Novella

 1 Kegyes|            Ezt az gonosz természetet el nem hagyhatják annakutána
 2 Kegyes|            soha. És ekképpen vesznek el, ki bujaságban, ki francúban,
 3 I     |         mindjárást követeket bocsáta el, hogy hozzája hínák azokat
 4 I     |        fiának szólván, mondá:~- Menj el vele, édes fiam.~És az fia
 5 I     |        átoknak miatta énnékem örökké el kellene vesznem. Ezokáért
 6 I     |       kellene vesznem. Ezokáért hadd el az te ingerlésedet.”~Mikoron
 7 I     |             tönni. Ha hamar felséged el nem érközik vala az uraimmal,
 8 V     |            fejemnek, mint vesztettem el szép iffiú feleségemet.
 9 VI    | elszegényedék, hogy jószágát is mind el akará adni. Elhivatá ezokáért
10 VI    |        elszegényedtem, annyira, hogy el kell adnom jószágomat. Ha
11 VI    |   tisztességedre élhess, azért ugyan el ne üdegenítsed tőlünk az
12 VI    |           sok aranyat vittenek volna el onnét. És az császárhoz
13 VI    |        ezokáért az vitéznek:~- Eredj el, kösd a holttestet egy ló
14 VII   |  szeretőjeért, hogy hozzája jőne. De el nem jöve, hanem szinte estve,
15 VII   |              és azmiatt halasztottam el az törvényt.~Mondá az császárné:~-
16 VIII  |           hogy hét forrás ez: ezeket el nem vesztheti, hanem felségednek
17 VIII  |   ültöthessék az te fiadat. Ezokáért el nem olthatja felséged az
18 IX    |              nincsen felesége, ezért el nem un engemet. Osztán nem
19 IX    |           valamit ért hozzád, bizony el nem szenvedi. Ne vesd magadat
20 IX    |            Felelé az ura:~- Ám eredj el ezúttal véle, ím ezúttal
21 IX    |        megbocsátta vétkedet, nyilván el nem felejtötte. Ezokáért
22 IX    |           Felelé az ura:~- No, eredj el véle, megbocsáttam ezt is.
23 IX    |            megbocsáttam ezt is. Hadd el, ne sírj.~Reggel felkele
24 IX    |            hozz szerszámokat és jöjj el velem.~És mikoron hazajött
25 IX    |            ha meg akarsz halni, menj el előszer és gyónjál meg ama
26 IX    |      atyjához menjen. És igen reggel el akar menni felségedtől.~
27 IX    |           Mit művelsz ezokáért, hogy el akarsz menni? Maradj veszteg,
28 IX    |            menni? Maradj veszteg, és el ne menj sehová.~Felelé az
29 IX    |         császárné:~- Nem lehet, mert el kell mennem. Nem maradhatok
30 X     |           császár:~- Bátor, menjetek el Isten hírével. Isten adja,
31 X     |              elásva: felséged jöjjen el, és megmutatjuk, hol vagyon.
32 X     |           császár:~- Bátor, menjetek el, ássátok meg; reggel én
33 X     |       ekképpen veszté az három vitéz el az drága tornyot mind képestől.~
34 XI    |       Szerető doktor uram, ne menjen el tekegyelmed, ím megmondom
35 XI    |              mondá ő magába: „Ha ezt el nem vesztem az útból, majd-majd
36 XI    |            Galenus:~- Bátor, menjünk el.~És mikoron a kertbe volnának,
37 XI    |              Hogy-hogy szenvedhetnék el oly igen nagy bosszúságot?
38 XII   |              az asszonynak és bocsád el, hogy még az sötétben elmehessen
39 XII   |           Felelé az császár:~- Eredj el csak. Még dolgom vagyon
40 XII   |              és világosulni, bocsásd el az asszonyt, mert nem jó,
41 XII   |           Felelé az császár:~- Eredj el, szegezd be az ajtót, mert
42 XII   |              uram, felséged bocsássa el az asszonyt, mert én feleségem.~
43 XII   |             az te jámbor feleségedet el kellett-é adnod egy kevés
44 XII   |             egy kevés aranyért? Menj el ördegbe: nem méltó vagy,
45 XII   |   felakasztatlak.~És az hopmesternek el kellene szekni az országból.
46 XII   |             testeket, vagy az várast el kell vesztenünk.”~Felelé
47 XII   |            számkivesse őtet, és űzze el őtet messze üdegen országra,
48 XIII  |        kilenc órakort estve. De hozd el véled az száz forintot!~
49 XIII  |             Mondá ez:~- Ördeg vigyen el! Én elfáradtam tégedet annyiszor
50 XIV   |              Nesze ezokáért, és tödd el.~És a királynéasszony eltévé
51 XIV   |   egybetanácskozának, hogy egymással el akarnának menni az hopmesternek
52 XIV   |              Mondá az király:~- Vidd el szabadon.~És a hopmester
53 XIV   |              az én beszédemet. De ha el nem akarod hinni, és megöleted
54 XV    |             érötted, és e koporsóról el nem megyek.~Mondának az
55 XV    |          vagytok. Hogy-hogy mehetnék el az én szűvemnek koporsójától,
56 XV    |        jelentsd meg tanácsodat, hogy el ne vesszek.~Mondá az apáca:~-
57 XV    |       vitézemnek koporsóját; és vidd el az testet, és kösd az akasztófára,
58 XVII  |          hogy holtomat kévánod. Menj el előlem; soha énnékem az
59 XVII  |           nem lehet az dologba, menj el és jelentsd meg Ludovicusnak,
60 XVII  |          hogy azmikor akarja, jőjjen el és az én ajtómat nyitva
61 XVII  |  elkövetköznék, mindenik sírva válék el, nagy keserűséggel egymástól.~
62 XVII  |             arra az meghagyott napra el nem érkezem. Továbbá tudjad,
63 XVII  |          országomat is inkább hagyom el. Azért én is azmit reád
64 XVII  |         Alexander:~- Sietséggel menj el haza az császárhoz, és őnéki,
65 XVII  |          bélpoklos ember őtőle lopta el.” És mindjárt parancsolá
66 XVII  |              vala. Ilyen módon kezdé el beszédét:~- Jeles és drága
67 XVII  |              És ezt azért hallgattam el, mert nem méltó, sőt ugyan
68 XVII  |         barátom Alexander, hogy menj el három mérföldnyire innet,