Novella

 1 Kegyes|          Diocleciánust az útból, hogy ne bírhasson; ekképpen száll
 2 I     |          ezokáért tefelségednek, hogy ne hagyjad az én édes fiamat
 3 I     |          bátor ugy legyen. De kérlek, ne feledközzetek rólam az szükségnek
 4 I     |         hagyták meg néki, hogy semmit ne szóljon, mikor lovon valahol
 5 I     |              És mondá néki:~- Szűvem, ne utáld meg az én szép fejér
 6 I     |             hogy ez gonoszságos lator ne művelhesse akaratját rajtam,
 7 I     |             rajtam, és örök szégyenbe ne keverjen.~Mikoron meghallotta
 8 I     |            törvénnyel megölesse, hogy ne mondják az emberek felőled:~„
 9 I     |             az ő szolgáinak, hogy fel ne akasszák az Diocleciánust,
10 II    |            hogy tefelségednek fia meg ne haljon, hanem éljen. Ennekokáért
11 II    |     megölessed, hogy az szegények meg ne átkozzák tefelségedet.~Felele
12 II    |             nekik:~- Szerető barátim, ne siessetek véle, mert bízom
13 III   |               mardossa vala azt, hogy ne marhatná meg az gyermeket.
14 IV    |              néki, és inte néki, hogy ne hagyná őtet. És szóla Lentulus
15 IV    |             az hóhéreknek:~- Barátim, ne siessetek véle. Bizom az
16 V     |             ajtót, hogy az őrüzők itt ne találjanak.~Felelé az nemesember:~-
17 V     |              nyisd meg az ajtót, hogy ne gyaláztassunk, mind én s
18 V     |          avagy egyebitt valahol, hogy ne cselekedhettél volna ennyi
19 V     |               is kérlek, hogy egyebet ne művelj benne.~Felelé az
20 V     |            oly igen? Kérlek, hogy ezt ne műveld, ne add magadat a
21 V     |           Kérlek, hogy ezt ne műveld, ne add magadat a bánatnak oly
22 V     |            hogy-hogy lehetne ez, hogy ne kesergenék? Ezt pedig nem
23 V     |         münket az Isten. Effélét soha ne gondolj szűvedben. Egész
24 VI    | tisztességedre élhess, azért ugyan el ne üdegenítsed tőlünk az mü
25 VI    |               az üstbe beesnék, és ki ne jöhetne onnét.~Azonközbe
26 VI    |         torkig. És mondá az fiának:~- Ne jőj utánam, édes fiam! Mert
27 VI    |              én fiamnak, hogy énvelem ne cselekedhessék úgy, mint
28 VI    |          barátim: lassan járjatok, és ne siessetek véle, mert Istennek
29 VI    |         mesterének, intvén néki, hogy ne hagyná őtet, hanem sietne.~
30 VII   |              hanem szinte estve, hogy ne látná őtet senki. Mikoron
31 VII   |        bennünk.~Mondá az menyecske:~- Ne gondolj véle, bízvást jőj
32 VII   |           Mondá az polgárné:~- Semmit ne félj, még bosszút állok
33 VII   |              császár:~- Maga ezen meg ne háborodjál, hogy elhalasztottam
34 VIII  |               közül, és mondá néki:~- Ne add nékik az aranyat, beszéld
35 VIII  |          megöleted az hét mestereket. Ne engedje ezokáért felséged,
36 IX    |              leányom, azt semmiképpen ne műveld. Arra az útra ne
37 IX    |               ne műveld. Arra az útra ne indulj. Én az te édesatyáddal
38 IX    |             az anyja:~- Édes leányom, ne műveld ezt, fogadj szót,
39 IX    |               uraddal, és semmiképpen ne vesd magadat az pap után.~
40 IX    |              utána.~Mondá az anyja:~- Ne tréfálj véle, mert megmondom,
41 IX    |               bizony el nem szenvedi. Ne vesd magadat az pap után,
42 IX    |               hanem elszenvedi: tehát ne félj annakutána tőle, ha
43 IX    |        vétkemet, és mondá nékem, hogy ne sírjak.~Felele az anyja
44 IX    |         megbocsáttam ezt is. Hadd el, ne sírj.~Reggel felkele az
45 IX    |        tenéked, én édes leányom, hogy ne csúfolkodjál az vén emberrel.
46 IX    |             az én tanácsomat: egyebet ne művelj benne. Késértsd meg
47 IX    |              belőled. Hogy annakutána ne cseleködjél efféle bolondságokat
48 IX    |            leányom, mondom vala, hogy ne tréfálnál az vén emberrel.
49 IX    |              feleségitől, és tanácsát ne fogadja, holott mindenkoron
50 IX    |            Azt tudtam én, hogy senkit ne szeressél feljebb énnálamnál.
51 IX    |          menni? Maradj veszteg, és el ne menj sehová.~Felelé az császárné
52 X     |          megásnunk, hogy az nép reánk ne tóduljon.~Mondá az császár:~-
53 X     |               mester az szolgáknak:~- Ne siessetek oly igen véle,
54 XI    |                  Szerető doktor uram, ne menjen el tekegyelmed, ím
55 XI    |                csak hogy kegyelmed ki ne nyilatkoztassa.~Mondá Galenus:~-
56 XI    |            lenni.~És mondá Galenus:~- Ne féljen felséged, én meggyógyítom
57 XI    |             volna az Isten, hogy soha ne jöttem volna ki az atyámnak
58 XI    |             visznek tanácsokkal, hogy ne ölessem meg; nem tudom,
59 XII   |                  Kérlek, fogadj szót. Ne bocsássuk az aranyat más
60 XII   |        rajtunk az mi ügyeközetünkért. Ne maradjunk ezokáért itt.~
61 XII   |          messze üdegen országra, hogy ne jöhessen tefelségedhöz.
62 XIII  |           Mondá az álnok menyecske:~- Ne félj, én módját találom,
63 XIII  |             az dolgot, hogy senki meg ne tudja.~És az ura engede
64 XIII  |           fiai.~Mondá az menyecske:~- Ne légy szorgalmatos.~És kiméne
65 XIII  |           Isten megoltalmazzon attól. Ne gondolj efféle hitványságokat,
66 XIV   |           nékik, és mondá:~- Barátim, ne siessetek véle. Reménységem
67 XV    |               meg tanácsodat, hogy el ne vesszek.~Mondá az apáca:~-
68 XVI   |           igen szerette ezt e leányt. Ne csudálkozzék felséged rajta,
69 XVI   |              szidalmas halállal kelle­ne meghalnom. De ha megtérvén,
70 XVII  |                hogy többé vissza reám ne térnének, és az ő iszonyú
71 XVII  |              az ő iszonyú kákogásukat ne hallanám: annak leányomat
72 XVII  |           barátkozzék. Az anyja pedig ne társolkodhassék.~Mikoron
73 XVII  |            intened kellene vala, hogy ne művelném. De látom, hogy
74 XVII  |        önmagát. Ezokáért az Istenért, ne hadd őtet, nehogy teéretted
75 XVII  |               leánya:~- Eredj előlem, ne ints többé engem efféle
76 XVII  |               mondá:~- Légy jószűvel, ne bánkódjál, mert az császár
77 XVII  |       eltávozáson.~Mondá Alexander:~- Ne szomorkodjatok, szerelmes
78 XVII  |            hogy egyik az másik testét ne illetné, helyhezteti vala.
79 XVII  |             De hogy az én hitemet meg ne szegjem, megjöttem most
80 XVII  |              te tested az én testemet ne illetné. Melyet mikor Alexander
81 XVII  |               hogy annakelőtte sehová ne menne, minekelőtte véle
82 XVII  |               te magadat senkinek meg ne jelentsed; és kiváltképpen
83 XVII  |            kiváltképpen Florentinának ne, mert felette igen nagy
84 XVII  |            király:~- Ez soha többszer ne legyen.~Az király pedig
85 XVII  |              több, őnálok kívül, benn ne lenne. Alexander azért az
86 XVII  |              vala. Mondá az király:~- Ne féljetek, semmi nyavalyátok