Novella

 1 Kegyes|         mondhatunk, hanem hogy az mi hálaadatlanságunkkal ugyan
 2 Kegyes|     bízzunk azért az Istenhöz, az mi kegyelmes atyánkhoz, hogy
 3 I     |          énnékem, szerelmes fiam, mi dolog ez? És miért nem szólasz
 4 I     |           és mondá feleségének:~- Mi lele, kérlek, szerelmes
 5 I     |     feleségem, mondd meg énnékem: mi lele?~Mondá az császárné:~-
 6 I     |       sírsz és jajgatsz oly igen? Mi lelt?~Felelé az császárné:~-
 7 II    |           az fiatalka. Nem tudom, mi lelte.~Felelé az kertész:~-
 8 II    |           kertészt, mondá neki:~- Mi dolog, kertész? Mégsem nő
 9 III   |           megkérdé az asszonyt:~- Mi lele?~Felele az asszony
10 III   |          mondá néki:~- Mint vagy? Mi lelt? Mondd meg énnékem:
11 IV    |           az nép kiáltani kezde: „Mi dolog ez? Egyetlen egy fia
12 V     |          Te vagy az gazdag hazug. Mi szükséged vala, hogy hazugsággal
13 V     |     nemesembert, mondának néki:~- Mi dolog? Mit forgolódol mostan
14 V     |         miért kesergesz oly igen? Mi okáért jajgatsz oly igen?
15 VI    |        itt megtalálnak, temiattad mi is mindnyájan halálnak vagyunk
16 VI    |        mondod, hogy néma az fiad. Mi nem töttük őtet némává,
17 VII   |        hozzája, és megkérdé őtet, mi lelte volna őtet, és micsoda
18 VIII  |           asszony a császárnak:~- Mi dolog, felséges uram? Miért
19 VIII  |     Mondának az mesterek:~- Ez az mi ügyünk: az mi urunknak,
20 VIII  |   mesterek:~- Ez az mi ügyünk: az mi urunknak, az felséges császárnak
21 VIII  |    meghaltok.~Felelé az mester:~- Mi nem olyan választ érdemlettem
22 IX    |           mondá az feleségének:~- Mi ördeget cselekedtél?~Felelé
23 X     |         ád felségtek minékünk, ha mi elvesztjük az tornyot mind
24 X     |       vagytok? És mit kerestek az mi várasunkban?~Felelének az
25 X     |    vagyunk és álom-magyarázók. De mi egyébről nem álmadozunk,
26 X     |        arany vagyon elrejtve, azt mi megtaláljuk: soholt nem
27 X     |         vitézek:~- Felséges uram, mi magunk megássuk mesterségesen,
28 X     |       menének és mondának néki:~- Mi dolog ez, hogy az drága
29 X     |          tenéked, hogynem mint az mi jelesb és hasznos tornyunk
30 X     |    telhetetlen vagy aranyba: ímé, mi megtöltjük az szájadat arannyal.~
31 XII   |            Jere tehát, hálj véle. Mi nem igen nagy munka, egy
32 XII   |    bosszút akar állani rajtunk az mi ügyeközetünkért. Ne maradjunk
33 XIV   |       vitéz:~- Felséges uram! Nem mi bűnünk, hanem a hopmesteré,
34 XIV   |   sípszókat, megkérdé szolgáitól: mi dolog volna? Mondának az
35 XV    |       lakjál itt remete módra, és mi gondodat viseljük, és mindenképpen
36 XVII  |     hüveim! Hogy gyűlésemnek okát mi légyen, megértsétek, tinéktek
37 XVII  |            Alexander esmét kérdé: mi volna oka ilyen hértelen
38 XVII  |          ok nélkül vagyon most az mi siralmunk az Alexander elmenetelin,
39 XVII  |  megműveld.~Alexander kérdé, hogy mi volna az a dolog?~Ludovicus
40 XVII  |         érte.~Ludovicus megkérdé, mi volna?~Felelé Geydon:~-
41 XVII  |              Nemde, minden éjjel, mi üdőtől fogva engemet feleségül
42 XVII  |         Egy bélpoklos se bírja az mi országunkat!~Azokáért őreája
43 XVII  |          ha az Istennek akaratja, mi minden módon megkésértjük.~
44 XVII  |         hogy Alexander jól tudja, mi módon és micsoda orvossággal
45 XVII  |      földen mielőttünk evék és az mi poharunkból ivék?~Ő pedig
46 XVII  |        gyógyíthatnák, hanem ha az mi öt fiainknak vérekkel mosnók
47 XVII  |        nem gyógyíthatá, méglen az mi öt fiainknak vérével meg
48 XVII  | tisztességet tész nékünk, hogy az mi házunknál akarsz enni és
49 XVII  |             Méltatlanok vagyunk-é mi, hogy mi tenagyságodnak
50 XVII  |    Méltatlanok vagyunk-é mi, hogy mi tenagyságodnak szolgáljunk?
51 XVII  |   szorgalmatossággal tudakozol az mi fiunk felőle?~Mondá az király:~-
52 XVII  |       filemile azt éneklené, hogy mi őnéki jövendőbe szolgálnánk;
53 XVIII |           Hatalmas uram, császár! Mi szükség nékünk szentenciát