Novella

 1 I   |      Ennekokáért alázatoson könyörgek tefelségednek, hogy könyörgésemet meg­
 2 I   |         feleségül. Könyörgek ezokáért tefelségednek, hogy ne hagyjad az én édes
 3 I   |          egyiknek ajánlja felséged az tefelségednek fiát, hogy tanítsa, oktassa
 4 I   |             mind én, mind az én eleim tefelségednek, és mindeddig semmi jutalmat
 5 I   |             fogva voltam foglalatos a tefelségednek tanácsába, és híven szolgáltam
 6 I   |        tanácsába, és híven szolgáltam tefelségednek. Egyéb jutalmot nem kévánok,
 7 I   |               ha harminc fia is volna tefelségednek, mindeniket nagy tisztességre
 8 I   |           tartani. Könyörgek ezokáért tefelségednek nagy szeretetemből, hogy
 9 I   |             és mondá:~- Uram, ez-é az tefelségednek fia, kit az hét bölcs mesterekre
10 I   |            könyörüljen rajtam, ez nem tefelségednek fia, hanem ördeg! Tudja
11 I   |             kell halnom. És bizonyába tefelségednek úgy lészen dolga miatta,
12 II  |             öreg gyümölcsfa alatt: az tefelségednek fia, ki mostan nőni kezdett
13 II  |              az szegények megátkozzák tefelségednek tanácsit, kik ebben praktikálnak,
14 II  |              ebben praktikálnak, hogy tefelségednek fia meg ne haljon, hanem
15 II  |               fiad: bizonyával mondom tefelségednek, hogy míg velünk együtt
16 II  |             ott kínra felakasztják az tefelségednek fiát. Ha ezokáért felséged
17 III |               egy fiacskája, miképpen tefelségednek is csak egy fia vagyon.
18 III |                Bizony én is megmondom tefelségednek, hogy ha megöleted az te
19 III |               bizony gonoszban lészen tefelségednek dolga, hogynem mint ez nemesembernek,
20 III |            ebben. Én is igen köszenöm tefelségednek. És Istennek ajánlom tefelségedet.~
21 III |               is mondottam egy példát tefelségednek, de semmit nem használtam
22 IV  |         példát. Az fene vadkan jegyzi tefelségednek hatalmát, melynek ellene
23 V   |           iffiú felesége, szinte mint tefelségednek vagyon. Azt pedig igen szereti
24 V   |           lészen. Én is igen köszönöm tefelségednek.~Mikoron meghallotta volna
25 V   |          énnékem; de ez hitvány ember tefelségednek gyalázatára örökké akart
26 VII |              Nagy dolog ez. Én vagyok tefelségednek felesége és ágyastársa,
27 VII | példabeszédeért, én bizony azt mondom tefelségednek, hogy még úgy jársz az te
28 VIII|            értem, hét mesteri vagynak tefelségednek, kik nagy bölcsességet tulajdonítnak
29 VIII|         Tizedik napra választ teszünk tefelségednek.~Mondá az császár:~- Bátor.~
30 VIII|               volna, mondának néki:~- Tefelségednek hoztunk egy gyermeket, kiben
31 VIII|              még ez hét forrás vagyon tefelségednek ágya alatt, semmiképpen
32 IX  |          oktatásit, méglen úgy lészen tefelségednek dolga, mint Octavianus császárnak
33 IX  |         Ezokáért többszer nem hihetem tefelségednek beszédit.~Felelé az császár:~-
34 X   |               holnap megjelentjük azt tefelségednek.~Felelé az császár:~- Bátor,
35 X   |               járt soha. De én mondom tefelségednek, hogy ha megöleted fiadat
36 XI  |      cselekeszik. Én is igen köszenöm tefelségednek. Isten legyen felségeddel.~
37 XIV |             jelentené az vitézeknek a tefelségednek akaratját. Úgy tudnának
38 XIV |               tefelségedet: könyörgek tefelségednek, hogy immár felséged elbocsásson
39 XIV |            Felséges uram! Nem néma az tefelségednek fia. Ihol fejembe fogadom,