Novella

 1 Kegyes|   históriájából. De miért hogy az jó Isten megengedte, hogy akadály
 2 Kegyes| embereknél nemes tudományokban és jó erkölcsekben. Nemde nagy
 3 Kegyes|         nagy haszon-é ez, hogy az jó nevelésből olyan állhatatos
 4 Kegyes|          lónál alábbvaló, mert az jó ló nem veti meg az zabot,
 5 I     |           lakván, bölcsességet és jó erkölcseket tanulhasson,
 6 I     |      lönne. Nekem tetszenék, hogy jó volna, hogy még gyermekkorában
 7 I     |          császár és mondá:~- Igen jó néven vészem tütőletek és
 8 I     |       köszönem tünéktek, hogy oly jó akarattal vagytok az én
 9 I     |     mester Cato az ő társainak:~- Jó uraim és tisztelendő mesterek,
10 I     |          ott neveljük: nem leszen jó. Mert az község reá fut
11 I     |       bölcs mesterek egymásnak:~- Jó volna, ha megkésértenők
12 I     |       jámbor szűzet énnékem, mely jó és nemes nemzetből legyen,
13 I     |     azokról ítéletet vennének, ha jó volna-é az üdőre az császár
14 I     |         fiad vagyon. Ezokáért nem jó őtet olyan hertelenséggel
15 II    |         Felele néki az császár:~- Jó tanácsot adtál énnekem,
16 III   |         Az sólyom jeles, hamar és jó vala, annyira, hogy soha
17 III   |           vala az szatin neki, ha jó szerencséje lönne az hadakozásba,
18 III   |     hadakozásba, avagy nem. Midőn jó szerencséje lönne, az szatin
19 III   |      Avval azt jelenti vala, hogy jó szerencséje lönne. Mikoron
20 III   |           császár:~- Szép és igen jó példát adtál előmbe. Ezokáért
21 IV    |            ha nem azért, hogy egy jó és igazán szóló fiamért
22 V     |          És mondá:~- Isten véled, jó uram! Immár végem lészen.~
23 V     |       hogy meg vagyon tiltva? Nem jó járásban vagy.~Hallván ezt
24 V     |         az őrüzőknek:~- Tudjátok, jó uraim, kicsoda leánya vagyok
25 V     |  kezetekbe adta. Kérlek ezokáért, jó uraim, hogy elvigyétek őtet
26 V     |         felséged ezt műveli, igen jó lészen. Én is igen köszönöm
27 VI    |        Felelé az fia:~- Édesapám, jó arról gondolkodnod, hogy
28 VI    |            Mondá az fia:~- Bizony jó lészen, mert a császár anélkül
29 VI    |           az atya:~- Az nem volna jó, ha engemet megesmérhetnének.
30 VI    |        oly igen?~Felelé az fia:~- Jó uraim: ím terténetből nagy
31 VII   |        szarkához, és mondá:~- Nem jó urad voltam-é tenéked? Nemde
32 VIII  |           császár:~- Megértöttem. Jó példát beszélettél énnékem.~
33 VIII  |  társaidnak ajánlottam vala az én jó szóló fiamat, és íme bolondot
34 IX    |        gyűjtsünk valami fát, hogy jó tüzet tegyek addig, méglen
35 IX    | kegyelmedet. Azért vágám le, hogy jó tüzet tehessek, hogy annál
36 IX    |       Felele az anyja és mondá:~- Jó leányom, jól vagyon. De
37 IX    |         és mondá az barbélynak:~- Jó szélesen vágd, hogy az gonosz
38 X     |         hírével. Isten adja, hogy jó álmat láthasson.~Elmenének
39 X     |      császárnak:~- Felséges uram! Jó álmot láttam ez éjjel. Az
40 X     |        volna, mondá az császár:~- Jó álmot láttál-é?~Felelé az
41 X     |            Isten adja, hogy te is jó álmot láttál legyen.~Reggel,
42 X     |          Felséges császár! Bezzeg jó álmot láttam: mert az harmadik
43 X     |          adja, hogy igen jeles és jó álmot lássatok.~Reggel menének
44 X     |         néki:~- Felséges császár, jó hírt mondhatnánk felségednek.
45 X     |         jutalmat. Jutalmat! Nemde jó szóló vala az én fiam? És
46 XI    |        királyné asszony:~- Lássad jó doktor uram, mit beszélesz?
47 XII   |           vala, és mondá annak:~- Jó atyámfia, ha akarnád, ez
48 XII   |          el az asszonyt, mert nem jó, hogy napvilágnál elmenjen
49 XII   |         kell halni az én fiamnak.~Jó reggel parancsolá az ő szolgáinak,
50 XIII  |           tenéked, és ezennel egy jó summa pénzt nyerhetünk.
51 XIII  |       merek említeni. Kérlek, adj jó tanácsot. Ez éjjel tíz órakor
52 XIII  |          Bizony nem kis dolog ez, jó húgom. De mindezenáltal
53 XIV   |  hopmester:~- Felséges uram, igen jó helyen lészen itt: mert
54 XIV   |          Mondá az király:~- Ez is jó.~Megépítteté ezokáért a
55 XV    |          szerelmes asszonyom, adj jó tanácsot, mit kelljen művelnem?~
56 XV    |           hozzá, és mondá néki:~- Jó tanácsot adhatnék, és könnyen
57 XV    |          apáca:~- Ha tudnám, hogy jó szörszámod volna az kék
58 XV    |           hispánt. És mikoron egy jó üdeig megpróbálta volna,
59 XV    |          az hispán:~- Jere bátor, jó lészen.~És elmenének, és
60 XV    |      művelni, mert ez jámbor igen jó szomszédom és jeles barátom
61 XV    |         És mondá az apáca néki:~- Jó hispán uram, hadd próbáljuk
62 XV    |         újonnan megpróbálják. Egy jó üdő múlva, mikoron eléggé
63 XV    |         asszonyállat volt ez. No, jó mester, nem járok immár
64 XVI   |    mesterimmel az csillagokat, ha jó volna-é mennem, avagy nem.
65 XVII  |    mesternek ajánlja, hogy azt az jó és tisztességes erkölcsekben
66 XVII  |      gyönyörűségesen szól! Bezzeg jó lenne annak dolga, ki ez
67 XVII  |         erős és vastag testtel és jó egészséggel vala. Ludovicus
68 XVII  |     meglátott volna, mondá:~- Oh, jó Alexander, vajon honnét
69 XVII  |          Bizony igen csudálkozom, jó Alexander, hogy te, holott
70 XVII  |  könyörgek hatalmasságodnak, hogy jó kegyelmességedből legyen
71 XVII  |  tartóztatlak. Azért Isten vigyen jó szerencsével és békességgel
72 XVII  |          Alexander immár hazafelé jó egészségbe és jó erőbe közelget
73 XVII  |         hazafelé jó egészségbe és jó erőbe közelget vala Aegyptusba.
74 XVII  |    Ludovicus énnékem felette igen jó barátom. Császárrá tétetett;
75 XVII  |           mindjárt, hogy az önnen jó borából megtöltenék poharát
76 XVII  |       iszik vala. Az szolga jeles jó borral az császár poharát
77 XVII  | könyörgenének, hogy az ő elébbeli jó erejét és egészségét adná
78 XVII  |        gyönyörűséges tréfákkal és jó kedveddel az Alexandert
79 XVII  |              Szerelmes vitézem és jó asszonyom: csak egy gyermeketek