| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avagy 32 avis 1 avval 12 az 3249 azaz 2 azelott 5 azért 52 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 3249 az 1755 és 781 hogy 454 mondá | Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances az |
Novella
501 III | vala pedig az nemesembernek az vitéz játékokhoz. Elhívá 502 III | ezokáért barátit és szomszédit az ő házához, kik sokan gyűlének 503 III | kik sokan gyűlének hozzája az nemesek közül. Felöltezék 504 III | Felöltezék ezokáért, és elméne az ő barátival az játékhelyre. 505 III | és elméne az ő barátival az játékhelyre. Az felesége 506 III | barátival az játékhelyre. Az felesége is kiméne oda az 507 III | Az felesége is kiméne oda az helyre, hogy látná az játékot 508 III | oda az helyre, hogy látná az játékot és az szép ökleléseket. 509 III | hogy látná az játékot és az szép ökleléseket. Elorozkodának 510 III | ökleléseket. Elorozkodának oda az dajkák is és mind az egész 511 III | oda az dajkák is és mind az egész házi nép. És senki 512 III | nép. És senki nem marada az házba. Hanem csak az gyermek 513 III | marada az házba. Hanem csak az gyermek az bölcsőben és 514 III | házba. Hanem csak az gyermek az bölcsőben és az sólyom az 515 III | gyermek az bölcsőben és az sólyom az rudon; és az szatin 516 III | az bölcsőben és az sólyom az rudon; és az szatin középaránt 517 III | és az sólyom az rudon; és az szatin középaránt az házban. 518 III | és az szatin középaránt az házban. És mikoron nagy 519 III | mikoron nagy csendesség volna az házban: egy nagy kégyó mászkála 520 III | mászkála ki egy szurdékból, és az bölcső felé kezde mászni. 521 III | kezde mászni. Hogy megmarná az gyermeket, az nemesember 522 III | Hogy megmarná az gyermeket, az nemesember fiát benne. Az 523 III | az nemesember fiát benne. Az szatin pedig aluszik vala 524 III | szatin pedig aluszik vala az földen, és nem látja vala 525 III | földen, és nem látja vala az kégyót. Mikoron pedig az 526 III | az kégyót. Mikoron pedig az sólyom, meglátta volna a 527 III | meglátta volna a kégyót az rúdról, és hogy az szatin 528 III | kégyót az rúdról, és hogy az szatin alunnék, és nem látná 529 III | szatin alunnék, és nem látná az kégyót: erősen kezde szökni 530 III | kezde szökni és verdődni az rúdon, és az szárnyait veri 531 III | és verdődni az rúdon, és az szárnyait veri vala nagy 532 III | veri vala nagy zörgéssel az rúdhoz, hogy az szatin felserkene 533 III | zörgéssel az rúdhoz, hogy az szatin felserkene belé. 534 III | mikoron felemelte volna az fejét, látá, hogy az nagy 535 III | volna az fejét, látá, hogy az nagy kégyó az bölcső felé 536 III | látá, hogy az nagy kégyó az bölcső felé kezelgetne. 537 III | mindjárt felszekellvén, az kégyóra kezde menni. Az 538 III | az kégyóra kezde menni. Az kégyó pedig ellene támada 539 III | kégyó pedig ellene támada az szatinnak, és erősen vívának 540 III | erősen vívának egymással. Az kégyó mindenkor siet vala 541 III | kégyó mindenkor siet vala az bölcsőre, hogy megmarná 542 III | bölcsőre, hogy megmarná az gyermeket; de az eb ottan 543 III | megmarná az gyermeket; de az eb ottan rajta lőn, és mardossa 544 III | azt, hogy ne marhatná meg az gyermeket. És ez viadalban 545 III | gyermeket. És ez viadalban az nagy kégyó igen mardossa 546 III | kégyó igen mardossa vala az szatint, hogy mind az szatint, 547 III | vala az szatint, hogy mind az szatint, mind az bölcsőt 548 III | hogy mind az szatint, mind az bölcsőt vérbe keveré. És 549 III | bölcsőt vérbe keveré. És az nagy tusokodásban, mikoron 550 III | nagy tusokodásban, mikoron az eb elvonná az nagy kégyót 551 III | tusokodásban, mikoron az eb elvonná az nagy kégyót az bölcsőről, 552 III | eb elvonná az nagy kégyót az bölcsőről, elfordula az 553 III | az bölcsőről, elfordula az bölcső az gyermekkel, és 554 III | bölcsőről, elfordula az bölcső az gyermekkel, és fenékkel 555 III | fenékkel felfordula. És az eb nekiszekellvén, megmará 556 III | nekiszekellvén, megmará az kégyót, és megölé azt. És 557 III | kégyót, és megölé azt. És az bölcső mellé feküvén igen 558 III | igen véresen, nyalja vala az ő sebeit.~Mikoron pedig 559 III | ő sebeit.~Mikoron pedig az vitéz játékot elvégezték 560 III | elvégezték volna, hazasietének az dajkák az gyermek mellé. 561 III | hazasietének az dajkák az gyermek mellé. És mikoron 562 III | gyermek mellé. És mikoron az házba bementenek volna, 563 III | láták, hogy elfordítva vala az bölcső. És hogy az eb és 564 III | vala az bölcső. És hogy az eb és az föld igen véres 565 III | bölcső. És hogy az eb és az föld igen véres volna. Mondának 566 III | ezokáért egymásnak: „Jaj, jaj, az eb megölte az gyermeket.” 567 III | Jaj, jaj, az eb megölte az gyermeket.” Mert félnek 568 III | Mert félnek vala, hogy az nemesember megöletné őket 569 III | nemesember megöletné őket az ő megholt fiáért. Mikoron 570 III | elfutnának, előtalálá őket az asszony, az nemesembernek 571 III | előtalálá őket az asszony, az nemesembernek felesége, 572 III | siettek oly igen?~Felele néki az egyik:~- Jaj münékünk és 573 III | szerelmes asszonyunk, mert az eb, kit urunk oly igen szeret, 574 III | oly igen szeret, megölte az gyermeket, és az gyermeknek 575 III | megölte az gyermeket, és az gyermeknek az vére mind 576 III | gyermeket, és az gyermeknek az vére mind az bölcső környül 577 III | gyermeknek az vére mind az bölcső környül vagyon az 578 III | az bölcső környül vagyon az földen.~Mikoron meghallotta 579 III | Mikoron meghallotta volna ezt az asszony, mindjárt hanyatt 580 III | Meggyek immár? Megfoszttattam az én édes fiamtól.~Mikoron 581 III | nagy jajgatással, eljöve az ura lovon az vitéz játékról. 582 III | jajgatással, eljöve az ura lovon az vitéz játékról. És megkérdé 583 III | vitéz játékról. És megkérdé az asszonyt:~- Mi lele?~Felele 584 III | asszonyt:~- Mi lele?~Felele az asszony és megmondá néki, 585 III | asszony és megmondá néki, hogy az eb megölte volna az ő fiát. 586 III | hogy az eb megölte volna az ő fiát. Hallván azt a nemesember, 587 III | leszállván a lóról, beméne az házba, ahol az gyermek és 588 III | lóról, beméne az házba, ahol az gyermek és az szatin vala. 589 III | házba, ahol az gyermek és az szatin vala. Mikoron az 590 III | az szatin vala. Mikoron az eb meglátta volna az urát, 591 III | Mikoron az eb meglátta volna az urát, nagynehezen felkele 592 III | urát, nagynehezen felkele az sok sebek miatt, melyeket 593 III | melyeket harapott vala rajta az nagy kégyó, és az ura elejbe 594 III | rajta az nagy kégyó, és az ura elejbe ballaga, és legyezni 595 III | és legyezni kezde előtte az farkával; és öremet mutata, 596 III | mivelhogy hazajött volna. De az nemesember kirántá dákosát, 597 III | kirántá dákosát, és elvágá az ebnek az fejét.~Mikoron 598 III | dákosát, és elvágá az ebnek az fejét.~Mikoron ez meglött 599 III | Mikoron ez meglött volna, méne az bölcsőhöz, és megfordítá 600 III | bölcsőhöz, és megfordítá az bölcsőt: tehát épen és egészségben 601 III | épen és egészségben vagyon az ő fia. És látá, hogy az 602 III | az ő fia. És látá, hogy az nagy kégyó halva fekszik 603 III | kégyó halva fekszik vala ott az bölcső mellett, mely igen 604 III | mindjárást eszébe vevé, hogy az eb ölte volna meg az kégyót. 605 III | hogy az eb ölte volna meg az kégyót. És hogy az oltalmazta 606 III | volna meg az kégyót. És hogy az oltalmazta volna meg az 607 III | az oltalmazta volna meg az gyermeket az bölcsőben az 608 III | oltalmazta volna meg az gyermeket az bölcsőben az kégyótól, és 609 III | az gyermeket az bölcsőben az kégyótól, és megmentötte 610 III | és megmentötte volna őtet az haláltól. És ottan jajgatni 611 III | gonoszul cselekedtem. Megöltem az én hív szatinomat az feleségemnek 612 III | Megöltem az én hív szatinomat az feleségemnek beszédére, 613 III | beszédére, maga ez ölte meg az undok kégyót, és megmentötte 614 III | undok kégyót, és megmentötte az én édes fiamat az haláltól. 615 III | megmentötte az én édes fiamat az haláltól. Meggyek, meggyek, 616 III | vétséget műveltem.~És ragadván az ő dákosát, három darabra 617 III | bánatban lőn.~~És Bancillás, az bölcs mester szóla az császárnak, 618 III | Bancillás, az bölcs mester szóla az császárnak, és mondá néki:~- 619 III | néki:~- Megérti felséged az példát, melyet mondottam?~ 620 III | melyet mondottam?~Felelé az császár:~- Jól megértöttem.~ 621 III | tefelségednek, hogy ha megöleted az te fiadat feleségednek vádlásáért, 622 III | hértelen haragból megölé az ő hív ebét.~Felelé az császár:~- 623 III | megölé az ő hív ebét.~Felelé az császár:~- Szép és igen 624 III | meg nem hal ez mai napon az én fiam.~Felele néki Bancillás:~- 625 III | Mikoron meghallotta volna az császárné, hogy meg nem 626 III | hogy meg nem ölték volna az császár fiát, igen keservesen 627 III | pedig azt meghallotta volna az császár, beméne hozzá az 628 III | az császár, beméne hozzá az kamarába, és mondá néki:~- 629 III | bánkódol oly igen?~Felelé az császárné:~- Ingyen sem 630 III | kellett énnekem szenvednem az kegyelmed átkozott fiától! 631 III | lészen felségednek dolga az te fiaddal, mint régenten 632 III | királynak egy vadkannal.~Mondá az császár az ő feleségének:~- 633 III | vadkannal.~Mondá az császár az ő feleségének:~- Kérlek 634 III | énnékem ezt e példát.~Felelé az császárné:~- Tegnap is mondottam 635 IV | fene vala, mert megöli vala az embereket, kik bémennek 636 IV | embereket, kik bémennek vala az erdőbe. Bánkódik vala rajta 637 IV | erdőbe. Bánkódik vala rajta az király, és azt kiáltatá, 638 IV | fenevadat, tehát annak akarná az ő édes leányát adni. És 639 IV | magába: „Vaj ha megölhetném az vadkant, bezzeg igen felmagasztaltatnám 640 IV | pásztorbotot kezébe vévén, beméne az erdőbe. Mikoron meglátta 641 IV | Mikoron meglátta volna őtet az vadkan, mindjárt reásiete; 642 IV | vadkan, mindjárt reásiete; és az pásztor felhága egy fára, 643 IV | hogy megoltalmazná magát az vadkantól. Az fa mellé jutván 644 IV | megoltalmazná magát az vadkantól. Az fa mellé jutván az vadkan, 645 IV | vadkantól. Az fa mellé jutván az vadkan, rágni és vágni kezdé 646 IV | vadkan, rágni és vágni kezdé az fát, annyira, hogy fél vala 647 IV | annyira, hogy fél vala az pásztor, hogy ledőlne az 648 IV | az pásztor, hogy ledőlne az fa. És az fáról sok gyümölcs 649 IV | hogy ledőlne az fa. És az fáról sok gyümölcs hulla 650 IV | sok gyümölcs hulla le, és az vadkan annyira evék benne, 651 IV | lefeküvék és elnyujtózék az fa alatt. Látván ezt az 652 IV | az fa alatt. Látván ezt az pásztor, igen lassan leszálla 653 IV | pásztor, igen lassan leszálla az fáról, és az egyik kezével 654 IV | lassan leszálla az fáról, és az egyik kezével az fához tartozván, 655 IV | fáról, és az egyik kezével az fához tartozván, az másikkal 656 IV | kezével az fához tartozván, az másikkal vakarja vala az 657 IV | az másikkal vakarja vala az vadkant. Mindaddig vakará 658 IV | hegyes tőrét, és általüté az vadkant. És ekképpen megnyeré 659 IV | ekképpen megnyeré azt, hogy az király az ő leányát adá 660 IV | megnyeré azt, hogy az király az ő leányát adá néki.~~Ennekutána 661 IV | néki.~~Ennekutána mondá az császárné Ponciánusnak:~- 662 IV | Vette felséged eszedbe az példát?~Felelé az császár:~- 663 IV | eszedbe az példát?~Felelé az császár:~- Eszembe vöttem.~ 664 IV | Eszembe vöttem.~Mondá az császárné:~- Megmagyarázom 665 IV | Megmagyarázom felségednek az példát. Az fene vadkan jegyzi 666 IV | Megmagyarázom felségednek az példát. Az fene vadkan jegyzi tefelségednek 667 IV | ellene senki nem állhat. Az pásztor jegyzi az tefelséged 668 IV | állhat. Az pásztor jegyzi az tefelséged fiát, ki az ő 669 IV | jegyzi az tefelséged fiát, ki az ő álnok tudományával meg 670 IV | tefelségedet. Mert mint az pásztor vakorgatja az vadkant 671 IV | mint az pásztor vakorgatja az vadkant és elnyujtóztatja, 672 IV | megöli: azonképpen kenegetnék az hét bölcs mesterek tefelségedet 673 IV | bölcs mesterek tefelségedet az te fiadért, csak hogy az 674 IV | az te fiadért, csak hogy az te fiad megölhesse felségedet, 675 IV | dicsőséggel elfoglalhassa az császári birodalmot.~Felele 676 IV | császári birodalmot.~Felele az császár és mondá:~- Bizonnyal 677 IV | Bizonnyal tudjad, hogy az fiam nem úgy cselekszik 678 IV | úgy cselekszik velem, mint az pásztor az vadkannal, mert 679 IV | cselekszik velem, mint az pásztor az vadkannal, mert még ma meg 680 IV | ma meg kell halnia.~Mondá az császárné:~- Ha felséged 681 IV | Parancsolá ezokáért esmét az császár, hogy az ő fiát 682 IV | ezokáért esmét az császár, hogy az ő fiát kivinnék és felakasztanák. 683 IV | esmét nagy zöndülés lőn az várasban. Mert az nép kiáltani 684 IV | zöndülés lőn az várasban. Mert az nép kiáltani kezde: „Mi 685 IV | Egyetlen egy fia vagyon az császárnak, azt is megöleti. 686 IV | kivinnék, elől találá őtet az ő második mestere, Lentulus. 687 IV | őtet. És szóla Lentulus az hóhéreknek:~- Barátim, ne 688 IV | ne siessetek véle. Bizom az Istenbe, hogy megszabadítom 689 IV | hogy megszabadítom őtet az haláltól.~És Lentulus nekikezde 690 IV | Lentulus nekikezde vágni az lovát, és siete az császár 691 IV | vágni az lovát, és siete az császár udvarába. És mindjárt 692 IV | udvarába. És mindjárt felméne az palotába, és az császár 693 IV | felméne az palotába, és az császár elejbe esvén, köszene 694 IV | esvén, köszene néki. Felelé az császár:~- Isten elveszesse 695 IV | inkább, hogynem mint ezt az átkot.~Mondá az császár:~- 696 IV | mint ezt az átkot.~Mondá az császár:~- Kába beszédet 697 IV | benne, meglátjátok!~Mondá az bölcs mester Lentulus az 698 IV | az bölcs mester Lentulus az császárnak:~- Felséges császár! 699 IV | hogy szólni kezd, midőn az ő alkolmas ideje elérközik. 700 IV | elérközik. Megmondja akkoron az igazat. És felséged elcsodálkozik 701 IV | volna, és viselte volna őtet az ő méhében kilenc hónapig, 702 IV | hamis vádlására megöleti az ő fiát, nyilván gonoszban 703 IV | ártatlan vala, de mégis az ő felesége álnoksága miatt 704 IV | felesége álnoksága miatt az prengérbe szegezteték nagy 705 IV | szidalommal.~Ezt hallván, mondá az császár:~- Beszéld meg énnékem, 706 IV | Beszéld meg énnékem, mint lött az a dolog?~Felelé Lentulus:~- 707 IV | azért ugyan kezedben lészen az te fiad, és azt művelheted 708 IV | azmit akarsz.~És parancsolá az császár, hogy visszahoznák 709 IV | császár, hogy visszahoznák az ő fiát, és az fogházba bérekesztenék. 710 IV | visszahoznák az ő fiát, és az fogházba bérekesztenék. 711 IV | Lentulus, és megbeszélé az császárnak az históriát 712 IV | megbeszélé az császárnak az históriát az hamis asszonyi 713 IV | császárnak az históriát az hamis asszonyi állatnak 714 V | minden este bészegezi vala az háznak ajtaját, és az kolcsokat 715 V | vala az háznak ajtaját, és az kolcsokat az ágyba, feje 716 V | ajtaját, és az kolcsokat az ágyba, feje alá tevé. Annak 717 V | ágyba, feje alá tevé. Annak az várasnak pedig olyan törvénye 718 V | hogy valakit találnak vala az őrizők az éjjeli harangozás 719 V | találnak vala az őrizők az éjjeli harangozás után, 720 V | vala, virradra annakutána az prengérbe szegezik vala 721 V | nem vitézkedhetik vala az ő iffiú feleségével annak 722 V | Minekutána elaludt volna az nemesember, minden estve 723 V | nemesember, minden estve ellopá az felesége az kolcsokat az 724 V | estve ellopá az felesége az kolcsokat az feje alól, 725 V | az felesége az kolcsokat az feje alól, és megnyitván 726 V | feje alól, és megnyitván az házat, elorozkodik vala 727 V | házat, elorozkodik vala az iffiakhoz, az ő szeretőihöz. 728 V | elorozkodik vala az iffiakhoz, az ő szeretőihöz. És minekutána 729 V | hazatére, és lassan esmét az ura mellé mászkála.~Mikoron 730 V | ekképpen éjjel elment volna az ágyból az asszony, felserkene 731 V | éjjel elment volna az ágyból az asszony, felserkene az nemesember, 732 V | ágyból az asszony, felserkene az nemesember, és tapogatván, 733 V | És felkelvén, mindjárást az ajtóra méne: tehát nincsen 734 V | rajta. És erősen bezárá az ajtót. Annakutána felméne 735 V | ajtót. Annakutána felméne az ajtó felett való házba, 736 V | ajtó felett való házba, és az ablakba feküvén, mindenfelé 737 V | felesége magát elővetni az ő szeretőitől. Mikoron ezokáért 738 V | szeretőitől. Mikoron ezokáért az tikok szólni kezdenének, 739 V | kezdenének, előveté magát az felesége, és az ajtóra jövén, 740 V | előveté magát az felesége, és az ajtóra jövén, találá azt 741 V | zörgeni kezde.~És mondá néki az ura, az nemesember:~- Oh, 742 V | kezde.~És mondá néki az ura, az nemesember:~- Oh, te gonosz 743 V | fűtözzél, míglen elérköznek az őrüzők, és megfognak azok 744 V | azok tégedet, és holnap az prengérhöz szegeznek!~Felelé 745 V | prengérhöz szegeznek!~Felelé az felesége:~- Édes uram, miért 746 V | nagy hamarsággal mennék az anyámhoz, mert halálra megbetegült. 747 V | lassan felkelék, és menék az anyám látni. És úgy tértem 748 V | hogy tekegyelmed nyissa meg az ajtót, hogy az őrüzők itt 749 V | nyissa meg az ajtót, hogy az őrüzők itt ne találjanak.~ 750 V | itt ne találjanak.~Felelé az nemesember:~- Bezzeg ott 751 V | Azt akarom, hogy ugyan az utcán találjanak az őrüzők. 752 V | ugyan az utcán találjanak az őrüzők. Bizony nagy tisztességedre 753 V | tisztességedre lészen, és az te nemzetednek, mikoron 754 V | nemzetednek, mikoron holnap az prengéren állasz! De ugy 755 V | parázna kabalának!~Mondá az felesége:~- Az istenért, 756 V | kabalának!~Mondá az felesége:~- Az istenért, kérem tekegyelmedet, 757 V | tekegyelmedet, nyisd meg az ajtót, hogy ne gyaláztassunk, 758 V | mind tekegyelmed.~Felelé az férje:~- Ott künn légy csak. 759 V | légy csak. Jusson eszedbe az te gyakorta való paráználkodásod; 760 V | lakolj róla, hogynem mint az másikban. Héába könyörgesz, 761 V | jössz. Mert üdő immár, hogy az sok paráznaságidnak az jutalmát 762 V | hogy az sok paráznaságidnak az jutalmát vegyed minden embernek 763 V | embernek láttára.~Hallván ezt az asszonyi állat, mondá az 764 V | az asszonyi állat, mondá az urának:~- Kegyelmed gyanós 765 V | gyanós hozzám: de Isten tudja az én ártatlan voltomat, hogy 766 V | valljam; de Istenre hagyom az bosszúállást. Én nemzetemnek 767 V | gyalázatjára nem akarok ott az prengérben pironkodni. Ezért 768 V | tudja kegyelmed; hogy itt az ajtófélen egy mély kút vagyon, 769 V | ekképpen megölem magamat.~Mondá az nemesember:~- Bátor az Isten 770 V | Mondá az nemesember:~- Bátor az Isten adta volna, hogy egynéhány 771 V | vesződnének egymással, elmúlék az holdvilág. És mondá az parázna 772 V | elmúlék az holdvilág. És mondá az parázna asszony:~- Minekelőtte 773 V | ím testamentomot teszek. Az Istennek ajánlom lelkemet. 774 V | Istennek ajánlom lelkemet. Az testet pedig az mü régi 775 V | lelkemet. Az testet pedig az mü régi anyánknak, az földnek. 776 V | pedig az mü régi anyánknak, az földnek. Az több dolgokat 777 V | régi anyánknak, az földnek. Az több dolgokat ám rendeljétek 778 V | dolgokat ám rendeljétek tü az városnak és az országnak 779 V | rendeljétek tü az városnak és az országnak törvénye szerint.~ 780 V | egy nagy követ emele fel az kút mellett. És mondá:~- 781 V | végem lészen.~Azonnal béveté az nagy követ az kútba, mely 782 V | Azonnal béveté az nagy követ az kútba, mely nagy buburással 783 V | mely nagy buburással beesék az vízbe. És lassan az setétben 784 V | beesék az vízbe. És lassan az setétben az ajtó mellé voná 785 V | vízbe. És lassan az setétben az ajtó mellé voná magát az 786 V | az ajtó mellé voná magát az falhoz.~Mikoron az nemesember 787 V | magát az falhoz.~Mikoron az nemesember meghallotta volna 788 V | nemesember meghallotta volna az kőnek az vízbe való beesését, 789 V | meghallotta volna az kőnek az vízbe való beesését, mindjárt 790 V | és jajgatva aláfutamék az garádicson, és megnyitván 791 V | garádicson, és megnyitván az ajtót, az kút mellé méne, 792 V | és megnyitván az ajtót, az kút mellé méne, és jajgatván 793 V | Mikoron ekképpen vesződnék az nemesember az kút felett, 794 V | vesződnék az nemesember az kút felett, az asszony lassan 795 V | nemesember az kút felett, az asszony lassan beméne az 796 V | az asszony lassan beméne az ajtón, és beszegezé azt 797 V | beszegezé azt erősen. És felméne az házba, és az ajtó felett 798 V | És felméne az házba, és az ajtó felett való ablakba 799 V | hallgatá, mit cseleködnék az ő koros ura. És az a kút 800 V | cseleködnék az ő koros ura. És az a kút felett állván, erősen 801 V | melyben beszegeztem volt az ajtót.~És ezt és ezféléket 802 V | Végre szólni kezde, és mondá az urának:~- Vaj hitvány vigyor: 803 V | kereskedel? Nem elégszel-é az én szép fejér testemmel, 804 V | pedig ott céderködél alá-fel az kurváknál.~Hallván az nemesember 805 V | alá-fel az kurváknál.~Hallván az nemesember feleségének szavát, 806 V | és mondá:~- Hála légyen az Istennek, hogy még eleven 807 V | vétkes? Én azért zárám be az ajtót, hogy megfeddjelek. 808 V | pedig meghallottam volna az vízbeli buborgolást, elijedék, 809 V | mert azt tudom vala, hogy az kútba ölted meg magadat. 810 V | megsegéthetnélek.~Mondá az asszonyi állat:~- Az Isten 811 V | Mondá az asszonyi állat:~- Az Isten jól látja és tudja, 812 V | látja és tudja, kicsoda az vétkes. Megbizonyította 813 V | Megbizonyította ezúttal az én ártatlanságomat, hogy 814 V | régiek példabeszédben, hogy az sárban hevert disznó azt 815 V | disznó azt akarná, hogy az többi is mind sáros volna. 816 V | Ide nem jössz ugyan!~Mondá az férfiú:~- Ez várasban laktam 817 V | engemet. Mert ha itt érnek az őrözők, és ha reggelre az 818 V | az őrözők, és ha reggelre az prengérbe szegeznek, mind 819 V | lészen. Bocsáss be ezokáért. Az istenért is kérlek, hogy 820 V | ne művelj benne.~Felelé az asszonyi állat:~- Heába 821 V | Ugyan meggondoljad, hogy az Isten áll bosszút rajtad. 822 V | Mert tudod-é, mit mond az bölcs Salomon király? Hogy 823 V | vagyon, melyeket megutál az Isten: tudniillik az szegényt, 824 V | megutál az Isten: tudniillik az szegényt, ki kövély; az 825 V | az szegényt, ki kövély; az gazdagot, ki hazug; és az 826 V | az gazdagot, ki hazug; és az vént, ki bolond. Te vagy 827 V | vént, ki bolond. Te vagy az gazdag hazug. Mi szükséged 828 V | hírem, sem tanácsom? Te vagy az vén bolond is. Nem bolondság-é 829 V | ezokáért vagy arra, hogy az Isten megbüntessen. És nagy 830 V | anélkül pokol volna helyed az másvilágban.~Felelé az nemesember:~- 831 V | helyed az másvilágban.~Felelé az nemesember:~- Szerető feleségem: 832 V | Szerető feleségem: kegyelmes az mindenható Isten, és nem 833 V | Isten, és nem kéván egyebet az szegény bűnestől, hanem 834 V | veszeködnének egymással, elérközének az őrüzők, és megtalálván az 835 V | az őrüzők, és megtalálván az nemesembert, mondának néki:~- 836 V | dolog? Mit forgolódol mostan az utcán? Tudod-e, hogy meg 837 V | járásban vagy.~Hallván ezt az felesége, szóla az ablakról, 838 V | Hallván ezt az felesége, szóla az ablakról, és mondá az őrüzőknek:~- 839 V | szóla az ablakról, és mondá az őrüzőknek:~- Tudjátok, jó 840 V | éjjel engemet hágy egyedől az ágyban, és elmegyen a kurvák 841 V | hallgattam, és nem akartam az ő latorságát senkinek jelentenem, 842 V | senkinek jelentenem, hanem az Istentől vártam, hogy az 843 V | az Istentől vártam, hogy az megbüntötné őtet az ő gonoszságáért: 844 V | hogy az megbüntötné őtet az ő gonoszságáért: és imé, 845 V | immár, hogy egyszer lakoljon az ő gyönyörűséges cselekedetiről.~ 846 V | cselekedetiről.~Megfogák ezokáért az nemesembert, és az fogházba 847 V | ezokáért az nemesembert, és az fogházba vivék. Virradatra 848 V | vivék. Virradatra annakutána az prengérbe szegezék. És nem 849 V | szegezék. És nem használa az szegény vén nemesembernek 850 V | szegény vén nemesembernek az ő jámborsága és ártatlan 851 V | embereknél ő vala vétkes. De az felesége, az undok, fertelmes 852 V | vétkes. De az felesége, az undok, fertelmes kurva, 853 V | undok, fertelmes kurva, az vala jámbor és ártatlan. 854 V | nagyobb parázna és kurva az asszonyom, annál inkább 855 V | jámborságát, és nem akarja az nevet viselni. Szép kívül 856 V | nevet viselni. Szép kívül az piros alma: de ha megmetszed, 857 V | rothadós.~~És mondá annakutána az bölcs mester az császárnak:~- 858 V | annakutána az bölcs mester az császárnak:~- Megértötte-é 859 V | Megértötte-é felséged az én beszédemet?~Felelé az 860 V | az én beszédemet?~Felelé az császár:~- Jól megértettem.~ 861 V | Jól megértettem.~És mondá az mester:~- Bizonyára mondom: 862 V | ha tefelséged megöleti az ő fiát az ő feleségének 863 V | tefelséged megöleti az ő fiát az ő feleségének beszédére, 864 V | vén nemesembernek.~Felelé az császár:~- Bizony, átkozott 865 V | példához képest meg nem öletem az én fiamat ma.~És mondá az 866 V | az én fiamat ma.~És mondá az mester az császárnak:~- 867 V | fiamat ma.~És mondá az mester az császárnak:~- Ha felséged 868 V | Mikoron meghallotta volna az császárné, hogy nem akasztották 869 V | nem akasztották volna fel az császár fiát, beméne az 870 V | az császár fiát, beméne az kamorába, és igen kezde 871 V | Midőn ezt megértötte volna az császár, beméne hozzája 872 V | császár, beméne hozzája az kamorába, és szóla az császárnénak, 873 V | hozzája az kamorába, és szóla az császárnénak, mondván:~- 874 V | bánatnak oly igen.~Felelé az:~- Felséges uram, hogy-hogy 875 V | minémű bosszúságot művelt az te fiad, nem énrajtam csak, 876 V | bánkódnám rajta. Mert király az atyám, és elég pénzt adhatna 877 V | e nagy gonoszság?~Felelé az császár:~- Kártól megoltalmazzon 878 V | Kártól megoltalmazzon münket az Isten. Effélét soha ne gondolj 879 V | soha nem hagylak.~Mondá az császárné:~- Az hatalmas 880 V | hagylak.~Mondá az császárné:~- Az hatalmas Isten éltesse felségedet; 881 V | éltesse felségedet; de ha az te fiad evvel elmegyen, 882 V | egyszer egy nemes vitéznek az ő fiával, kit oly igen szeret 883 V | hanem ő magának véteté fejét az fiáért.~Mondá az császár:~- 884 V | véteté fejét az fiáért.~Mondá az császár:~- Kérlek, szerető 885 V | énnékem ez históriát.~Mondá az császárné:~- Örömest megbeszélem 886 VI | vala. Mert elmegyen vala az többi nemesek közikbe, minden 887 VI | közikbe, minden lakásokba, és az vitéz játékokra nagy sokat 888 VI | szerszámokra. Vala pedig az üdőben egy gazdag császár 889 VI | gazdag császár Rómában, ki az piacon egy nagy tornyot 890 VI | adni. Elhivatá ezokáért az ő fiát, és mondá néki:~- 891 VI | mind a te nénéiddel.~Felelé az fia:~- Édesapám, jó arról 892 VI | el ne üdegenítsed tőlünk az mü jószágainkat.~Mondá az 893 VI | az mü jószágainkat.~Mondá az vitéz az fiának:~- No, találtam 894 VI | jószágainkat.~Mondá az vitéz az fiának:~- No, találtam egy 895 VI | találtam egy módot. Ám az piacon vagyon az császárnak 896 VI | módot. Ám az piacon vagyon az császárnak egy tornya, mely 897 VI | és ássuk meg. És hordjunk az aranyból eleget haza; és 898 VI | szépen élhetünk belőle.~Mondá az fia:~- Bizony jó lészen, 899 VI | gazdag. Jobb ezokáért, hogy az övéből vegyünk, hogynem 900 VI | Elmenének ezokáért éjjel az toronyra, és megásák azt, 901 VI | azmennyit elbírnak vala. És az vitéz megfüzeté minden adósságát, 902 VI | annakelőtte.~Virradóra jöve az vitéz az toronyhoz, azkire 903 VI | Virradóra jöve az vitéz az toronyhoz, azkire bízták 904 VI | látá, hogy megásták volna az tornyot, és megesméré, hogy 905 VI | vittenek volna el onnét. És az császárhoz menvén, mind 906 VI | menvén, mind megbeszélé az császárnak, mint lött volna 907 VI | császárnak, mint lött volna az kár.~Felelé az császár:~- 908 VI | lött volna az kár.~Felelé az császár:~- Mit beszéled 909 VI | Megválik, mint őrüzted lészen az én kéncsemet.~Elméne az 910 VI | az én kéncsemet.~Elméne az vitéz, az kéncsőrüző, és 911 VI | kéncsemet.~Elméne az vitéz, az kéncsőrüző, és az toronyba 912 VI | vitéz, az kéncsőrüző, és az toronyba az lyukon belől 913 VI | kéncsőrüző, és az toronyba az lyukon belől ása egy vermet, 914 VI | üstet állata abban, hogy ha az orv esmét eljönne aranyat 915 VI | eljönne aranyat lopni, hogy az üstbe beesnék, és ki ne 916 VI | nemes vitéz szűkölködni az nagy lakások és tékozlások 917 VI | tékozlások miatt. És esmét szóla az ő fiának, és mondá:~- Megfogyatkoztunk 918 VI | arany, melyet elhoztunk vala az toronyból.~Felelé az fia:~- 919 VI | vala az toronyból.~Felelé az fia:~- Menjünk esmét oda 920 VI | Menjünk esmét oda és hozzunk az aranyból, mennyit elbírunk, 921 VI | és ekképpen megtarthatjuk az mü jószágunkat.~Felkelének 922 VI | ezokáért ketten éjjel, és az toronyhoz menének. Az atya 923 VI | és az toronyhoz menének. Az atya pedig elől méne az 924 VI | Az atya pedig elől méne az lyukba, és béesék az üstbe 925 VI | méne az lyukba, és béesék az üstbe mind torkig. És mondá 926 VI | üstbe mind torkig. És mondá az fiának:~- Ne jőj utánam, 927 VI | mindketten ideveszünk.~Mondá az fia:~- Meglátom, édesapám, 928 VI | halálnak vagyunk fiai.~Felelé az atya:~- Az nem volna jó, 929 VI | fiai.~Felelé az atya:~- Az nem volna jó, ha engemet 930 VI | fő nélkül itt megtalálják az testet, senki meg nem esmérhet, 931 VI | esmérhet, kicsoda vagyok.~És az fia kivoná fegyverét, és 932 VI | fegyverét, és fejét vevé az atyjának; és elmenvén, egy 933 VI | elmenvén, egy verembe hányja az atyja fejét, és eltemeté. 934 VI | atyja fejét, és eltemeté. És az ő néneihöz menvén, megbeszélé 935 VI | néneihöz menvén, megbeszélé az dolgot nékik, mint jártanak 936 VI | mint jártanak volna. És az ő nénjei hallván ezt, igen 937 VI | jajgatni.~Azonközbe méne az őrüző vitéz az toronyhoz, 938 VI | Azonközbe méne az őrüző vitéz az toronyhoz, hogy látná, mint 939 VI | hogy látná, mint volna az császári kéncs. És mikoron 940 VI | császári kéncs. És mikoron az lyukot megnézegetné, láta 941 VI | fő nélkül való holttestet az lyuk alatt való üstben; 942 VI | És elmenvén, megmondá ezt az császárnak. És az császár 943 VI | megmondá ezt az császárnak. És az császár elcsudálkozék rajta. 944 VI | rajta. Parancsolá ezokáért az vitéznek:~- Eredj el, kösd 945 VI | egy ló farkára, és vontasd az városban minden utcánként. 946 VI | jajgatást hallani: ahhoz az házhoz való ez az test. 947 VI | ahhoz az házhoz való ez az test. Megfogjad mind az 948 VI | az test. Megfogjad mind az embereket abban, mert meg 949 VI | mert meg kell őket ölni.~És az őrüző vitéz cselekedék ekképpen. 950 VI | cselekedék ekképpen. És mikoron az holttestet lófarkon hordoznák 951 VI | holttestet lófarkon hordoznák az vitéznek háza előtt, és 952 VI | vitéznek háza előtt, és az ő leányi azt látták volna, 953 VI | sírni és jajgatni. Mikoron az fia meglátta volna, hogy 954 VI | fia meglátta volna, hogy az ő nénéi meg nem tartóztathatnák 955 VI | és egy nagy sebet vága az lábán, hogy nagy sok vér 956 VI | sok vér kifolyna belőle az földre. Midőn az császár 957 VI | belőle az földre. Midőn az császár szolgái meghallották 958 VI | szolgái meghallották volna az nagy sírást és jajgatást 959 VI | sírnának oly igen?~Felelé az fia:~- Jó uraim: ím terténetből 960 VI | terténetből nagy sebet vágtam az láborron, talám sánta leszek 961 VI | sírnak oly igen.~Látván az császár szolgái az sebet 962 VI | Látván az császár szolgái az sebet és az sok vért, hüvének 963 VI | császár szolgái az sebet és az sok vért, hüvének néki, 964 VI | hüvének néki, és kimenének az házból. És minekutána eléggé 965 VI | minekutána eléggé vondozták volna az holttestet, felfüggeszték 966 VI | holttestet, felfüggeszték az akasztófára.~~És annakutána 967 VI | akasztófára.~~És annakutána mondá az császárné az császárnak:~- 968 VI | annakutána mondá az császárné az császárnak:~- Felséges uram, 969 VI | beszédemet, hová megyen?~Felelé az császár:~- Jól vettem eszembe.~ 970 VI | vettem eszembe.~És mondá az császárné:~- Igen félek, 971 VI | szinte úgy lészen dolga az te fiaddal, mint ennek ez 972 VI | ennek ez nemes vitéznek lött az ő fiával. Igen vagyon felséged 973 VI | szégyentől. Szinte mint az nemes vitéz, ki inkább meg 974 VI | akara halni, hogynem mint az fia szégyent vallana. De 975 VI | szinte mint ez füzetett az ő atyjának. Tanácsom ezokáért 976 VI | felséged érti, hogy parázna az lator és mindenféle gonoszságra 977 VI | ekképpen elejit veheted az ő gonoszságinak, hogy bosszúságot 978 VI | tehet rajtad.~Felelé néki az császár:~- Bizony, szép 979 VI | Bezzeg veszett fiú volt az nemes vitéznek az fia! De 980 VI | fiú volt az nemes vitéznek az fia! De eleit veszem én 981 VI | fia! De eleit veszem én az én fiamnak, hogy énvelem 982 VI | úgy, mint amaz cselekedett az ő atyjával.~És mindjárást 983 VI | És mindjárást parancsolá az ő szolgáinak, hogy kivinnék 984 VI | szolgáinak, hogy kivinnék az ő fiát és felakasztanák.~ 985 VI | és felakasztanák.~Mikoron az császár szolgái kivinnék 986 VI | császár szolgái kivinnék az császár fiát, hogy felakasztanák 987 VI | sírás és panaszolkodás lőn az egész várasban az néptől. 988 VI | panaszolkodás lőn az egész várasban az néptől. Mert ezt mondják 989 VI | mondják vala: „Mit cseleköszik az császár? Ám felakasztatja 990 VI | császár? Ám felakasztatja az ő fiát. Maga annál több 991 VI | sincsen. Kicsoda lészen utána az örökös az császári birodalomban?”~ 992 VI | Kicsoda lészen utána az örökös az császári birodalomban?”~ 993 VI | kivinnék őtet, elől találá őket az bölcs mester Cato, ki lovon 994 VI | És mikoron meglátta volna az császár fiát, szóla az császár 995 VI | volna az császár fiát, szóla az császár szolgáinak, és mondá:~- 996 VI | szabadítom őtet.~És mind az egész nép könyörgeni kezde 997 VI | siessen, és legyen szömbe az császárral. Lásd meg, ha 998 VI | megszabadíthatod szegény ártatlant.~Az császár fia is fejet-térdet 999 VI | fejet-térdet hajta Catónak, az ő mesterének, intvén néki, 1000 VI | Cato sarkantyúzni kezdé az lovát, és bésiete az császár