| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] értsed 1 értvén 1 érzem 3 és 1755 esék 5 esem 1 esének 1 | Frequency [« »] ----- ----- 3249 az 1755 és 781 hogy 454 mondá 408 volna | Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances és |
Novella
1 Kegyes| hogy az ő igaz haragjában és ítíletiben az ő irgalmasságáról 2 Kegyes| mértékleni: nyilván jeles- és fő tanoságok ez világi életre, 3 Kegyes| világi életre, igaz ítéletre és jeles erkölcsekre valók 4 Kegyes| Ponciánus példájába látunk szép és jeles jószágokat; látunk 5 Kegyes| látunk azmellett elég gyarló és hitván dolgokat is. Szép 6 Kegyes| birodalomra. Mert látja és eszébe veszi, hogy szép 7 Kegyes| eszébe veszi, hogy szép és nemes tudományok nélkül 8 Kegyes| nélkül semmik az fejedelmek, és írástudás nélkül igen gyarló 9 Kegyes| hogy oly igen állhatatlan, és az ítéletben olyan igen 10 Kegyes| víz. Mert előszer szereti és böcsüli az ő előbbeli jámbor 11 Kegyes| előbbeli jámbor feleségét és annak testamentomát dícsíri, 12 Kegyes| annak testamentomát dícsíri, és enged annak; hogy meghal, 13 Kegyes| meghal, igen bánkódik rajta, és erősen gyászolja azt. Mást 14 Kegyes| az elsőről elfeleközik, és testamentomát hátrahagyja. 15 Kegyes| az ugyan féket vet fejébe és zabolát szájába, és tétova 16 Kegyes| fejébe és zabolát szájába, és tétova hajtogatja, mint 17 Kegyes| egy barmot, hitván, hamis és éktelen dolgokra. Rút és 18 Kegyes| és éktelen dolgokra. Rút és szidalmas dolog ez egy férfiúnak, 19 Kegyes| rabbá adja magát. Tekéletes- és eszesnek kell az férfiúnak, 20 Kegyes| hamissággal sok marhát keressenek, és azt hagyhassák az ő fiaiknak: 21 Kegyes| embereknél nemes tudományokban és jó erkölcsekben. Nemde nagy 22 Kegyes| tudom ugyan, hogy megnevetik és szidják ezt ez Diocleciánust, 23 Kegyes| jaj őnékik! Mert bolondok és oly állhatatlanok, mint 24 Kegyes| Jakab pátriárka, megfeddi és megátkozza az ő első fiát, 25 Kegyes| megátkozván őtet, kirekeszté őtet, és megfosztá őtet mind a királyméltóságtól, 26 Kegyes| mostan is, hogy az úrfiakban és az gazdagoknak fiaiban nem 27 Kegyes| felnevelik minden oktatás és tanítás nélkül. A gonosz 28 Kegyes| hagyhatják annakutána soha. És ekképpen vesznek el, ki 29 Kegyes| veszedelmes dolog legyen, és mely igen ártalmas az tisztességnek 30 Kegyes| ártalmas az tisztességnek és birodalomnak kévánsága. 31 Kegyes| az én fiaimra.~Maga meddő és egy gyermeke sincs; sem 32 Kegyes| megmutatja néki gömbeleg csöcseit és szép hölgyes testét: maga 33 Kegyes| kötéllel csak az ő urának és férjének kötette. Undok 34 Kegyes| asszonyi állatoknak álnoksága és gonoszsága felől: hogy jobb 35 Kegyes| embernek lakni viperakégyókkal és skorpiókkal egy házban, 36 I | Ponciánus vala neve, eszes és bölcs ember. És ez vőn feleséget 37 I | neve, eszes és bölcs ember. És ez vőn feleséget magának, 38 I | Diocleciánusnak. Ez felnevekedék és szép iffiú lőn, kit igen 39 I | az ő anyja, az császárné. És mikoron megérzené, hogy 40 I | kérj tőlem, valamit akarsz, és ha lehetséges lészen, megművelem 41 I | lehetséges lészen, megművelem és megadom.~És mondá az császárné:~- 42 I | megművelem és megadom.~És mondá az császárné:~- Érzem 43 I | én édes fiamat annak keze és birtoka alatt, hanem tefelséged 44 I | messze tőled, hogy jámborok és eszes népek kezett lakván, 45 I | kezett lakván, bölcsességet és jó erkölcseket tanulhasson, 46 I | erkölcseket tanulhasson, és nemes tudományokat. Mert 47 I | hasznos dolgot cselekeszik, és nagy bánat- és keserűségtől 48 I | cselekeszik, és nagy bánat- és keserűségtől megmenekedik 49 I | megmenekedik tefelséged, és az én fiamnak igen hasznos 50 I | fiamnak igen hasznos lészen, és megmented őtet az haláltól. 51 I | hogy ekképpen cselekeszem.~És mihelt meghallotta volna 52 I | császárné, az fal felé fordula, és kimulék ez világból. És 53 I | és kimulék ez világból. És az császár nagy bánatba 54 I | nagy bánatba esék miatta, és sok üdeig gyászlá őtet, 55 I | eltemettötte volna őtet. És sok üdeig marada özvegyül 56 I | szorgalmason gondolkodni. És mondá ő magában:~- Nincsen 57 I | tanulna nemes tudományokat és bölcsességet, hogy halálom 58 I | ezokáért megvirradott volna, és az császár felkölt volna, 59 I | volna, elhivatá az urakat és az ő tanácsit, és eleikbe 60 I | urakat és az ő tanácsit, és eleikbe adván az ő gondolatit, 61 I | mind ez széles világon, és nincs senki, ki őket meghaladná 62 I | meghaladná bölcsességgel és nemes tudományokkal. Azoknak 63 I | fiát, hogy tanítsa, oktassa és az nemes tudományokban felnevelje.~ 64 I | azokat az bölcs mestereket. És parancsolá, hogy minden 65 I | eljövének az császárhoz. És az császár nagy tisztességgel 66 I | tisztességgel fogadá őket, és nékik szólván, mondá:~- 67 I | szólván, mondá:~- Híres, neves és tisztelendő mesterek, tudjátok-é, 68 I | kinek az anyja megholt; és azt akarnám, hogy halálom 69 I | ajánlani. Hogy felnevelné őtet, és tanítaná nemes tudományokra 70 I | tanítaná nemes tudományokra és bölcsességre, hogy halálom 71 I | mester, Bancillás nevű, és mondá az császárnak:~- Felséges 72 I | ajánlja felséged az te fiadat. És ha hét esztendeig taníthatom 73 I | tészem, mint én magamot, és szinte ennyit tud majd, 74 I | bölcs mester, Lentulus nevű, és mondá:~- Felséges császár! 75 I | üdeig szolgáltam felségedet, és semmi jutalmot nem vettem. 76 I | mester, kinek Cato vala neve, és mondá:~- Felséges császár! 77 I | felségeddel nagy veszedelmekbe és nagy nyomorúságokat szenvedtem 78 I | kinek Waldach vala neve, és mondá:~- Felséges uram! 79 I | én eleim tefelségednek, és mindeddig semmi jutalmat 80 I | tészem, hogy ennyit ért és oly bölcs leszen, mint önmagam, 81 I | bölcs mester, Josephus nevű, és mondá az császárnak:~- Felséges 82 I | uram! Koros vagyok immár, és mindenkor tanácsod voltam, 83 I | mindenkor tanácsod voltam, és mindéltig szolgáltam tefelségedet, 84 I | szolgáltam tefelségedet, és nem vettem nagy jutalmát 85 I | taníthatom, oly tudóssá és bölccsé tészem, mint önnenmagam, 86 I | bölcs mester, Cleophas nevű, és mondá az császárnak:~- Felséges, 87 I | Vén ember vagyok immár, és sok időtől fogva voltam 88 I | tefelségednek tanácsába, és híven szolgáltam tefelségednek. 89 I | bölcs mester, Joákim nevű, és mondá az császárnak:~- Felséges 90 I | szolgáltam tefelségedet, és sok nyomorúságokat szenvedtem 91 I | taníthatom, oly tudóssá és bölccsé tészem, mint önmagam, 92 I | felele nékik Poncius császár és mondá:~- Igen jó néven vészem 93 I | jó néven vészem tütőletek és igen köszönem tünéktek, 94 I | akarattal vagytok az én fiamhoz, és hogy oly igen kévánjátok 95 I | őtet, hogy hűven tanítsátok és neveljétek őtet.~Hallván 96 I | hét bölcs mesterek, térdet és főt hajtának az császárnak, 97 I | hajtának az császárnak, és megköszenék őfelségének; 98 I | hozzájok vevék az császár fiát, és elvivék Rómába.~Midőn kedig 99 I | ő társainak:~- Jó uraim és tisztelendő mesterek, vegyétek 100 I | község reá fut csodára, és kárt tesznek az gyermeknek 101 I | dícsérék ezt az tanácsot. És mindjárt kőmüveseket fogadának, 102 I | mindjárt kőmüveseket fogadának, és megépüték ott az boltos 103 I | megépüték ott az boltos házat, és az háznak falaira köreskörnyül 104 I | hét nemes tudományokat. És az háznak közepire helyhezték 105 I | az nemes tudományokat. És az mesterek nagy szorgalmatossággal 106 I | szorgalmatossággal oktaták őtet és szünetlen taníták vala őtet 107 I | taníták vala őtet az bölcs és nemes tudományokban hét 108 I | tudományokban hét esztendeig. És minekutána elmúlt volna 109 I | alá egy borostyalevelet, és annakutána vigyázzunk reá, 110 I | volna, felnéze az boltra, és csodálni kezdé ő magában. 111 I | miért nézne fel az boltra, és mit csodálkoznék?~Felelé 112 I | jeles ember lészen benne, és az nemes tudományokba fő-mester 113 I | birodalomnak tanácsi az császárhoz, és mondának néki:~- Felséges 114 I | császár! Csak egy fiad vagyon. És történhetik, hogy az meghaljon: 115 I | birodalomban emelhetnéd, és meggazgíthatnád.~Felele 116 I | meggazgíthatnád.~Felele az császár, és mondá nékik:~- Ha tünéktek 117 I | Keressetek ezokáért egy szép és jámbor szűzet énnékem, mely 118 I | szűzet énnékem, mely jó és nemes nemzetből legyen, 119 I | nemes nemzetből legyen, és elveszem azt.~Elmenének 120 I | Elmenének ezokáért az tanácsok és bejárának egynéhány országot, 121 I | bejárának egynéhány országot, és keresének olyan szömélyt. 122 I | királylányát, igen szépet, és azt megkérvén, elhozák az 123 I | felesége miatt való bánatjáról és gyászlásáról. És mikoron 124 I | bánatjáról és gyászlásáról. És mikoron ezt feleségül hozzá 125 I | volna, sokáig élének együtt. És az új császárné nem fogada 126 I | magzatot az császártól. És nagy bánatban lőn e dologért.~ 127 I | kit nemes tudományokra és bölcsességre tanítanának: 128 I | az császárné gondolkodni és tanácskozni, miképpen ő 129 I | magzatim lesznek az császártól és ezt az fiát is megölhetem: 130 I | császárné az császárnak, és mondá:~- Felséges uram, 131 I | micsoda az te könyörgésed? És mit kévánsz tőlem? Ha lehetséges 132 I | dolog lészen, meghallgatlak és megadom.~Mondá az császárné:~- 133 I | felséged küldjön érötte és hívassa haza, hogy az ő 134 I | az hét bölcs mestereknek, és az ő pecsétével megpecsétlette 135 I | pecsétével megpecsétlette azt. És parancsolá fejükre az hét 136 I | Elméne az követ az levéllel. És midőn avval jutott volna 137 I | megolvassák az császár levelét, és megérték belőle az ő akaratját. 138 I | megnéznék a csillagokat, és azokról ítéletet vennének, 139 I | az atyjának, avagy nem. És azt találák az csillagoknak 140 I | atyjának, az ő kévánsága és parancsolatja szerint, tehát - 141 I | császár bosszút állana rajtok, és megöletné őket.~Előálla 142 I | Előálla az Cleophas mester, és mondá az ő társainak:~- 143 I | kijőve az iffiú az házból, és meglátá őket nagy bánatban 144 I | őket nagy bánatban lönni. És megkérdé őket: miért volnának 145 I | szomorúk? Felele az egyik néki, és mondá:~- Uram! Atyádnak 146 I | hazavisszük atyádnak kévánsága és parancsolatja szerint - 147 I | az csillagoknak járását.~És úgy lőn.~Mikoron ezokáért 148 I | az csillagoknak járását és forgását: látá, hogy az 149 I | napig megtartóztatná magát és otthon lévén egyet se szólana - 150 I | munkával volna szabadulandó, és megmeneködnék az haláltól. 151 I | hozzáhívá az ő mesterit, és mondá nekik:~- Szerelmes 152 I | egyitek egy napon legyen jelen és vigyázzon reám, és mentsen 153 I | jelen és vigyázzon reám, és mentsen meg engemet az ő 154 I | annakutána szólani kezdek. És ha ezt megművelitek: mind 155 I | ítéletet tőnek felőle, és ugy találák az dolgot, mint 156 I | megmondotta vala az iffiú. És hálákat adának az Istennek, 157 I | volna őket bölcsességgel és tudománnyal. És megigérék 158 I | bölcsességgel és tudománnyal. És megigérék neki, hogy egyik-egyik 159 I | császár fiát szép öltözetekbe, és felülvén, vivék őtet az 160 I | elejbe az nagy fejedelmekkel, és urakkal, nagy pompasággal. 161 I | elhagyjuk immár tekegyelmedet, és gondot viselünk arra, miképpen 162 I | mind közülünk az haláltól.~És mondá az császár fia őnékiek:~- 163 I | üdején.~Azok pedig fejeket és térdeket hajtván, elmenének 164 I | szeretettel megölelgeté és megapolá őtet, és mondá 165 I | megölelgeté és megapolá őtet, és mondá néki:~- Szerelmes 166 I | nem láttalak.~Az fia fejet és térdet hajta az atyja előtt, 167 I | mikor lovon valahol megyen.” És mikoron az császári palotához 168 I | leszállának az lovakról, és az császár kezén fogá az 169 I | császár kezén fogá az ő fiát, és bevivé az palotába. És melléje 170 I | és bevivé az palotába. És melléje ültette. És reátekinte 171 I | palotába. És melléje ültette. És reátekinte az császár, és 172 I | És reátekinte az császár, és mondá neki:~- Édes fiam, 173 I | igen csodálkozik vala ezen, és esmét mondá néki:~- Mondd 174 I | szerelmes fiam, mi dolog ez? És miért nem szólasz énnékem 175 I | megjött volna az császár fia, és hogy egyet sem akarna szólani, 176 I | szólani, ezen ő igen örüle, és mondá:~- Elmegyek hozzája, 177 I | mondá:~- Elmegyek hozzája, és meglátom, münémű ábrázatú 178 I | meglátom, münémű ábrázatú és termetű.~Felöltözék ezokáért 179 I | ezokáért mentől szebbe lehete, és felékesíté magát. És elindulván 180 I | lehete, és felékesíté magát. És elindulván leányival, beméne 181 I | leányival, beméne az palotába. És az császár meghagyá neki, 182 I | hogy az fia mellé ülne. És midőn melléje ült volna, 183 I | volna, szóla az császárnak, és mondá:~- Uram, ez-é az tefelségednek 184 I | Vaj mely igen akarnám.~És az fiának szólván, mondá:~- 185 I | Menj el vele, édes fiam.~És az fia térdet és főt hajta 186 I | édes fiam.~És az fia térdet és főt hajta az atyjának.~Megfogá 187 I | császárné Diocleciánusnak kezét, és bevivé az ő ágyasházába. 188 I | bevivé az ő ágyasházába. És kiküldvén mind az leányokat 189 I | kiküldvén mind az leányokat és az egyéb házi népet, melléje 190 I | melléje ülteté őtet az ágyra. És szólván néki, és mondá:~- 191 I | ágyra. És szólván néki, és mondá:~- Én szűvem és lelkem! 192 I | néki, és mondá:~- Én szűvem és lelkem! Sokszor hallottam 193 I | pedig ugyan szömemmel látom, és nagy gyönyörüségem vagyon 194 I | Szólj ezokáért énnékem, és mindjárt ez ágyban kezdjünk 195 I | sem felele az császár fia. És az császárné esmét szólni 196 I | esmét szólni kezde néki, és mondá:~- Én édes szeretőm, 197 I | mindjárt meg kell halnom.~És ezt mondván, nyakára csigelédék, 198 I | mondván, nyakára csigelédék, és erősen kezdé őtet ölelgetni, 199 I | Diocleciánus elfordula, és nem engedé azt néki. És 200 I | és nem engedé azt néki. És az császárné megszólítá 201 I | császárné megszólítá őtet, és mondá:~- Oh, balgatag! Miért 202 I | kezdjünk ezokáért az játékhoz. És megértsed, hogy tisztán 203 I | pedig megnyitá az kebelét, és megmutatá néki az két fejér 204 I | néki az két fejér almát. És mondá néki:~- Szűvem, ne 205 I | Diocleciánus veszteg hallgata, és nem mutatá szerelemnek, 206 I | hanem ügyeközék tőle elmenni és megszabadulni.~Látván ezt 207 I | szólani, itt vagyon ténta és papíros. Kérlek, írd meg 208 I | Diocleciánus az pennát, és íra egy cédulát, mely ekképpen 209 I | hogy az én felséges uramnak és édesatyámnak az ő kertét 210 I | hanem csak szidalom, szégyen és örök veszedelem. Mert noha 211 I | is megértené ezt az nagy és undokságos vétket, és megátkozna 212 I | nagy és undokságos vétket, és megátkozna engemet. Mely 213 I | megszaggatta az cédulát, és ruháit is megszaggatá; és 214 I | és ruháit is megszaggatá; és megkörmelé az önnön orcáját, 215 I | megkörmelé az önnön orcáját, és vérbe keveré, és szoknyáját 216 I | orcáját, és vérbe keveré, és szoknyáját levette magáról. 217 I | szoknyáját levette magáról. És fölszóval kezde kiáltani, 218 I | művelhesse akaratját rajtam, és örök szégyenbe ne keverjen.~ 219 I | ágyasházába mind az urakkal, és mondá feleségének:~- Mi 220 I | belőle, de ő reám támada, és meg akar vala szégyeníteni. 221 I | nem akarék néki engedni, és nem akarék akaratját tönni. 222 I | bizony immár meggyőz vala, és rajtam megtekéllette volna 223 I | megtekéllette volna az ő gonosz és szidalmas szándékát, és 224 I | és szidalmas szándékát, és erőszakot művelt volna rajtam.~ 225 I | az császár mind meglátta és hallotta volna, igen megharagvék, 226 I | volna, igen megharagvék, és mindjárást parancsolá, hogy 227 I | hogy az ő fiát kivinnék és felakasztanák. Midőn ezt 228 I | Midőn ezt az fejedelmek és urak meghallották volna, 229 I | csak hértelen haragból és búsulásból.”~Mikoron ezeket 230 I | halálra, igen kezde sírni. És estve bemenvén az császár 231 I | feleségét nagy sírásban és jajgatásban. És az császár 232 I | sírásban és jajgatásban. És az császár néki szólván, 233 I | Szerelmes feleségem, miért sírsz és jajgatsz oly igen? Mi lelt?~ 234 I | Holnap tétetek törvényt reá és megöletem. Mert az illik 235 I | az illik inkább énhozzám és tehozzád, hogy törvénnyel 236 I | hogy törvénnyel haljon meg, és nem hértelen haragból.~Mondá 237 I | az igen ellenem lészen, és bánatnak miatta meg kell 238 I | miatta meg kell halnom. És bizonyába tefelségednek 239 I | egy embernek egy agg fával és egy gyenge fiatallal.~Mondá 240 II | gyümölcseknek jeles ereje és orvossága vala. Mert minden 241 II | bement volna az kertbe, és az jeles gyümölcsfa alá 242 II | Elhívá ezokáért az kertészt, és mondá neki:~- Szerető szolgám! 243 II | Gondot viselj ez fiatalkára, és neveld azt fel. Mert üdővel 244 II | esmét beméne az kertbe, és megnézé az fiatalkát. És 245 II | és megnézé az fiatalkát. És elhíván az kertészt, mondá 246 II | szélesen kiterjedtenek, és árnyékot fognak a fiatalkának, 247 II | árnyékot fognak a fiatalkának, és az nap nem érheti szerével, 248 II | tehát ágaiban, hogy az nap és az szél hozzáférhessen.~ 249 II | Elméne ezokáért az kertész, és levágá az nagy gyümölcsfának 250 II | gyümölcsfának az ágait; és ekképpen megmezítelenüle 251 II | meglátná az fiatalt, mint nőne. És látá, hogy semmit nem nőtt 252 II | hogy semmit nem nőtt volna. És elhíván az kertészt, mondá 253 II | az napot, mind az esőt, és ez az oka, hogy nem nőhet.~ 254 II | Elméne ezokáért az kertész, és levágá az nemes gyümölcses 255 II | az fiatalka is mellette, és nem hozhata semmi gyümölcsöt. 256 II | kezdének rajta bánkódni. És megátkozák mindazokat, kik 257 II | tanácsot adtanak volna hozzá.~~És mondá az császárné Ponciánus 258 II | példát mondottam felségednek, és mit jelentsen? Tefelséged 259 II | gyümölcsével meggyógyulnak az kórok és betegek. Az fiatalka az 260 II | nőni kezdett tanólásban és bölcsességben. És arra ügyeközik, 261 II | tanólásban és bölcsességben. És arra ügyeközik, hogy az 262 II | tefelséged meggyaláztassék, és az császári méltóságától 263 II | méltóságától megfosztassék. És miérthogy ez így leszen, 264 II | míglen hatalmad vagyon arra; és hogy fiadat megölessed, 265 II | volna, leüle az császár, és ő maga tőn törvényt az fiára. 266 II | maga tőn törvényt az fiára. És parancsolá, hogy fúnák az 267 II | hogy fúnák az kürtöket és kivinnék az fiát felakasztásra. 268 II | az egész nép felzöndüle, és sírván jajgatván panaszolkodának, 269 II | volna azt, fejet hajta néki. És Bancillás megszólítá az 270 II | szolgáit, kik viszik vala őtet, és mondá nekik:~- Szerető barátim, 271 II | Siess az császári palotába és mindenképpen légy érötte, 272 II | sarkantyúzni kezdé az lovát, és siete az palotába az császár 273 II | az császár elejbe esék, és köszöne néki. Mondá az császár 274 II | szolgáltál. Mert tenéked és az te társaidnak ajánlottam 275 II | fiamat, hogy bölcsességre és ékesen szólásra tanítanátok 276 II | dolgotok!~Felele Bancillás, és mondá az császárnak:~- Ha 277 II | volt, jól tudott szólni, és bolond nem volt. Hogy pedig 278 II | az asszonynak vádlására és tanácsára, bizony gonoszban 279 III | neki, kik bánnának véle, és kik mindenképpen gondját 280 III | Az sólyom jeles, hamar és jó vala, annyira, hogy soha 281 III | környül nagy vidámsággal. És mikoron az nemesember felült 282 III | az lónak az farkát kapá, és erősen kezdé azt hátravonni. 283 III | kellene az hadba menni, és hogy gonosz szerencséje 284 III | Elhívá ezokáért barátit és szomszédit az ő házához, 285 III | közül. Felöltezék ezokáért, és elméne az ő barátival az 286 III | helyre, hogy látná az játékot és az szép ökleléseket. Elorozkodának 287 III | Elorozkodának oda az dajkák is és mind az egész házi nép. 288 III | mind az egész házi nép. És senki nem marada az házba. 289 III | az gyermek az bölcsőben és az sólyom az rudon; és az 290 III | bölcsőben és az sólyom az rudon; és az szatin középaránt az 291 III | szatin középaránt az házban. És mikoron nagy csendesség 292 III | mászkála ki egy szurdékból, és az bölcső felé kezde mászni. 293 III | aluszik vala az földen, és nem látja vala az kégyót. 294 III | volna a kégyót az rúdról, és hogy az szatin alunnék, 295 III | hogy az szatin alunnék, és nem látná az kégyót: erősen 296 III | kégyót: erősen kezde szökni és verdődni az rúdon, és az 297 III | szökni és verdődni az rúdon, és az szárnyait veri vala nagy 298 III | szatin felserkene belé. És mikoron felemelte volna 299 III | bölcső felé kezelgetne. És mindjárt felszekellvén, 300 III | ellene támada az szatinnak, és erősen vívának egymással. 301 III | de az eb ottan rajta lőn, és mardossa vala azt, hogy 302 III | marhatná meg az gyermeket. És ez viadalban az nagy kégyó 303 III | az bölcsőt vérbe keveré. És az nagy tusokodásban, mikoron 304 III | az bölcső az gyermekkel, és fenékkel felfordula. És 305 III | és fenékkel felfordula. És az eb nekiszekellvén, megmará 306 III | nekiszekellvén, megmará az kégyót, és megölé azt. És az bölcső 307 III | az kégyót, és megölé azt. És az bölcső mellé feküvén 308 III | dajkák az gyermek mellé. És mikoron az házba bementenek 309 III | elfordítva vala az bölcső. És hogy az eb és az föld igen 310 III | az bölcső. És hogy az eb és az föld igen véres volna. 311 III | nemesembernek felesége, és mondá nékik:~- Hová siettek 312 III | az egyik:~- Jaj münékünk és tenéked szerelmes asszonyunk, 313 III | szeret, megölte az gyermeket, és az gyermeknek az vére mind 314 III | mindjárt hanyatt esék, és jajgatni kezde, mondván:~- 315 III | lovon az vitéz játékról. És megkérdé az asszonyt:~- 316 III | lele?~Felele az asszony és megmondá néki, hogy az eb 317 III | igen nagyon kezde bánkódni, és leszállván a lóról, beméne 318 III | az házba, ahol az gyermek és az szatin vala. Mikoron 319 III | vala rajta az nagy kégyó, és az ura elejbe ballaga, és 320 III | és az ura elejbe ballaga, és legyezni kezde előtte az 321 III | kezde előtte az farkával; és öremet mutata, mivelhogy 322 III | nemesember kirántá dákosát, és elvágá az ebnek az fejét.~ 323 III | volna, méne az bölcsőhöz, és megfordítá az bölcsőt: tehát 324 III | megfordítá az bölcsőt: tehát épen és egészségben vagyon az ő 325 III | egészségben vagyon az ő fia. És látá, hogy az nagy kégyó 326 III | igen harapdáltatott vala. És mindjárást eszébe vevé, 327 III | ölte volna meg az kégyót. És hogy az oltalmazta volna 328 III | az bölcsőben az kégyótól, és megmentötte volna őtet az 329 III | volna őtet az haláltól. És ottan jajgatni kezde, és 330 III | És ottan jajgatni kezde, és mondá:~- Oh, bolondul cselekedtem, 331 III | ölte meg az undok kégyót, és megmentötte az én édes fiamat 332 III | nagy vétséget műveltem.~És ragadván az ő dákosát, három 333 III | dákosát, három darabra töré. És sok üdeig nagy bánatban 334 III | üdeig nagy bánatban lőn.~~És Bancillás, az bölcs mester 335 III | mester szóla az császárnak, és mondá néki:~- Megérti felséged 336 III | Felelé az császár:~- Szép és igen jó példát adtál előmbe. 337 III | köszenöm tefelségednek. És Istennek ajánlom tefelségedet.~ 338 III | igen keservesen kezde sírni és jajgatni. Mikoron pedig 339 III | beméne hozzá az kamarába, és mondá néki:~- Mint vagy? 340 III | felséged, micsoda szemérmeket és szidalmas dolgokat kellett 341 III | kegyelmed átkozott fiától! És felséged azt ígérte vala 342 IV | Bánkódik vala rajta az király, és azt kiáltatá, hogy valaki 343 IV | az ő édes leányát adni. És mikoron ezt megkiáltották 344 IV | minden nemzetségemmel.” És egy pásztorbotot kezébe 345 IV | vadkan, mindjárt reásiete; és az pásztor felhága egy fára, 346 IV | jutván az vadkan, rágni és vágni kezdé az fát, annyira, 347 IV | pásztor, hogy ledőlne az fa. És az fáról sok gyümölcs hulla 348 IV | fáról sok gyümölcs hulla le, és az vadkan annyira evék benne, 349 IV | benne, hogy ugyan lefeküvék és elnyujtózék az fa alatt. 350 IV | lassan leszálla az fáról, és az egyik kezével az fához 351 IV | volna, kivoná hegyes tőrét, és általüté az vadkant. És 352 IV | és általüté az vadkant. És ekképpen megnyeré azt, hogy 353 IV | pásztor vakorgatja az vadkant és elnyujtóztatja, és annakutána 354 IV | vadkant és elnyujtóztatja, és annakutána megöli: azonképpen 355 IV | birodalmot.~Felele az császár és mondá:~- Bizonnyal tudjad, 356 IV | hogy az ő fiát kivinnék és felakasztanák. És ottan 357 IV | kivinnék és felakasztanák. És ottan kivivék őtet. És mikoron 358 IV | És ottan kivivék őtet. És mikoron kivinnék őtet, esmét 359 IV | megöleti. Mint vagyon ez?” És mikoron ekképpen kivinnék, 360 IV | császár fia, fejet hajta néki, és inte néki, hogy ne hagyná 361 IV | néki, hogy ne hagyná őtet. És szóla Lentulus az hóhéreknek:~- 362 IV | megszabadítom őtet az haláltól.~És Lentulus nekikezde vágni 363 IV | nekikezde vágni az lovát, és siete az császár udvarába. 364 IV | siete az császár udvarába. És mindjárt felméne az palotába, 365 IV | mindjárt felméne az palotába, és az császár elejbe esvén, 366 IV | ha nem azért, hogy egy jó és igazán szóló fiamért egy 367 IV | Megmondja akkoron az igazat. És felséged elcsodálkozik rajta. 368 IV | Mert ha édesanyja volna, és viselte volna őtet az ő 369 IV | Annak hiszen felséged, és annak beszéde után indultál. 370 IV | nemesembernek, ki jámbor és ártatlan vala, de mégis 371 IV | visszahozatja fiadat. Mert szép és hosszu história. Addig, 372 IV | megbeszéleném, megölnék fiadat, és mit használnék vele? Ha 373 IV | kezedben lészen az te fiad, és azt művelheted véle, azmit 374 IV | művelheted véle, azmit akarsz.~És parancsolá az császár, hogy 375 IV | visszahoznák az ő fiát, és az fogházba bérekesztenék. 376 IV | Annakutána elkezdé Lentulus, és megbeszélé az császárnak 377 V | vala az háznak ajtaját, és az kolcsokat az ágyba, feje 378 V | ez nemesember immár koros és elterédett vala: nem vitézkedhetik 379 V | kolcsokat az feje alól, és megnyitván az házat, elorozkodik 380 V | iffiakhoz, az ő szeretőihöz. És minekutána eleget játszodozott 381 V | másikkal, ottan esmét hazatére, és lassan esmét az ura mellé 382 V | felserkene az nemesember, és tapogatván, nem találja 383 V | találja feleségét mellette. És felkelvén, mindjárást az 384 V | tehát nincsen beszegezve! És elcsodálkozék rajta. És 385 V | És elcsodálkozék rajta. És erősen bezárá az ajtót. 386 V | ajtó felett való házba, és az ablakba feküvén, mindenfelé 387 V | előveté magát az felesége, és az ajtóra jövén, találá 388 V | találá azt bészegezvén; és igen megijede; de mindazonáltal 389 V | mindazonáltal zörgeni kezde.~És mondá néki az ura, az nemesember:~- 390 V | Mostan megtaláltalak immár, és immár bizonyos vagyok latorságod 391 V | hogy elorozkodtál ágyamból, és paráználkodni mentél. Gyakorta 392 V | míglen elérköznek az őrüzők, és megfognak azok tégedet, 393 V | megfognak azok tégedet, és holnap az prengérhöz szegeznek!~ 394 V | fekenném, eljuta egy gyermek, és hértelen elhíva, hogy nagy 395 V | hanem lassan felkelék, és menék az anyám látni. És 396 V | és menék az anyám látni. És úgy tértem onnét vissza, 397 V | nagy tisztességedre lészen, és az te nemzetednek, mikoron 398 V | vagyon, abba esem hanyattá, és ekképpen megölem magamat.~ 399 V | egymással, elmúlék az holdvilág. És mondá az parázna asszony:~- 400 V | rendeljétek tü az városnak és az országnak törvénye szerint.~ 401 V | országnak törvénye szerint.~És ezeket mondván, egy nagy 402 V | emele fel az kút mellett. És mondá:~- Isten véled, jó 403 V | buburással beesék az vízbe. És lassan az setétben az ajtó 404 V | mindjárt jajgatni kezde, és jajgatva aláfutamék az garádicson, 405 V | aláfutamék az garádicson, és megnyitván az ajtót, az 406 V | ajtót, az kút mellé méne, és jajgatván mondá:~- Jaj, 407 V | lassan beméne az ajtón, és beszegezé azt erősen. És 408 V | és beszegezé azt erősen. És felméne az házba, és az 409 V | erősen. És felméne az házba, és az ajtó felett való ablakba 410 V | felett való ablakba feküvék, és onnét hallgatá, mit cseleködnék 411 V | cseleködnék az ő koros ura. És az a kút felett állván, 412 V | felett állván, erősen síra, és mondá:~- Oh, átkozott óra, 413 V | beszegeztem volt az ajtót.~És ezt és ezféléket hallván, 414 V | beszegeztem volt az ajtót.~És ezt és ezféléket hallván, erősen 415 V | sokáig.~Végre szólni kezde, és mondá az urának:~- Vaj hitvány 416 V | szavát, igen nagy örömbe lőn, és mondá:~- Hála légyen az 417 V | állat:~- Az Isten jól látja és tudja, kicsoda az vétkes. 418 V | volna. Te paráználkodtál, és énreám akarod kenni, hogy 419 V | Ott künn légy ezokáért, és pironkodjál vénségedben 420 V | várasban laktam sok üdeig, és tisztességre viseltem életemet, 421 V | tisztességre viseltem életemet, és nemesember lévén, vitézséggel 422 V | vitézséggel kerestem kenyeremet. És azféle hitványság után nem 423 V | ha itt érnek az őrözők, és ha reggelre az prengérbe 424 V | az gazdagot, ki hazug; és az vént, ki bolond. Te vagy 425 V | hogy az Isten megbüntessen. És nagy kegyelmesség ez Istentől, 426 V | kegyelmes az mindenható Isten, és nem kéván egyebet az szegény 427 V | hanem csak hogy megtérjen és pönitenciát tartson. Én 428 V | tartson. Én is megtérek, és pönitenciát tartok, csak 429 V | Ide be nem jössz ugyan!~És mikoron ekképpen veszeködnének 430 V | elérközének az őrüzők, és megtalálván az nemesembert, 431 V | felesége, szóla az ablakról, és mondá az őrüzőknek:~- Tudjátok, 432 V | kicsoda leánya vagyok én és mely jeles nemzet: de ő 433 V | hágy egyedől az ágyban, és elmegyen a kurvák után. 434 V | után. Sokáig hallgattam, és nem akartam az ő latorságát 435 V | őtet az ő gonoszságáért: és imé, kezetekbe adta. Kérlek 436 V | uraim, hogy elvigyétek őtet és erősen megbüntössétek. Szinte 437 V | ezokáért az nemesembert, és az fogházba vivék. Virradatra 438 V | annakutána az prengérbe szegezék. És nem használa az szegény 439 V | nemesembernek az ő jámborsága és ártatlan volta: hanem minden 440 V | fertelmes kurva, az vala jámbor és ártatlan. Mert mindenkor 441 V | hogy mentől nagyobb parázna és kurva az asszonyom, annál 442 V | inkább hányja jámborságát, és nem akarja az nevet viselni. 443 V | megmetszed, belül rothadós.~~És mondá annakutána az bölcs 444 V | császár:~- Jól megértettem.~És mondá az mester:~- Bizonyára 445 V | asszonyi állat volt ez. És e példához képest meg nem 446 V | öletem az én fiamat ma.~És mondá az mester az császárnak:~- 447 V | fiát, beméne az kamorába, és igen kezde sírni és jajgatni 448 V | kamorába, és igen kezde sírni és jajgatni és magát körmelni-szaggatni, 449 V | kezde sírni és jajgatni és magát körmelni-szaggatni, 450 V | szégyent művelte rajtam, és nincsen, ki bosszút álljon 451 V | beméne hozzája az kamorába, és szóla az császárnénak, mondván:~- 452 V | én szeretem tefelségedet, és immár minémű bosszúságot 453 V | rajta. Mert király az atyám, és elég pénzt adhatna esmét 454 VI | nemes vitéz, kinek egy fia és két leánya vala. Ez ez vitéz 455 VI | Ez ez vitéz igen kövély és bőv költségű vala. Mert 456 VI | közikbe, minden lakásokba, és az vitéz játékokra nagy 457 VI | sokat költ vala; lovokra és mindenféle ékes szerszámokra. 458 VI | ki annak gondját viselje és mindenképpen megőriznéje.~ 459 VI | Elhivatá ezokáért az ő fiát, és mondá néki:~- Szerelmes 460 VI | arannyal. Egy éjjel reámenjünk és ássuk meg. És hordjunk az 461 VI | reámenjünk és ássuk meg. És hordjunk az aranyból eleget 462 VI | az aranyból eleget haza; és szépen élhetünk belőle.~ 463 VI | ezokáért éjjel az toronyra, és megásák azt, és annyi aranyat 464 VI | toronyra, és megásák azt, és annyi aranyat vínek ki abból, 465 VI | azmennyit elbírnak vala. És az vitéz megfüzeté minden 466 VI | megfüzeté minden adósságát, és esmét bőven kezde költeni, 467 VI | vala annak gondjaviselését: és látá, hogy megásták volna 468 VI | megásták volna az tornyot, és megesméré, hogy igen sok 469 VI | vittenek volna el onnét. És az császárhoz menvén, mind 470 VI | az vitéz, az kéncsőrüző, és az toronyba az lyukon belől 471 VI | lyukon belől ása egy vermet, és egy nagy mély üstet állata 472 VI | hogy az üstbe beesnék, és ki ne jöhetne onnét.~Azonközbe 473 VI | szűkölködni az nagy lakások és tékozlások miatt. És esmét 474 VI | lakások és tékozlások miatt. És esmét szóla az ő fiának, 475 VI | esmét szóla az ő fiának, és mondá:~- Megfogyatkoztunk 476 VI | fia:~- Menjünk esmét oda és hozzunk az aranyból, mennyit 477 VI | aranyból, mennyit elbírunk, és elég költségünk lészen esmét, 478 VI | költségünk lészen esmét, és ekképpen megtarthatjuk az 479 VI | Felkelének ezokáért ketten éjjel, és az toronyhoz menének. Az 480 VI | pedig elől méne az lyukba, és béesék az üstbe mind torkig. 481 VI | béesék az üstbe mind torkig. És mondá az fiának:~- Ne jőj 482 VI | fiam! Mert te is beléesel, és mindketten ideveszünk.~Mondá 483 VI | Ezokáért vond ki fegyveredet, és vegyed fejemet. Mert ha 484 VI | esmérhet, kicsoda vagyok.~És az fia kivoná fegyverét, 485 VI | az fia kivoná fegyverét, és fejét vevé az atyjának; 486 VI | fejét vevé az atyjának; és elmenvén, egy verembe hányja 487 VI | verembe hányja az atyja fejét, és eltemeté. És az ő néneihöz 488 VI | atyja fejét, és eltemeté. És az ő néneihöz menvén, megbeszélé 489 VI | nékik, mint jártanak volna. És az ő nénjei hallván ezt, 490 VI | ezt, igen kezdének sírni és jajgatni.~Azonközbe méne 491 VI | volna az császári kéncs. És mikoron az lyukot megnézegetné, 492 VI | lyuk alatt való üstben; és csodálkozni kezde rajta. 493 VI | csodálkozni kezde rajta. És elmenvén, megmondá ezt az 494 VI | megmondá ezt az császárnak. És az császár elcsudálkozék 495 VI | holttestet egy ló farkára, és vontasd az városban minden 496 VI | Valamely házban kezdesz sírást és jajgatást hallani: ahhoz 497 VI | mert meg kell őket ölni.~És az őrüző vitéz cselekedék 498 VI | vitéz cselekedék ekképpen. És mikoron az holttestet lófarkon 499 VI | az vitéznek háza előtt, és az ő leányi azt látták volna, 500 VI | volna, erősen kezdének sírni és jajgatni. Mikoron az fia