Novella

 1 I   |            csodálkozik vala ezen, és esmét mondá néki:~- Mondd meg
 2 I   |         császár fia. És az császárné esmét szólni kezde néki, és mondá:~-
 3 II  |           Egy némünémikort az polgár esmét beméne az kertbe, és megnézé
 4 II  |            gyümölcsfa.~Egy üdő mulva esmét eljöve az polgár az kertbe,
 5 IV  |      cseleködik.~Parancsolá ezokáért esmét az császár, hogy az ő fiát
 6 IV  |            És mikoron kivinnék őtet, esmét nagy zöndülés lőn az várasban.
 7 V   |        egyikkel, hol másikkal, ottan esmét hazatére, és lassan esmét
 8 V   |            esmét hazatére, és lassan esmét az ura mellé mászkála.~Mikoron
 9 V   |            tértem onnét vissza, hogy esmét kegyelmed mellé menjek.
10 V   |         atyám, és elég pénzt adhatna esmét énnékem; de ez hitvány ember
11 VI  |       megfüzeté minden adósságát, és esmét bőven kezde költeni, szinte
12 VI  |         állata abban, hogy ha az orv esmét eljönne aranyat lopni, hogy
13 VI  |             onnét.~Azonközbe elkezde esmét ama nemes vitéz szűkölködni
14 VI  |              és tékozlások miatt. És esmét szóla az ő fiának, és mondá:~-
15 VI  |            mondá:~- Megfogyatkoztunk esmét, édes fiam. Mert elkölt
16 VI  |             Felelé az fia:~- Menjünk esmét oda és hozzunk az aranyból,
17 VI  |            és elég költségünk lészen esmét, és ekképpen megtarthatjuk
18 VI  |           némákat csinál belőlek. És esmét könyörül rajtok, és szólóvá
19 VII |             volna az császárné, hogy esmét megmeneködett volna az császár
20 VII |             császár fia az haláltól, esmét igen keservesen kezde sírni
21 X   |            valaki tégedet ütne, hogy esmét üttötnék? Én mást hiszek:
22 X   |              felakasztanák.~És midőn esmét kezdenék kivinni az császár
23 XI  |             volna egy kevéssé, mondá esmét Hypocrates:~- Ahol esmét
24 XI  |             esmét Hypocrates:~- Ahol esmét egy igen szép fű, vond ki
25 XII |             és elméne. Egy óra múlva esmét beméne, de esmét ugyanazon
26 XII |           óra múlva esmét beméne, de esmét ugyanazon bánotban kelleték
27 XII |           visszajőnie. Két óra múlva esmét méne be az hopmester az
28 XII |          kivinnék őtet felakasztani, esmét sírni és jajgatni kezde
29 XIII|         onnét oly hamar!~Visszajövet esmét borért méne az menyecske,
30 XIII|         borért méne az menyecske, és esmét befutamék, és mondá:~- Szerelmes
31 XIII|             Szerelmes bátyám: bizony esmét visszajött a megölt vitéz!~
32 XIII|         volna ezt az császárné, hogy esmét megmeneködett volna az császár
33 XIII|             császár fia az haláltól, esmét az császárra futamék, sírással
34 XIV |             az jele. És az hopmester esmét kibúvék a toronyból az ő
35 XIV |              fiamnak.~Reggelre kelve esmét parancsolá az császár, hogy
36 XV  |          vízzel megöntené őtet, hogy esmét felébresztethetné. És mikoron
37 XV  |         megköszené az asszonynak, és esmét az akasztófa felé méne.
38 XV  |            nem tuda mit tönni. Végre esmét az cinterembe méne, és bekivánkozék
39 XV  |        holttestnek az orcáján.~Mondá esmét az hispán:~- Füle sem vala
40 XV  |            elmetszé az urának.~Mondá esmét az hispán:~- Monya sem vala.~
41 XV  |             hét múlva méne az hispán esmét az apácához. És az apáca
42 XVI |            ébrede. És mikoron az fia esmét szólni kezde az atyjának,
43 XVII|             uram engem, míg megjövek esmét.~Az király pedig mondá:~-
44 XVII| meggyógyulásom nem lészen.~Alexander esmét kérdé: mi volna oka ilyen
45 XVII|              előtte.~Harmadnap múlva esmét az városba méne; Ludovicus
46 XVII|          méne; Ludovicus híre nélkül esmét saját költségén drága szép
47 XVII|      böcsülem.~Onnat azért Ludovicus esmét vissza az császárhoz sietséggel
48 XVII|          őtet az földről felemelvén, esmét parancsolá, hogy lovára
49 XVII|        felette igen elrettenének, és esmét fejeknek kegyelmet kérnek