Novella

 1 I   |          egy szép és jámbor szűzet énnékem, mely jó és nemes nemzetből
 2 I   |          ezt gondolá ő magába: „Ha énnékem magzatim lesznek az császártól
 3 I   |            mondá néki:~- Mondd meg énnékem, szerelmes fiam, mi dolog
 4 I   |           ez? És miért nem szólasz énnékem egyet is?~Midőn pedig meghallotta
 5 I   |            Felséges uram, engedjed énnékem őtet. Ha valamikor szólt:
 6 I   |       jöttél volna. Szólj ezokáért énnékem, és mindjárt ez ágyban kezdjünk
 7 I   |            fele, miért nem szólasz énnékem? Miért nem jelented vagy
 8 I   |         szerelmedet? Kérlek, szólj énnékem: lám én kész vagyok minden
 9 I   |   kévánságomnak? Miért nem szólasz énnékem? Talán valami oka vagyon?
10 I   |           vagyon? Miért nem akarsz énnékem szólani? Ha nem akarsz énnékem
11 I   |     énnékem szólani? Ha nem akarsz énnékem szólani, itt vagyon ténta
12 I   |           papíros. Kérlek, írd meg énnékem az te akaratodat: ha vagyon-é
13 I   |       engemet. Mely átoknak miatta énnékem örökké el kellene vesznem.
14 I   |     szerelmes feleségem, mondd meg énnékem: mi lele?~Mondá az császárné:~-
15 I   |    szerelmes galambom, beszéld meg énnékem azt a példát.~Mondá az császárné:~-
16 II  |        Bancillásnak:~- Beszéld meg énnékem azt az példabeszédet.~Felelé
17 III |           vagy? Mi lelt? Mondd meg énnékem: miért bánkódol oly igen?~
18 III |        Kérlek tégedet, beszéld meg énnékem ezt e példát.~Felelé az
19 IV  |      fiamért egy némát küldöttetök énnékem haza? Annakfelette latorságra
20 IV  |          az császár:~- Beszéld meg énnékem, mint lött az a dolog?~Felelé
21 V   |          prengérbe szegeznek, mind énnékem, mind tenéked, mind nemzetinknek
22 V   |       feleségem, kérlek, mondd meg énnékem, miért kesergesz oly igen?
23 V   |           elég pénzt adhatna esmét énnékem; de ez hitvány ember tefelségednek
24 V   |      szerető galambom, beszéld meg énnékem ez históriát.~Mondá az császárné:~-
25 VI  |     császár:~- Mit beszéled ezeket énnékem? Nemde, tereád bíztam annak
26 VI  |           jeles példát beszélettél énnékem. Bezzeg veszett fiú volt
27 VI  |        Kérlek tégedet, beszéld meg énnékem azt a példabeszédet. Mint
28 VII |      polgár:~- Az szarka nem hazud énnékem, azmit szömével lát és fülével
29 VII |            egyebet semmit nem mond énnékem. Ezokáért inkább hiszek
30 VII |       Szerelmes szarkám, mondd meg énnékem, mint volt dolgod, és mit
31 VII |           Nem igen jól lött dolgom énnékem, de feleséged is behozta
32 VII |   megtudtam: igazat mondottál volt énnékem.~És igen megharagvék az
33 VII |           mondasz tehát hazugságot énnékem? Miért szörzesz egybeveszést
34 VII |            többszer nem beszéllesz énnékem hazugságot. És egybe nem
35 VII |            nagy gyönyörüségem volt énnékem tebenned! Mely igen igazat
36 VII |       igazat mondottál mindenkoron énnékem!~És az polgár megbúsulván
37 VII |         tefelséged mindennap ígéri énnékem, hogy meg akarja büntötni,
38 VIII|            adom: magyarázzátok meg énnékem az én látott álmaimat.~Midőn
39 VIII|            az aranyat, beszéld meg énnékem álmaidat, és én megmagyarázom
40 VIII|          az álom: úgy tetszik vala énnékem, hogy az én gyümölcskertembe
41 VIII|         gyermek:~- Beszéljétek meg énnékem kévánságtokat.~Mondának
42 VIII|            gyermeknek:~- Mondd meg énnékem, ha segíthetsz-e énnékem?
43 VIII|           énnékem, ha segíthetsz-e énnékem? És ha megmondhatod-e az
44 VIII|            az császár:~- Mondd meg énnékem, miképpen kell őket innét
45 VIII| Megértöttem. Jó példát beszélettél énnékem.~Mondá az császárné:~- Felségednek
46 IX  |       tovább az anyja:~- Mondd meg énnékem, szerető leányom, mint élsz
47 IX  |         szerint. De nem úgy vagyon énnékem dolgom az én koros urammal.
48 IX  |       immár ezt szántad, mondd meg énnékem: ki után vetted magadat?~
49 IX  |           az vitéz:~- Drágább vala énnékem az szatinka, hogynem az
50 IX  |        Kérlek tégedet, beszéld meg énnékem azt az históriát.~Felelé
51 X   |           Jeles példát beszélettél énnékem. Meghigyjed, hogy nem ásnak
52 XI  |     Felséges asszonyom, tefelséged énnékem megbocsásson, mert egy kérdést
53 XI  |               Felséged megbocsássa énnékem: bizony nem az király az
54 XI  |          éröttem, mint ígérte vala énnékem.~Mondá az császár:~- Bizony
55 XII |         Szerezz éjjelre egy szépet énnékem, hogy velem háljon.~Mondá
56 XII |           a históriát. Beszéld meg énnékem.~Mondá az mester:~- Ha felséged
57 XIII|         megmentlek. Adj egy zsákot énnékem.~És a menyecske hoza egy
58 XIV |           Hol vetted ezt e gyűrőt? Énnékem is egyszer szinte olyan
59 XIV |           Egy húgom adta ajándékba énnékem örök emléközetre.~Mikoron
60 XIV |              Felséged eleget adott énnékem. Csak egy dolgot kérek felségedtől.~
61 XV  |           volna az ajtón. Nem kell énnékem senki házossága. Egy férfiú
62 XVI |          és gyakorta ajánlotta azt énnékem.~Mondá az császár fia:~-
63 XVII|         Hogy ha valaki volna, azki énnékem ezt megmondhatná, miért
64 XVII|        Felelé az ifjú:~- Alexander énnékem nevem.~Mondá az király:~-
65 XVII|           az király:~- Jól tetszik énnékem. Azért aranyat, ezüstet
66 XVII|         szolgálatodat venni; és te énnékem asztalnakom légy és étkemet
67 XVII|         izraeliták királyának fia, énnékem nevem Ludovicus.~Az császár
68 XVII|         császár mondá:~- Alexander énnékem asztalnakom; te azért pohárnokom
69 XVII|         társom Ludovice, mondd meg énnékem, micsoda nyavalyád vagyon?~
70 XVII|       azért szerelmes társom, hogy énnékem meg kell ebbe halnom.~Mondá
71 XVII|             Ily tanácsot adsz-é te énnékem, hogy az én szüzességembe
72 XVII|         Ezt ha más akarná tanácsul énnékem adni: néked intened kellene
73 XVII|      kévánod. Menj el előlem; soha énnékem az eszembe sem volt, nem
74 XVII|         nem is művelem. Mert abból énnékem, sem őnéki jónkra nem követköznék.
75 XVII|    kegyelmességedből legyen szabad énnékem az én atyám házához mennem.
76 XVII|         eltávozásodon bánkódom, és énnékem nehéznek tetszik, hogy kényszeríttetel
77 XVII|        híred nélkül háromszor vett énnékem drága szép köveket és gyöngyeket,
78 XVII|            és te neved alatt hozta énnékem. Az te ellenségeid leselkedőinek
79 XVII|         szerelmes barátim, mert az énnékem hagyott országot kezemhöz
80 XVII|        Vagyon nálam egy gyűrő, kit énnékem az én anyám adott. Ezt néked
81 XVII|     leányához menvén, mondá:~- Jaj énnékem, az én életemnek, meg kell
82 XVII|            bocsátott, hogy te most énnékem segítséggel légy. Ha pedig
83 XVII|            mondá néki:~- Mondd meg énnékem, mely napot hagytanak az
84 XVII|          mert te tartottad meg azt énnékem, azért neved mindörökké
85 XVII|            mondván:~- Az Ludovicus énnékem felette igen jó barátom.
86 XVII|          Kérlek tégedet, mondd meg énnékem, hol vetted te ezt e gyűrőt?~
87 XVII|        paráználkodott. Azok ketten énnékem étetőt, mérget adtak mind
88 XVII|        nyavalyádat. Mit kell immár énnékem cselekednem, hogy éretted
89 XVII|           és drága férfiak, vagyon énnékem egy szerelmes barátom, ki
90 XVII|     tégedet. Azokáért jelentsd meg énnékem, mert vélem, hogy nem méltó,
91 XVII|     lehetne. Mondá Alexander:~- Ha énnékem meg kell gyógyulnom, öt
92 XVII|          kell előszer meglenni. De énnékem jobb ez órában meghalnom,
93 XVII|       vélekedel énfelőlem. Vagynak énnékem ugyan öt fiaim, és ha még
94 XVII|        mondjátok meg immár nyilván énnékem, mint volt dolga és halála