Novella

 1 I    |      mondván:~- Szűvem, szerelmes uram, ugyan jól érzem, hogy ez
 2 I    |        neve, és mondá:~- Felséges uram! Emléközzék felséged róla,
 3 I    |         az császárnak:~- Felséges uram! Koros vagyok immár, és
 4 I    | császárnak:~- Felséges, kegyelmes uram! Vén ember vagyok immár,
 5 I    |  császárnak, és mondá:~- Felséges uram, ha így vagyon az dolog,
 6 I    |           egyik néki, és mondá:~- Uram! Atyádnak követe jött hozzánk
 7 I    |           császárnak, és mondá:~- Uram, ez-é az tefelségednek fia,
 8 I    |          az császárné:~- Felséges uram, engedjed énnékem őtet.
 9 I    |        császárné:~- Oh, szerelmes uram, felséged könyörüljen rajtam,
10 I    |          az császárné:~- Felséges uram, ha sokáig élend, az igen
11 II   |          kertész:~- Nem csuda ez, uram, mert az agg gyümölcsfának
12 V    |        Felelé az felesége:~- Édes uram, miért vádol tekegyelmed
13 V    |     menjek. Kérlek ezokáért, édes uram, hogy tekegyelmed nyissa
14 V    |          mondá:~- Isten véled, jó uram! Immár végem lészen.~Azonnal
15 V    |       igen.~Felelé az:~- Felséges uram, hogy-hogy lehetne ez, hogy
16 VI   |         az császárnak:~- Felséges uram, eszedbe vetted-é beszédemet,
17 VIII |  császárnak:~- Mi dolog, felséges uram? Miért sírsz oly igen?~Felelé
18 VIII |         az császárnak:~- Felséges uram, menjünk oda ki az palotából.~
19 VIII |        eszedbe vetted-é, felséges uram, mit mondottam felséged­
20 IX   |        igen?~Felelé az asszony:~- Uram, az egyházban voltam. Az
21 IX   |    kertésznek:~- Vadászni ment az uram, és igen hideg vagyon. Ha
22 IX   |    kertben sincsen egy fa, melyet uram oly igen kedvelne, mint
23 IX   |      ölném meg! Látod-e szerelmes uram, mint rútította az jeles
24 IX   |          igen megharagvék reám az uram, de mihelyt sírni és könyörgeni
25 IX   |         mondván:~- Szerelmes édes uram, könyörülj rajtam, mert
26 X    |         az császárnak:~- Felséges uram! Jó álmot láttam ez éjjel.
27 X    |         az császárnak:~- Felséges uram, én is álmot látok.~Mondá
28 X    |   Mondának az vitézek:~- Felséges uram, mi magunk megássuk mesterségesen,
29 XI   |         az királyné asszony:~- Az uram, az király az atyja.~Mondá
30 XI   |       asszony:~- Lássad jó doktor uram, mit beszélesz? Bizony fejeddel
31 XI   |         asszony:~- Szerető doktor uram, ne menjen el tekegyelmed,
32 XI   |         az császárnak:~- Felséges uram, vette-é felséged eszébe
33 XII  |         és mondá néki:~- Felséges uram, majd megvirrad, tefelséged
34 XII  |  császárhoz, és mondá:~- Felséges uram, meg kezd virradni és világosulni,
35 XII  |          az hopmester:~- Felséges uram, felséged bocsássa el az
36 XII  |        néki:~- Tisztelendő mester uram! Azmint értjük, megesküdt
37 XII  |   császárné az urának:~- Felséges uram, megérté-e felséged az én
38 XII  |       Mondá az mester:~- Felséges uram! Bizony, nem ezt érdemlettem
39 XIII |        vitézhez, és mondá néki:~- Uram, ha szómat fogadod, tehát
40 XIII |        véle tusakodnám, eljöve az uram, és mindjárást általüté
41 XIII |          és mondá:~- Látom, vitéz uram, hogy versenyes vagy. Bizony
42 XIII |        nem fogadsz szót, felséges uram; de nyilván úgy kezdesz
43 XIV  |        Mondá az vitéz:~- Felséges uram! Nem mi bűnünk, hanem a
44 XIV  |          új hopmester:~- Felséges uram, igen jó helyen lészen itt:
45 XIV  |          az hopmester:~- Felséges uram: én szeretőm és galambom.~
46 XIV  |         és mondá néki:~- Felséges uram! Immár egynéhány esztendeje
47 XIV  |      Felelé az mester:~- Felséges uram! Nem néma az tefelségednek
48 XV   |         én szerelmes és tekéletes uram! Hová hagyál engemet, szerelmes
49 XV   |       Felelé az asszony:~- Hispán uram! Ha én ezt tudtam volna,
50 XV   |           apáca néki:~- Jó hispán uram, hadd próbáljuk mégis egyszer
51 XVI  |       nyujtván, mondá:~- Felséges uram, édesapám! Isten éltesse
52 XVI  |           az atyjának:~- Felséges uram és atyám! Minekelőtte megmondom
53 XVI  |       kezde, és mondá:~- Felséges uram, édesapám! Tefelséged látja-é
54 XVI  |           császár fia:~- Felséges uram, tefelséged vonassa le róla
55 XVI  |           az atyjának:~- Felséges uram, édesatyám. Felséged azt
56 XVI  |           az atyjának:~- Felséges uram, nem kell sietni az törvények
57 XVI  |           az atyjának:~- Felséges uram, és édesapám! Mikoron felséged
58 XVI  |  Parancsolj annakokáért kegyelmes uram, hogy mindenek, még én szómnak
59 XVII |              Esmerek én, felséges uram király, egy bölcs embert,
60 XVII |   Alexander:~- Ments meg felséges uram engem, míg megjövek esmét.~
61 XVII |     mondván:~- Felséges, hatalmas uram császár! Hoztak atyám házától
62 XVII |          ágyába hagytam, hatalmas uram császár. De hogy az én hitemet
63 XVII |      beszédeket szóla:~- Hatalmas uram császár! Geydon hogy énreám
64 XVII |         ezt e gyűrőt?~Ki mondá:~- Uram, esmered-é az gyűrőt?~Felelé
65 XVII |         és mondá az császárnak:~- Uram, nagy és ékesen felékesített
66 XVII |           pedig mondá:~- Felséges uram, nagy kegyelmességet és
67 XVII |       királynak:~- Ideje felséges uram az asztalhoz ülni.~Mikor
68 XVII |        Mondá az vitéz:~- Felséges uram, volt egy, de az is megholt.~
69 XVII |           vitéz mondá:~- Felséges uram király, miért hogy ilyen
70 XVII |          Légy kegyelmes, felséges uram, minékünk. Vala minékünk
71 XVIII|       bírák felelének:~- Hatalmas uram, császár! Mi szükség nékünk