Novella

 1 I    |             nyilván halálnak lészen fia.~Felelé az császár:~- Bizonyos
 2 I    |     csodálkoznék?~Felelé az császár fia:~- Nem ok nélkül művelem;
 3 I    |      megházasuljon. Mert ha harminc fia is volna tefelségednek,
 4 I    |              hogy az császárnak egy fia volna az hét bölcs mestereknél,
 5 I    |           miérthogy felségednek egy fia vagyon, messze az hét bölcs
 6 I    |              tehát - halálnak lönne fia! Nagy rettegésben lőnek
 7 I    |         meghalnod!~Mondá az császár fia:~- No, én is megnézem az
 8 I    |           megnézte volna az császár fia, Diocleciánus az csillagoknak
 9 I    |       haláltól.~És mondá az császár fia őnékiek:~- Szerelmes mesterim,
10 I    |          üdő, hogy nem láttalak.~Az fia fejet és térdet hajta az
11 I    |            az te tanítómesterid?~Az fia fejet hajta az atyjának,
12 I    |            megjött volna az császár fia, és hogy egyet sem akarna
13 I    |      császár meghagyá neki, hogy az fia mellé ülne. És midőn melléje
14 I    |         Uram, ez-é az tefelségednek fia, kit az hét bölcs mesterekre
15 I    |           el vele, édes fiam.~És az fia térdet és főt hajta az atyjának.~
16 I    |         egyet sem felele az császár fia. És az császárné esmét szólni
17 I    |        rajtam, ez nem tefelségednek fia, hanem ördeg! Tudja tefelséged,
18 I    |            mit művelt az tefelséged fia rajtam? Azt mondá akkoron
19 II   |             alatt: az tefelségednek fia, ki mostan nőni kezdett
20 II   |    praktikálnak, hogy tefelségednek fia meg ne haljon, hanem éljen.
21 II   |       Bancillás. Mikoron az császár fia meglátta volna azt, fejet
22 III  |           tefelségednek is csak egy fia vagyon. Azt igen szereti
23 III  |             egészségben vagyon az ő fia. És látá, hogy az nagy kégyó
24 IV   |           Mi dolog ez? Egyetlen egy fia vagyon az császárnak, azt
25 IV   |         Mikoron látná azt a császár fia, fejet hajta néki, és inte
26 IV   |       Felséges császár! Ha felséged fia néma leend, megmutatja még
27 VI   |          egy nemes vitéz, kinek egy fia és két leánya vala. Ez ez
28 VI   |             te nénéiddel.~Felelé az fia:~- Édesapám, jó arról gondolkodnod,
29 VI   |           élhetünk belőle.~Mondá az fia:~- Bizony jó lészen, mert
30 VI   |             az toronyból.~Felelé az fia:~- Menjünk esmét oda és
31 VI   |     mindketten ideveszünk.~Mondá az fia:~- Meglátom, édesapám, ha
32 VI   |     esmérhet, kicsoda vagyok.~És az fia kivoná fegyverét, és fejét
33 VI   |             és jajgatni. Mikoron az fia meglátta volna, hogy az
34 VI   |        sírnának oly igen?~Felelé az fia:~- Jó uraim: ím terténetből
35 VI   |        akara halni, hogynem mint az fia szégyent vallana. De félek,
36 VI   |           volt az nemes vitéznek az fia! De eleit veszem én az én
37 VI   |       szegény ártatlant.~Az császár fia is fejet-térdet hajta Catónak,
38 VII  |      megmeneködett volna az császár fia az haláltól, esmét igen
39 VII  |           ágyastársa, az tefelséged fia pedig énrajtam művelte ezt
40 VIII |          Waldah nevű.~És az császár fia látván azt, fejet-térdet
41 VIII | tefelségedtől. Mert hogy tefelséged fia nem szól, tudja az Isten
42 X    |             jól látja az tefelséged fia és az ő mesteri; és azért
43 X    |            nevű. Mikoron az császár fia látta volna az ő mesterét,
44 XI   |         volna ezúttal is az császár fia, és hogy azt meg nem ölték
45 XII  |          úgy ólálkodik a tefelséged fia tisztesség és birodalomnak
46 XII  |    birodalomnak örökese. Az császár fia is térdet-főt hajta az mesternek.~
47 XIII |      megmeneködett volna az császár fia az haláltól, esmét az császárra
48 XIV  |         vala. Látván azt az császár fia, térdet-főt hajta néki.
49 XIV  |           Nem néma az tefelségednek fia. Ihol fejembe fogadom, hogy
50 XVI  |        Hallván az császár az ő édes fia szavát, elájula. És midőn
51 XVI  |     homlokát, ébrede. És mikoron az fia esmét szólni kezde az atyjának,
52 XVI  |          nehezen és bánkódva. És az fia meghagyja, hogy renddel
53 XVI  |       rendbe állának. És az császár fia szólani kezde, és mondá:~-
54 XVI  |           énnékem.~Mondá az császár fia:~- Felséges uram, tefelséged
55 XVI  |          sok jámbor előtt.~Mondá az fia:~- Felséged parancsoljon,
56 XVI  |           megégetnék.~De az császár fia mondá az atyjának:~- Felséges
57 XVI  |      szerint.~És szólván az császár fia, mondá az atyjának:~- Felséges
58 XVI  |    érdemlettél!~És szóla az császár fia, és mondá:~- Nyilván vagyon
59 XVI  |      előbeszélj.~Erre az császárnak fia felelé:~- Parancsolj annakokáért
60 XVI  |            És annakutána az császár fia nagy szép hasonlatosságot
61 XVII |             kinek csak egyetlen egy fia vala, mint én tünéktek.
62 XVII |            engemet hazahivattál. Az fia mindenbe akar az ő atyjának
63 XVII |            azt megmagyarázhatná.~Az fia pedig mondja vala, hogy
64 XVII |          látta, hogy az ő mezítelen fia az fészekbe eleven volt.
65 XVII |            Én az Aegyptus királynak fia vagyok, és jöttem császári
66 XVII |            az izraeliták királyának fia, énnékem nevem Ludovicus.~
67 XVII |            az izraeliták királyának fia volna és hogy az ő atyjának
68 XVII |            az izraeliták királyának fia, ki mindenféle drága szépséges
69 XVII |            az hispánusok királyának fia ez tisztet kévánja vala,
70 XVII |          mondván: „Az császárnak öt fia vagyon, melyet szült Florentina.
71 XVII |           tudja vala meg, hogy az ő fia volna.~Az anyja is annakfelette
72 XVIII|            Diocleciánus, az császár fia mondá az császárnak:~- Vötted-é
73 XVIII|              Jól vöttem eszembe.~Az fia mondá:~- Azonképpen én is,
74 XVIII|          bocsátok és adok.~Mondá az fia:~- Immáran mondjunk szentenciát