne fel az boltra, és mit csodálkoznék?~ 169 I | mit csodálkoznék?~Felelé az császár fia:~- Nem ok nélkül 170 I | mert vagy alábbszállott az bolt, vagy az föld feljebb 171 I | alábbszállott az bolt, vagy az föld feljebb emelkedett. 172 I | Mert azelőtt magasb vala az bolt.~Hallván ezt az mesterek, 173 I | vala az bolt.~Hallván ezt az mesterek, mondának egymásnak:~- 174 I | jeles ember lészen benne, és az nemes tudományokba fő-mester 175 I | meglöttenek volna, jövének az császári birodalomnak tanácsi 176 I | császári birodalomnak tanácsi az császárhoz, és mondának 177 I | vagyon. És történhetik, hogy az meghaljon: ki lészen annakutána 178 I | lészen annakutána örökes az birodalomban? Ezokáért is 179 I | meggazgíthatnád.~Felele az császár, és mondá nékik:~- 180 I | azt.~Elmenének ezokáért az tanácsok és bejárának egynéhány 181 I | és azt megkérvén, elhozák az császárnak. Mikoron meglátta 182 I | Mikoron meglátta volna azt az császár, igen kedvelé, annyira, 183 I | hogy mind elfeledközék az első felesége miatt való 184 I | sokáig élének együtt. És az új császárné nem fogada 185 I | császárné nem fogada magzatot az császártól. És nagy bánatban 186 I | kedig megértötte volna, hogy az császárnak egy fia volna 187 I | császárnak egy fia volna az hét bölcs mestereknél, kit 188 I | tanítanának: ő magában kezde az császárné gondolkodni és 189 I | énnékem magzatim lesznek az császártól és ezt az fiát 190 I | lesznek az császártól és ezt az fiát is megölhetem: tehát 191 I | fiát is megölhetem: tehát az én magzatimra száll annakutána 192 I | magzatimra száll annakutána az császári birodalom.”~Nem 193 I | üdővel ennekutána, mikoron az császár együtt hálna az 194 I | az császár együtt hálna az az császárnéval, mondá az 195 I | császár együtt hálna az az császárnéval, mondá az császár 196 I | az az császárnéval, mondá az császár az őfeleségének:~- 197 I | császárnéval, mondá az császár az őfeleségének:~- Szerelmes 198 I | ím megjelentem tenéked az én szüvemnek titkait. Mert 199 I | senkit, mint tégedet.~Szóla az császárné az császárnak, 200 I | tégedet.~Szóla az császárné az császárnak, és mondá:~- 201 I | Felséges uram, ha így vagyon az dolog, tehát tefelséged 202 I | meg könyörgésemet.~Mondá az császár:~- Jelentsd meg 203 I | Jelentsd meg énnekem, micsoda az te könyörgésed? És mit kévánsz 204 I | meghallgatlak és megadom.~Mondá az császárné:~- Tudja azt tefelséged, 205 I | felségednek egy fia vagyon, messze az hét bölcs mestereknél, azt 206 I | érötte és hívassa haza, hogy az ő jelenvoltában gyönyörkedjem 207 I | gyönyörkedjem mindaddig, méglen az Úristen engemet is meglátogat 208 I | magzatokkal.~Felele néki az császár:~- Majd vagyon immár 209 I | hamarsággal íra ezokáért levelet az hét bölcs mestereknek, és 210 I | hét bölcs mestereknek, és az ő pecsétével megpecsétlette 211 I | azt. És parancsolá fejükre az hét bölcs mestereknek, hogy 212 I | hogy pünkestre hazahoznák az ő fiát.~Elméne az követ 213 I | hazahoznák az ő fiát.~Elméne az követ az levéllel. És midőn 214 I | ő fiát.~Elméne az követ az levéllel. És midőn avval 215 I | midőn avval jutott volna az hét bölcs mesterhöz, megolvassák 216 I | bölcs mesterhöz, megolvassák az császár levelét, és megérték 217 I | levelét, és megérték belőle az ő akaratját. Estve lévén, 218 I | Estve lévén, kimenének az ég alá, hogy megnéznék a 219 I | vennének, ha jó volna-é az üdőre az császár fiát hazavinni 220 I | ha jó volna-é az üdőre az császár fiát hazavinni az 221 I | az császár fiát hazavinni az atyjának, avagy nem. És 222 I | avagy nem. És azt találák az csillagoknak forgásából, 223 I | csillagoknak forgásából, hogy: ha az üdőre hazavinnék őtet az 224 I | az üdőre hazavinnék őtet az atyjának, az ő kévánsága 225 I | hazavinnék őtet az atyjának, az ő kévánsága és parancsolatja 226 I | vala, ha nem vinnék őtet az üdőre az atyjának: az császár 227 I | nem vinnék őtet az üdőre az atyjának: az császár bosszút 228 I | őtet az üdőre az atyjának: az császár bosszút állana rajtok, 229 I | megöletné őket.~Előálla az Cleophas mester, és mondá 230 I | Cleophas mester, és mondá az ő társainak:~- Két gonosz 231 I | társainak:~- Két gonosz közett az küsebbiket kell választani. 232 I | mint hogy meg kellene halni az császár fiának. Én tanácsom 233 I | ezokáért ez, hogy megmarasszuk az iffiúnak az ő életét.~Midőn 234 I | megmarasszuk az iffiúnak az ő életét.~Midőn ezokáért 235 I | bánattal rakvák, kijőve az iffiú az házból, és meglátá 236 I | rakvák, kijőve az iffiú az házból, és meglátá őket 237 I | oly igen szomorúk? Felele az egyik néki, és mondá:~- 238 I | parancsolja münékünk, hogy az jövendő pünkest napjára 239 I | tekegyelmedet hazavigyük az apádhoz. Mü pedig megnéztük 240 I | apádhoz. Mü pedig megnéztük az csillagokat, melyeknek forgása 241 I | mutatja: hogy ha tekegyelmedet az nevezett üdőre hazavisszük 242 I | szégyenhalállal kell meghalnod!~Mondá az császár fia:~- No, én is 243 I | fia:~- No, én is megnézem az csillagoknak járását.~És 244 I | ezokáért megnézte volna az császár fia, Diocleciánus 245 I | császár fia, Diocleciánus az csillagoknak járását és 246 I | és forgását: látá, hogy az bölcs mesterek igazán töttenek 247 I | Annakutána jobban nézegetvén az egeket, talála egy kis csillagot, 248 I | szólana - tehát megmeneködnék az haláltól. Ezt is jelenté, 249 I | szabadulandó, és megmeneködnék az haláltól. Látván ezt, hozzáhívá 250 I | haláltól. Látván ezt, hozzáhívá az ő mesterit, és mondá nekik:~- 251 I | eszetekbe ama kicsiny csillagot az égben: mert azon nyilván 252 I | megtartóztatom magamat hét napig az szólástól - megmenekedhetem 253 I | szólástól - megmenekedhetem az haláltól. De hét napig minden 254 I | és mentsen meg engemet az ő bölcs beszédével az haláltól. 255 I | engemet az ő bölcs beszédével az haláltól. Mert tudom, hogy 256 I | mind magatokat megmentitek az haláltól.~Mikoron ezokáért 257 I | haláltól.~Mikoron ezokáért az bölcs mesterek meglátták 258 I | mesterek meglátták volna az kis csillagot, ítéletet 259 I | tőnek felőle, és ugy találák az dolgot, mint megmondotta 260 I | dolgot, mint megmondotta vala az iffiú. És hálákat adának 261 I | iffiú. És hálákat adának az Istennek, hogy az iffiú 262 I | adának az Istennek, hogy az iffiú meghaladta volna őket 263 I | őtet bölcsességével menteni az haláltól. Mikoron ezokáért 264 I | megegyezettenek volna, felöltezék az császár fiát szép öltözetekbe, 265 I | és felülvén, vivék őtet az császárnak, az ő atyjának.~~ 266 I | vivék őtet az császárnak, az ő atyjának.~~Midőn pedig 267 I | pedig meghallotta volna az császár az ő fiának eljövetelét, 268 I | meghallotta volna az császár az ő fiának eljövetelét, kiméne 269 I | eljövetelét, kiméne elejbe az nagy fejedelmekkel, és urakkal, 270 I | nagy pompasággal. Mikoron az bölcs mesterek megértötték 271 I | megértötték volna, hogy az császár eleikbe jött volna, 272 I | eleikbe jött volna, mondának az iffiúnak, a császár fiának:~- 273 I | tekegyelmedet ki-ki mind közülünk az haláltól.~És mondá az császár 274 I | közülünk az haláltól.~És mondá az császár fia őnékiek:~- Szerelmes 275 I | ne feledközzetek rólam az szükségnek üdején.~Azok 276 I | elmenének tőle.~Midőn ezokáért az császár eljött volna az 277 I | az császár eljött volna az ő fiához, nagy szeretettel 278 I | üdő, hogy nem láttalak.~Az fia fejet és térdet hajta 279 I | fia fejet és térdet hajta az atyja előtt, de egyet sem 280 I | előtt, de egyet sem szóla.~Az császár pedig igen csodálkozik 281 I | gondolá ő magában: „Talám az ő mesteri hagyták meg néki, 282 I | valahol megyen.” És mikoron az császári palotához jöttenek 283 I | jöttenek volna, leszállának az lovakról, és az császár 284 I | leszállának az lovakról, és az császár kezén fogá az ő 285 I | és az császár kezén fogá az ő fiát, és bevivé az palotába. 286 I | fogá az ő fiát, és bevivé az palotába. És melléje ültette. 287 I | melléje ültette. És reátekinte az császár, és mondá neki:~- 288 I | mint tetszenek tenéked az te tanítómesterid?~Az fia 289 I | tenéked az te tanítómesterid?~Az fia fejet hajta az atyjának, 290 I | tanítómesterid?~Az fia fejet hajta az atyjának, de semmit nem 291 I | atyjának, de semmit nem felele. Az császár igen csodálkozik 292 I | pedig meghallotta volna az császárné, hogy megjött 293 I | császárné, hogy megjött volna az császár fia, és hogy egyet 294 I | elindulván leányival, beméne az palotába. És az császár 295 I | beméne az palotába. És az császár meghagyá neki, hogy 296 I | császár meghagyá neki, hogy az fia mellé ülne. És midőn 297 I | melléje ült volna, szóla az császárnak, és mondá:~- 298 I | és mondá:~- Uram, ez-é az tefelségednek fia, kit az 299 I | az tefelségednek fia, kit az hét bölcs mesterekre bíztál 300 I | hogy felnevelnék?~Felelé az császár:~- Ez az. De egyet 301 I | Felelé az császár:~- Ez az. De egyet sem akar velem 302 I | akar velem szólni.~Mondá az császárné:~- Felséges uram, 303 I | én szólóvá teszem.~Felelé az császár:~- Bátor. Vaj mely 304 I | Vaj mely igen akarnám.~És az fiának szólván, mondá:~- 305 I | Menj el vele, édes fiam.~És az fia térdet és főt hajta 306 I | fia térdet és főt hajta az atyjának.~Megfogá ezokáért 307 I | atyjának.~Megfogá ezokáért az császárné Diocleciánusnak 308 I | Diocleciánusnak kezét, és bevivé az ő ágyasházába. És kiküldvén 309 I | ágyasházába. És kiküldvén mind az leányokat és az egyéb házi 310 I | kiküldvén mind az leányokat és az egyéb házi népet, melléje 311 I | népet, melléje ülteté őtet az ágyra. És szólván néki, 312 I | lelkem! Sokszor hallottam az te szépséged felől, mostan 313 I | úgy értsed, hogy én bírtam az atyádat reá, hogy tégedet 314 I | csak ezért műveltem, hogy az én tehozzád való kévánságomat 315 I | beteljesíthessem, véled játszódhassam az Vénusz játékát. Megholtam 316 I | játékát. Megholtam volna az nagy szerelemnek miatta, 317 I | mindjárt ez ágyban kezdjünk az játékhoz.~Ezekre a beszédekre 318 I | beszédekre egyet sem felele az császár fia. És az császárné 319 I | felele az császár fia. És az császárné esmét szólni kezde 320 I | egy beszéddel is énhozzám az te szerelmedet? Kérlek, 321 I | nem engedé azt néki. És az császárné megszólítá őtet, 322 I | senki, kezdjünk ezokáért az játékhoz. És megértsed, 323 I | tartottam magamat csak tenéked az én tehozzád való nagy szeretetemből.~ 324 I | Diocleciánus elfordula előtte. Az császárné pedig megnyitá 325 I | császárné pedig megnyitá az kebelét, és megmutatá néki 326 I | kebelét, és megmutatá néki az két fejér almát. És mondá 327 I | Szűvem, ne utáld meg az én szép fejér testemet, 328 I | megszabadulni.~Látván ezt az császárné, mondá neki:~- 329 I | fiam, miért nem engedsz az én kévánságomnak? Miért 330 I | Kérlek, írd meg énnékem az te akaratodat: ha vagyon-é 331 I | ha vagyon-é valami kedved az én szerelmemhöz. Avagy kell-é 332 I | reménylenem?~Megfogá Diocleciánus az pennát, és íra egy cédulát, 333 I | mely ekképpen vala írva:~„Az hatalmas Isten megoltalmazzon 334 I | megoltalmazzon engemet attól, hogy az én felséges uramnak és édesatyámnak 335 I | uramnak és édesatyámnak az ő kertét megszaggassam, 336 I | csak ketten vagyunk, de az hatalmas Isten mindeneket 337 I | Isten mindeneket jól lát. Az atyám is megértené ezt az 338 I | Az atyám is megértené ezt az nagy és undokságos vétket, 339 I | vesznem. Ezokáért hadd el az te ingerlésedet.”~Mikoron 340 I | te ingerlésedet.”~Mikoron az császárné megolvasta volna 341 I | császárné megolvasta volna az iffiú Diocleciánusnak céduláját, 342 I | fogaival megszaggatta az cédulát, és ruháit is megszaggatá; 343 I | megszaggatá; és megkörmelé az önnön orcáját, és vérbe 344 I | tolvaj, jöjjetek segétségül! Az istenért kérlek, jöjjetek 345 I | volna Ponciánus császár az feleségének kiáltását, nagy 346 I | nagy sietséggel befutamék az ő ágyasházába mind az urakkal, 347 I | befutamék az ő ágyasházába mind az urakkal, és mondá feleségének:~- 348 I | énnékem: mi lele?~Mondá az császárné:~- Oh, szerelmes 349 I | hogy ezért vittem ide be az én ágyasházamba, hogy beszédet 350 I | ruháimat, mint körmelte orcámat az küzdésben, miért hogy nem 351 I | felséged el nem érközik vala az uraimmal, bizony immár meggyőz 352 I | rajtam megtekéllette volna az ő gonosz és szidalmas szándékát, 353 I | volna rajtam.~Mikoron ezeket az császár mind meglátta és 354 I | mindjárást parancsolá, hogy az ő fiát kivinnék és felakasztanák. 355 I | felakasztanák. Midőn ezt az fejedelmek és urak meghallották 356 I | meghallották volna, szólának az császárnak, mondván:~- Felséges 357 I | megölesse, hogy ne mondják az emberek felőled:~„Ám Ponciánus 358 I | Ponciánus császár megölette az ő édes fiát minden törvény 359 I | ezeket meghallotta volna az császár, parancsolá az ő 360 I | volna az császár, parancsolá az ő szolgáinak, hogy fel ne 361 I | szolgáinak, hogy fel ne akasszák az Diocleciánust, hanem az 362 I | az Diocleciánust, hanem az fogházba rekesztenék be 363 I | fogházba rekesztenék be az éjjel, hogy másodnapon annakutána 364 I | pedig meghallotta volna az császárné, hogy az iffiút, 365 I | volna az császárné, hogy az iffiút, az császár fiát 366 I | császárné, hogy az iffiút, az császár fiát nem vitték 367 I | sírni. És estve bemenvén az császár az kamorába, találá 368 I | estve bemenvén az császár az kamorába, találá az feleségét 369 I | császár az kamorába, találá az feleségét nagy sírásban 370 I | sírásban és jajgatásban. És az császár néki szólván, mondá:~- 371 I | oly igen? Mi lelt?~Felelé az császárné:~- Nem tudja-é 372 I | tudja-é felséged, mit művelt az tefelséged fia rajtam? Azt 373 I | mostan is él.~Felelé neki az császár:~- Légy veszteg 374 I | törvényt reá és megöletem. Mert az illik inkább énhozzám és 375 I | hértelen haragból.~Mondá az császárné:~- Felséges uram, 376 I | Felséges uram, ha sokáig élend, az igen ellenem lészen, és 377 I | gyenge fiatallal.~Mondá az császár:~- Kérlek, szerelmes 378 I | énnékem azt a példát.~Mondá az császárné:~- Ím megbeszélem.~ ~ 379 II | meggyógyultak vala vélek, az poklosoktól megválva. Egy 380 II | megválva. Egy napon, mikoron az polgár bement volna az kertbe, 381 II | mikoron az polgár bement volna az kertbe, és az jeles gyümölcsfa 382 II | bement volna az kertbe, és az jeles gyümölcsfa alá került 383 II | gyümölcsfa alá került volna: látá az fa alatt, hogy egy igen 384 II | nőtt volna. Elhívá ezokáért az kertészt, és mondá neki:~- 385 II | hasznát vesszük, hogynem mint az agg gyümölcsfának.~Felelé 386 II | agg gyümölcsfának.~Felelé az kertész:~- Gondját viselem.~ 387 II | viselem.~Egy némünémikort az polgár esmét beméne az kertbe, 388 II | némünémikort az polgár esmét beméne az kertbe, és megnézé az fiatalkát. 389 II | beméne az kertbe, és megnézé az fiatalkát. És elhíván az 390 II | az fiatalkát. És elhíván az kertészt, mondá néki:~- 391 II | tetszik, hogy semmit nem nő az fiatalka. Nem tudom, mi 392 II | tudom, mi lelte.~Felelé az kertész:~- Nem csuda ez, 393 II | Nem csuda ez, uram, mert az agg gyümölcsfának az ágai 394 II | mert az agg gyümölcsfának az ágai igen szélesen kiterjedtenek, 395 II | fognak a fiatalkának, és az nap nem érheti szerével, 396 II | nem érheti szerével, sem az szél. Ez az oka, hogy nem 397 II | szerével, sem az szél. Ez az oka, hogy nem nőhet.~Mondá 398 II | oka, hogy nem nőhet.~Mondá az polgár az kertésznek:~- 399 II | nem nőhet.~Mondá az polgár az kertésznek:~- Vágd le tehát 400 II | Vágd le tehát ágaiban, hogy az nap és az szél hozzáférhessen.~ 401 II | ágaiban, hogy az nap és az szél hozzáférhessen.~Elméne 402 II | hozzáférhessen.~Elméne ezokáért az kertész, és levágá az nagy 403 II | ezokáért az kertész, és levágá az nagy gyümölcsfának az ágait; 404 II | levágá az nagy gyümölcsfának az ágait; és ekképpen megmezítelenüle 405 II | ekképpen megmezítelenüle az nemes gyümölcsfa.~Egy üdő 406 II | Egy üdő mulva esmét eljöve az polgár az kertbe, hogy meglátná 407 II | mulva esmét eljöve az polgár az kertbe, hogy meglátná az 408 II | az kertbe, hogy meglátná az fiatalt, mint nőne. És látá, 409 II | nem nőtt volna. És elhíván az kertészt, mondá neki:~- 410 II | dolog, kertész? Mégsem nő az fiatalka, hanem ugyan csak 411 II | hogy felöregednék.~Felelé az kertész:~- Az gyümölcsfának 412 II | felöregednék.~Felelé az kertész:~- Az gyümölcsfának mellette az 413 II | Az gyümölcsfának mellette az magassága feltartja mind 414 II | magassága feltartja mind az napot, mind az esőt, és 415 II | feltartja mind az napot, mind az esőt, és ez az oka, hogy 416 II | napot, mind az esőt, és ez az oka, hogy nem nőhet.~Mondá 417 II | nem nőhet.~Mondá ezokáért az polgár:~- Vágd le az agg 418 II | ezokáért az polgár:~- Vágd le az agg fát.~Elméne ezokáért 419 II | agg fát.~Elméne ezokáért az kertész, és levágá az nemes 420 II | ezokáért az kertész, és levágá az nemes gyümölcses agg fát. 421 II | Mikoron levágta volna azt az kertész, megasza mindjárást 422 II | kertész, megasza mindjárást az fiatalka is mellette, és 423 II | semmi gyümölcsöt. Mikoron az betegek azt megértötték 424 II | adtanak volna hozzá.~~És mondá az császárné Ponciánus császárnak:~- 425 II | gyümölcsével meggyógyulnak az kórok és betegek. Az fiatalka 426 II | meggyógyulnak az kórok és betegek. Az fiatalka az öreg gyümölcsfa 427 II | és betegek. Az fiatalka az öreg gyümölcsfa alatt: az 428 II | az öreg gyümölcsfa alatt: az tefelségednek fia, ki mostan 429 II | És arra ügyeközik, hogy az tefelséged hatalmának ágait 430 II | azaz magának foglalja mind az császári dicsőséget, hogy 431 II | tefelséged meggyaláztassék, és az császári méltóságától megfosztassék. 432 II | miérthogy ez így leszen, mind az szegények megátkozzák tefelségednek 433 II | hanem éljen. Ennekokáért ez az én tanácsom, hogy felséged 434 II | hogy felséged megoltalmazza az ő császári méltóságát míglen 435 II | fiadat megölessed, hogy az szegények meg ne átkozzák 436 II | tefelségedet.~Felele néki az császár:~- Jó tanácsot adtál 437 II | követnem. Nyilván holnap az én fiamnak szidalmas halállal 438 II | megvirradott volna, leüle az császár, és ő maga tőn törvényt 439 II | és ő maga tőn törvényt az fiára. És parancsolá, hogy 440 II | És parancsolá, hogy fúnák az kürtöket és kivinnék az 441 II | az kürtöket és kivinnék az fiát felakasztásra. Az szolgái 442 II | kivinnék az fiát felakasztásra. Az szolgái úgy cselekedének, 443 II | mint megparancsolta vala az császár. Mikoron pedig az 444 II | az császár. Mikoron pedig az városon általvinnék, mind 445 II | városon általvinnék, mind az egész nép felzöndüle, és 446 II | jaj, felséges Isten, hogy az császárnak egyetlen egy 447 II | Azonközbe elől találá őtet az ő mestere, Bancillás. Mikoron 448 II | mestere, Bancillás. Mikoron az császár fia meglátta volna 449 II | És Bancillás megszólítá az császár szolgáit, kik viszik 450 II | siessetek véle, mert bízom az Istenbe, hogy ma megszabadítom 451 II | hogy ma megszabadítom őtet az haláltól.~Felelé neki az 452 II | az haláltól.~Felelé neki az egész nép:~- Tisztelendő 453 II | Tisztelendő mester! Siess az császári palotába és mindenképpen 454 II | hogy megszabadíthassad az te tanítványodat.~Bancillás 455 II | Bancillás sarkantyúzni kezdé az lovát, és siete az palotába 456 II | kezdé az lovát, és siete az palotába az császár elejbe. 457 II | lovát, és siete az palotába az császár elejbe. Mikoron 458 II | a palotába bement volna, az császár elejbe esék, és 459 II | és köszöne néki. Mondá az császár néki:~- Isten elveszesse 460 II | Nem ezt érdemlettem volna az én hív szolgálatommal.~Mondá 461 II | hív szolgálatommal.~Mondá az császár:~- Hazudsz, nem 462 II | szolgáltál. Mert tenéked és az te társaidnak ajánlottam 463 II | társaidnak ajánlottam vala az én fiamat, hogy bölcsességre 464 II | erőszakot akart művelni az feleségemen. Ezokáért kell 465 II | Felele Bancillás, és mondá az császárnak:~- Ha néma az 466 II | az császárnak:~- Ha néma az fiad: bizonyával mondom 467 II | okának kell lenni. Mely okot az Isten talán kijelenti. Hogy 468 II | ha tefelséged megöleti az ő fiát az asszonynak vádlására 469 II | tefelséged megöleti az ő fiát az asszonynak vádlására és 470 II | amaz nemes embernek, ki az ő feleségének tanácsából 471 II | feleségének tanácsából megölé az ő ebét, mely az ő édes magzatját 472 II | tanácsából megölé az ő ebét, mely az ő édes magzatját megmentötte 473 II | magzatját megmentötte vala az haláltól.~Mondá az császár 474 II | vala az haláltól.~Mondá az császár Bancillásnak:~- 475 II | Beszéld meg énnékem azt az példabeszédet.~Felelé Bancillás:~- 476 II | azonközbe ott kínra felakasztják az tefelségednek fiát. Ha ezokáért 477 II | felséged hozassa őtet vissza az fogházba. Ha annakutána 478 II | dolog.~Parancsolá ezokáért az császár, hogy visszahoznák 479 II | császár, hogy visszahoznák az ő fiát az fogházba.~Mikoron 480 II | hogy visszahoznák az ő fiát az fogházba.~Mikoron ezokáért 481 II | ezokáért visszahozták volna az császár fiát az fogházba, 482 II | visszahozták volna az császár fiát az fogházba, elkezdé beszélleni 483 II | elkezdé beszélleni Bancillás az példabeszédet, mondván:~ ~ 484 III | III Ò AZ EB~[CANIS]~Második novella. 485 III | másodikat, egy szatint. Az sólyom jeles, hamar és jó 486 III | heába ki madarászni véle. Az szatin pedig csuda erkölcsű 487 III | csuda erkölcsű vala! Mikoron az hadba megyen vala az nemesember: 488 III | Mikoron az hadba megyen vala az nemesember: ottan megjelenti 489 III | nemesember: ottan megjelenti vala az szatin neki, ha jó szerencséje 490 III | ha jó szerencséje lönne az hadakozásba, avagy nem. 491 III | Midőn jó szerencséje lönne, az szatin forgolódik vala az 492 III | az szatin forgolódik vala az ló környül nagy vidámsággal. 493 III | vidámsággal. És mikoron az nemesember felült volna, 494 III | hármat nagyot szekik vala az ló előtt. Avval azt jelenti 495 III | szerencséje lönne: midőn az nemesember felül vala az 496 III | az nemesember felül vala az lóra, ottan az lónak az 497 III | felül vala az lóra, ottan az lónak az farkát kapá, és 498 III | az lóra, ottan az lónak az farkát kapá, és erősen kezdé 499 III | jelentvén véle, hogy nem kellene az hadba menni, és hogy gonosz 500 III | lenni.~Kedve vala pedig az nemesembernek az vitéz játékokhoz.