Novella

 1 I    |         neki, mondván:~- Szűvem, szerelmes uram, ugyan jól érzem, hogy
 2 I    |       meg­hallgas­sad.~Felelé:~- Szerelmes galambom, kérj tőlem, valamit
 3 I    |       császár az őfeleségének:~- Szerelmes galambom: ím megjelentem
 4 I    |      mesterit, és mondá nekik:~- Szerelmes barátim, vegyétek eszetekbe
 5 I    |        az császár fia őnékiek:~- Szerelmes mesterim, bátor ugy legyen.
 6 I    |  megapolá őtet, és mondá néki:~- Szerelmes fiam, mint vagy? Ugyan sok
 7 I    |       néki:~- Mondd meg énnékem, szerelmes fiam, mi dolog ez? És miért
 8 I    |       mondá:~- Én édes szeretőm, szerelmes Diocleciáne, szűvemnek fele,
 9 I    |         császárné, mondá neki:~- Szerelmes fiam, miért nem engedsz
10 I    |  feleségének:~- Mi lele, kérlek, szerelmes feleségem, mondd meg énnékem:
11 I    |        Mondá az császárné:~- Oh, szerelmes uram, felséged könyörüljen
12 I    |   császár néki szólván, mondá:~- Szerelmes feleségem, miért sírsz és
13 I    |      Mondá az császár:~- Kérlek, szerelmes galambom, beszéld meg énnékem
14 III  |          Jaj münékünk és tenéked szerelmes asszonyunk, mert az eb,
15 VI   |         ő fiát, és mondá néki:~- Szerelmes fiam, megértsed: én igen
16 VII  | szarkához méne, és mondá neki:~- Szerelmes szarkám, mondd meg énnékem,
17 VII  |        én drága madaromat, az én szerelmes szarkámat megöltem az én
18 VII  |       mindéltig eszébe juta az ő szerelmes szarkája.~~Ennekutána mondá
19 VIII |       igen?~Felelé az császár:~- Szerelmes feleségem, igen nagy nyavalyám
20 VIII |       volna, mondá az császár:~- Szerelmes barátim, ezért hivattalak
21 IX   |         Felelé ez:~- Tevéled is, szerelmes anyám.~Mondá tovább az anyja:~-
22 IX   |         meg szömem láttára az én szerelmes szatinkámat?~Felelé az asszony:~-
23 IX   |        Hogyne ölném meg! Látod-e szerelmes uram, mint rútította az
24 IX   |          levágtad az én jeles és szerelmes almafámat. Annakutána megölted
25 IX   |        Annakutána megölted az én szerelmes szatinomat. Harmadszor mely
26 IX   |    urának könyörgeni, mondván:~- Szerelmes édes uram, könyörülj rajtam,
27 IX   |       látta volna, mondá néki:~- Szerelmes édesanyám! Csaknem szörnyű
28 IX   |       törvényt. Kérlek ezokáért, szerelmes galambom, hogy beszélj valami
29 XI   |           És mondá Hypocrates:~- Szerelmes fiaim, immár látom, hogy
30 XI   |         semmi víz ki belőle. Ah, szerelmes fiaim, csak élne mostan
31 XI   |         házába, és mondá néki:~- Szerelmes szüvem, miért bánkódol oly
32 XIII |         között, és mondá néki:~- Szerelmes bátyám, egy titok dolog
33 XIII |     esmét befutamék, és mondá:~- Szerelmes bátyám: bizony esmét visszajött
34 XIV  |         boltba, és mondá néki:~- Szerelmes barátom. Egy dolgom volna,
35 XIV  |  királynéasszonyhoz, és mondá:~- Szerelmes szűvem, az király meglátta
36 XIV  |          kezdé őtet, és mondá:~- Szerelmes feleségem, megbocsáss, mert
37 XV   |        halnom, hogy láttam az én szerelmes feleségemnek vérét.~És a
38 XV   |          urát, mondván:~- Jaj én szerelmes és tekéletes uram! Hová
39 XV   |       uram! Hová hagyál engemet, szerelmes szűvem? Meggyek? Soha nem
40 XV   |  jószágomba jár. Kérlek tégedet, szerelmes asszonyom, adj jó tanácsot,
41 XVI  |           Nyilván vagyon én édes szerelmes uram-atyám felségednél,
42 XVI  |          Mondá az császár:~- Oh, szerelmes fiam, áldott legyen az szempillantás,
43 XVII |        kezdé az ő beszédét:~- Én szerelmes hüveim! Hogy gyűlésemnek
44 XVII |        Mondá az király:~- Oh, én szerelmes fiam, ennekutána atyád akarok
45 XVII |     hozzáméne és mondá:~- Oh, én szerelmes társom Ludovice, mondd meg
46 XVII |         erre Ludovicus:~- Oh, én szerelmes társom és barátom Alexander!
47 XVII |          azmint te. Tudjad azért szerelmes társom, hogy énnékem meg
48 XVII |        ez oka, mert ha valakinek szerelmes barátja vagyon, azt szinte
49 XVII |    házától levelet, melybe az én szerelmes atyámnak halálát jelentik.
50 XVII |  Alexander:~- Ne szomorkodjatok, szerelmes barátim, mert az énnékem
51 XVII |     vagyon hátra, azmit tenéked, szerelmes barátom, Ludovice mondok.
52 XVII |        ezt mondja vala:~- Oh, én szerelmes barátom! Mostan teljességgel
53 XVII |     dolga Geydonnal.~- Te tudod, szerelmes barátom Alexander, hogy
54 XVII |         érkezem. Továbbá tudjad, szerelmes barátom, hogy én mostan
55 XVII |    hozzáhívatván, mondá őnéki:~- Szerelmes szolgám Ludovice: mind tennen
56 XVII |      nagy örömbe lőn és mondá:~- Szerelmes barátom, Alexander, kérlek,
57 XVII |           és Florentinához, az ő szerelmes szeretőjihez.~Alexander
58 XVII |          őhozzá, és mondá:~- Oh, szerelmes jegyesem, nem gonosz akaratból
59 XVII |        szolgák közül és mondá:~- Szerelmes barátom, kérlek az istenért
60 XVII |          az szolgának:~- Kérlek, szerelmes barátom, hogy az pohárt
61 XVII |        ezeket mondja vala:~- Oh, szerelmes barátom Alexander, én lelkem
62 XVII |          és mondá néki:~- Oh, én szerelmes barátom, Alexander, teljes
63 XVII |      férfiak, vagyon énnékem egy szerelmes barátom, ki teljességgel
64 XVII |       vala, és mondá néki:~- Oh, szerelmes barátom Alexander, az Istentől
65 XVII |        kiontottam. De kérlek, én szerelmes barátom Alexander, hogy
66 XVII |       vala Florentina, hogy az ő szerelmes gyermekeit megölték volna.
67 XVII |      megszólítván, mondá:~- Ó én szerelmes Florentinám, teljes szűvemből
68 XVII |             Mondd meg kérlek, én szerelmes feleségem, hogyha láttad
69 XVII |       szentelt vitéznek mondá:~- Szerelmes vitézem és jó asszonyom:
70 XVII |    kevertétek. Tudjátok azokáért szerelmes szüleim, hogy én vagyok
71 XVIII|       Mondá az császár:~- Oh, én szerelmes fiam, bizonyára szép példabeszédet