Novella

 1 Kegyes|          kötette. Undok monstrum volt ezokáért ez az császárné.~
 2 I     |          bölcs mesterekre bíztál volt, hogy felnevelnék?~Felelé
 3 II    |           hogy míg velünk együtt volt, jól tudott szólni, és bolond
 4 II    |     tudott szólni, és bolond nem volt. Hogy pedig most néma: okának
 5 II    |           mert addig, míg nálunk volt, efféle undokságokban semmit
 6 V     |         óra, melyben beszegeztem volt az ajtót.~És ezt és ezféléket
 7 V     |   átkozott gonosz asszonyi állat volt ez. És e példához képest
 8 VI    |      énnékem. Bezzeg veszett fiú volt az nemes vitéznek az fia!
 9 VII   |          mondd meg énnékem, mint volt dolgod, és mit láttál azóta
10 VII   |          éjjel eső és nagy kőeső volt, maga ez egész esztendőben
11 VII   |         ez egész esztendőben sem volt tisztább éj, mint az elmúlt
12 VII   |   tisztább éj, mint az elmúlt éj volt.~Mikoron az polgár meghallotta
13 VII   |        valami fergeteg vagy vész volt volna. Mondá az szomszédisé,
14 VII   |         az szomszédisé, hogy nem volt, hanem hogy igen szép tiszta
15 VII   |        hogy igen szép tiszta idő volt. Hazamérve ezokáért, és
16 VII   |      megtudtam: igazat mondottál volt énnékem.~És igen megharagvék
17 VII   |          éjjel nagy eső és kőeső volt, maga nem volt, hanem az
18 VII   |          és kőeső volt, maga nem volt, hanem az éj igen szép tiszta
19 VII   |     hanem az éj igen szép tiszta volt. No, többszer nem beszéllesz
20 VII   |          igen nagy gyönyörüségem volt énnékem tebenned! Mely igen
21 VII   |    Bezzeg átkozott álnok latorné volt az polgárnak felesége! Bizony
22 VII   |          egy császár Rómába járt volt.~Mondá az császár:~- Mint
23 VII   |          az császár:~- Mint járt volt?~Felelé az császárné:~-
24 IX    |          hogy szerelmesb fám nem volt az egész kertben, mégis
25 IX    |       Octavianus császárnak Jött volt, ki oly igen telhetetlen
26 X     |         az aranyat, hogy drágább volt tenéked, hogynem mint az
27 XI    |     császár:~- Hogy? Hogy járt ő volt avval; öremest meghallanám.~
28 XIII  |          az császár:~- Mint járt volt véle? Öremest hallanám az
29 XIV   |          is szinte olyan gyűrője volt egyszer. Félek, hogy hazajővén,
30 XIV   |         asszonyállat oly hasonló volt volna az másikhoz, mint
31 XV    |          melyet felakasztottanak volt. És ekképpen megmeneködel.~
32 XV    |        Bezzeg lator asszonyállat volt ez. No, jó mester, nem járok
33 XVI   |       Lám, ez széles világon sem volt álnokb és latrabb teremtett
34 XVI   |         az mind hazugság! Érötte volt ő ugyan mindenképpen, hogy
35 XVII  |       szükségnek idején elhagyta volt az ő fiát, méltónak és alkolmatosnak
36 XVII  | mezítelen fia az fészekbe eleven volt. Holott pediglen az apjok-holló
37 XVII  |      soha énnékem az eszembe sem volt, nem is művelem. Mert abból
38 XVII  | társaival, és az ő társáért kész volt mindenha megvínnya. Mikor
39 XVII  |         Alexander mindenkor kész volt az ő társáért megvínnya.~
40 XVII  |          pedig semmi hírével nem volt Ludovicusnak. De az császár
41 XVII  |     megértendi, hogy néked közed volt véle, tégedet az császárnál
42 XVII  |    felségednek nagy gyalázatjára volt.~Az császár megkérdé, miért
43 XVII  |      üdőtől fogva az ő leányával volt közesülésed. És hogy az
44 XVII  |        És mondá:~- Bizony boldog volt az a nap és az óra, azmelyen
45 XVII  |        óra, azmelyen fogantattál volt és születtél volt. De mondd
46 XVII  |    fogantattál volt és születtél volt. De mondd meg kérlek, hun
47 XVII  |   megtudta volna, hogy Alexander volt volna az, kit Ludovicusnak
48 XVII  |         ő barátja, Ludovicus hív volt volna őhozzá, és mondá:~-
49 XVII  |   jegyesem, nem gonosz akaratból volt ez, sem tenéked bántásodra
50 XVII  |      mert régen ez a gyűrő enyim volt, és én adtam vala Alexandernek.~
51 XVII  |        valakinek az gyűrőt adtad volt, azon adta vissza mostan;
52 XVII  |         s evék: Alexander király volt, azki most itt jelen ül
53 XVII  |          vitéz:~- Felséges uram, volt egy, de az is megholt.~Az
54 XVII  |      immár nyilván énnékem, mint volt dolga és halála az ti fiatoknak?~
55 XVII  |       felől ő tinéktek jövendölt volt? Bizonyára szertelen nagy
56 XVII  |         szertelen nagy bolondság volt, hogy az Istennek végezése
57 XVIII |        atyja az tengerbe vetette volt.~Mondá az császár:~- Oh,
58 XVIII |  keresztyéneknek nagy veszedelme volt.~És mikor hatvannyolc esztendős
59 Konyvn|        Poncius császárnénak elég volt,~Azért kurva módra rutul