Novella

 1 Kegyes|               Diocleciánusba látjuk, mely igen hasznos dolog legyen,
 2 Kegyes|            esztekélésének nem enged? Mely igen szép választ tészen
 3 Kegyes|           megátkozza az ő első fiát, mely olyan undok vétekben találtatott
 4 Kegyes|            szokást vesznek magoknak, mely annakutána természetté válik
 5 Kegyes|          császár feleségében látjuk, mely igen veszedelmes dolog legyen,
 6 Kegyes|         veszedelmes dolog legyen, és mely igen ártalmas az tisztességnek
 7 Kegyes|             nem.~Ezmellett, látod-é, mely igen bolonddá teszi az császárnét
 8 I     |            Emléközzék felséged róla, mely híven szolgáltunk, mind
 9 I     |            és jámbor szűzet énnékem, mely jó és nemes nemzetből legyen,
10 I     |              magzatot tefelségedtől, mely dologért igen nagy bánatban
11 I     |            talála egy kis csillagot, mely azt jelenti vala neki, hogy:
12 I     |             az császár:~- Bátor. Vaj mely igen akarnám.~És az fiának
13 I     |          pennát, és íra egy cédulát, mely ekképpen vala írva:~„Az
14 I     |               és megátkozna engemet. Mely átoknak miatta énnékem örökké
15 II    |           egy nemes gyümölcsfa vala, mely minden esztendőben bőven
16 II    |             néma: okának kell lenni. Mely okot az Isten talán kijelenti.
17 II    |         tanácsából megölé az ő ebét, mely az ő édes magzatját megmentötte
18 III   |          vala ott az bölcső mellett, mely igen harapdáltatott vala.
19 V     |              az nagy követ az kútba, mely nagy buburással beesék az
20 V     |          kicsoda leánya vagyok én és mely jeles nemzet: de ő nem gondol
21 V     |             senki meg nem mondhatja, mely igen nagy szeretettel én
22 VI    |            az császárnak egy tornya, mely rakva arannyal. Egy éjjel
23 VII   |            szegény ártatlan madarom. Mely igen nagy gyönyörüségem
24 VII   | gyönyörüségem volt énnékem tebenned! Mely igen igazat mondottál mindenkoron
25 VIII  |           dolga az ő felesége miatt, mely mindenkoron azt kéváná az
26 IX    |     szerelmes szatinomat. Harmadszor mely igen nagy kisebbséget töttél
27 X     |            csöngetni kezde az a kép, mely arra az országra néz vala
28 X     |              ottan zászlót tőnek ki, mely arra az országra mutat vala
29 XII   |         csuda öltözetet vőn őmagára, mely rakva vala köres-környül
30 XIII  |           Mondá az vitéz:~- Megadom. Mely üdőben jőjjek hozzád?~Felelé
31 XIV   |       akkoron megmondja felségednek, mely igen hamison vádolta őtet
32 XV    |               az kezét üté az késbe, mely az ura kezében vala, és
33 XV    |            lészek, mint egy görlice, mely mikoron a társa meghal,
34 XV    |       akasztott embert. Tudod pedig, mely igen erős törvény vagyon
35 XV    |              melyből megtanulhatják, mely igen tekéletes elműek legyenek
36 XV    |         legyenek az asszonynépek, és mely igen állhatatlanok legyenek
37 XVI   |          látja-é ezt e magas leányt, mely zöld bársonyban vagyon?~
38 XVII  |              hogy én teveled háltam, mely dolog végett bajt akar vélem,
39 XVII  |           néki:~- Mondd meg énnékem, mely napot hagytanak az bajviadalra?~
40 XVII  |         akara cselekedni és engedni. Mely dolgot Alexander mikor megértett
41 XVII  |          nyilvánvaló szózatot halla, mely ezt mondja vala: „Tudjad,
42 XVII  |       orvossággal gyógyulhatna meg.” Mely szózatot hallván az császár,
43 XVII  |          azoknak vérekkel megmostam, mely után teljességgel megtisztult
44 XVII  |           légyen az a szempillantás, mely napon az király énnálam
45 XVII  |            az királyhoz, megbeszélé, mely igen nagy örömmel várnák
46 Konyvn|             kégyót kebelében tartja,~Mely őtet játszódtatja és rágja.~