Novella

 1 III |       elfutnának, előtalálá őket az asszony, az nemesembernek felesége,
 2 III |            meghallotta volna ezt az asszony, mindjárt hanyatt esék,
 3 III |      asszonyt:~- Mi lele?~Felele az asszony és megmondá néki, hogy az
 4 V   |           elment volna az ágyból az asszony, felserkene az nemesember,
 5 V   |      holdvilág. És mondá az parázna asszony:~- Minekelőtte megölném
 6 V   |        nemesember az kút felett, az asszony lassan beméne az ajtón,
 7 VII |            bántása volna?~Felelé az asszony a császárnak:~- Nagy dolog
 8 VIII|            kezde sírni.~És mondá az asszony a császárnak:~- Mi dolog,
 9 IX  |         magzatjok. Egyszer pedig az asszony beméne az egyházba; és előltalálá
10 IX  |          késtél oly igen?~Felelé az asszony:~- Uram, az egyházban voltam.
11 IX  |            ő szokása szerint. És az asszony mondá az kertésznek:~- Vadászni
12 IX  |          igen szeret vala, mondá az asszony az kertésznek:~- Vágd le
13 IX  |        kedvelne, mint ezt a fát.~Az asszony elvévé tőle az szekercét,
14 IX  |    vadászásról vecsernyekort. És az asszony egy padot tőn az tűz elejbe,
15 IX  |      ördeget cselekedtél?~Felelé az asszony:~- Úgy vagyon. Én vágtam
16 IX  |             megbocsáttam.~Reggel az asszony ismét az egyházhoz méne.
17 IX  |  cseleködhetel.~Mikoron ezokáért az asszony hazament volna, vígan vala
18 IX  |    szerelmes szatinkámat?~Felelé az asszony:~- Hogyne ölném meg! Látod-e
19 IX  |             te szép ágyad.~Mondá az asszony:~- Jól látom, hogy mindent,
20 IX  |             sírj.~Reggel felkele az asszony, és az egyházhoz méne. És
21 IX  |         házba, ahol fekszik vala az asszony. És mondá néki:~- Kelj fel.~
22 IX  |         néki:~- Kelj fel.~Felelé az asszony:~- Nem üdő még felkelni.~
23 IX  |            fel, mert üdő.~Felelé az asszony:~- Ha felkelek is, mit műveljek?~
24 IX  |           az két karodon.~Felelé az asszony:~- Soha nem vágattam én
25 IX  | bosszúságokat rajtam.~És felkele az asszony sírva, és könyörgeni kezde
26 IX  |           nagy sietséggel beméne az asszony házába, és mondá néki:~-
27 IX  |            akarnál menni?~Felelé az asszony:~- Atyámhoz megyek.~Mondá
28 X   |           meg kell halni.~Felelé az asszony, az császárné:~- Felséged
29 XI  |           atyja?~Felelé az királyné asszony:~- Az uram, az király az
30 XI  |           atyja.~Felelé az királyné asszony:~- Lássad jó doktor uram,
31 XI  |            hozzátok.~Mondá királyné asszony:~- Szerető doktor uram,
32 XI  |            nálam.~Mondá az királyné asszony:~- Az burgundiai herceg
33 XI  |            Galenust, de az királyné asszony titkon nagyobb ajándékot
34 XII |    nyerhetnél minékünk.~Megkérdé az asszony:~- Müvel nyerhetném?~Mondá
35 XII |         éjjel véle hálni.~Felelé az asszony néki:~- Hogy-hogy művelnék
36 XII |            megbánod!~Ezt hallván az asszony, megijede az urától, és
37 XIII|            Végre mondá néki:~- Szép asszony, mit adjak, hogy egy éjjel
38 XIV |           az zsebbe viseli vala. Az asszony pedig ezen igen bánkódik
39 XIV |             gondolá, bizony ez szép asszony, szinte olyan, mint az én
40 XIV |          feleségem.~- Kicsoda ez az asszony?~Felelé az hopmester:~-
41 XV  |            való léteddel.~Felelé az asszony:~- Átkozott tanácsok vagytok.
42 XV  |           kezde az hispán. Mondá az asszony:~- Kicsoda zörget?~Felelé
43 XV  |            oly igen fázom.~Mondá az asszony:~- Nem bocsáthatlak be,
44 XV  |           az tü szomszédotok.~És az asszony megnyitá az ajtót, és bébocsátá
45 XV  |            békét hagynál.~Felelé az asszony:~- Hispán uram! Ha én ezt