Novella

 1 I   |     mindaddig, méglen az Úristen engemet is meglátogat valami magzatokkal.~
 2 I   |          napon egyszer kivisznek engemet felakasztani. Tü pedig heten
 3 I   |   vigyázzon reám, és mentsen meg engemet az ő bölcs beszédével az
 4 I   |        ha ezt megművelitek: mind engemet, mind magatokat megmentitek
 5 I   |    hatalmas Isten megoltalmazzon engemet attól, hogy az én felséges
 6 I   | undokságos vétket, és megátkozna engemet. Mely átoknak miatta énnékem
 7 V   |          mégy oda ki? Itt hagysz engemet egyedől ágyamba, te pedig
 8 V   |    eleven vagy! De miért vádolsz engemet ezekkel ez bűnekkel, ha
 9 V   |        nem vagyok bűnes, mint te engemet vádlottál. Jól mondották
10 V   |        ezokáért, hogy bocsáss be engemet. Mert ha itt érnek az őrözők,
11 V   |        avval. Hanem minden éjjel engemet hágy egyedől az ágyban,
12 V   |          örökké akart elveszteni engemet! Nemde büntetést érdemlene
13 VI  |      atya:~- Az nem volna jó, ha engemet megesmérhetnének. Mert tinéktek
14 VIII|        az tü bölcsességtek által engemet megmentsetek ez nyavalyától.
15 VIII|       bölcs mesteri vagynak, kik engemet idehoztanak. Ezek tötték
16 VIII|      cselekedett, ezért felséged engemet nem büntethet meg. Azki
17 IX  |        felesége, ezért el nem un engemet. Osztán nem is meri az gyónást
18 IX  |  magyarázni. De ímé, mint rongál engemet tekegyelmed haragos beszédekkel?
19 X   |         homlokára ezt írá: „Azki engemet üt: azonnal üttetik.” És
20 X   | dolgaidat! Talám te is ügyeközel engemet megcsalni, mint az vitézek
21 XI  |         mindjárást meggyógyítana engemet: de az Isten bosszút áll
22 XIII|         gyilkos ageb vagy! Talám engemet is úgy akarsz megölni, mint
23 XIV |      csak ezen járnak, hogy mind engemet, mind felségedet szégyenbe
24 XV  |      tekéletes uram! Hová hagyál engemet, szerelmes szűvem? Meggyek?
25 XV  |         volna, hogy így kezdenél engemet tanácsolni, bezzeg be nem
26 XV  |       azt ígéred, hogy elvészesz engemet, tehát megmondom az tanácsot.~
27 XVI |      senkinek. Hogy az császárné engemet megvádolt felséged előtt,
28 XVII|       hazajöjjen, miképpen te is engemet hazahivattál. Az fia mindenbe
29 XVII|       Alexander, hogy te, holott engemet ennyiszer láttál, magad
30 XVII|         szolgálván, te nem kérsz engemet.~Alexander felelé:~- Nem
31 XVII|            Nem feledés indít fel engemet, ez oka, mert ha valakinek
32 XVII|         teljesedett. Mert Geydon engemet az császárnak beadott, hogy
33 XVII|      pedig nyavalyás és erőtlen. Engemet most hozzád Florentina bocsátott,
34 XVII|   árulónak az feje, azki hamisan engemet bevádlott előtted.~Továbbá,
35 XVII|           kérem felségedet, hogy engemet az én atyámhoz, kit halálos
36 XVII|    minden éjjel, mi üdőtől fogva engemet feleségül vöttél magadnak,
37 XVII|       nagy bosszúsággal illettél engemet, és késértésért mutattad
38 XVII|         kérjed az császárt, hogy engemet hagyjon az ő poharából innya.~
39 XVII|   fiaidat megölvén, az ő vérekbe engemet megmosván, én az elébbeli