Novella

 1 I   |    meghallotta volna ezt a császár, mindjárást követeket bocsáta el, hogy
 2 I   |    megértötték volna az követséget, mindjárást eljövének az császárhoz.
 3 I   |         volna, igen megharagvék, és mindjárást parancsolá, hogy az ő fiát
 4 II  |             azt az kertész, megasza mindjárást az fiatalka is mellette,
 5 III |             harapdáltatott vala. És mindjárást eszébe vevé, hogy az eb
 6 V   |             mellette. És felkelvén, mindjárást az ajtóra méne: tehát nincsen
 7 VI  |       cselekedett az ő atyjával.~És mindjárást parancsolá az ő szolgáinak,
 8 VIII|           parancsoljon őnékik, hogy mindjárást meggyógyítsanak ez nyavalyából;
 9 VIII|        tanácsodat.~Elkülde ezokáért mindjárást a hét bölcs mesterekért
10 VIII|       szerint megássa az kertet, és mindjárást megtalálá az kéncset. És
11 VIII|            le egyiknek az fejét, és mindjárást megáll az egyik forrás;
12 VIII|       császár az ő szolgáinak, hogy mindjárást megfognák az mestereket,
13 VIII|         szolgák ezt művelték volna, mindjárást megállának az források minden
14 VIII| megparancsolá az ő szolgáinak, hogy mindjárást kivinnék az ő fiát, és felakasztanák
15 IX  |           szégyenli vala. És hozata mindjárást mind más abroszt, mind más
16 IX  |          anyja, igen örüle néki. És mindjárást az leányához méne. Mikoron
17 IX  |             ki belőlem, csuda, hogy mindjárást nem holtam belé.~Mondá az
18 X   |             úgy ütte az képet, hogy mindjárást ledőle. És mihelyt az kép
19 X   |          képekkel fenn vagyon: mert mindjárást csengetnek a képek, és hírré
20 X   |            istempelek, és az torony mindjárást eldőle mind képestől. És
21 XI  |       megöltem! Szánja az Isten, az mindjárást meggyógyítana engemet: de
22 XII |              Látván ezt az rómaiak, mindjárást utánok űzének és az seregnek
23 XII |             és leszállván az lóról, mindjárást az császár elejbe esék,
24 XII |            császár parancsolá, hogy mindjárást visszahoznák. És visszahozák
25 XIII|      tusakodnám, eljöve az uram, és mindjárást általüté őtet az hegyes
26 XIII|            urastól. És az menyecske mindjárást megvallá az vitézeknek halálát,
27 XIV |             vitéz, az új hopmester, mindjárást elhívatá az kőműveseket
28 XIV |      kibúhassék rajta.~És a kőműves mindjárást általlyukasztá. Az hopmester
29 XIV |  borzongatni, azért mentem haza.~És mindjárást beméne házába és bebúvék
30 XIV |         sarkantyút levetette volna, mindjárást felméne a toronyba és megnyitván
31 XIV |     odamegyek, és vigadok vélek.~És mindjárást odaindula. És mikoron bejött
32 XIV |       Mikoron elkölt volna az ebéd, mindjárást felkele az király. És könyörge
33 XIV |             az heti ruhákba öltezék mindjárást. És az ablakba üle, és varrani
34 XIV |          be- és kijártanak vala. És mindjárást sírni és jajgatni kezde
35 XV  |        volna, hogy az hispán volna, mindjárást megnyitá az ajtót és bebocsátá.
36 XVI |      tenáladnál!~És meghagyja, hogy mindjárást fejét vennék az császárnénak,
37 XVI |        csillagok, hogy ha megtérnék mindjárást, tehát szidalmas halállal
38 XVII|           fel, úgy tetszik néki; és mindjárást meggyógyula. Továbbá éjjel
39 XVII|        Bezzeg ez hasznos tanács.~És mindjárást az császárhoz menvén, Ludovicus
40 XVII|          őtet titkon hozzáhivatván, mindjárást nagy szeretettel fogadá,
41 XVII|            császár meglátott volna, mindjárást megesmeré, és ő magába mondá: „
42 XVII|           egészségedre hozhatnálak.~Mindjárást azokáért az császár az ő
43 XVII|         most szép ábrázatba vagyon.~Mindjárást nagy felszóval Florentina
44 XVII|   mindeneknek megbeszélék. Ők pedig mindjárást felkelvén, bemenvén az házba