Novella

 1 Kegyes|            tészen néki az cédulában, melyet írt elejbe. Ez mostani iffiak,
 2 Kegyes|            ló nem veti meg az zabot, melyet pallólnak elejbe.~De jaj
 3 I     |            tehát első beszéded után, melyet otthon szólani kezdesz,
 4 II    |              tanácsot adtál énnekem, melyet meg kell követnem. Nyilván
 5 III   |          Megérti felséged az példát, melyet mondottam?~Felelé az császár:~-
 6 VI    |              Mert elkölt amaz arany, melyet elhoztunk vala az toronyból.~
 7 VI    |              senki végére nem mehet. Melyet példabeszéddel is megbizonyíthatok
 8 VI    |           miatt és egy szarka miatt, melyet igen szeret vala, miért
 9 VII   |             Annak vala egy szarkája, melyet igen szeret vala. És tanítá
10 VIII  |              cselekeszik tefelséged, melyet én felségednek elejbe adok
11 IX    |               ott vagyon egy almafa, melyet igen szeret. Mikoron kimegyen
12 IX    |             az fához jöttenek volna, melyet az ura igen szeret vala,
13 IX    |              kertben sincsen egy fa, melyet uram oly igen kedvelne,
14 IX    |            vágá le az jeles almafát, melyet tekegyelmed igen szeret
15 IX    |              egy kicsiny szatinkája, melyet igen szeret, és mindenkor
16 X     |               Ez vala az nagy kéncs, melyet a papozlár talála.~Mikoron
17 X     |          mint az torony alá ástanak, melyet ledőtettenek. Azmiért énnálam
18 X     |           jól és bölcsen tud szólni, melyet meghall felséged nem sok
19 XII   |            néki az igen nagy csudát, melyet az toronynak tetején látának
20 XIII  |          titok dolog vagyon előttem, melyet senkinek nem merek említeni.
21 XIII  |              és az egyik holttestet, melyet elővontanak vala, az zsákba
22 XIV   |           barátom. Egy dolgom volna, melyet reád kellene bíznom, ha
23 XIV   |            az gyűrőt, hogy az volna, melyet ő az királynéasszonynak
24 XIV   |       feleségem, hozd elő az gyűrőt, melyet az első elháláskor néked
25 XV    |              tudják, hogy az az orv, melyet felakasztottanak volt. És
26 XVI   | hasonlatosságból vött példabeszédet, melyet elméjükbe befoglalván, vidámbak
27 XVII  | gyönyörűségesen és szépen szól vala. Melyet mikor az vitézlő ember,
28 XVII  |            hozzá nem jő vala fiához, melyet mikor az apjok, az holló
29 XVII  |       leányának, Florentinának vivé. Melyet mikor az császár leánya
30 XVII  |         többé engem efféle dologgal.~Melyet hallván Alexander, elméne
31 XVII  |              és Ludovicust megölnék. Melyet mikor Alexander megértötte
32 XVII  |             mondanom: ezt megnyered. Melyet hogy megnyersz, sietséggel
33 XVII  |              én testemet ne illetné. Melyet mikor Alexander meghallott
34 XVII  |           akartalak azért késérteni.~Melyet mikor az királynéasszony
35 XVII  |           igen megbélpoklosult vala, melyet mikor az országbéli fő-fő
36 XVII  |             azt megivá és az gyűrőt, melyet néki Ludovicus adott vala
37 XVII  |          mutassad meg az császárnak.~Melyet mikor az császár meglátott
38 XVII  |           abból ki nem gyógyulhatna. Melyet mikor az császár hallott
39 XVII  |            császárnak öt fia vagyon, melyet szült Florentina. Hogyha
40 XVII  |           hogy meg akarná látogatni. Melyet mikor Florentina hallott
41 XVII  |        Alexandernek mindent ád vala. Melyet mikor az császár látna,
42 XVII  |         Isten segítsége vélem lévén.~Melyet mikor az császár hallván,
43 XVII  |            Tengerbe vetettetek vala.~Melyet hogy hallottak volna, felette