Novella

 1 I   |        felnevekedék és szép iffiú lőn, kit igen kedvelnek vala
 2 I   |      császártól. És nagy bánatban lőn e dologért.~Mikoron kedig
 3 I   |      csillagoknak járását.~És úgy lőn.~Mikoron ezokáért megnézte
 4 III |   gyermeket; de az eb ottan rajta lőn, és mardossa vala azt, hogy
 5 III |           sok üdeig nagy bánatban lőn.~~És Bancillás, az bölcs
 6 IV  |         őtet, esmét nagy zöndülés lőn az várasban. Mert az nép
 7 V   |          szavát, igen nagy örömbe lőn, és mondá:~- Hála légyen
 8 VI  |       nagy sírás és panaszolkodás lőn az egész várasban az néptől.
 9 VI  |       lészen dolgod, mint egyszer lőn egy gazdag polgárnak az
10 VII |           őnéki, hogynem tenéked.~Lőn pedig egyszer, hogy az polgár
11 VIII|  meggyógyíthatnák az császárt.~És lőn, mikoron egy várason általmennének,
12 VIII|         jól látja. És nagy örembe lőn az császár, és drága ajándékokkal
13 VIII|        egyszer egy nemes vitéznek lőn dolga az ő felesége miatt,
14 IX  |      vitéz. És igen sokáig özvegy lőn. Végre hozzájövének az ő
15 IX  |         lakának egymással, és nem lőn semmi magzatjok. Egyszer
16 X   |        dolgod, mint Hypocratesnek lőn Galenussal. Mert bosszú
17 XI  | Hypocrates, irigykedni kezde reá.~Lőn pedig, hogy az magyari király
18 XI  |         meg akarná Galenust ölni.~Lőn ezokáért egyszer, hogy Hypocrates
19 XIII|         éles szavacskája vala. És lőn, mikoron ez egyszer az nyári
20 XIV |     viselé magát, és szorgalmatos lőn a királynak kedve keresésében.
21 XIV |           kiméne vadászni. És nem lőn senki, ki kiment volna véle,
22 XIV |      házának az egyik hosszú fala lőn.~És mikoron megkészült volna
23 XIV |        egyszer egy vitéznek dolga lőn, mikoron az ő feleségének
24 XIV |          Mondá az császár:~- Mint lőn annak dolga? Öremest hallanám
25 XV  |           lehet vala nála nélkül. Lőn ezokáért egyszer, hogy kockát
26 XV  |          nagy siralom és jajgatás lőn annak házában. És az vitéznek
27 XV  |       jószága elvész vala miatta.~Lőn pedig azon a napon, mikoron
28 XV  |         hoza ez világra. És példa lőn minden embereknek, melyből
29 XVI |          az atyjának, nagy örömbe lőn az császár minden ő egész
30 XVI |           rajta, és nagy zenebona lőn mind az egész udvarbeliek
31 XVII|          és ott harmadnapig étlen lőn. Harmadnap elmúlva, mikor
32 XVII|        ezokáért az te kérdésedet: Lőn egyszer, hogy egy bokor
33 XVII|        könnyebb és lágyabb szűvel lőn, és mondá:~- Bizony igen
34 XVII|      megköszené ezt a császárnak. Lőn egyszer, hogy az császár
35 XVII|    mindaddég, mig Alexander távol lőn. Továbbá mikor immár Alexander
36 XVII|          felette igen nagy örömbe lőn, és őtet titkon hozzáhivatván,
37 XVII|       látván, felette nagy örömbe lőn és mondá:~- Szerelmes barátom,
38 XVII|      volna, szertelen nagy örömbe lőn, és mondá az császárnak:~-