Novella

 1 XVII|          ment vala oda. Kinek neve Ludovicus vala. Ezt is igen szereti
 2 XVII|      királyának fia, énnékem nevem Ludovicus.~Az császár mondá:~- Alexander
 3 XVII|          te azért pohárnokom légy.~Ludovicus ezt a császárnak tisztességesen
 4 XVII|            és jó egészséggel vala. Ludovicus pedig keskeny testtel és
 5 XVII|            foglalatos. Viseli vala Ludovicus az asztalnak gondját Alexander
 6 XVII|        honnat való volna. Megmondá Ludovicus, hogy ő az izraeliták királyának
 7 XVII|        szerencsés az te dolgod is.~Ludovicus ezt megköszenvén, és elméne
 8 XVII|        minden elvégeztetett volna, Ludovicus lefeküvék ágyába. Kit mikor
 9 XVII|          micsoda nyavalyád vagyon?~Ludovicus pedig mondá:~- Felette igen
10 XVII|            tárgyainak az fájdalom?~Ludovicus mondá:~- Szűvembe való nyavalyám.~
11 XVII|            te szűvedet.~Mondá erre Ludovicus:~- Oh, én szerelmes társom
12 XVII|       Alexander, vajon honnét vött Ludovicus ilyen nagy kéncset? Miért
13 XVII|       múlva esmét az városba méne; Ludovicus híre nélkül esmét saját
14 XVII|        mint annakelőtte. Azokat is Ludovicus neve alatt az császár leányának
15 XVII|          készen találod.~Mikor ezt Ludovicus hallotta volna, úgy, mint
16 XVII|        híre elterjedett vala, hogy Ludovicus az császár leányát, Florentinát
17 XVII|        útnak eredne, Florentina és Ludovicus két egész mérföldig késérék
18 XVII|            ítílvén, megölnek.~Erre Ludovicus mondá:~- Oh, Alexander,
19 XVII|          hogy mi volna az a dolog?~Ludovicus mondá:~- Vagyon nálam egy
20 XVII| Felségednek egy leánya vagyon, kit Ludovicus annak izgatása, tanácsa
21 XVII|           ez palotában menne által Ludovicus, kit mikor az császár látott
22 XVII|            Ha igaz: meghalsz érte.~Ludovicus megkérdé, mi volna?~Felelé
23 XVII|         napon megbizonyítom.~Mondá Ludovicus:~- Kész vagyok én is véled
24 XVII|           viadalra.~Ezek meglévén, Ludovicus az császár leányához menvén,
25 XVII|   mindjárást az császárhoz menvén, Ludovicus térdet-fejet hajtván, könyörögvén
26 XVII|     elessék, azt parancsolom.~Erre Ludovicus felelé:~- Minden kétség
27 XVII|            csókolván örülnek vala. Ludovicus pedig ezt mondja vala:~-
28 XVII|            jött volna? És megmondá Ludovicus, hogy senki egyéb nem tudná
29 XVII|           igen keservesen sír vala Ludovicus. És Alexander mondá néki:~-
30 XVII|          hagytanak az bajviadalra?~Ludovicus az hagyott napot megmondván,
31 XVII|            császárhoz megyen vala, Ludovicus helyén. Ludovicus pedig
32 XVII|            vala, Ludovicus helyén. Ludovicus pedig feleségül hazaviszi
33 XVII|   megköszenvén. És az ő kamorájába Ludovicus helyett megyen vala, ahol
34 XVII|     Minekutána hazaérkezett volna, Ludovicus őtet látván, felette nagy
35 XVII|         vévén, győzedelmes löttem.~Ludovicus ezt nagy tisztességgel megköszenvén,
36 XVII|   mindörökké böcsülem.~Onnat azért Ludovicus esmét vissza az császárhoz
37 XVII|        szűvébe, hogy az ő barátja, Ludovicus hív volt volna őhozzá, és
38 XVII|         gondolkodék, mondván:~- Az Ludovicus énnékem felette igen jó
39 XVII|            volna, történet szerént Ludovicus császár megyen vala ott
40 XVII|          és az gyűrőt, melyet néki Ludovicus adott vala az pohárba ereszté
41 XVII|          egészségemért megölessék.~Ludovicus császár mondá:~- Nem jól
42 XVII|            együtt Aegyptusba méne; Ludovicus császár pedig az Alexander