Novella

 1 I   |           fiát, és elvivék Rómába.~Midőn kedig az úton mennének,
 2 I   |     tudományokba fő-mester leszen.~Midőn ezek mind meglöttenek volna,
 3 I   |           az követ az levéllel. És midőn avval jutott volna az hét
 4 I   |           az iffiúnak az ő életét.~Midőn ezokáért mind együtt állanának,
 5 I   |        császárnak, az ő atyjának.~~Midőn pedig meghallotta volna
 6 I   |           hajtván, elmenének tőle.~Midőn ezokáért az császár eljött
 7 I   |          szólasz énnékem egyet is?~Midőn pedig meghallotta volna
 8 I   |         hogy az fia mellé ülne. És midőn melléje ült volna, szóla
 9 I   |         kivinnék és felakasztanák. Midőn ezt az fejedelmek és urak
10 I   |         reá tévén, megöletné őtet.~Midőn pedig meghallotta volna
11 III |            hadakozásba, avagy nem. Midőn jó szerencséje lönne, az
12 III |          gonosz szerencséje lönne: midőn az nemesember felül vala
13 IV  |           tudom, hogy szólni kezd, midőn az ő alkolmas ideje elérközik.
14 V   |          ki bosszút álljon érötte.~Midőn ezt megértötte volna az
15 VI  |          mindenképpen megőriznéje.~Midőn ezokáért ama vitéz minden
16 VI  |         kifolyna belőle az földre. Midőn az császár szolgái meghallották
17 VII |    megbeszélé ezeket az polgárnak, midőn visszajöve. Az polgár gyakorta
18 VII |     ágyasházba, és együtt hálának.~Midőn ezokáért eleget játszottanak
19 VIII|     gazdagbak lőnek az császárnál.~Midőn pedig az palotában egyszer
20 VIII|     énnékem az én látott álmaimat.~Midőn ekképpen etánok kiáltana,
21 VIII|     elvivék őtet az császárhoz. És midőn az császár elejbe jöttenek
22 VIII|            oda ki az palotából.~És midőn kimentenek volna, tehát
23 IX  |       tegyek addig, méglen hazajő.~Midőn az kertbe mentenek volna,
24 X   |         egy aranyalmát ada kezébe. Midőn ezokáért valamely ország
25 X   |          olyan álmot láss.~Reggel, midőn a császárhoz jöttenek volna,
26 X   |       álmot láttál legyen.~Reggel, midőn az császárhoz mentenek volna,
27 X   |          fiát és felakasztanák.~És midőn esmét kezdenék kivinni az
28 X   | beszédekkel siratják vala őtet. És midőn ekképpen kivinnék őtet,
29 X   |            őtet ma az haláltól.~És midőn besietett volna az udvarba,
30 XI  |            is, meg­haladhatná. Ezt midőn Hypocrates megértötte volna,
31 XI  |     Galenus az gyermeket látni. És midőn megtapogatta volna az gyer­
32 XI  |       semmit nem használának véle.~Midőn ezt látná Hypocrates, mondá
33 XI  |          Isten legyen felségeddel.~Midőn meghallotta volna az császárné,
34 XIII|       szépen mondá az énekeket. És midőn az császárnak az egyik vitéze
35 XVI |            fia szavát, elájula. És midőn rózsavízzel megkenték volna
36 XVI |  császárnét minden ő leányival. És midőn jelen lészen, annakutána