| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avagy 32 avis 1 avval 12 az 3249 azaz 2 azelott 5 azért 52 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 3249 az 1755 és 781 hogy 454 mondá | Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances az |
Novella
2501 XV | múlva méne az hispán esmét az apácához. És az apáca nagy 2502 XV | hispán esmét az apácához. És az apáca nagy ölelgetéssel 2503 XV | ölelgetéssel fogadá őtet be. És az hispán igen megköszené néki 2504 XV | hispán igen megköszené néki az jótanácsot, mellyel megmeneködett 2505 XV | megmeneködett vala. És mondá az apáca néki:~- Jó hispán 2506 XV | próbáljuk mégis egyszer az kék vászonbeli szörszámot.~ 2507 XV | eléggé próbálták volna, mondá az apáca:~- Jere immár az paphoz, 2508 XV | mondá az apáca:~- Jere immár az paphoz, had esködjünk egymással. 2509 XV | mint tekegyelmedet.~Felelé az hispán:~- Bizony én meg 2510 XV | szeretsz ez próbálásért, de ez az szeretet nem lönne állandó. 2511 XV | azelőtt is igen szeretted vala az nemes vitéz uradat, az én 2512 XV | vala az nemes vitéz uradat, az én jámbor szomszédomat, 2513 XV | arról. Sőt arcul vágád, mind az két fülét és monyát elmetszéd. 2514 XV | tekéletes elműek legyenek az asszonynépek, és mely igen 2515 XV | igen állhatatlanok legyenek az ő ígéretekben, végezésekben 2516 XV | minden dolgokban.~~És mondá az Joachim mester az császárnak:~- 2517 XV | mondá az Joachim mester az császárnak:~- Megértötte-é 2518 XV | Megértötte-é felséged az példabeszédet?~Felelé az 2519 XV | az példabeszédet?~Felelé az császár:~- Jól. Bezzeg lator 2520 XV | mester, nem járok immár az én feleségemnek szava után. 2521 XV | után. Csak hogy hallhatnám az én fiamnak szavát egyszer, 2522 XV | meghalnék annakutána.~Felelé az mester:~- Felséged holnap 2523 XV | Felséged holnap gyűtse egybe az fejedelmeket, az tanácsokat 2524 XV | gyűtse egybe az fejedelmeket, az tanácsokat és urakat; és 2525 XV | előtt meghallja felséged az ő szavát.~ ~ 2526 XVI | MEGSZÓLALÁSA~Másodnapon bevivék az hét mesterek az császár 2527 XVI | bevivék az hét mesterek az császár fiát az császár 2528 XVI | mesterek az császár fiát az császár udvarában. És mikoron 2529 XVI | És mikoron bement volna az palotába az mesterek előtt, 2530 XVI | bement volna az palotába az mesterek előtt, az császár 2531 XVI | palotába az mesterek előtt, az császár elejbe méne és kezét 2532 XVI | esztendeig minden jóba.~Hallván az császár az ő édes fia szavát, 2533 XVI | jóba.~Hallván az császár az ő édes fia szavát, elájula. 2534 XVI | rózsavízzel megkenték volna az homlokát, ébrede. És mikoron 2535 XVI | homlokát, ébrede. És mikoron az fia esmét szólni kezde az 2536 XVI | az fia esmét szólni kezde az atyjának, nagy örömbe lőn 2537 XVI | atyjának, nagy örömbe lőn az császár minden ő egész udvarával.~ 2538 XVI | udvarával.~És Dioclecián mondá az atyjának:~- Felséges uram 2539 XVI | minden szükségemet előtted és az uraim előtt, kérem felségedet, 2540 XVI | felségedet, hogy hozassa ide az császárnét minden ő leányival. 2541 XVI | lészen, annakutána megmondom az én mondómat.~És az császár 2542 XVI | megmondom az én mondómat.~És az császár megparancsolá, hogy 2543 XVI | császár megparancsolá, hogy az császárné minden leányival 2544 XVI | eljönne és jelen lönne. Eljöve az császárné nagy nehezen és 2545 XVI | nehezen és bánkódva. És az fia meghagyja, hogy renddel 2546 XVI | hogy renddel állanának az császár előtt és az egész 2547 XVI | állanának az császár előtt és az egész udvar előtt. És rendbe 2548 XVI | előtt. És rendbe állának. És az császár fia szólani kezde, 2549 XVI | bársonyban vagyon?~Felelé az császár:~- Jól látom. Feleségem 2550 XVI | ajánlotta azt énnékem.~Mondá az császár fia:~- Felséges 2551 XVI | mezítelen álljon előtted és mind az uraim előtt. És annakutána 2552 XVI | annakutána megismeri felséged az császárnénak jámborságát, 2553 XVI | minémű leányai legyenek az ő udvarában.~Felelé az császár:~- 2554 XVI | legyenek az ő udvarában.~Felelé az császár:~- Édes fiam, nagy 2555 XVI | sok jámbor előtt.~Mondá az fia:~- Felséged parancsoljon, 2556 XVI | levetkőztetem.~Parancsolá ezokáért az császár, hogy levonnák minden 2557 XVI | mezítelen ott állana: - tehát az szép leánynak az két lába 2558 XVI | tehát az szép leánynak az két lába közett egy alkolmas 2559 XVI | ezt meglátták volna mind az császár, mind az udvarbeliek, 2560 XVI | volna mind az császár, mind az udvarbeliek, elcsudálkozának 2561 XVI | és nagy zenebona lőn mind az egész udvarbeliek közett. 2562 XVI | fogukat, és átkozák vala az császárnét és mind az asszonynépeket, 2563 XVI | vala az császárnét és mind az asszonynépeket, és szidalmazzák 2564 XVI | álnokságokat.~És mondá Dioclecián az atyjának:~- Felséges uram, 2565 XVI | Felséged azt mondá, hogy az császárné igen szerette 2566 XVI | hogynem felségeddel.~És mondá az császár:~- Vaj gonosz álnok 2567 XVI | mindjárást fejét vennék az császárnénak, és hogy az 2568 XVI | az császárnénak, és hogy az koltogatós leányt megégetnék.~ 2569 XVI | koltogatós leányt megégetnék.~De az császár fia mondá az atyjának:~- 2570 XVI | De az császár fia mondá az atyjának:~- Felséges uram, 2571 XVI | Felséges uram, nem kell sietni az törvények kiadásával. Hadd 2572 XVI | őtet megbüntötni.~És mondá az császár:~- Ám előtted vagyon. 2573 XVI | előtted vagyon. Cselekedjél az te ítéleted szerint.~És 2574 XVI | ítéleted szerint.~És szólván az császár fia, mondá az atyjának:~- 2575 XVI | szólván az császár fia, mondá az atyjának:~- Felséges uram, 2576 XVI | felséged utánamküldett volna az császárnénak esztekéléséből: 2577 XVI | esztekéléséből: megnézők az én mesterimmel az csillagokat, 2578 XVI | megnézők az én mesterimmel az csillagokat, ha jó volna-é 2579 XVI | avagy nem. És úgy jelenték az csillagok, hogy ha megtérnék 2580 XVI | tehát megmeneködném. Ez az oka, hogy hét egész napig 2581 XVI | mertem szólni senkinek. Hogy az császárné engemet megvádolt 2582 XVI | akartam volna művelni rajta: az mind hazugság! Érötte volt 2583 XVI | igen megharagvék. És mondá az császárnénak:~- Oh, te átkozott, 2584 XVI | voltam-é elég tenéked és az te nagymonyú leányod, hogy 2585 XVI | is reá akartad vonni?~És az császárné elejbe esvén, 2586 XVI | kegyelmet kezde kérni. Mondá az császár:~- Oh, minden rendbéli 2587 XVI | hármat érdemlettél!~És szóla az császár fia, és mondá:~- 2588 XVI | akasztani vittenek. Mindazáltal az én mesterimnek okosságok 2589 XVI | okosságok és bölcseségek által az Isten engem az haláltól 2590 XVI | bölcseségek által az Isten engem az haláltól megszabadított.~ 2591 XVI | haláltól megszabadított.~Mondá az császár:~- Oh, szerelmes 2592 XVI | szerelmes fiam, áldott legyen az szempillantás, amelybe születtél, 2593 XVI | és bölcsen disputálni. De az okosság azt adja előmbe, 2594 XVI | azt adja előmbe, mivelhogy az te mesterid is néminemű 2595 XVI | szabadítottanak meg tégedet az haláltól: hogy te is valami 2596 XVI | renddel előbeszélj.~Erre az császárnak fia felelé:~- 2597 XVI | ekképpen meglészen, hogy az felvetett törvénynek mind 2598 XVI | törvény szerint elég legyen.~Az császár legottan az udvari 2599 XVI | legyen.~Az császár legottan az udvari szolgáival mindeneknek 2600 XVI | parancsot ada. És annakutána az császár fia nagy szép hasonlatosságot 2601 XVII | igen szeretnek vala. Ezt az atya messzeföldre egy bölcs 2602 XVII | mesternek ajánlja, hogy azt az jó és tisztességes erkölcsekben 2603 XVII | egykor hazakévánák őtet az ő atyja és anyja. Küldének 2604 XVII | is engemet hazahivattál. Az fia mindenbe akar az ő atyjának 2605 XVII | hazahivattál. Az fia mindenbe akar az ő atyjának engedni; hazament 2606 XVII | vala, azmint néki meg vala az ő atyjától parancsolva. 2607 XVII | parancsolva. Kinek hazajövésén az ő szülei felette igen örülnek 2608 XVII | pedig fenn forgolódván az asztalhoz való szolgálatnak 2609 XVII | viseli vala. Egy filemile az ablakon bérepüle, és csuda 2610 XVII | szól vala. Melyet mikor az vitézlő ember, az atya meglátott 2611 XVII | mikor az vitézlő ember, az atya meglátott volna, mondá:~- 2612 XVII | értvén, azt megmagyarázhatná.~Az fia pedig mondja vala, hogy 2613 XVII | atyját megháborítaná. És az atyja mondá:~- Beszéld meg 2614 XVII | mondá:~- Beszéld meg fiam az éneklésnek az ő értelmét, 2615 XVII | Beszéld meg fiam az éneklésnek az ő értelmét, és annakutána 2616 XVII | haragudnom. Azután feleségem is, az te anyád hallja meg.~Akkoron 2617 XVII | anyád hallja meg.~Akkoron az ő fiok elkezdvén, mondá:~- 2618 XVII | fiok elkezdvén, mondá:~- Az filemile jelenti, hogy én 2619 XVII | háborít titeket meg?~Mondá az atyja:~- Soha te azmíg élsz, 2620 XVII | élsz, nem éred, hogy én és az te anyád szolgáljunk tenéked. 2621 XVII | Mert megbizonyítom, hogy az filemile hamisan éneklett, 2622 XVII | megmondta volna, fiát ragadván, az tengerbe veté, mondván:~- 2623 XVII | tengerbe veté, mondván:~- Ez ám az filemile éneklésének megmagyarázása!~ 2624 XVII | megmagyarázása!~De holott az ő fiok úszásba felette igen 2625 XVII | felette igen tudós vala, az tengerbe egy kőszálra úsza, 2626 XVII | hajóval eveznének ott elő, az iffiú éhség miatt kényszeríttetvén, 2627 XVII | miatt kényszeríttetvén, az hajósmestereket és az evezőket 2628 XVII | kényszeríttetvén, az hajósmestereket és az evezőket felszóval megszólítá, 2629 XVII | felszóval megszólítá, hogy őtet az hatalmas Istennek neviért 2630 XVII | neviért segéllenék meg. Az hajósok és evezők mikor 2631 XVII | evezők mikor látták volna az ifjúnak szép termetét és 2632 XVII | termetét és ékes voltát bevivék az hajóba, és üdegen földre 2633 XVII | viszik vala. Mikor ezokáért az kifogó helyre jutottanak 2634 XVII | lakó hercegnek árulják vala az iffiat, és néki adák. Ez 2635 XVII | eszébe vötte volna, hogy az ifjú eszesen viselné magát, 2636 XVII | szűve szerint szeretni.~Az üdő közben annak az tartománynak 2637 XVII | szeretni.~Az üdő közben annak az tartománynak királya gyűlést 2638 XVII | főemberek, hercegek és az ő birodalmába való szín-nép 2639 XVII | birodalmába való szín-nép az ő gyűlésébe és tanácsába 2640 XVII | jelen lönnének. Hallván ezt az herceg, azki az ifjat megvötte 2641 XVII | Hallván ezt az herceg, azki az ifjat megvötte vala, holott 2642 XVII | holott immár tudja vala, hogy az iffiú nagy bölcsességgel, 2643 XVII | felékesíté véle együtt az iffiat is, és elvivé véle. 2644 XVII | és elvivé véle. Mikoron az királynak parancsolatjából 2645 XVII | mind begyülekeztek volna, az király így kezdé az ő beszédét:~- 2646 XVII | volna, az király így kezdé az ő beszédét:~- Én szerelmes 2647 XVII | avagy valamit cselekeszem, az hollók mindenkor környülem 2648 XVII | repesnek, elannyira, hogy az ő rettenetes kákogásokat 2649 XVII | vissza reám ne térnének, és az ő iszonyú kákogásukat ne 2650 XVII | birodalomban hagynám.~Mikor ezeket az király megmondotta volna: 2651 XVII | volna: senki nem vala, azki az ő kévánságára megfelelhetne 2652 XVII | tudja vala, mit akarnának az hollók az ő iszonyú kákogásukkal. 2653 XVII | mit akarnának az hollók az ő iszonyú kákogásukkal. 2654 XVII | ő iszonyú kákogásukkal. Az iffiú pedig az ő urát, az 2655 XVII | kákogásukkal. Az iffiú pedig az ő urát, az herceget megszólítá, 2656 XVII | Az iffiú pedig az ő urát, az herceget megszólítá, és 2657 XVII | és mondá néki:~- Hogyha az király fogadásának állana, 2658 XVII | király fogadásának állana, én az ő kérdésére és kévánságára 2659 XVII | tennék és megfelelnék.~Mondá az herceg:~- Megmondhatom-é 2660 XVII | megjelenthetem-é bízvást az királynak?~Felelé az iffiú:~- 2661 XVII | bízvást az királynak?~Felelé az iffiú:~- Nincs drágább életemnél, 2662 XVII | életemnél, kibe fogadom, hogy az ő kérdésére megfelelek.~ 2663 XVII | ő kérdésére megfelelek.~Az herceg legottan az király 2664 XVII | megfelelek.~Az herceg legottan az király elejbe menvén, mondá:~- 2665 XVII | embert, ki minden órába az te kérdésedre megfelelhet. 2666 XVII | megfelelhet. És hogyha azmit az fejedelmek és az urak előtt 2667 XVII | hogyha azmit az fejedelmek és az urak előtt fogadál, azt 2668 XVII | azt őnéki beteljesíted: az te kévánságodnak is eleget 2669 XVII | is eleget teszen.~Felelé az király:~- Az én országomnak 2670 XVII | teszen.~Felelé az király:~- Az én országomnak drága koronájára 2671 XVII | nagy hívséggel.~Hallván ezt az herceg, legottan az iffiat 2672 XVII | ezt az herceg, legottan az iffiat az királyhoz vivé. 2673 XVII | herceg, legottan az iffiat az királyhoz vivé. Az király 2674 XVII | iffiat az királyhoz vivé. Az király pedig az iffiúnak 2675 XVII | királyhoz vivé. Az király pedig az iffiúnak mondá:~- Oh, te 2676 XVII | jámbor iffiú, megfelelhetsz-é az én kérdésemre?~Felelé az 2677 XVII | az én kérdésemre?~Felelé az iffiú:~- Én, felséges uram-király, 2678 XVII | megfelelni kész vagyok. Az kérdésnek pedig feleleti 2679 XVII | Ekképpen fejtem meg ezokáért az te kérdésedet: Lőn egyszer, 2680 XVII | bokor holló, egyik hím, az másik nőstíny, költették 2681 XVII | nőstíny, költették volna ki az ő fiokat. Akkor pedig, az 2682 XVII | az ő fiokat. Akkor pedig, az üdőbe, azon tartományba 2683 XVII | támadott vala, elannyira, hogy az éhség miatt sok emberek, 2684 XVII | állatok sokan meghalnának. Az kiköltetett hollófiú az 2685 XVII | Az kiköltetett hollófiú az fészekbe hagyatott vala; 2686 XVII | fészekbe hagyatott vala; az anyjok őt elhagyván, soha 2687 XVII | vala fiához, melyet mikor az apjok, az holló látott volna: 2688 XVII | melyet mikor az apjok, az holló látott volna: az ő 2689 XVII | az holló látott volna: az ő apró fiait az nagy szükségbe 2690 XVII | látott volna: az ő apró fiait az nagy szükségbe is valami 2691 XVII | visszajővén, eledelt hozván, az fióka-hollót feltartá, elannyira, 2692 XVII | maga, immár repülhet vala. Az hollófiúnak elszökött anyja, 2693 XVII | elszökött anyja, mikor egyszer az apjok-holló honn nem létében 2694 XVII | is köze (lenne) hozzája. Az apjok-holló ellentartván, 2695 XVII | szemére hányja vala néki, hogy az nagy szükségének idején 2696 XVII | nem kellene véle lönni. Az anyjok-holló ez beszéden 2697 XVII | költette volna és szülte volna az hollófiat, és hogy nagy 2698 XVII | igazabb dolog volna, hogy ő az anyjával élne inkább, hogynem 2699 XVII | élne inkább, hogynem mint az anyját megvetvén, és csak 2700 XVII | anyját megvetvén, és csak az apjok-hollóval nyájaskodnék. 2701 XVII | melyekkel éljen inkább az hollófiú. És ha azt akarod, 2702 XVII | azt akarod, hogy ezután az hollókákogások megszűnjenek 2703 XVII | mondj ki nékik. Hogy ha az apjok-hollónál-é, avagy 2704 XVII | apjok-hollónál-é, avagy az anyjukkal legyen inkább 2705 XVII | élete? És azután megszűnnek az kiáltástól és meglátod, 2706 XVII | elrepülnek tetőled.~És mondá az király:~- Igaz és nem hamis 2707 XVII | azmennyire én ez dolgot érthetem. Az én fejemnek koronájára mondom, 2708 XVII | koronájára mondom, hogy, mivel az anyjok-holló ilyen nagy 2709 XVII | szükségnek idején elhagyta volt az ő fiát, méltónak és alkolmatosnak 2710 XVII | alkolmatosnak tetszik, hogy ő az ő fiával való társolkodástól 2711 XVII | nyavalyákat szenvedett volna az szülésbe, arra azt felelem, 2712 XVII | arra azt felelem, hogy az a fájdalom és bánat örömre 2713 XVII | akkor, mikor látta, hogy az ő mezítelen fia az fészekbe 2714 XVII | hogy az ő mezítelen fia az fészekbe eleven volt. Holott 2715 XVII | eleven volt. Holott pediglen az apjok-holló azonképpen temészthet 2716 XVII | hollófikat nemzett, továbbá az atyai részrül szükségnek 2717 XVII | szükségnek üdején megemlékezett, az ő fiát feltartotta: mondom, 2718 XVII | feltartotta: mondom, hogy ő az ő felnevelt fiával éljen, 2719 XVII | társolkodjék és barátkozzék. Az anyja pedig ne társolkodhassék.~ 2720 XVII | társolkodhassék.~Mikoron az hollók eszekbe vötték volna 2721 XVII | eszekbe vötték volna ezt az szentencia-kimondást: nagy 2722 XVII | és azután nem láttatának az királytól.~És szóla az király 2723 XVII | láttatának az királytól.~És szóla az király az iffiúnak, mondván:~- 2724 XVII | királytól.~És szóla az király az iffiúnak, mondván:~- Kérlek, 2725 XVII | mondd meg, ki neved?~Felelé az ifjú:~- Alexander énnékem 2726 XVII | Alexander énnékem nevem.~Mondá az király:~- Oh, én szerelmes 2727 XVII | hogyha történendik, hogy az én leányomat feleségül veszed 2728 XVII | Aegyptusnak királya lész.~Mikoron az iffiú az királynál sokáig 2729 XVII | királya lész.~Mikoron az iffiú az királynál sokáig lakott 2730 XVII | szembemenni.~Ugyanakkor, az üdőbe vala egy császár, 2731 XVII | kinek Cyrus vala neve, ki az ő szép és tisztes termetivel 2732 XVII | nagy bölcsességgel mind az egész földen való fejedelmeket 2733 XVII | drága császári öltezettel az király kévánja vala látni. 2734 XVII | Ezeket megértvén Alexander az ő fogadott atyjához bemenvén, 2735 XVII | és mondá:~- Mind ez világ az Cyrus császárt dícsíri. 2736 XVII | szolgálni, csak ezért, hogy az ő bölcsességét megtanuljam.~ 2737 XVII | bölcsességét megtanuljam.~Felelé az király:~- Jól tetszik énnékem. 2738 XVII | ha alkalmatos, előszer az én leányomat, fiam Alexander, 2739 XVII | engem, míg megjövek esmét.~Az király pedig mondá:~- Holott 2740 XVII | tenéked.~Alexander elbúcsuzván az atyjától, szép öltezettel 2741 XVII | felékesített sereggel megyen vala az császárhoz. Kihöz mikor 2742 XVII | hajtván, ékesen köszene az császárnak. Az császár székiből 2743 XVII | ékesen köszene az császárnak. Az császár székiből felkelvén, 2744 XVII | megcsókolván, mondá:~- Hol vagyon az te lakóházad?~Felelé Alexander:~- 2745 XVII | Felelé Alexander:~- Én az Aegyptus királynak fia vagyok, 2746 XVII | szolgálatom, szolgálnék.~Erre az császár felelé:~- Mindörökké 2747 XVII | parancsolatodnak engedni.~És az hopmester lakóhelyt készíte 2748 XVII | dolgában magát, elannyira, hogy az császár felette igen szereti 2749 XVII | őtet. Nem sok üdő múlva az izraelitáknak királyafia 2750 XVII | Kit mikor megkérdett volna az császár, mondá:~- Vagyok 2751 XVII | császár, mondá:~- Vagyok az izraeliták királyának fia, 2752 XVII | énnékem nevem Ludovicus.~Az császár mondá:~- Alexander 2753 XVII | felette igen szeretik vala. Az Alexander ennyibe külemböz 2754 XVII | vékonyb erővel bír vala. De az ő ábrázatjokba és állapotjokba 2755 XVII | beillenek vala.~Vala pedig az császárnak egyetlen egy 2756 XVII | neve Florentina vala. Kire az atyja halála után az országnak 2757 XVII | Kire az atyja halála után az országnak birodalmának szállani 2758 XVII | szállani kell vala. Ezt az császár felette igen szereti 2759 XVII | minden nap, mikor immár az ebédtől fel akarna kelni, 2760 XVII | drága étket visznek vala az császárnak asztalára az 2761 XVII | az császárnak asztalára az ő tisztességére, mert ez 2762 XVII | lányának. Honnét Alexander az leánynak szeretetibe és 2763 XVII | azonközbe egykor, hogy Alexander az étkek elkészítésébe volna 2764 XVII | foglalatos. Viseli vala Ludovicus az asztalnak gondját Alexander 2765 XVII | helyett, elannyira, hogy az drága étket is ő vinné be 2766 XVII | drága étket is ő vinné be az császár leányának; melyre 2767 XVII | leányának; melyre mikor az leány szép szemeit vetette 2768 XVII | Megmondá Ludovicus, hogy ő az izraeliták királyának fia 2769 XVII | királyának fia volna és hogy az ő atyjának szolgája most 2770 XVII | atyjának szolgája most volna. Az leány fejével intvén, mondá:~- 2771 XVII | vagyon. Legyen szerencsés az te dolgod is.~Ludovicus 2772 XVII | hogy ki pohárt töltene az császárnak. Mikor Alexander 2773 XVII | ezt eszébe vötte volna, az ő társának tisztét viseli 2774 XVII | társának tisztét viseli vala és az császárnak pohárt tölt vala. 2775 XVII | tölt vala. Minekutána pedig az ebéd elkölt volna, és minden 2776 XVII | és micsoda részébe volna az ő tárgyainak az fájdalom?~ 2777 XVII | részébe volna az ő tárgyainak az fájdalom?~Ludovicus mondá:~- 2778 XVII | nyavalya rajtad! Mert ma az császár asztalátul való 2779 XVII | asztalátul való távollétembe az császár leányának az drága 2780 XVII | távollétembe az császár leányának az drága étket vitted fel; 2781 XVII | ékes termete sebhette meg az te szűvedet.~Mondá erre 2782 XVII | ilyen igazán és nyilván az én szertelen való nagy nyavalyámat 2783 XVII | mind meglévén, Alexander az házból kifordulván, méne 2784 XVII | házból kifordulván, méne az városba, és tulajdon saját 2785 XVII | Ludovicusnak neve alatt az császár leányának, Florentinának 2786 XVII | Florentinának vivé. Melyet mikor az császár leánya meglátott 2787 XVII | Felséges asszonyom! Ez az izraeliták királyának fia, 2788 XVII | meg azért felséged.~Mondá az császár leánya:~- Alexander! 2789 XVII | adsz-é te énnékem, hogy az én szüzességembe és hírem-nevembe 2790 XVII | el előlem; soha énnékem az eszembe sem volt, nem is 2791 XVII | előtte.~Harmadnap múlva esmét az városba méne; Ludovicus 2792 XVII | is Ludovicus neve alatt az császár leányának bemutatá. 2793 XVII | mint önmagát. Ezokáért az Istenért, ne hadd őtet, 2794 XVII | teéretted meghaljon.~Mondá az császár leánya:~- Eredj 2795 XVII | annakelőtte. És mikoron az császár leánya meglátta 2796 XVII | és harmadszor is elvenné az ajándékot, mondá:~- Ha egyéb 2797 XVII | mondá:~- Ha egyéb nem lehet az dologba, menj el és jelentsd 2798 XVII | azmikor akarja, jőjjen el és az én ajtómat nyitva találja.~ 2799 XVII | nagy örömmel megyen vala az ő barátjához, Ludovicushoz 2800 XVII | jószűvel, ne bánkódjál, mert az császár leányát arra bírtam, 2801 XVII | hozzája megyen vala és véle az ő kévánsága szerint mulat 2802 XVII | meglött volna, és immár az szeretet őközettek az ő 2803 XVII | immár az szeretet őközettek az ő kévánságuk szerint megerősedett 2804 XVII | gyönyörködnek vala, hogy immár még az császár-udvarbeli szentelt 2805 XVII | elterjedett vala, hogy Ludovicus az császár leányát, Florentinát 2806 XVII | megszeplősítette volna. Az fő szentelt vitézek pedig 2807 XVII | őnékik ellenek áll vala az ő társaival, és az ő társáért 2808 XVII | vala az ő társaival, és az ő társáért kész volt mindenha 2809 XVII | meglött volna, és látták volna az szentelt fővitézek, hogy 2810 XVII | Alexander mindenkor kész volt az ő társáért megvínnya.~Ez 2811 XVII | nem volt Ludovicusnak. De az császár leányának, Floren 2812 XVII | Alexandernek levelet írnának volna az ő atyjának udvarából, hogy 2813 XVII | udvarából, hogy Aegyptusba az ő atyja megholt volna, és 2814 XVII | Alexander pedig elolvasván az levelet Ludovicusszal, az 2815 XVII | az levelet Ludovicusszal, az császár leányának megmutaták 2816 XVII | császár leányának megmutaták az levelet, hogy Alexandernek 2817 XVII | esének. Alexander azért az császárhoz menvén, elkövetezék, 2818 XVII | házától levelet, melybe az én szerelmes atyámnak halálát 2819 XVII | kegyelmességedből legyen szabad énnékem az én atyám házához mennem. 2820 XVII | hatalmasságodnak nehézségére lenne az én elmenetelem, akarom inkább 2821 XVII | gazdagságomat elveszteni.~Az császár erre felele és mondá:~- 2822 XVII | felele és mondá:~- Bizonyára az te tőlem való eltávozásodon 2823 XVII | Alexander pedig ezt megköszenvén az császárnak, az császárt 2824 XVII | megköszenvén az császárnak, az császárt és mind az jelenvaló 2825 XVII | császárnak, az császárt és mind az jelenvaló főurakat és hercegeket 2826 XVII | elbúcsuzék. Mikor pedig az útnak eredne, Florentina 2827 XVII | keserűséggel egymástól.~Az császár leánya pedig mondá 2828 XVII | Nem ok nélkül vagyon most az mi siralmunk az Alexander 2829 XVII | vagyon most az mi siralmunk az Alexander elmenetelin, mert 2830 XVII | neved alatt hozta énnékem. Az te ellenségeid leselkedőinek 2831 XVII | szükség minékünk bánkódnunk az őtőle való eltávozáson.~ 2832 XVII | szerelmes barátim, mert az énnékem hagyott országot 2833 XVII | kell vennem. Én tüteket az Istennek ajánlom. Egy dolog 2834 XVII | esztendeje vagyon, mitől fogva az hispánusok királyának fia 2835 XVII | kinek neve Geydon. Mihelyt az az én menetelemet megtudja, 2836 XVII | neve Geydon. Mihelyt az az én menetelemet megtudja, 2837 XVII | menetelemet megtudja, ő legottan az császárhoz jő, és az minemű 2838 XVII | legottan az császárhoz jő, és az minemű tisztet az császárnál 2839 XVII | jő, és az minemű tisztet az császárnál kéván megnyerni. 2840 XVII | császárnál kéván megnyerni. Attul az császár leányát alattomba 2841 XVII | közed volt véle, tégedet az császárnál bevádol, és halálra 2842 XVII | Alexander kérdé, hogy mi volna az a dolog?~Ludovicus mondá:~- 2843 XVII | nálam egy gyűrő, kit énnékem az én anyám adott. Ezt néked 2844 XVII | ajándékon adom, hogy mindörökké az te ujjodba viseljed és hordjad. 2845 XVII | megemlékezzél.~Alexander az gyűrőt tőle elvévén, őket 2846 XVII | őket nagy szép áldással az Istennek ajánlja, és tőlek 2847 XVII | ajánlja, és tőlek elválék.~Az hű Alexander immár hazafelé 2848 XVII | utána nem sok üdő múlva az hispánusok királyafia, Geydon 2849 XVII | megérté, hogy Alexander az császártól elment volna; 2850 XVII | elment volna; nagy sietséggel az császárhoz jutván, alázatoson 2851 XVII | alázatoson ajánlja vala az ő szolgálatját és könyereg 2852 XVII | venné udvarába szolgálatját. Az császár mondá:~- Szinte 2853 XVII | császárnak. Lőn egyszer, hogy az császár Alexandert igen 2854 XVII | nagy gyalázatjára volt.~Az császár megkérdé, miért 2855 XVII | akarta, véle hált.~Kit mikor az császár meghallott volna, 2856 XVII | meghallott volna, eliszonyodék az dolgon és nagy haragra felgerjede. 2857 XVII | által Ludovicus, kit mikor az császár látott volna, parancsolá, 2858 XVII | uramnak, hogy sok üdőtől fogva az ő leányával volt közesülésed. 2859 XVII | volt közesülésed. És hogy az úgy legyen, fegyveremmel 2860 XVII | hamisan és undokul hazudtál.~Az császár napot hagya az viadalra.~ 2861 XVII | Az császár napot hagya az viadalra.~Ezek meglévén, 2862 XVII | Ezek meglévén, Ludovicus az császár leányához menvén, 2863 XVII | menvén, mondá:~- Jaj énnékem, az én életemnek, meg kell halnom, 2864 XVII | teljesedett. Mert Geydon engemet az császárnak beadott, hogy 2865 XVII | hasonló őhozzá erővel itt az udvarba nincsen. Én pedig 2866 XVII | vékony testtel bírok.~Mondá az császár leánya:~- Ha egyéb 2867 XVII | császár leánya:~- Ha egyéb az dologba nem lehet, az én 2868 XVII | egyéb az dologba nem lehet, az én tanácsomnak engedvén, 2869 XVII | tanácsomnak engedvén, siess az császárhoz, és mondd ezt, 2870 XVII | Azokáért szükség, hogy az bajviadalnak napja haladékba 2871 XVII | napot tegyen, hogy erre az napra megérkezel; azmint 2872 XVII | megérkezel; azmint pedig az én szűvem adja mondanom: 2873 XVII | őtet kérjed felette igen az én hozzám való szerelméért, 2874 XVII | hozzám való szerelméért, és az ti egymás közett való barátságtokért, 2875 XVII | hasonlatosok vagytok egymáshoz az ti ábrázatotokba, hogy senki 2876 XVII | esmerhet. Ha ezt műveled, az jelen való, következendő 2877 XVII | hasznos tanács.~És mindjárást az császárhoz menvén, Ludovicus 2878 XVII | hajtván, könyörögvén kéri vala az császárt, hogy őtet atyjához 2879 XVII | megengedé, de oly ok alatt, hogy az bajviadalra meghagyott napra 2880 XVII | Ludovicus pedig könyörge az császárnak, hogy ha lehetséges 2881 XVII | üdővel halasztaná tovább az ütkezetnek napját, kire 2882 XVII | kire ő is megérkezhetnék. Az császár erre kegyelmesen 2883 XVII | mondá:~- Elhalasztom tovább az viadalnak napját, de ha 2884 XVII | viadalnak napját, de ha az hagyott napra meg nem jövendösz, 2885 XVII | és késedelem nélkül arra az napra megjövek.~Ezeket mikor 2886 XVII | Ezeket mikor elvégezte volna, az császárnak megköszönvén 2887 XVII | barátom! Mostan teljességgel az én életem az te kezedbe 2888 XVII | teljességgel az én életem az te kezedbe vagyon.~És legottan 2889 XVII | megjelenté, mint történt volna az ő dolga Geydonnal.~- Te 2890 XVII | nem segítesz, oda vagyon az én életem.~Alexander megkérdé, 2891 XVII | hogy senki egyéb nem tudná az császár leányánál, Florentinánál. 2892 XVII | mind megmondotta volna, az földre lábához leborulván 2893 XVII | énnékem, mely napot hagytanak az bajviadalra?~Ludovicus az 2894 XVII | az bajviadalra?~Ludovicus az hagyott napot megmondván, 2895 XVII | itthon, semmiképpen arra az meghagyott napra el nem 2896 XVII | mostan akarom hazavinni az holnapi napon az király 2897 XVII | hazavinni az holnapi napon az király leányát feleségül, 2898 XVII | feleségül, ki után én is az király nevet viselem. Lésznek 2899 XVII | hív hozzám abba. Te itt az én képembe légy, és az menyegzőnek 2900 XVII | itt az én képembe légy, és az menyegzőnek gondját viseljed. 2901 XVII | gondját viseljed. És mikoron az ágyasházba menendesz, légy 2902 XVII | fordulván, és nagy sietséggel az császárhoz megyen vala, 2903 XVII | feleségül hazaviszi vala az király leányát, Alexander 2904 XVII | Alexander képében. És minekutána az nagy és drága készülettel 2905 XVII | be nem setétedett volna, az ágyasházba együtt az király 2906 XVII | volna, az ágyasházba együtt az király leányával viszik 2907 XVII | szablyáját kivonván, őközötte és az király leánya közett, hogy 2908 XVII | leánya közett, hogy egyik az másik testét ne illetné, 2909 XVII | illetné, helyhezteti vala. Az király leánya pedig ezen 2910 XVII | Továbbá mikor immár Alexander az császárhoz sietséggel jutott 2911 XVII | sietséggel jutott volna, mondá az császárnak:~- Atyámot halálos 2912 XVII | hatalmas uram császár. De hogy az én hitemet meg ne szegjem, 2913 XVII | szegjem, megjöttem most az bajviadalra, és vígan akarok 2914 XVII | vígan akarok megvíni.~Mondá az császár:~- Jól és hívséggel 2915 XVII | mondá:~- Bizony boldog volt az a nap és az óra, azmelyen 2916 XVII | boldog volt az a nap és az óra, azmelyen fogantattál 2917 XVII | módon, és megköszenvén. És az ő kamorájába Ludovicus helyett 2918 XVII | Ludovicusnak véli vala őtet az egész udvar népe. De csak 2919 XVII | egyedől e dolgot Florentina, az császár leánya tudja vala.~ 2920 XVII | császár leánya tudja vala.~Az bajvívásnak meghagyott napjára 2921 XVII | napjára virradván, minekelőtte az köz hagyott helyre vínnya 2922 XVII | vínnya mennének, Alexander az császárnál Geydon jelenlétébe 2923 XVII | nap vitéz módra megvíván, az ő veszedelmével megbizonyítom.~ 2924 XVII | éles szablyájával elütvén, az császár leányának vivé; 2925 XVII | ki nagy örömének miatta az véres fejet kezébe ragadván, 2926 XVII | véres fejet kezébe ragadván, az ő atyjának, az császárnak 2927 XVII | ragadván, az ő atyjának, az császárnak bevivé és felszóval 2928 XVII | vagyon amaz hamis árulónak az feje, azki hamisan engemet 2929 XVII | előtted.~Továbbá, mikor az császár megtudta volna, 2930 XVII | hogy Alexander volt volna az, kit Ludovicusnak alít vala, 2931 XVII | mind tennen magadat s mind az én leányomat e mai nap az 2932 XVII | az én leányomat e mai nap az haláltól megmentetted. Azért 2933 XVII | felelé Alexander - (mert az császár nem esmerheté meg) - 2934 XVII | esmerheté meg) - és mondá:~- Az hatalmas Isten, ki mennyekbe 2935 XVII | Isten, ki mennyekbe lakik, ő az, ki megtartja az őbenne 2936 XVII | lakik, ő az, ki megtartja az őbenne bízókat. De ha tetszik 2937 XVII | felségedet, hogy engemet az én atyámhoz, kit halálos 2938 XVII | csak nagy sietséggel jöttem az viadalra; és mikor megkönnyebbedik, 2939 XVII | jöjj. És éntőlem mindent az te kévánságod szerént megnyerhetsz.~ 2940 XVII | Alexander onnat elindulván, az ő házanépéhez siet vala. 2941 XVII | Sietséggel menj el haza az császárhoz, és őnéki, mint 2942 XVII | felfogadtam, hogy visszamegyek. Az te ellenségedet meggyőzvén, 2943 XVII | azért Ludovicus esmét vissza az császárhoz sietséggel megyen 2944 XVII | vala, és Florentinához, az ő szerelmes szeretőjihez.~ 2945 XVII | Alexander pedig bemenvén az ő királyi palotájába, éjjel 2946 XVII | királyi palotájába, éjjel az királyné asszonnyal hál 2947 XVII | csókolgatja és ölelgeti vala. Az királynéasszony pedig mondá:~- 2948 XVII | mondá:~- Ideje volna immár az szeretetnek jelenségét megbizonyítani.~ 2949 XVII | teközetted és énközöttem az te mezítelen, éles szablyádat 2950 XVII | szablyádat helyhezteted-é? Hogy az te tested az én testemet 2951 XVII | helyhezteted-é? Hogy az te tested az én testemet ne illetné. 2952 XVII | gondolja vala szűvébe, hogy az ő barátja, Ludovicus hív 2953 XVII | közbeszédbe mondani, hogy az asszonyállatok természetek 2954 XVII | késérteni.~Melyet mikor az királynéasszony hallott 2955 XVII | idegennek: elhiggyed, hogy az rajtam lött bosszúságot 2956 XVII | rajtam.”~Nem sok idő múlva az királynak udvarába egy fő 2957 XVII | megbélpoklosult vala, melyet mikor az országbéli fő-fő urak is 2958 XVII | Egy bélpoklos se bírja az mi országunkat!~Azokáért 2959 XVII | őreája feltámadának, és az országból kiűzék.~Annakutána 2960 XVII | sok üdő múlván, mikor mind az császár, s mind az izraelitáknak 2961 XVII | mind az császár, s mind az izraelitáknak királya megholtak 2962 XVII | Ludovicusra szállott volna az ország gondja, és minden 2963 XVII | gondolkodék, mondván:~- Az Ludovicus énnékem felette 2964 XVII | Ludovicushoz siet vala. Mikoron az császár várához ért, ott 2965 XVII | szegények ülnek vala, ott várván az császárnak alamizsnáját, 2966 XVII | császár megyen vala ott elő az ebédlőhelyre. Ki mikor immár 2967 XVII | immár asztalhoz ült volna, az Alexander, ki annakelőtte 2968 XVII | annakelőtte király vala, az ajtón zörgeni kezde. Az 2969 XVII | az ajtón zörgeni kezde. Az ajtónálló pedig kijöve, 2970 XVII | Azokáért kérlek tégedet az Istennek neviért és az király 2971 XVII | tégedet az Istennek neviért és az király Alexanderért: bocsáss 2972 XVII | Alexanderért: bocsáss be, hogy ott az földen ülvén, az császár 2973 XVII | hogy ott az földen ülvén, az császár előtt ehessek.~Mondá 2974 XVII | császár előtt ehessek.~Mondá az ajtónálló:~- Csodálom; hogy 2975 XVII | Mert szinte most kezdett az császár az ételhöz. Mindazáltal, 2976 XVII | most kezdett az császár az ételhöz. Mindazáltal, mivel 2977 XVII | Mindazáltal, mivel hogy az Isten neveért kérel: megjelentem 2978 XVII | neveért kérel: megjelentem az császárnak az te kévánságodat 2979 XVII | megjelentem az császárnak az te kévánságodat és akaratodat.~ 2980 XVII | kévánságodat és akaratodat.~Az ajtónálló pedig hamar az 2981 XVII | Az ajtónálló pedig hamar az császárhoz menvén, mondá:~- 2982 XVII | ki felségednek könyöreg az Istenért és az Alexander 2983 XVII | könyöreg az Istenért és az Alexander neveért, hogy 2984 XVII | hogy őtet beeresszem, és az földön felséged előtt egyék.~ 2985 XVII | földön felséged előtt egyék.~Az császár az Alexander nevének 2986 XVII | előtt egyék.~Az császár az Alexander nevének emlékezetét 2987 XVII | volna, hogy őelőtte egyék. Az ajtónálló az császárnak 2988 XVII | őelőtte egyék. Az ajtónálló az császárnak akaratát megértvén, 2989 XVII | akaratát megértvén, őtet az házba béeresztvén, hagyja, 2990 XVII | béeresztvén, hagyja, hogy az asztal előtt, az földen 2991 XVII | hagyja, hogy az asztal előtt, az földen veszteg ülne. Mikor 2992 XVII | megengedték volna, szólíta egyet az szolgák közül és mondá:~- 2993 XVII | Szerelmes barátom, kérlek az istenért és az Alexander 2994 XVII | barátom, kérlek az istenért és az Alexander neveért, kérjed 2995 XVII | Alexander neveért, kérjed az császárt, hogy engemet hagyjon 2996 XVII | császárt, hogy engemet hagyjon az ő poharából innya.~Mondá 2997 XVII | poharából innya.~Mondá néki az szolga:~- Miért hogy az 2998 XVII | az szolga:~- Miért hogy az istenért kérsz, megművelem. 2999 XVII | abból iandasz, soha többé az császár abból az pohárból 3000 XVII | soha többé az császár abból az pohárból nem iszik.~Az szolga