| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avagy 32 avis 1 avval 12 az 3249 azaz 2 azelott 5 azért 52 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 3249 az 1755 és 781 hogy 454 mondá | Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances az |
Novella
1001 VI | kezdé az lovát, és bésiete az császár udvarába. És mikoron 1002 VI | mikoron szömbe jutott volna az császárral, elejbe esék, 1003 VI | és köszöne néki. És mondá az császár:~- Isten elveszesse 1004 VI | vala tefelségedtől.~Mondá az császár:~- Azmint szolgáltok, 1005 VI | füzetnek tinéktek.~Felelé az mester:~- Micsoda gonoszságot 1006 VI | Mit érdemlettem?~Mondá az császár:~- Szidalmas halált 1007 VI | halált érdemlettél. Mert az én fiamat ajánlottam vala 1008 VI | ajánlottam vala tenéked és az te társaidnak, ki szépen 1009 VI | immár lakol érette, mert az akasztófára viszik. De ti 1010 VI | ezért.~Felelé Cato mester az császárnak:~- Felséges császár! 1011 VI | császár! Azt mondod, hogy néma az fiad. Mi nem töttük őtet 1012 VI | mert Isten dolga ez. Ő adja az nyelvet az embereknek. És 1013 VI | dolga ez. Ő adja az nyelvet az embereknek. És mikoron őnéki 1014 VI | hihetem. Vaj ki álnokok az emberek ez világban, annyira, 1015 VI | véghetetelen álnokságok legyenek az asszonyi állatokban. Ha 1016 VI | ezokáért tefelséged meg akarja az ő fiát öletni feleségednek 1017 VI | lőn egy gazdag polgárnak az ő felesége miatt és egy 1018 VI | szeret vala, miért hogy az sok gonoszságot jelent vala 1019 VI | gonoszságot jelent vala néki az ő felesége felől.~Mondá 1020 VI | ő felesége felől.~Mondá az császár:~- Kérlek tégedet, 1021 VI | példabeszédet. Mint járt légyen az polgár az szarkával?~Felelé 1022 VI | Mint járt légyen az polgár az szarkával?~Felelé az mester:~- 1023 VI | polgár az szarkával?~Felelé az mester:~- Nem beszélem meg, 1024 VI | tefelséged visszahozatja az te fiadat. Annakutána öremest 1025 VI | Mikoron felséged meghallja az példabeszédet, annakutána 1026 VI | tetszik.~Parancsolá ezokáért az császár, hogy visszahoznák 1027 VI | császár, hogy visszahoznák az ő fiát, és az fogházba rekesztenék. 1028 VI | visszahoznák az ő fiát, és az fogházba rekesztenék. És 1029 VI | rekesztenék. És visszahozák őtet az fogházba.~Beszélleni kezdé 1030 VI | Beszélleni kezdé ezokáért Cato az példabeszédet, és mondá:~ ~ 1031 VII | Mikoron pedig valamit láta az szarka, mit cselekedik vala 1032 VII | szarka, mit cselekedik vala az polgárnak felesége avagy 1033 VII | polgárnak felesége avagy az egyéb cseléd az házban: 1034 VII | felesége avagy az egyéb cseléd az házban: mind megbeszéli 1035 VII | házban: mind megbeszéli vala az szarka. Az polgárnak felesége 1036 VII | megbeszéli vala az szarka. Az polgárnak felesége pedig 1037 VII | vala; de nem szereti vala az urát, miért hogy az immár 1038 VII | vala az urát, miért hogy az immár koros szabású vala, 1039 VII | immár koros szabású vala, és az Vénusz játékába az menyecske 1040 VII | vala, és az Vénusz játékába az menyecske majd gyorsabbat 1041 VII | kéván vala. Elhányá ezokáért az iffiu menyecske az csépet, 1042 VII | ezokáért az iffiu menyecske az csépet, és más iffiú nyakas 1043 VII | szeretni. Mihelyt pedig az polgár lovon elméne valahová, 1044 VII | lovon elméne valahová, ottan az ő szeretőjeért külde, és 1045 VII | játszik vala. Látván ezt az szarka, mind megbeszélé 1046 VII | mind megbeszélé ezeket az polgárnak, midőn visszajöve. 1047 VII | polgárnak, midőn visszajöve. Az polgár gyakorta megfeddé 1048 VII | polgár gyakorta megfeddé az feleségét efféle vétkekért. 1049 VII | feleségét efféle vétkekért. És az felele az polgárnak:~- Az 1050 VII | vétkekért. És az felele az polgárnak:~- Az én beszédem 1051 VII | az felele az polgárnak:~- Az én beszédem semmi nálad. 1052 VII | semmi nálad. Inkább hiszed az szarka csácsogását, hogynem 1053 VII | csácsogását, hogynem mint az én beszédemet. Addig, még 1054 VII | én beszédemet. Addig, még az vizsla szarka él, soha mü 1055 VII | békével nem lakhatunk.~Mondá az polgár:~- Az szarka nem 1056 VII | lakhatunk.~Mondá az polgár:~- Az szarka nem hazud énnékem, 1057 VII | Lőn pedig egyszer, hogy az polgár elmérve lóháton, 1058 VII | lóháton, és mindjárt elkülde az felesége az ő szeretőjeért, 1059 VII | mindjárt elkülde az felesége az ő szeretőjeért, hogy hozzája 1060 VII | besetétedett volna, eljöve az deák és kóltogatni kezde 1061 VII | deák és kóltogatni kezde az ajtón. Az menyecske mindjárt 1062 VII | kóltogatni kezde az ajtón. Az menyecske mindjárt megnyitá 1063 VII | menyecske mindjárt megnyitá az ajtót, és nagy vígan fogadá 1064 VII | és nagy vígan fogadá be az deákot. És mondá:~- Bizony 1065 VII | mostan nem lát senki.~Mondá az deák:~- Az vizsla szarka 1066 VII | senki.~Mondá az deák:~- Az vizsla szarka elárul bennünk.~ 1067 VII | szarka elárul bennünk.~Mondá az menyecske:~- Ne gondolj 1068 VII | be: éjjel bosszút állunk az szarkán.~Bejöve ezokáért 1069 VII | szarkán.~Bejöve ezokáért az deák.~Mikoron pedig az udvaron 1070 VII | ezokáért az deák.~Mikoron pedig az udvaron általmenne: ahol 1071 VII | függ vala egy kalitkában az szarka, mondá az szarka:~- 1072 VII | kalitkában az szarka, mondá az szarka:~- Jaj szegény! Nem 1073 VII | hallak! Hamisan cseleködél az én urammal. Bizonyába mihelt 1074 VII | Mikoron meghallotta volna ezt az deák, mondá az menyecskének:~- 1075 VII | volna ezt az deák, mondá az menyecskének:~- Lám, mondám 1076 VII | tenéked még azelőtt, hogy az vizsla szarka beárul bennünket.~ 1077 VII | beárul bennünket.~Mondá az polgárné:~- Semmit ne félj, 1078 VII | rajta.~Bemenének ezokáért az ágyasházba, és együtt hálának.~ 1079 VII | játszottanak volna, felkele az polgárné tikszó után, és 1080 VII | tikszó után, és felköltvén az leányt, mondá néki:~- Egy 1081 VII | Egy lajtorja kellene, mert az héjazatra fel kellene mennünk, 1082 VII | mennünk, hogy bosszút állanánk az vizsla szarkán ez éjjel.~ 1083 VII | vizsla szarkán ez éjjel.~És az szolgálóleány hoza egy lajtorját; 1084 VII | szolgálóleány hoza egy lajtorját; és az polgárné felhága az héjazatra, 1085 VII | és az polgárné felhága az héjazatra, és megbontá az 1086 VII | az héjazatra, és megbontá az héjazatot lassan az szarka 1087 VII | megbontá az héjazatot lassan az szarka felett. És az szolgálóleány 1088 VII | lassan az szarka felett. És az szolgálóleány egy csöber 1089 VII | egy csöber vizet vőn fel az héjazatra, aprókövecses 1090 VII | fövénnyel, és lassan aláönték az vizet az fövénnyel egyetemben 1091 VII | lassan aláönték az vizet az fövénnyel egyetemben az 1092 VII | az fövénnyel egyetemben az szarkára, és annyéra locsolák 1093 VII | szarkára, és annyéra locsolák az szegény szarkát, hogy az 1094 VII | az szegény szarkát, hogy az éjjel csaknem meghala belé. 1095 VII | csaknem meghala belé. Reggel az polgárné kibocsátá az deákot 1096 VII | Reggel az polgárné kibocsátá az deákot az hátulsó ajtón, 1097 VII | polgárné kibocsátá az deákot az hátulsó ajtón, minekutána 1098 VII | csókolgatták volna egymást.~Mikoron az regg misére harangoznának, 1099 VII | harangoznának, hazajöve az polgár; és mindjárt az szarkához 1100 VII | hazajöve az polgár; és mindjárt az szarkához méne, és mondá 1101 VII | honn nem voltam?~Felelé az szarka:~- Nem igen jól lött 1102 VII | feleséged is behozta vala az ő szeretőjét éjjel. És megmondám 1103 VII | poklabban nem jártam, mint az elmúlt éjjel, mert az nagy 1104 VII | mint az elmúlt éjjel, mert az nagy esőben és kőesőben 1105 VII | csaknem elveszék.~Hallván ezt az polgárné, mondá az urának:~- 1106 VII | Hallván ezt az polgárné, mondá az urának:~- Mindenkor igaz 1107 VII | urának:~- Mindenkor igaz az szarkának beszéde tenálad. 1108 VII | tenálad. Látod-é, mint hazudik az vizsla madár előtted? Azt 1109 VII | előtted? Azt mondja, hogy az éjjel eső és nagy kőeső 1110 VII | sem volt tisztább éj, mint az elmúlt éj volt.~Mikoron 1111 VII | elmúlt éj volt.~Mikoron az polgár meghallotta volna 1112 VII | polgár meghallotta volna mind az kettőnek beszédét, elméne 1113 VII | kettőnek beszédét, elméne az szomszédasszonyhoz, és 1114 VII | asszonyhoz, és megkérdé tőle, ha az elmúlt éjjel valami fergeteg 1115 VII | vagy vész volt volna. Mondá az szomszédisé, hogy nem volt, 1116 VII | Hazamérve ezokáért, és mondá az feleségének:~- No, megtudtam: 1117 VII | énnékem.~És igen megharagvék az szarkára.~Felele az menyecske:~- 1118 VII | megharagvék az szarkára.~Felele az menyecske:~- Jól tudom, 1119 VII | menyecske:~- Jól tudom, hogy az szarka reám hazudoz, és 1120 VII | szarka reám hazudoz, és az haragítja kegyelmedet énreám, 1121 VII | őmiatta költ gonosz hírem az egész várasban.~Az polgár 1122 VII | hírem az egész várasban.~Az polgár elméne az szarkához, 1123 VII | várasban.~Az polgár elméne az szarkához, és mondá:~- Nem 1124 VII | feleségem között?~Mondá az szarka:~- Bizony nem hazudtam, 1125 VII | igazat mondottam.~Mondá az polgár:~- Hazudsz, mert 1126 VII | volt, maga nem volt, hanem az éj igen szép tiszta volt. 1127 VII | feleségemmel!~És megkapá az szarkát, és elszakasztá 1128 VII | szarkát, és elszakasztá az fejét.~Hallván ezt az menyecske, 1129 VII | elszakasztá az fejét.~Hallván ezt az menyecske, igen örüle néki.~ 1130 VII | menyecske, igen örüle néki.~És az urához menvén, mondá néki:~- 1131 VII | egymással.~Minekutána pedig az bolond polgár megölte volna 1132 VII | bolond polgár megölte volna az ő drága madarát, fel kezde 1133 VII | nézni, és láta egy lyukot az héjazatban az kalitka felett, 1134 VII | egy lyukot az héjazatban az kalitka felett, és az héjazaton 1135 VII | héjazatban az kalitka felett, és az héjazaton egy lajtorját, 1136 VII | héjazaton egy lajtorját, melyen az felesége és az lator szolgálóleány 1137 VII | lajtorját, melyen az felesége és az lator szolgálóleány felhágott 1138 VII | kezde rajta, mit állana ott az lajtorja, és minek csinálták 1139 VII | és minek csinálták volna az lyukot az héjazatban? És 1140 VII | csinálták volna az lyukot az héjazatban? És felhágván, 1141 VII | azokból eszébe vévé magát az polgár, hogy felesége az 1142 VII | az polgár, hogy felesége az kopitor szolgálóleánnyal 1143 VII | Oh, nagy bolondság! Hogy az én drága madaromat, az én 1144 VII | Hogy az én drága madaromat, az én szerelmes szarkámat megöltem 1145 VII | szerelmes szarkámat megöltem az én parázna feleségemért! 1146 VII | mindenkoron énnékem!~És az polgár megbúsulván az ő 1147 VII | És az polgár megbúsulván az ő szép parázna menyecskéjének 1148 VII | marháját eladá, és elhagyván az parázna latrot, üdegen országba 1149 VII | És mindéltig eszébe juta az ő szerelmes szarkája.~~Ennekutána 1150 VII | szarkája.~~Ennekutána mondá az Cato mester az császárnak:~- 1151 VII | Ennekutána mondá az Cato mester az császárnak:~- Eszébe vötte-é 1152 VII | a példabeszédet és annak az ő értelmét?~Felelé az császár:~- 1153 VII | annak az ő értelmét?~Felelé az császár:~- Jól vöttem eszembe. 1154 VII | átkozott álnok latorné volt az polgárnak felesége! Bizony 1155 VII | felesége! Bizony igen bánom az szegény ártatlan madarat, 1156 VII | szegény ártatlan madarat, az szarkát, hogy az igazmondásért 1157 VII | madarat, az szarkát, hogy az igazmondásért meg kellett 1158 VII | ez mai napon nem hal meg az én fiam.~Felelé Cato az 1159 VII | az én fiam.~Felelé Cato az császárnak:~- Eszesül cselekedik 1160 VII | nemcsak minékünk, hanem az egész országnak. Isten legyen 1161 VII | Mikoron meghallotta volna az császárné, hogy esmét megmeneködett 1162 VII | esmét megmeneködett volna az császár fia az haláltól, 1163 VII | megmeneködett volna az császár fia az haláltól, esmét igen keservesen 1164 VII | annyira, hogy meghallják vala az ő szavát az egész várba. 1165 VII | meghallják vala az ő szavát az egész várba. És mikoron 1166 VII | császár meghallotta volna az ő sírását, beméne hozzája, 1167 VII | micsoda bántása volna?~Felelé az asszony a császárnak:~- 1168 VII | felesége és ágyastársa, az tefelséged fia pedig énrajtam 1169 VII | bánkódnám rajta.~Felelé néki az császár:~- Örömest megművelném 1170 VII | azmiatt halasztottam el az törvényt.~Mondá az császárné:~- 1171 VII | halasztottam el az törvényt.~Mondá az császárné:~- Ha felséged 1172 VII | Ha felséged elhalasztotta az törvényt a bölcs mesternek 1173 VII | tefelségednek, hogy még úgy jársz az te hét bölcs mesteriddel, 1174 VII | Rómába járt volt.~Mondá az császár:~- Mint járt volt?~ 1175 VII | Mint járt volt?~Felelé az császárné:~- Nem beszélem, 1176 VII | hejábavaló minden beszédem.~Mondá az császár:~- Maga ezen meg 1177 VII | háborodjál, hogy elhalasztottam az törvényt: mert evvel nem 1178 VII | evvel nem ígértem meg néki az életet. Beszéld meg ezokáért 1179 VII | életet. Beszéld meg ezokáért az példabeszédet.~Felelé az 1180 VII | az példabeszédet.~Felelé az császárné:~- Öremest megbeszélem 1181 VIII | mesterek Rómában, kik majd az egész császári birodalommal 1182 VIII | birodalommal bírnak vala, miképpen az mostani hét bölcs mesterek 1183 VIII | ügyeköznek cseleködni. És az császár semmit nem cselekeszik 1184 VIII | semmit nem cselekeszik vala az ő tanácsok nélkül. Mikoron 1185 VIII | Mikoron ezokáért látták volna az mesterek, hogy az császár 1186 VIII | volna az mesterek, hogy az császár mindenekben az ő 1187 VIII | hogy az császár mindenekben az ő tanácsokat követné, arra 1188 VIII | tanácsokat követné, arra vivék az császárt az ő bűvelésekkel, 1189 VIII | arra vivék az császárt az ő bűvelésekkel, hogy mikoron 1190 VIII | bűvelésekkel, hogy mikoron az császár az ő palotájában 1191 VIII | hogy mikoron az császár az ő palotájában vala, igen 1192 VIII | pedig azért művelék, hogy az birodalom ő kezekben forogna 1193 VIII | gazdagulhatnának belőle. Az császár pedig csak olyan 1194 VIII | megkésérték mesterségeket az császáron, hogy ha meggyógyíthatnák: 1195 VIII | lehete. Marada ezokáért az császár vakon az palotán 1196 VIII | ezokáért az császár vakon az palotán kívül.~Mikoron ezokáért 1197 VIII | elbírták volna teljességgel az császárt, és minden hatalom 1198 VIII | adának ki, hogy minden héten az nemesek és urak feljegyzenék 1199 VIII | nemesek és urak feljegyzenék az ő álmokat, és azokat vasárnapon 1200 VIII | álmokat, és azokat vasárnapon az mesterek elejbe hoznák; 1201 VIII | megmagyaráznák mindennek az ő álmát. És evvel ez móddal 1202 VIII | hogy végre gazdagbak lőnek az császárnál.~Midőn pedig 1203 VIII | császárnál.~Midőn pedig az palotában egyszer az császár 1204 VIII | pedig az palotában egyszer az császár az asztalnál ülne 1205 VIII | palotában egyszer az császár az asztalnál ülne az ő feleségével, 1206 VIII | császár az asztalnál ülne az ő feleségével, hirtelen 1207 VIII | igen kezde sírni.~És mondá az asszony a császárnak:~- 1208 VIII | Miért sírsz oly igen?~Felelé az császár:~- Szerelmes feleségem, 1209 VIII | mindeneket jól látok; de mihelyt az palotából kimegyek, soholt 1210 VIII | semmit nem látok.~Felelé az császárné:~- Ha felséged 1211 VIII | hogy megmeneködel.~Felelé az császár:~- Dicsérem és követem 1212 VIII | eljöttenek volna, mondá az császár:~- Szerelmes barátim, 1213 VIII | ide: tudjátok mindnyájan az én nyavalyámat, hogy méglen 1214 VIII | nyavalyámat, hogy méglen az palotában vagyok, mindenképpen 1215 VIII | Ezokáért meglássátok, hogy az tü bölcsességtek által engemet 1216 VIII | megajándékozlak tüteket.~Felelének az mesterek az császárnak:~- 1217 VIII | tüteket.~Felelének az mesterek az császárnak:~- Felséged nagy 1218 VIII | teszünk tefelségednek.~Mondá az császár:~- Bátor.~Elmenének 1219 VIII | módot, hogy meggyógyíthassák az császárt; de semmi módot 1220 VIII | bánattal sietének alá s fel az országokban, keresvén, ha 1221 VIII | eleikbe, hogy meggyógyíthatnák az császárt.~És lőn, mikoron 1222 VIII | várason általmennének, látának az utcán egy falka gyermeket, 1223 VIII | kegyelmetek álljon meg! Ezt az aranyot kegyelmeteknek adom: 1224 VIII | magyarázzátok meg énnékem az én látott álmaimat.~Midőn 1225 VIII | ekképpen etánok kiáltana, szóla az egyik gyermek az többi közül, 1226 VIII | szóla az egyik gyermek az többi közül, és mondá néki:~- 1227 VIII | mondá néki:~- Ne add nékik az aranyat, beszéld meg énnékem 1228 VIII | megmagyarázom tenéked.~Mondá az nemesember:~- Ez az álom: 1229 VIII | Mondá az nemesember:~- Ez az álom: úgy tetszik vala énnékem, 1230 VIII | tetszik vala énnékem, hogy az én gyümölcskertembe fakada 1231 VIII | egy szép forrás ki, szinte az kezépen, és sok folyamok 1232 VIII | ki belőle, annyira, hogy az egész kertem megtölék vízzel.~ 1233 VIII | kertem megtölék vízzel.~Mondá az gyermek:~- Eredj haza, végy 1234 VIII | egy kapát, áss egy vermet az kertnek kezepin, és nagy 1235 VIII | minden nemzetségeddel.~Elméne az nemesember, és az gyermeknek 1236 VIII | Elméne az nemesember, és az gyermeknek mondása szerint 1237 VIII | mondása szerint megássa az kertet, és mindjárást megtalálá 1238 VIII | és mindjárást megtalálá az kéncset. És vőn belőle két 1239 VIII | két gira aranyat, és vivé az utcára az gyermeknek, hogy 1240 VIII | aranyat, és vivé az utcára az gyermeknek, hogy megajándékozná 1241 VIII | megajándékozná őtet avval. De az gyermek nem akará az aranyat 1242 VIII | De az gyermek nem akará az aranyat elvenni, hanem mondá:~- 1243 VIII | őnéki énérettem is.~Mikoron az hét mesterek ott mind meghallották 1244 VIII | látták volna, szólának ők is az gyermeknek, és mondának 1245 VIII | Serlin nevem.~Mondának az mesterek néki:~- Jól látjuk, 1246 VIII | hálaadással leszünk hozzád.~Mondá az gyermek:~- Beszéljétek meg 1247 VIII | kévánságtokat.~Mondának az mesterek:~- Ez az mi ügyünk: 1248 VIII | Mondának az mesterek:~- Ez az mi ügyünk: az mi urunknak, 1249 VIII | mesterek:~- Ez az mi ügyünk: az mi urunknak, az felséges 1250 VIII | ügyünk: az mi urunknak, az felséges császárnak olyan 1251 VIII | nyavalyája vagyon: mikoron az palotában vagyon, mindeneket 1252 VIII | mindeneket jól lát, mihelyt az palotából kijő, ottan vak 1253 VIII | sem lát. Ha megmondhatnád az módját, miképpen kellene 1254 VIII | megfüzetnek tenéked.~Felelé az gyermek:~- Én meggyógyíthatom.~ 1255 VIII | meggyógyíthatom.~Mondának az mesterek:~- Ha velünk eljöttél 1256 VIII | Ha velünk eljöttél volna az császárhoz...~Felelé az 1257 VIII | az császárhoz...~Felelé az gyermek:~- Bátor, elmegyek 1258 VIII | veletek.~És elvivék őtet az császárhoz. És midőn az 1259 VIII | az császárhoz. És midőn az császár elejbe jöttenek 1260 VIII | meggyógyítja felségedet.~Felelé az császár:~- Akartok-é felelni 1261 VIII | felelni felőle?~Mondának az mesterek:~- Felelünk felőle, 1262 VIII | mert bizonyságot vöttünk az ő bölcsességéről.~És mondá 1263 VIII | bölcsességéről.~És mondá az császár az gyermeknek:~- 1264 VIII | bölcsességéről.~És mondá az császár az gyermeknek:~- Mondd meg 1265 VIII | énnékem? És ha megmondhatod-e az én vakságomnak az okát?~ 1266 VIII | megmondhatod-e az én vakságomnak az okát?~Felelé az gyermek:~- 1267 VIII | vakságomnak az okát?~Felelé az gyermek:~- Meglehet.~Mondá 1268 VIII | gyermek:~- Meglehet.~Mondá az császár néki:~- Mint akarsz 1269 VIII | velem cseleködni?~Felelé az gyermek:~- Felséged jöjjen 1270 VIII | gyermek:~- Felséged jöjjen be az kamorába, és megmondom felségednek, 1271 VIII | Bemenének ezokáért ketten az kamorába. És mikoron az 1272 VIII | az kamorába. És mikoron az gyermek meglátta volna az 1273 VIII | az gyermek meglátta volna az ágyat, mondá, hogy kivinnék 1274 VIII | És mikoron kivitték volna az ágyat, imé tehát az ágy 1275 VIII | volna az ágyat, imé tehát az ágy helyén hét forrás fakada 1276 VIII | fakada ki. Mondá ezokáért az gyermek:~- Felséges császár! 1277 VIII | semmiképpen nem gyógyulhatsz meg az te nyavalyádból és vakságodból.~ 1278 VIII | nyavalyádból és vakságodból.~Látván az császár az ágy alatt az 1279 VIII | vakságodból.~Látván az császár az ágy alatt az hét forrást, 1280 VIII | az császár az ágy alatt az hét forrást, igen csudálkozék 1281 VIII | csudálkozék rajta, és mondá az gyermeknek:~- Édes fiam, 1282 VIII | elveszthetjük őket innét?~Felelé az gyermek:~- Annak módját 1283 VIII | módját kell keresni.~Mondá az császár:~- Mondd meg énnékem, 1284 VIII | innét elvesztenem?~Felelé az gyermek:~- Látja felséged, 1285 VIII | idehoztanak. Ezek tötték ezt az kárt, hogy felségedet megvakították. 1286 VIII | pallossal: és vágasd le egyiknek az fejét, és mindjárást megáll 1287 VIII | fejét, és mindjárást megáll az egyik forrás; annakutána 1288 VIII | egyik forrás; annakutána az másodiknak, rövideden: mind 1289 VIII | másodiknak, rövideden: mind az hétnek. És mind megállnak 1290 VIII | hétnek. És mind megállnak az források.~Parancsolá ezokáért 1291 VIII | források.~Parancsolá ezokáért az császár az ő szolgáinak, 1292 VIII | Parancsolá ezokáért az császár az ő szolgáinak, hogy mindjárást 1293 VIII | hogy mindjárást megfognák az mestereket, és hogy fejeket 1294 VIII | volna, mindjárást megállának az források minden erekkel. 1295 VIII | minden erekkel. És mondá az gyermek az császárnak:~- 1296 VIII | erekkel. És mondá az gyermek az császárnak:~- Felséges uram, 1297 VIII | Felséges uram, menjünk oda ki az palotából.~És midőn kimentenek 1298 VIII | volna, tehát nem vak immár az császár, hanem mindeneket 1299 VIII | látja. És nagy örembe lőn az császár, és drága ajándékokkal 1300 VIII | ajándékokkal megajándékozá az gyermeket, és nagy tisztességre 1301 VIII | nagy tisztességre emelé fel az gyermeket.~~És mondá az 1302 VIII | az gyermeket.~~És mondá az császárné az császárnak: 1303 VIII | És mondá az császárné az császárnak: eszedbe vetted-é, 1304 VIII | jelent ez e példa?~Felelé az császár:~- Megértöttem. 1305 VIII | beszélettél énnékem.~Mondá az császárné:~- Felségednek 1306 VIII | nevelhessék és ültöthessék az te fiadat. Ezokáért el nem 1307 VIII | el nem olthatja felséged az veszett fiát, hanem ha előszer 1308 VIII | hanem ha előszer megöleted az hét mestereket. Ne engedje 1309 VIII | előtted, hanem akasztasd fel az fiadat, annakutána mind 1310 VIII | fiadat, annakutána mind az mestereket: és megmeneködik 1311 VIII | és megmeneködik felséged az veszedelemtől.~És megparancsolá 1312 VIII | veszedelemtől.~És megparancsolá az ő szolgáinak, hogy mindjárást 1313 VIII | hogy mindjárást kivinnék az ő fiát, és felakasztanák 1314 VIII | felakasztanák azt.~Engedének az szolgák mindjárt az császárnak, 1315 VIII | Engedének az szolgák mindjárt az császárnak, és kivivék az 1316 VIII | az császárnak, és kivivék az fiát, hogy azt felakasztanák. 1317 VIII | felakasztanák. És látván ezt az köznép, igen keserülik vala 1318 VIII | és panaszolkodnak vala az ő ártatlansága felől. És 1319 VIII | vinnék őtet, elől találá őket az negyedik bölcs mester, Waldah 1320 VIII | mester, Waldah nevű.~És az császár fia látván azt, 1321 VIII | ajánlá magát őnékie. És az egész nép könyörge néki, 1322 VIII | szorgalmatossággal töreködnék az császárnál, hogy megmenthetné 1323 VIII | császárnál, hogy megmenthetné az ártatlant az nagy szidalomtól.~ 1324 VIII | megmenthetné az ártatlant az nagy szidalomtól.~Az mester 1325 VIII | ártatlant az nagy szidalomtól.~Az mester siete a császárhoz, 1326 VIII | alázatosan köszöne néki. És az császár mondá néki:~- Vaj 1327 VIII | minden dolgaidat: neked és az te társaidnak ajánlottam 1328 VIII | társaidnak ajánlottam vala az én jó szóló fiamat, és íme 1329 VIII | mindnyájan meghaltok.~Felelé az mester:~- Mi nem olyan választ 1330 VIII | tefelséged fia nem szól, tudja az Isten az okát, ki mindeneket 1331 VIII | nem szól, tudja az Isten az okát, ki mindeneket lát 1332 VIII | felséged igen gyönyörkedik az ő beszédében. Hogy pedig 1333 VIII | ezokáért felséged megöleti az ő fiát, az ő feleségének 1334 VIII | felséged megöleti az ő fiát, az ő feleségének vádlósa miatt, 1335 VIII | nemes vitéznek lőn dolga az ő felesége miatt, mely mindenkoron 1336 VIII | mely mindenkoron azt kéváná az ő férjétől, az nemes vitéztől, 1337 VIII | azt kéváná az ő férjétől, az nemes vitéztől, hogy az 1338 VIII | az nemes vitéztől, hogy az ő akaratját művelnéje, és 1339 VIII | beszéddel kibeszéli vala az urának elméjéből.~Felelé 1340 VIII | urának elméjéből.~Felelé az császár, és mondá az bölcs 1341 VIII | Felelé az császár, és mondá az bölcs mesternek:~- No, úgy 1342 VIII | egy császárral.~És mondá az bölcs mester:~- Semmi gonoszt 1343 VIII | Azki bűnes, bünhedjék; de az ártatlant nem kell, hiszem, 1344 VIII | mondom, ha kegyelmed megöleti az ő fiát az asszonyok vádlására, 1345 VIII | kegyelmed megöleti az ő fiát az asszonyok vádlására, igen 1346 VIII | szép példabeszéddel.~Felelé az császár:~- Micsoda példa 1347 VIII | császár:~- Micsoda példa az? Örömest meghallom.~Mondá 1348 VIII | Örömest meghallom.~Mondá az bölcs mester:~- Én is örömest 1349 VIII | ha visszahozatja addig az ő fiát.~És meghagyja az 1350 VIII | az ő fiát.~És meghagyja az császár, hogy visszahoznák 1351 VIII | császár, hogy visszahoznák az fiát az fogházba.~És beszélleni 1352 VIII | hogy visszahoznák az fiát az fogházba.~És beszélleni 1353 VIII | beszélleni kezdé Waldah az példabeszédet az császárnak, 1354 VIII | Waldah az példabeszédet az császárnak, és mondá:~ ~ 1355 IX | lőn. Végre hozzájövének az ő baráti és tanácsot adának 1356 IX | megházasulna. És engede az ő tanácsoknak. Elmenének 1357 IX | tanácsoknak. Elmenének ezokáért az ő baráti Rómába, és egy 1358 IX | magzatjok. Egyszer pedig az asszony beméne az egyházba; 1359 IX | pedig az asszony beméne az egyházba; és előltalálá 1360 IX | egyházba; és előltalálá őtet az ő édesanyja. És az mondá 1361 IX | őtet az ő édesanyja. És az mondá néki:~- Szerető leányom, 1362 IX | szerelmes anyám.~Mondá tovább az anyja:~- Mondd meg énnékem, 1363 IX | szerető leányom, mint élsz az te uraddal?~Felelé az leánya:~- 1364 IX | élsz az te uraddal?~Felelé az leánya:~- Igen gonoszul, 1365 IX | fogom magamat vetnem. Mondá az anyja néki:~- Szerető leányom, 1366 IX | semmiképpen ne műveld. Arra az útra ne indulj. Én az te 1367 IX | Arra az útra ne indulj. Én az te édesatyáddal ennyi esztendeig 1368 IX | soha nem jártunk.~Felelé az leánya:~- Nem csuda ez. 1369 IX | úgy vagyon énnékem dolgom az én koros urammal. Mondám 1370 IX | nem vehetem; ezért kell az csépet elhánynom.~És mondá 1371 IX | csépet elhánynom.~És mondá az anyja:~- Ha immár ezt szántad, 1372 IX | után vetted magadat?~Felelé az leánya:~- Egy nyakas piléses 1373 IX | ahhoz kezdek gyónni.~Mondá az anyja:~- Miért kedveled 1374 IX | anyja:~- Miért kedveled az piléses papot és nem egyebet? 1375 IX | mással közesülnél.~Felelé az leánya:~- Vaj nem! Oka vagyon, 1376 IX | hirdetné ezt e titkot. De az papnak nincsen felesége, 1377 IX | engemet. Osztán nem is meri az gyónást kinyilatkoztatni. 1378 IX | amellett adhat is valamit az komparáció-pénzből. Ezért 1379 IX | komparáció-pénzből. Ezért inkább kedvelem az papot.~Mondá az anyja:~- 1380 IX | kedvelem az papot.~Mondá az anyja:~- Édes leányom, ne 1381 IX | nem bánod. Édes leányom: az vén emberek igen haragosok. 1382 IX | semmiképpen ne vesd magadat az pap után.~Felelé az leánya:~- 1383 IX | magadat az pap után.~Felelé az leánya:~- Eluntam az vén 1384 IX | Felelé az leánya:~- Eluntam az vén vigyort, bizony én nem 1385 IX | várhatok tovább utána.~Mondá az anyja:~- Ne tréfálj véle, 1386 IX | véle, mert megmondom, hogy az vén emberek igen haragosok. 1387 IX | szenvedi. Ne vesd magadat az pap után, hanem próbáld 1388 IX | után, hanem próbáld meg az uradat előszer.~Felelé az 1389 IX | az uradat előszer.~Felelé az leánya:~- Müvel próbáljam 1390 IX | Müvel próbáljam meg?~Mondá az anyja:~- Tudod-é, mikoron 1391 IX | vágd le azt a fát, és rakd az tűzre. Ha visszajövet nem 1392 IX | annakutána tőle, ha szinte az pap után vetted magadat.~ 1393 IX | után vetted magadat.~Felelé az leánya:~- No, anya, megfogadom 1394 IX | mikoron hazajött volna, mondá az ura:~- Hol késtél oly igen?~ 1395 IX | késtél oly igen?~Felelé az asszony:~- Uram, az egyházban 1396 IX | Felelé az asszony:~- Uram, az egyházban voltam. Az anyám 1397 IX | Uram, az egyházban voltam. Az anyám is talála reám, avval 1398 IX | avval beszélettem.~Mondá az ura:~- Jól vagyon. Előszer 1399 IX | ura:~- Jól vagyon. Előszer az isteni szolgálatot kell 1400 IX | felüle és kiméne nyúlászai az ő szokása szerint. És az 1401 IX | az ő szokása szerint. És az asszony mondá az kertésznek:~- 1402 IX | szerint. És az asszony mondá az kertésznek:~- Vadászni ment 1403 IX | kertésznek:~- Vadászni ment az uram, és igen hideg vagyon. 1404 IX | fázni. Ezokáért menjünk az kertbe, és gyűjtsünk valami 1405 IX | addig, méglen hazajő.~Midőn az kertbe mentenek volna, mindenfelől 1406 IX | fát egybe. Végre mikoron az fához jöttenek volna, melyet 1407 IX | fához jöttenek volna, melyet az ura igen szeret vala, mondá 1408 IX | igen szeret vala, mondá az asszony az kertésznek:~- 1409 IX | szeret vala, mondá az asszony az kertésznek:~- Vágd le ezt 1410 IX | Vágd le ezt e fát.~Felelé az kertész:~- Isten oltalmazzon 1411 IX | oltalmazzon attól, mert az egész kertben sincsen egy 1412 IX | kedvelne, mint ezt a fát.~Az asszony elvévé tőle az szekercét, 1413 IX | Az asszony elvévé tőle az szekercét, és levágá az 1414 IX | az szekercét, és levágá az jeles almafát; és előhordatá 1415 IX | a tűzre rakta.~Hazajöve az ura az vadászásról vecsernyekort. 1416 IX | tűzre rakta.~Hazajöve az ura az vadászásról vecsernyekort. 1417 IX | vadászásról vecsernyekort. És az asszony egy padot tőn az 1418 IX | az asszony egy padot tőn az tűz elejbe, és arra üle 1419 IX | tűz elejbe, és arra üle az vén vitéz, hogy fűteznék. 1420 IX | hogy almafát raktanak vala az tűzre. És szóla az kertésznek, 1421 IX | vala az tűzre. És szóla az kertésznek, és mondá:~- 1422 IX | mondá:~- Honnét jött ide az almafa?~Mondá az kertész:~- 1423 IX | jött ide az almafa?~Mondá az kertész:~- Asszonyom vágá 1424 IX | kertész:~- Asszonyom vágá le az jeles almafát, melyet tekegyelmed 1425 IX | tekegyelmed igen szeret vala; ez az.~És mondá az feleségének:~- 1426 IX | szeret vala; ez az.~És mondá az feleségének:~- Mi ördeget 1427 IX | ördeget cselekedtél?~Felelé az asszony:~- Úgy vagyon. Én 1428 IX | Haragos szemmel tekénte reá az ura, és mondá:~- Isten elveszesse 1429 IX | szerelmesb fám nem volt az egész kertben, mégis levágtad.~ 1430 IX | nem műveltem volna.~Felelé az ura:~- Ám eredj el ezúttal 1431 IX | ezúttal megbocsáttam.~Reggel az asszony ismét az egyházhoz 1432 IX | Reggel az asszony ismét az egyházhoz méne. És mikoron 1433 IX | egyházhoz méne. És mikoron az anyja mellé jutott volna, 1434 IX | Igen köszenem édesanyám az jótanácsot. Megkésértöttem 1435 IX | jótanácsot. Megkésértöttem az uramat az te tanácsod szerint. 1436 IX | Megkésértöttem az uramat az te tanácsod szerint. Megharagvék 1437 IX | szerint. Megharagvék ugyan az levágott almafáért; de hogy 1438 IX | hogy ne sírjak.~Felele az anyja és mondá:~- Jó leányom, 1439 IX | leányom, jól vagyon. De az urad vén ember, és az vén 1440 IX | De az urad vén ember, és az vén emberek mindent felrónak. 1441 IX | nem felejtötte. Ezokáért az én tanácsom ez, hogy még 1442 IX | egyszer megkésértsed.~Felelé az leánya:~- Én nem győzem 1443 IX | te! De én igen kévánnám az nyakas papot, hogy meggyóntatna.~ 1444 IX | hogy meggyóntatna.~Mondá az anyja:~- Légy békességes, 1445 IX | békességes, kérlek. Fogadjad az én tanácsomat, megkésértsed 1446 IX | igen szeret, és mindenkor az ágyon hever: öld meg azt 1447 IX | cseleködhetel.~Mikoron ezokáért az asszony hazament volna, 1448 IX | hazament volna, vígan vala az napon. És az szatinka felszekellék 1449 IX | vígan vala az napon. És az szatinka felszekellék az 1450 IX | az szatinka felszekellék az vetett ágyra, az szép bársony 1451 IX | felszekellék az vetett ágyra, az szép bársony paplonra; és 1452 IX | szép bársony paplonra; és az vitéz az tűz előtt ülne. 1453 IX | bársony paplonra; és az vitéz az tűz előtt ülne. Megkapá 1454 IX | tűz előtt ülne. Megkapá az szatinkának az fejét, és 1455 IX | Megkapá az szatinkának az fejét, és az derekát az 1456 IX | szatinkának az fejét, és az derekát az falhoz ütte, 1457 IX | az fejét, és az derekát az falhoz ütte, hogy mindjárt 1458 IX | falhoz ütte, hogy mindjárt az béle ki kezde jőni. Látván 1459 IX | ki kezde jőni. Látván ezt az vitéz, mondá néki:~- Vaj 1460 IX | ölted meg szömem láttára az én szerelmes szatinkámat?~ 1461 IX | szerelmes szatinkámat?~Felelé az asszony:~- Hogyne ölném 1462 IX | szerelmes uram, mint rútította az jeles paplont?~Mondá az 1463 IX | az jeles paplont?~Mondá az vitéz:~- Drágább vala énnékem 1464 IX | Drágább vala énnékem az szatinka, hogynem az te 1465 IX | énnékem az szatinka, hogynem az te szép ágyad.~Mondá az 1466 IX | az te szép ágyad.~Mondá az asszony:~- Jól látom, hogy 1467 IX | kezde sírni, mondván: - Az mü hasznunkért műveltem, 1468 IX | tetszik tekegyelmednek.~Felelé az ura:~- No, eredj el véle, 1469 IX | ne sírj.~Reggel felkele az asszony, és az egyházhoz 1470 IX | Reggel felkele az asszony, és az egyházhoz méne. És mikoron 1471 IX | egyházhoz méne. És mikoron az anyját megtalálta volna, 1472 IX | Megfogadtam tanácsodat, és megölém az szatint. És igen megharagvék 1473 IX | És igen megharagvék reám az uram, de mihelyt sírni és 1474 IX | immár szabadon gyónni megyek az szép paphoz, és elhozom 1475 IX | paphoz, és elhozom tőle az oldozatot!~Felelé az anyja:~- 1476 IX | tőle az oldozatot!~Felelé az anyja:~- Mondom tenéked, 1477 IX | leányom, hogy ne csúfolkodjál az vén emberrel. Ha haragodni 1478 IX | őtet mégis egyszer.~Felelé az leánya:~- Csuda dolog, hogy 1479 IX | hogy tudod, mint vagyon az pappal dolgom, hogy csaknem 1480 IX | mégis vontatásra veszed az dolgot.~Mondá az anyja:~- 1481 IX | veszed az dolgot.~Mondá az anyja:~- Édes leányom, kérlek 1482 IX | édesanyád vagyok, fogadjad az én tanácsomat: egyebet ne 1483 IX | vasárnapra odahíutt minket az te urad lakodalomra, többen 1484 IX | Mikoron ezokáért mindnyájan az asztalnál lészünk: akasztald 1485 IX | asztalnál lészünk: akasztald az kulcsot az abroszhoz, és 1486 IX | lészünk: akasztald az kulcsot az abroszhoz, és hértelen kelj 1487 IX | ím elfelejtöttem késemet az kamorában.” És hértelen 1488 IX | hértelen menvén, vond utánad az abroszt mind étekkel, pohárokkal, 1489 IX | rajta vagynak, hogy mind az földre essenek; és úgy tégy, 1490 IX | bánkódnál rajta.~Felelé az leánya:~- Bizony ezt is 1491 IX | megművelem.~Mikoron ezokáért az vasárnap eljött volna, és 1492 IX | vasárnap eljött volna, és az anya, atya és az többi vendégek 1493 IX | volna, és az anya, atya és az többi vendégek mind az asztalnál 1494 IX | és az többi vendégek mind az asztalnál ülnének, és az 1495 IX | az asztalnál ülnének, és az asztal mind megrakatott 1496 IX | italokkal: nekiakasztalá az oldali kulcsát az abrosznak, 1497 IX | nekiakasztalá az oldali kulcsát az abrosznak, és hértelen felkelvén, 1498 IX | hértelen felkelvén, mintha az késért akarna menni, mindeneket 1499 IX | mindeneket mind abroszostól az földre vona, és úgy tétteti 1500 IX | mintha igen bánkódnék rajta. Az ura pedig igen szégyenli