Novella

 1 I    |           Ő FIÁT, DIOCLECIÁNUST~AZ HÉT BÖLCS MESTEREKNEK~Vala régenten
 2 I    |          az emberek. Mikoron kedig hét esztendős lött volna, megbetegüle
 3 I    |     Felséges urunk! Vagynak Rómába hét bölcs mesterek, kiknek mások
 4 I    |       felséged az te fiadat. És ha hét esztendeig taníthatom őtet,
 5 I    |          az én társaim.~Mikoron az hét bölcs mesterek elvégezték
 6 I    |    neveljétek őtet.~Hallván ezt az hét bölcs mesterek, térdet és
 7 I    |            köreskörnyül megírák az hét nemes tudományokat. És az
 8 I    |       bölcs és nemes tudományokban hét esztendeig. És minekutána
 9 I    |         minekutána elmúlt volna az hét esztendő, mondának az bölcs
10 I    |      tanolt volna tőlünk ez elmult hét esztendőbe.~Felelé az bölcs
11 I    |        császárnak egy fia volna az hét bölcs mestereknél, kit nemes
12 I    |          egy fia vagyon, messze az hét bölcs mestereknél, azt én
13 I    |       császár:~- Majd vagyon immár hét esztendeik, hogy nem láttam.
14 I    |            íra ezokáért levelet az hét bölcs mestereknek, és az
15 I    |           És parancsolá fejükre az hét bölcs mestereknek, hogy
16 I    |        midőn avval jutott volna az hét bölcs mesterhöz, megolvassák
17 I    |        jelenti vala neki, hogy: ha hét napig megtartóztatná magát
18 I    |     haláltól. Ezt is jelenté, hogy hét napig egymás után mindennap
19 I    |             megtartóztatom magamat hét napig az szólástól - meg­
20 I    |           kedhetem az haláltól. De hét napig minden napon egyszer
21 I    |          tefelségednek fia, kit az hét bölcs mesterekre bíztál
22 IV   |           azonképpen kenegetnék az hét bölcs mesterek tefelségedet
23 VII  |           hogy még úgy jársz az te hét bölcs mesteriddel, mint
24 VIII |          története~Valának egyszer hét bölcs mesterek Rómában,
25 VIII |          vala, miképpen az mostani hét bölcs mesterek is ügyeköznek
26 VIII |         felségednek. Azmint értem, hét mesteri vagynak tefelségednek,
27 VIII |      Elkülde ezokáért mindjárást a hét bölcs mesterekért és elhivatá
28 VIII |           énérettem is.~Mikoron az hét mesterek ott mind meghallották
29 VIII |            imé tehát az ágy helyén hét forrás fakada ki. Mondá
30 VIII |    Felséges császár! Addig, még ez hét forrás vagyon tefelségednek
31 VIII |            császár az ágy alatt az hét forrást, igen csudálkozék
32 VIII |               Látja felséged, hogy hét forrás ez: ezeket el nem
33 VIII |       vesztheti, hanem felségednek hét bölcs mesteri vagynak, kik
34 VIII |              Felségednek is vagyon hét bölcs mestere. Ezek szép
35 VIII |            ha előszer megöleted az hét mestereket. Ne engedje ezokáért
36 IX   |     szerettem tefelségednél: de az hét bölcs mesterekért nincsen
37 XII  |      Pálnak testeit. Valának pedig hét bölcs mesterek, fő tanácsok
38 XII  |            azonképpen ügyeköznek a hét mesterek tefelségedet megcsalni
39 XIV  |             Igen hiszen felséged a hét mesternek, szinte mint a
40 XV   |           vitéznek teste vala.~Egy hét múlva méne az hispán esmét
41 XVI  | MEGSZÓLALÁSA~Másodnapon bevivék az hét mesterek az császár fiát
42 XVI  |        meghalnom. De ha megtérvén, hét napig megtartóztatnám magamat
43 XVI  |     megmeneködném. Ez az oka, hogy hét egész napig nem mertem szólni
44 XVII |           és tanítaná. Kinél mikor hét egész esztendeig tanult,
45 XVIII|     országot bírnya kezdé, és az ő hét bölcs mesteri mindenkor