Novella

 1 I    |          Bancillás nevű, és mondá az császárnak:~- Felséges császár! Nékem
 2 I    |           Josephus nevű, és mondá az császárnak:~- Felséges uram! Koros
 3 I    |           Cleophas nevű, és mondá az császárnak:~- Felséges, kegyelmes uram!
 4 I    |             Joákim nevű, és mondá az császárnak:~- Felséges császár! Nyilván
 5 I    |            térdet és főt hajtának az császárnak, és megköszenék őfelségének;
 6 I    |            azt megkérvén, elhozák az császárnak. Mikoron meglátta volna
 7 I    |            megértötte volna, hogy az császárnak egy fia volna az hét bölcs
 8 I    |       tégedet.~Szóla az császárné az császárnak, és mondá:~- Felséges uram,
 9 I    |              felülvén, vivék őtet az császárnak, az ő atyjának.~~Midőn pedig
10 I    |          melléje ült volna, szóla az császárnak, és mondá:~- Uram, ez-é
11 I    |      meghallották volna, szólának az császárnak, mondván:~- Felséges urunk!
12 II   |         mondá az császárné Ponciánus császárnak:~- Eszébe vötte-e felséged,
13 II   |              felséges Isten, hogy az császárnak egyetlen egy fiának ekképpen
14 II   |        Felele Bancillás, és mondá az császárnak:~- Ha néma az fiad: bizonyával
15 III  |             az bölcs mester szóla az császárnak, és mondá néki:~- Megérti
16 IV   |           Egyetlen egy fia vagyon az császárnak, azt is megöleti. Mint vagyon
17 IV   |             bölcs mester Lentulus az császárnak:~- Felséges császár! Ha
18 IV   |           Lentulus, és megbeszélé az császárnak az históriát az hamis asszonyi
19 V    |        annakutána az bölcs mester az császárnak:~- Megértötte-é felséged
20 V    |            ma.~És mondá az mester az császárnak:~- Ha felséged ezt műveli,
21 VI   |               Ám az piacon vagyon az császárnak egy tornya, mely rakva arannyal.
22 VI   |           menvén, mind megbeszélé az császárnak, mint lött volna az kár.~
23 VI   |            elmenvén, megmondá ezt az császárnak. És az császár elcsudálkozék
24 VI   |     annakutána mondá az császárné az császárnak:~- Felséges uram, eszedbe
25 VI   |         ezért.~Felelé Cato mester az császárnak:~- Felséges császár! Azt
26 VII  |              mondá az Cato mester az császárnak:~- Eszébe vötte-é felséged
27 VII  |              én fiam.~Felelé Cato az császárnak:~- Eszesül cselekedik tefelséged,
28 VII  |           volna?~Felelé az asszony a császárnak:~- Nagy dolog ez. Én vagyok
29 VIII |         sírni.~És mondá az asszony a császárnak:~- Mi dolog, felséges uram?
30 VIII |             Felelének az mesterek az császárnak:~- Felséged nagy és nehéz
31 VIII |             mi urunknak, az felséges császárnak olyan nyavalyája vagyon:
32 VIII |               És mondá az gyermek az császárnak:~- Felséges uram, menjünk
33 VIII |             És mondá az császárné az császárnak: eszedbe vetted-é, felséges
34 VIII |     Engedének az szolgák mindjárt az császárnak, és kivivék az fiát, hogy
35 VIII |           Waldah az példabeszédet az császárnak, és mondá:~ ~
36 IX   |             mondá az bölcs mester az császárnak:~- Megértötte-é felséged
37 IX   |        mester igen megköszöné ezt az császárnak, és Istennek ajánlja őfelségét.~
38 IX   | tefelségednek dolga, mint Octavianus császárnak Jött volt, ki oly igen telhetetlen
39 IX   |           Felelé az császár:~- Ez az császárnak tiszti, hogy minden embert
40 IX   |            az históriát beszéleni az császárnak.~ ~
41 X    |             az vacsorát, mondának az császárnak:~- Ha felségednek tetszik,
42 X    |              az üdésb vitéz mondá az császárnak:~- Felséges uram! Jó álmot
43 X    |              az harmadik vitéz is az császárnak:~- Felséges uram, én is
44 X    |             És mondá az császárné az császárnak:~- Eszébe vötte-é felséged
45 X    |         császár elejbe és köszene az császárnak.~Mondá az császár:~- Isten
46 X    |             elkezdé és megbeszélé az császárnak az példabeszédet.~ ~
47 XI   |                És mondá az mester az császárnak:~- Felséges uram, vette-é
48 XIII |             az énekeket. És midőn az császárnak az egyik vitéze azon előmenne,
49 XIII |            tíz órakor jöve hozzám az császárnak vitézi közül egyik, és erősen
50 XIII |              mondá Cleophas mester a császárnak:~- Megértötte-é felséged
51 XIII |              mester megköszené ezt a császárnak, és elbúcsúzék tőle.~Mikoron
52 XIV  |              az császárné az Poncius császárnak:~- Hallá-é felséged az példabeszédet?
53 XIV  |             elkezdé és megbeszélé az császárnak az példabeszédet.~ ~
54 XV   |           mondá az Joachim mester az császárnak:~- Megértötte-é felséged
55 XVI  |          renddel előbeszélj.~Erre az császárnak fia felelé:~- Parancsolj
56 XVII |           hajtván, ékesen köszene az császárnak. Az császár székiből felkelvén,
57 XVII |     pohárnokom légy.~Ludovicus ezt a császárnak tisztességesen megköszené.
58 XVII |        beillenek vala.~Vala pedig az császárnak egyetlen egy leánya, kinek
59 XVII |          drága étket visznek vala az császárnak asztalára az ő tisztességére,
60 XVII |            hogy ki pohárt töltene az császárnak. Mikor Alexander ezt eszébe
61 XVII |            tisztét viseli vala és az császárnak pohárt tölt vala. Minekutána
62 XVII |            pedig ezt megköszenvén az császárnak, az császárt és mind az
63 XVII |              ő igen megköszené ezt a császárnak. Lőn egyszer, hogy az császár
64 XVII |               Mert Geydon engemet az császárnak beadott, hogy én teveled
65 XVII |              vicus pedig könyörge az császárnak, hogy ha lehetséges volna,
66 XVII |            mikor elvégezte volna, az császárnak megköszönvén minden kegyelmességét,
67 XVII |    sietséggel jutott volna, mondá az császárnak:~- Atyámot halálos ágyába
68 XVII |          ragadván, az ő atyjának, az császárnak bevivé és felszóval mondá:~-
69 XVII |            ülnek vala, ott várván az császárnak alamizsnáját, kik közé Alexander
70 XVII |        neveért kérel: megjelentem az császárnak az te kévánságodat és akaratodat.~
71 XVII |       őelőtte egyék. Az ajtónálló az császárnak akaratát megértvén, őtet
72 XVII |             szolga abban eljár és az császárnak megjelenté. Hallván pedig
73 XVII |      gyűrővel együtt mutassad meg az császárnak.~Melyet mikor az császár
74 XVII |              megyen, és hogy kész az császárnak engedni mindenbe. Felkelvén
75 XVII |            hínák. És őtet egyedől az császárnak titkos házába vivék az császárhoz.
76 XVII |          szózat adaték, mondván: „Az császárnak öt fia vagyon, melyet szült
77 XVII |             eltitkolj.~Erre mondá az császárnak:~- Nem csoda, hogy én azt
78 XVII |          múlva megizené Alexander az császárnak jövését, hogy meg akarná
79 XVII |              örömbe lőn, és mondá az császárnak:~- Uram, nagy és ékesen
80 XVII |           Mindezek meglévén, vala az császárnak egy huga, és azt adá Alexandernek
81 XVIII|              az császár fia mondá az császárnak:~- Vötted-é eszedbe, mit