Novella

 1 Kegyes|        Ponciánus császárban, hogy oly igen állhatatlan, és az
 2 Kegyes|          őnékik! Mert bolondok és oly állhatatlanok, mint az víz.
 3 I     |       esztendeig taníthatom őtet, oly bölccsé tészem, mint én
 4 I     |        hat esztendeig taníthatom, oly bölccsé tészem, mint önmagam
 5 I     |         öt esztendeig taníthatom, oly tudóssá tészem szinte mint
 6 I     |       taníthatom négy esztendeig, oly tudóssá tészem, hogy ennyit
 7 I     |        tészem, hogy ennyit ért és oly bölcs leszen, mint önmagam,
 8 I     |      három esztendeig taníthatom, oly tudóssá és bölccsé tészem,
 9 I     |   taníthatom őtet két esztendeig, oly tudóssá tészem őtet, mint
10 I     |        egy esztendőig taníthatom, oly tudóssá és bölccsé tészem,
11 I     |           köszönem tünéktek, hogy oly jó akarattal vagytok az
12 I     |    vagytok az én fiamhoz, és hogy oly igen kévánjátok őt tanítani.
13 I     |     megkérdé őket: miért volnának oly igen szomorúk? Felele az
14 I     |           miért sírsz és jajgatsz oly igen? Mi lelt?~Felelé az
15 III   |       mondá nékik:~- Hová siettek oly igen?~Felele néki az egyik:~-
16 III   | asszonyunk, mert az eb, kit urunk oly igen szeret, megölte az
17 III   |           énnékem: miért bánkódol oly igen?~Felelé az császárné:~-
18 V     |         felesége:~- Ki ördeg tött oly hamar prédikátort benned?
19 V     |          énnékem, miért kesergesz oly igen? Mi okáért jajgatsz
20 V     |          igen? Mi okáért jajgatsz oly igen? Kérlek, hogy ezt ne
21 V     |         ne add magadat a bánatnak oly igen.~Felelé az:~- Felséges
22 V     |         vitéznek az ő fiával, kit oly igen szeret vala, hogy nem
23 VI    |      marháját eltékozlotta volna, oly igen elszegényedék, hogy
24 VI    |          kezdének, miért sírnának oly igen?~Felelé az fia:~- Jó
25 VI    |       leszek miatta, abban sírnak oly igen.~Látván az császár
26 VIII  |        felséges uram? Miért sírsz oly igen?~Felelé az császár:~-
27 IX    |        mondá az ura:~- Hol késtél oly igen?~Felelé az asszony:~-
28 IX    |       sincsen egy fa, melyet uram oly igen kedvelne, mint ezt
29 IX    |           volna, hogy tekegyelmed oly igen nehezen venné ezt e
30 IX    |          császárnak Jött volt, ki oly igen telhetetlen vala. És
31 X     |   Mondának az római urak:~- Tehát oly igen szereted-é az aranyat,
32 X     |    akartanak támadni? Ha ezokáért oly igen telhetetlen vagy aranyba:
33 X     |        szolgáknak:~- Ne siessetek oly igen véle, mert az császár
34 XI    |          Hypocrates vala neve: ez oly igen éles elméjű vala, hogy
35 XI    |       tőle, mert látja vala, hogy oly éles elméjű volna, hogy
36 XI    |  Szerelmes szüvem, miért bánkódol oly igen?~Felele az:~- Hogy-hogy
37 XI    |        Hogy-hogy szenvedhetnék el oly igen nagy bosszúságot? Felséged
38 XII   |         én igen csudálkozom, hogy oly hamar elhitted feleségednek
39 XIII  |            nem mászkálsz ki onnét oly hamar!~Visszajövet esmét
40 XIII  |       hogy versenyes vagy. Bizony oly helyre viszlek, hogy ez
41 XIV   |     feleséget vőn magának. És azt oly igen félté, hogy udvarában
42 XIV   |     láttam, hogy egy asszonyállat oly hasonló volt volna az másikhoz,
43 XV    |          ezennel meg kell halnom, oly igen fázom.~Mondá az asszony:~-
44 XV    |        Mert ég alatt nincsen, kit oly igen szeressek, mint tekegyelmedet.~
45 XVI   |         miért hogy hallak tégedet oly szépen és bölcsen disputálni.
46 XVII  |           legyen. És kérjed, hogy oly napot tegyen, hogy erre
47 XVII  |        éretted Geydonnal. Mert ti oly igen hasonlatosok vagytok
48 XVII  |           Ezt őnéki megengedé, de oly ok alatt, hogy az bajviadalra