Novella

3001 XVII  |              abból az pohárból nem iszik.~Az szolga abban eljár és az
3002 XVII  |                  Az szolga abban eljár és az császárnak megjelenté. Hallván
3003 XVII  |                 megjelenté. Hallván pedig az császár Alexander nevét,
3004 XVII  |                 parancsolá mindjárt, hogy az önnen jó borából megtöltenék
3005 XVII  |                   adnák, azmelyből ő maga az császár iszik vala. Az szolga
3006 XVII  |               maga az császár iszik vala. Az szolga jeles jó borral az
3007 XVII  |                 Az szolga jeles jó borral az császár poharát megtölté,
3008 XVII  |                 és Alexandernek adá, hogy az mind megigya. Alexander
3009 XVII  |                   Alexander azt megivá és az gyűrőt, melyet néki Ludovicus
3010 XVII  |                 néki Ludovicus adott vala az pohárba ereszté az ő egymáshoz
3011 XVII  |                   vala az pohárba ereszté az ő egymáshoz való szereteteknek
3012 XVII  |                   bizonyságaért. És mondá az szolgának:~- Kérlek, szerelmes
3013 XVII  |                   szerelmes barátom, hogy az pohárt ez gyűrővel együtt
3014 XVII  |              gyűrővel együtt mutassad meg az császárnak.~Melyet mikor
3015 XVII  |                  császárnak.~Melyet mikor az császár meglátott volna,
3016 XVII  |                  nem megyen, és hogy kész az császárnak engedni mindenbe.
3017 XVII  |                 mindenbe. Felkelvén azért az ebédtől, parancsolá, hogy
3018 XVII  |              hozzá hínák. És őtet egyedől az császárnak titkos házába
3019 XVII  |            császárnak titkos házába vivék az császárhoz. Tudakozni kezde
3020 XVII  |                  mondá:~- Uram, esmered-é az gyűrőt?~Felelé az császár:~-
3021 XVII  |               esmered-é az gyűrőt?~Felelé az császár:~- Jól esmerem,
3022 XVII  |               felségednek, hogy valakinek az gyűrőt adtad volt, azon
3023 XVII  |                  ha nem tudnád: én vagyok az Alexander.~Kit mikor az
3024 XVII  |                   az Alexander.~Kit mikor az császár hallott volna, az
3025 XVII  |                 az császár hallott volna, az földre borulván, felette
3026 XVII  |            Miképpen rútult meg ilyen igen az te szép tested és ékes drága
3027 XVII  |               drága termeted? ~- Ki mikor az mezítelen éles fegyvert
3028 XVII  |               éles fegyvert teközetted és az királyné közt éjszaka tartottad:
3029 XVII  |       bélpoklosságba estem miatta.~Ezeket az császár hallván, az földről
3030 XVII  |                Ezeket az császár hallván, az földről felkelté, őtet megcsókolván,
3031 XVII  |                    békességgel szenvedjed az fájdalmot. Ím én bölcs és
3032 XVII  |                   viselé. Annakutána mind az egész országba követeket
3033 XVII  |                  őhozzá; kiknek jövésekön az császár igen örül vala.
3034 XVII  |                fejenként megajándékozlak.~Az orvosdoktorok néki arra
3035 XVII  |               arra azt felelék:~- Hogy ha az Istennek akaratja, mi minden
3036 XVII  |               megkésértjük.~Mikoron azért az tagjait és ereket megtapogatták
3037 XVII  |                gyógyulhatna. Melyet mikor az császár hallott volna, felette
3038 XVII  |               igen megszomorodék, és mind az szegényeket, mind az papokat
3039 XVII  |                 mind az szegényeket, mind az papokat kéri vala, hogy
3040 XVII  |                 ájtatosan, szűvek szerént az Istennek könyörgenének,
3041 XVII  |              Istennek könyörgenének, hogy az ő elébbeli jó erejét és
3042 XVII  |                  Alexandernek. Azonképpen az császár is az ő ágyába az
3043 XVII  |                  Azonképpen az császár is az ő ágyába az Istennek buzgósággal
3044 XVII  |                 az császár is az ő ágyába az Istennek buzgósággal könyöreg
3045 XVII  |                   Továbbá Alexandernek is az égből szózat adaték, mondván: „
3046 XVII  |                  szózat adaték, mondván: „Az császárnak öt fia vagyon,
3047 XVII  |                szült Florentina. Hogyha ő az önnen kezével őket megölné,
3048 XVII  |            vérekkel tégedet megmosogatna, az te bélpoklosságod meggyógyulna
3049 XVII  |            bélpoklosságod meggyógyulna és az te előbbi egészséged megjönne.”
3050 XVII  |              egészséged megjönne.” Ezeket az Alexander hallván, ő magában
3051 XVII  |                  mondja vala:~- Nem méltó az, mit én hallok, hogy meglegyen.~
3052 XVII  |                   hallok, hogy meglegyen.~Az császár pedig éjjel-nappal
3053 XVII  |                császár pedig éjjel-nappal az Istennek segítségét várván,
3054 XVII  |         gyógyítaná meg.~És mikoron egykor az császár az ágyban fekennék,
3055 XVII  |                 mikoron egykor az császár az ágyban fekennék, nyilvánvaló
3056 XVII  |                     Mely szózatot hallván az császár, beméne Alexanderhez,
3057 XVII  |              szerelmes barátom Alexander, az Istentől megtudtam, hogy
3058 XVII  |              semmit eltitkolj.~Erre mondá az császárnak:~- Nem csoda,
3059 XVII  |                   azt meglenni.~Mikor ezt az császár eszébe vötte volna,
3060 XVII  |                 vötte volna, felette igen az ő hozzá való hűségeért kéri
3061 XVII  |             meglegyen. Azért teljességgel az én akaratom ellen vagyon.
3062 XVII  |       szorgalmatossággal kévánod megtudni az dolgot, tenéked megjelentem.~
3063 XVII  |           Alexander, ekképpen beszélé meg az dolgot rend szerint:~Én
3064 XVII  |                   dolgot rend szerint:~Én az én teremtőmtől értettem,
3065 XVII  |                  volna, és ha lehetséges: az te öt fiaidat megölvén,
3066 XVII  |                   te öt fiaidat megölvén, az ő vérekbe engemet megmosván,
3067 XVII  |             vérekbe engemet megmosván, én az elébbeli egész­ségre fordulhatnék.
3068 XVII  |                 méltó, hogy csak egyik is az én egészségemért megölessék.~
3069 XVII  |                 megölném, csak hogy téged az te előbbi állapotodra, egészségedre
3070 XVII  |          hozhatnálak.~Mindjárást azokáért az császár az ő feleségét eszébe
3071 XVII  |            Mindjárást azokáért az császár az ő feleségét eszébe vévé,
3072 XVII  |             eszébe vévé, és megvárá, hogy az többi leányokkal, szüzekkel
3073 XVII  |               többi leányokkal, szüzekkel az templomba menjen, és mikor
3074 XVII  |              mikor honn nem volna, beméne az gyermekek házába, és mindeniket
3075 XVII  |           gyermekek házába, és mindeniket az önnen kezével megölé, és
3076 XVII  |                   őnéki mindennemű testét az gyermekek vérével megmosogatá.
3077 XVII  |             mindjárt meg kezde gyógyulni. Az császár is mindjárt megesmeré,
3078 XVII  |                  mindjárt megesmeré, hogy az volna Alexander, és nagy
3079 XVII  |                Boldog és áldott legyen ez az óra, azmelyen az én fiaimat
3080 XVII  |                legyen ez az óra, azmelyen az én fiaimat megöltem, és
3081 XVII  |                   én fiaimat megöltem, és az a szempillantás, melybe
3082 XVII  |                   a szempillantás, melybe az ő véreket az te egészségedért
3083 XVII  |        szempillantás, melybe az ő véreket az te egészségedért kiontottam.
3084 XVII  |              innet, és másodnap izend meg az te jöveteledet, és tenéked
3085 XVII  |                  múlva megizené Alexander az császárnak jövését, hogy
3086 XVII  |                 nagy örömbe lőn, és mondá az császárnak:~- Uram, nagy
3087 XVII  |               hajókkal menj elejbe, én is az én asszonybarátimmal és
3088 XVII  |               tudja vala Florentina, hogy az ő szerelmes gyermekeit megölték
3089 XVII  |                   viszik vala. És mikoron az ebédnek ideje eljött volna,
3090 XVII  |                  volna, Alexandert közbül az császár mellé és az császárné
3091 XVII  |                közbül az császár mellé és az császárné mellé ülteték.
3092 XVII  |             mindent ád vala. Melyet mikor az császár látna, őtet megszólítván,
3093 XVII  |                 tréfákkal és jó kedveddel az Alexandert vidámítod és
3094 XVII  |               amaz bélpoklos embert, azki az Isten nevéért itt az földen
3095 XVII  |                 azki az Isten nevéért itt az földen mielőttünk evék és
3096 XVII  |                 földen mielőttünk evék és az mi poharunkból ivék?~Ő pedig
3097 XVII  |                   olyan rútot nem láttam.~Az császár pedig ismét megkérdé,
3098 XVII  |                   gyógyíthatnák, hanem ha az mi öt fiainknak vérekkel
3099 XVII  |                 mondá:~- Ah, mit mondasz? Az Isten úgy éltessen és szeressen,
3100 XVII  |               vissza nem hozhatnám; de ha az én fiaimat mind megölnék
3101 XVII  |                 vélem lévén.~Melyet mikor az császár hallván, ezt mondja
3102 XVII  |                  mondom ezt tenéked, hogy az a bélpoklos, azki az minap
3103 XVII  |                 hogy az a bélpoklos, azki az minap az földön ülvén, mielőttünk
3104 XVII  |                  bélpoklos, azki az minap az földön ülvén, mielőttünk
3105 XVII  |                   nem gyógyíthatá, méglen az mi öt fiainknak vérével
3106 XVII  |           Florentina kezde jajgatni, mind az dajkákkal egyetembe, és
3107 XVII  |               egyetembe, és nagy sírással az gyermekek kamorájába futának.
3108 XVII  |                   És mikor belépett volna az anyjok: látá az gyermekeket
3109 XVII  |            belépett volna az anyjok: látá az gyermekeket az ágy előtt
3110 XVII  |               anyjok: látá az gyermekeket az ágy előtt játszadozni és
3111 XVII  |                  ágy előtt játszadozni és az Te deum-ot énekleni!~Kit
3112 XVII  |                látták volna, egyszersmind az császárhoz futamának, és
3113 XVII  |            mindjárást felkelvén, bemenvén az házba és az gyermekekkel
3114 XVII  |           felkelvén, bemenvén az házba és az gyermekekkel együtt táncolván,
3115 XVII  |          táncolván, gyönyörködnek vala és az felséges Istennek ilyen
3116 XVII  |            hálákat adnak vala.~Annakutána az császár nagy sereggel, Alexanderrel
3117 XVII  |                   Ludovicus császár pedig az Alexander feleségét, ki
3118 XVII  |                   Alexander feleségét, ki az szentelt vitézzel gyakorta
3119 XVII  |                   Mindezek meglévén, vala az császárnak egy huga, és
3120 XVII  |       Alexandernek feleségül. Mikor azért az országot ilyen csendességgel
3121 XVII  |          csendességgel nyerték volna meg, az császár visszatére haza
3122 XVII  |                   császár visszatére haza az ő országába.~Továbbá Alexander
3123 XVII  |               Azokáért juta egykor eszébe az Florentina és az ő atyjának,
3124 XVII  |                   eszébe az Florentina és az ő atyjának, anyjának emlékezete,
3125 XVII  |             anyjának emlékezete, kik őtet az tengerbe vetették valamely
3126 XVII  |                  Külde azokáért követeket az ő atyjának, hogy egy király
3127 XVII  |        vendégségbe, és őket meglátogatná. Az követ az Alexander király
3128 XVII  |               őket meglátogatná. Az követ az Alexander király atyjához
3129 XVII  |                nyájasan és tisztességesen az király nevével köszönté,
3130 XVII  |                  Tudjátok, hogy egy napra az király az ő seregével nálatok
3131 XVII  |                  hogy egy napra az király az ő seregével nálatok ebédellik.~
3132 XVII  |              seregével nálatok ebédellik.~Az szentelt vitéz erre felele
3133 XVII  |                 és mondá:~- Áldott légyen az a szempillantás, mely napon
3134 XVII  |                 szempillantás, mely napon az király énnálam gondolta
3135 XVII  |                  nem tudja vala meg, hogy az ő fia volna.~Az anyja is
3136 XVII  |                 meg, hogy az ő fia volna.~Az anyja is annakfelette ilyen
3137 XVII  |                  egyék, azmint te mondád.~Az követ visszatérvén az királyhoz,
3138 XVII  |             mondád.~Az követ visszatérvén az királyhoz, megbeszélé, mely
3139 XVII  |                  igen nagy örömmel várnák az ő eljövetelét. Az király
3140 XVII  |                  várnák az ő eljövetelét. Az király azért nagy sereggel
3141 XVII  |                király azért nagy sereggel az atyjához és anyjához megyen
3142 XVII  |                  és anyjához megyen vala.~Az atya az király elejbe kimenvén,
3143 XVII  |             anyjához megyen vala.~Az atya az király elejbe kimenvén,
3144 XVII  |               kimenvén, mikor látná, hogy az király elközelgetne, térdre
3145 XVII  |                elközelgetne, térdre esvén az királyt köszönté. Az király
3146 XVII  |                esvén az királyt köszönté. Az király őtet az földről felemelvén,
3147 XVII  |                  köszönté. Az király őtet az földről felemelvén, esmét
3148 XVII  |             lovára üljen. És felülvén, és az szentelt vitéznek várába
3149 XVII  |                várába együtt mennek vala. Az anyja is elejbe jővén, az
3150 XVII  |                 Az anyja is elejbe jővén, az földre borulván, alázatosan
3151 XVII  |               földre borulván, alázatosan az királyt köszentvén. Az király
3152 XVII  |         alázatosan az királyt köszentvén. Az király őtet felemelvén,
3153 XVII  |                őtet felemelvén, megölelé, az anyja pedig mondá:~- Felséges
3154 XVII  |            tisztességet tész nékünk, hogy az mi házunknál akarsz enni
3155 XVII  |               enni és tenéked itt tetszik az ebédlés.~Minekutána immár
3156 XVII  |                 ebédlés.~Minekutána immár az szentelt fővitéz látná,
3157 XVII  |              mindenek elkészültenek volna az ebédre, és mindenek készen
3158 XVII  |           mindenek készen volnának, mondá az királynak:~- Ideje felséges
3159 XVII  |          királynak:~- Ideje felséges uram az asztalhoz ülni.~Mikor azért
3160 XVII  |               asztalhoz ülni.~Mikor azért az király az asztalhoz ülne,
3161 XVII  |               ülni.~Mikor azért az király az asztalhoz ülne, az vitéz
3162 XVII  |                 király az asztalhoz ülne, az vitéz az mosdót fogván,
3163 XVII  |                  asztalhoz ülne, az vitéz az mosdót fogván, az királynak
3164 XVII  |                   vitéz az mosdót fogván, az királynak mosdóvizet tart
3165 XVII  |           királynak mosdóvizet tart vala. Az anyja pedig kendőt fogván,
3166 XVII  |                anyja pedig kendőt fogván, az király előtt tartja vala.
3167 XVII  |              előtt tartja vala. Mikor ezt az király látná, ő magába mosolyog
3168 XVII  |                  alattomban mondja vala: „az filemilének éneklése most
3169 XVII  |                 megjövendölte volna, hogy az ő atyja vizet tartana néki,
3170 XVII  |              atyja vizet tartana néki, és az anyja kendőt. Szólítván
3171 XVII  |               szolgáját, parancsolá, hogy az ő atyja kezéből az mosdóvizet
3172 XVII  |                   hogy az ő atyja kezéből az mosdóvizet elfognák, és
3173 XVII  |                   mosdóvizet elfognák, és az anyja kezéből az kendőt.
3174 XVII  |             elfognák, és az anyja kezéből az kendőt. Az vitéz mondá:~-
3175 XVII  |                  anyja kezéből az kendőt. Az vitéz mondá:~- Méltatlanok
3176 XVII  |                legyen kedves nálad.~Mondá az király:~- Ez soha többszer
3177 XVII  |                  soha többszer ne legyen.~Az király pedig leülvén, az
3178 XVII  |                  Az király pedig leülvén, az atyját balkéz felől, és
3179 XVII  |                   atyját balkéz felől, és az anyját jobbkéz felől ülteté.
3180 XVII  |                  mindenféle vígasságokkal az királyt tartják vala és
3181 XVII  |                vala és vígasztalják vala.~Az ebédtől felkelvén, az király
3182 XVII  |               vala.~Az ebédtől felkelvén, az király egy titkos házba
3183 XVII  |                indulván, parancsolá, hogy az ő atyja és anyja utána bemennének,
3184 XVII  |                 ne lenne. Alexander azért az szentelt vitéznek mondá:~-
3185 XVII  |                 egy fiuk, vagy nem? Mondá az vitéz:~- Felséges uram,
3186 XVII  |               Felséges uram, volt egy, de az is megholt.~Az király megkérdé,
3187 XVII  |               volt egy, de az is megholt.~Az király megkérdé, micsoda-féle
3188 XVII  |                  halállal holt volna meg?~Az vitéz felelé:~- Természet
3189 XVII  |          Természet szerint való halállal.~Az király pedig mondá:~- Hogy
3190 XVII  |               titeket hazugoknak mondlak.~Az vitéz mondá:~- Felséges
3191 XVII  |              szorgalmatossággal tudakozol az mi fiunk felőle?~Mondá az
3192 XVII  |                 az mi fiunk felőle?~Mondá az király:~- Nem ok nélkül
3193 XVII  |                  pedig mikor látnák, hogy az király valóba és bizonyába
3194 XVII  |                mondaná ezeket, mindketten az földre az király lábához
3195 XVII  |              ezeket, mindketten az földre az király lábához borulván,
3196 XVII  |          életeknek kegyelmet kérnek vala. Az király pedig őket felköltvén,
3197 XVII  |                 mint volt dolga és halála az ti fiatoknak?~Az vitéz mondá:~-
3198 XVII  |                   halála az ti fiatoknak?~Az vitéz mondá:~- Légy kegyelmes,
3199 XVII  |             mielőttünk, mondja vala, hogy az filemile azt éneklené, hogy
3200 XVII  |                   én őnéki mosdóvizet, és az anyja kendőt tartanánk és
3201 XVII  |                 haragra felindulván, őtet az tengerbe vetém.~Mondá az
3202 XVII  |                  az tengerbe vetém.~Mondá az király:~- Micsoda nyavalyátok,
3203 XVII  |                 nagy bolondság volt, hogy az Istennek végezése és akaratja
3204 XVII  |                   szüleim, hogy én vagyok az ti fiatok, kit az Pontus
3205 XVII  |                  vagyok az ti fiatok, kit az Pontus Tengerbe vetettetek
3206 XVII  |              kegyelmet kérnek vala. Mondá az király:~- Ne féljetek, semmi
3207 XVII  |                nyavalyátok nem lészen. Ma az én országomba titeket helyheztetlek,
3208 XVIII |                  Annakutána Diocleciánus, az császár fia mondá az császárnak:~-
3209 XVIII |        Diocleciánus, az császár fia mondá az császárnak:~- Vötted-é eszedbe,
3210 XVIII |                eszedbe, mit mondék?~Mondá az császár:~- Jól vöttem eszembe.~
3211 XVIII |            császár:~- Jól vöttem eszembe.~Az fia mondá:~- Azonképpen
3212 XVIII |                  Azonképpen én is, holott az Isten nagyobb eszességgel
3213 XVIII |            egyebeket, semmiképpen tégedet az te országodtól meg nem fosztottalak
3214 XVIII |                nem fosztottalak volna, és az te dícsíretedet semmiben
3215 XVIII |                kisebbíthettem volna. Mint az a fiú, ki az ő atyjának
3216 XVIII |                  volna. Mint az a fiú, ki az ő atyjának minden tisztességgel
3217 XVIII |           tisztességgel vala, mindazáltal az atyja az tengerbe vetette
3218 XVIII |                vala, mindazáltal az atyja az tengerbe vetette volt.~Mondá
3219 XVIII |              tengerbe vetette volt.~Mondá az császár:~- Oh, én szerelmes
3220 XVIII |                   bocsátok és adok.~Mondá az fia:~- Immáran mondjunk
3221 XVIII |              Immáran mondjunk szentenciát az én mostoha anyámra, az te
3222 XVIII |        szentenciát az én mostoha anyámra, az te feleségedre.~Az császár
3223 XVIII |               anyámra, az te feleségedre.~Az császár mindjárt parancsolá
3224 XVIII |               császár mindjárt parancsolá az bíróknak, hogy mondjanak
3225 XVIII |               hogy mondjanak szentenciát. Az bírák felelének:~- Hatalmas
3226 XVIII |                ölesse meg csak nagyságod.~Az császárnét azért ló farkára
3227 XVIII |                   ló farkára kötvén, mind az akasztófáig kivonák és ott
3228 XVIII |                vagdalnák vala. Ennek mind az egész község örül vala.
3229 XVIII |               ilyen büntetések lött volna az bűneseknek.~Annakutána nem
3230 XVIII |                 Annakutána nem sok üdővel az császár meghala. És atyja
3231 XVIII |             meghala. És atyja halála után az országot bírnya kezdé, és
3232 XVIII |                 országot bírnya kezdé, és az ő hét bölcs mesteri mindenkor
3233 XVIII |               vala, egész húsz esztendeig az keresztyéneknek nagy veszedelme
3234 Konyvn|             KÖNYVNYOMTATÓ ZÁRÓVERSE~ ~ ~  Az asszonyok tudom, haragosznak~
3235 Konyvn|           asszonyok tudom, haragosznak~És az nyomtatónak gonoszt mondnak~
3236 Konyvn|            példáiért,~Kik mutatják bennek az álnok vért.~Ők is Isten
3237 Konyvn|              teremtett állati:~De általok az ördeg igen ví,~Miért bűn
3238 Konyvn|               semmiképpen nem lehet,~Mert az emberi nemzet nem vehet~
3239 Konyvn|                 közesül asszonyi állattal~Az férfiú. És nagy nyavalyát
3240 Konyvn|         tisztességgel~Nem gondol, játszik az ő végével.~ És noha forog
3241 Konyvn|                   végével.~ És noha forog az undokságban,~Azért igen
3242 Konyvn|                  kész a sírásra,~Miképpen az eb hugyozásra.~Nem mondom,
3243 Konyvn|                    Maga sok közül kevesen az jók.~Bölcs Salomon az olyant
3244 Konyvn|             kevesen az jók.~Bölcs Salomon az olyant megírta,~A példabeszédekben
3245 Konyvn|                olyannak találtatik,~Méltó az jámbornak mondattatik.~De
3246 Konyvn|               marha;~Jámbor asszonyt csak az Isten adja.~Kit pedig avval
3247 Konyvn|                   kéncset hoz.~Azki pedig az más felében tart,~Úgy jár
3248 Konyvn|                 más felében tart,~Úgy jár az, mint Poncius császár járt~
3249 Konyvn|               császár járt~Kitől megójjon az kegyes Isten,~Ki legyen