Novella

 1 I   |              néki. Felelének azok:~- Felséges urunk! Vagynak Rómába hét
 2 I   |           tüteket?~Felelének azok:~- Felséges urunk, nem tudjuk, miért
 3 I   |            és mondá az császárnak:~- Felséges császár! Nékem ajánlja felséged
 4 I   |           Lentulus nevű, és mondá:~- Felséges császár! Sok üdeig szolgáltam
 5 I   |          Cato vala neve, és mondá:~- Felséges császár! Tudja felséged,
 6 I   |       Waldach vala neve, és mondá:~- Felséges uram! Emléközzék felséged
 7 I   |            és mondá az császárnak:~- Felséges uram! Koros vagyok immár,
 8 I   |            és mondá az császárnak:~- Felséges, kegyelmes uram! Vén ember
 9 I   |            és mondá az császárnak:~- Felséges császár! Nyilván vagyon
10 I   |      császárhoz, és mondának néki:~- Felséges császár! Csak egy fiad vagyon.
11 I   |              császárnak, és mondá:~- Felséges uram, ha így vagyon az dolog,
12 I   |        szólni.~Mondá az császárné:~- Felséges uram, engedjed énnékem őtet.
13 I   |            engemet attól, hogy az én felséges uramnak és édesatyámnak
14 I   |            az császárnak, mondván:~- Felséges urunk! Csak egy fiad vagyon.
15 I   |      haragból.~Mondá az császárné:~- Felséges uram, ha sokáig élend, az
16 II  | panaszolkodának, mondván: „Jaj, jaj, felséges Isten, hogy az császárnak
17 II  |       dolgaidat.~Felelé Bancillás:~- Felséges császár! Nem ezt érdemlettem
18 IV  |            Lentulus az császárnak:~- Felséges császár! Ha felséged fia
19 IV  |              leend, megmutatja még a felséges Isten, mert tudom, hogy
20 V   |      bánatnak oly igen.~Felelé az:~- Felséges uram, hogy-hogy lehetne
21 VI  |           császárné az császárnak:~- Felséges uram, eszedbe vetted-é beszédemet,
22 VI  |              mester az császárnak:~- Felséges császár! Azt mondod, hogy
23 VIII|              császárnak:~- Mi dolog, felséges uram? Miért sírsz oly igen?~
24 VIII|           ügyünk: az mi urunknak, az felséges császárnak olyan nyavalyája
25 VIII|         Mondá ezokáért az gyermek:~- Felséges császár! Addig, még ez hét
26 VIII|             gyermek az császárnak:~- Felséges uram, menjünk oda ki az
27 VIII|        császárnak: eszedbe vetted-é, felséges uram, mit mondottam felséged­
28 IX  |         mester:~- Az én tanácsom ez, felséges császár, hogy felséged megőrizze
29 IX  |           császárhoz, és mondának:~- Felséges urunk! Az császárné elkészült,
30 X   |              Felelének az vitézek:~- Felséges urunk, semmi fizetést nem
31 X   |         vitéz mondá az császárnak:~- Felséges uram! Jó álmot láttam ez
32 X   |            vitéz is az császárnak:~- Felséges uram, én is álmot látok.~
33 X   |             volna, mondá az vitéz:~- Felséges császár! Bezzeg jó álmot
34 X   |      császárhoz, és mondának néki:~- Felséges császár, jó hírt mondhatnánk
35 X   |               Mondának az vitézek:~- Felséges uram, mi magunk megássuk
36 XI  |            az királyné asszonynak:~- Felséges asszonyom, az tefelséged
37 XI  |            Galenus, és mondá néki:~- Felséges asszonyom, tefelséged énnékem
38 XI  |     nyilatkoztassa.~Mondá Galenus:~- Felséges asszonyom, távol legyen
39 XI  |              mester az császárnak:~- Felséges uram, vette-é felséged eszébe
40 XII |         császárhoz, és mondá néki:~- Felséges uram, majd megvirrad, tefelséged
41 XII |              császárhoz, és mondá:~- Felséges uram, meg kezd virradni
42 XII |      asszonyt.~Mondá az hopmester:~- Felséges uram, felséged bocsássa
43 XII |            az császárné az urának:~- Felséges uram, megérté-e felséged
44 XII |        dolgaidat.~Mondá az mester:~- Felséges uram! Bizony, nem ezt érdemlettem
45 XIII|                No, nem fogadsz szót, felséges uram; de nyilván úgy kezdesz
46 XIV |            utánam.~Mondá az vitéz:~- Felséges uram! Nem mi bűnünk, hanem
47 XIV |            vitéz, az új hopmester:~- Felséges uram, igen jó helyen lészen
48 XIV |           király elejbe, és mondá:~- Felséges urunk, felséged egyék, és
49 XIV |               Felelé az hopmester:~- Felséges uram: én szeretőm és galambom.~
50 XIV |          királyhoz, és mondá néki:~- Felséges uram! Immár egynéhány esztendeje
51 XIV |       egyetembe!~Felelé az mester:~- Felséges uram! Nem néma az tefelségednek
52 XVI |             kezét nyujtván, mondá:~- Felséges uram, édesapám! Isten éltesse
53 XVI |      Dioclecián mondá az atyjának:~- Felséges uram és atyám! Minekelőtte
54 XVI |           szólani kezde, és mondá:~- Felséges uram, édesapám! Tefelséged
55 XVI |              Mondá az császár fia:~- Felséges uram, tefelséged vonassa
56 XVI |            Dioclecián az atyjának:~- Felséges uram, édesatyám. Felséged
57 XVI |             fia mondá az atyjának:~- Felséges uram, nem kell sietni az
58 XVI |            fia, mondá az atyjának:~- Felséges uram, és édesapám! Mikoron
59 XVII|         menvén, mondá:~- Esmerek én, felséges uram király, egy bölcs embert,
60 XVII|               Felelé az iffiú:~- Én, felséges uram-király, felségednek
61 XVII|           nyájaskodnék. Ezért járnak felséges uram-királyom utánod, mint
62 XVII|        Felelé Alexander:~- Ments meg felséges uram engem, míg megjövek
63 XVII|           látott?~Mondá Alexander:~- Felséges asszonyom! Ez az izraeliták
64 XVII|              elkövetezék, mondván:~- Felséges, hatalmas uram császár!
65 XVII|             gyönyörködnek vala és az felséges Istennek ilyen nagy jótéteményéért
66 XVII|              az anyja pedig mondá:~- Felséges uram, nagy kegyelmességet
67 XVII|          mondá az királynak:~- Ideje felséges uram az asztalhoz ülni.~
68 XVII|          vagy nem? Mondá az vitéz:~- Felséges uram, volt egy, de az is
69 XVII|           mondlak.~Az vitéz mondá:~- Felséges uram király, miért hogy
70 XVII|             mondá:~- Légy kegyelmes, felséges uram, minékünk. Vala minékünk