Novella

 1 I    |           hogy semmit ne szóljon, mikor lovon valahol megyen.” És
 2 XVII |        oktatná és tanítaná. Kinél mikor hét egész esztendeig tanult,
 3 XVII |          szépen szól vala. Melyet mikor az vitézlő ember, az atya
 4 XVII |           és hogy te is hazudtál.~Mikor ezeket megmondta volna,
 5 XVII |           lőn. Harmadnap elmúlva, mikor egy hajóval eveznének ott
 6 XVII |         meg. Az hajósok és evezők mikor látták volna az ifjúnak
 7 XVII |        üdegen földre viszik vala. Mikor ezokáért az kifogó helyre
 8 XVII |    örökessé birodalomban hagynám.~Mikor ezeket az király megmondotta
 9 XVII |        nem jő vala fiához, melyet mikor az apjok, az holló látott
10 XVII |      hollófiúnak elszökött anyja, mikor egyszer az apjok-holló honn
11 XVII |           örömre változott akkor, mikor látta, hogy az ő mezítelen
12 XVII |         vala az császárhoz. Kihöz mikor eljutott volna, térdet-fejet
13 XVII |       nevét és lakta hazáját. Kit mikor megkérdett volna az császár,
14 XVII |     házanépe vala. És minden nap, mikor immár az ebédtől fel akarna
15 XVII |     méltósággal felül­haladja. És mikor többet nem akart enni azféle
16 XVII |         császár leányának; melyre mikor az leány szép szemeit vetette
17 XVII |     pohárt töltene az császárnak. Mikor Alexander ezt eszébe vötte
18 XVII |   Ludovicus lefeküvék ágyába. Kit mikor Alexander megértett volna,
19 XVII |        Florentinának vivé. Melyet mikor az császár leánya meglátott
20 XVII |           mégysz, készen találod.~Mikor ezt Ludovicus hallotta volna,
21 XVII |           mulat vala és hál vala. Mikor ez meglött volna, és immár
22 XVII |       Ludovicust megölnék. Melyet mikor Alexander megértötte volna,
23 XVII |          volt mindenha megvínnya. Mikor ez meglött volna, és látták
24 XVII |          megkövetvén, elbúcsuzék. Mikor pedig az útnak eredne, Florentina
25 XVII |        mérföldig késérék őtet. És mikor őtőlek is Alexander elkövetköznék,
26 XVII |         viseljed és hordjad. Hogy mikor azt látandod, énrólam meg­
27 XVII | mennyiszer akarta, véle hált.~Kit mikor az császár meghallott volna,
28 XVII |        menne által Ludovicus, kit mikor az császár látott volna,
29 XVII |      nyavalyából megmenekedel.~Ki mikor ezt hallotta volna, mondá:~-
30 XVII |         az napra megjövek.~Ezeket mikor elvégezte volna, az császárnak
31 XVII |           Kinek jövését Alexander mikor megértötte volna, igen örüle
32 XVII |          örüle és elejbe méne. És mikor szembe jutottak volna, nagy
33 XVII |      leányánál, Florentinánál. És mikor ezeket mind megmondotta
34 XVII |    menendesz, légy hív hozzám.~És mikor ezeket megmondta volna,
35 XVII |      Alexander távol lőn. Továbbá mikor immár Alexander az császárhoz
36 XVII |    cselekedtél.~Florentina pedig, mikor megértette volna, hogy Alexander
37 XVII |       bevádlott előtted.~Továbbá, mikor az császár megtudta volna,
38 XVII | sietséggel jöttem az viadalra; és mikor megkönnyebbedik, mennél
39 XVII |       testemet ne illetné. Melyet mikor Alexander meghallott volna,
40 XVII |           azért késérteni.~Melyet mikor az királynéasszony hallott
41 XVII |      megbélpoklosult vala, melyet mikor az országbéli fő-fő urak
42 XVII |    Annakutána nem sok üdő múlván, mikor mind az császár, s mind
43 XVII |    engedni. Mely dolgot Alexander mikor megértett volna, ő magában
44 XVII |         Alexander is ült vala. És mikor egy kevéssé ott ült volna,
45 XVII |           elő az ebédlőhelyre. Ki mikor immár asztalhoz ült volna,
46 XVII |           az földen veszteg ülne. Mikor ezeket őnéki megengedték
47 XVII |         meg az császárnak.~Melyet mikor az császár meglátott volna,
48 XVII |          vagyok az Alexander.~Kit mikor az császár hallott volna,
49 XVII |        ékes drága termeted? ~- Ki mikor az mezítelen éles fegyvert
50 XVII |        búba esnék miattad.~Ezeket mikor meghagyta volna Alexandernek,
51 XVII |          nem gyógyulhatna. Melyet mikor az császár hallott volna,
52 XVII |    dolognak ítíltem azt meglenni.~Mikor ezt az császár eszébe vötte
53 XVII |           az templomba menjen, és mikor honn nem volna, beméne az
54 XVII |          akarná látogatni. Melyet mikor Florentina hallott volna,
55 XVII |        gyermekeit megölték volna. Mikor azért őhozzá jutottanak
56 XVII |           mindent ád vala. Melyet mikor az császár látna, őtet megszólítván,
57 XVII |     segítsége vélem lévén.~Melyet mikor az császár hallván, ezt
58 XVII |  gyermekek kamorájába futának. És mikor belépett volna az anyjok:
59 XVII |          Te deum-ot énekleni!~Kit mikor látták volna, egyszersmind
60 XVII |           Alexandernek feleségül. Mikor azért az országot ilyen
61 XVII |           király elejbe kimenvén, mikor látná, hogy az király elközelgetne,
62 XVII |           uram az asztalhoz ülni.~Mikor azért az király az asztalhoz
63 XVII |         király előtt tartja vala. Mikor ezt az király látná, ő magába
64 XVII |           kell halnotok.~Ők pedig mikor látnák, hogy az király valóba
65 XVII |    minékünk egyetlenegy fiunk, ki mikor egykor egy filemilének éneklését
66 XVIII|          nagy veszedelme volt.~És mikor hatvannyolc esztendős volna,