Novella

 1 Kegyes|          előbbeli jámbor feleségét és annak testamentomát dícsíri, és
 2 Kegyes|       testamentomát dícsíri, és enged annak; hogy meghal, igen bánkódik
 3 I     |             hagyjad az én édes fiamat annak keze és birtoka alatt, hanem
 4 IV    |     megölhetné ezt e fenevadat, tehát annak akarná az ő édes leányát
 5 IV    |          kiáltana olyan szégyent reá. Annak hiszen felséged, és annak
 6 IV    |             Annak hiszen felséged, és annak beszéde után indultál. Ha
 7 IV    |           indultál. Ha pedig felséged annak hamis vádlására megöleti
 8 V     |          vitézlő férfiú egy várasban. Annak vala egy iffiú felesége,
 9 V     |              az ágyba, feje alá tevé. Annak az várasnak pedig olyan
10 V     |           vala az ő iffiú feleségével annak kévánsága szerint. Ennekokáért
11 VI    |          rendele egy nemes vitézt, ki annak gondját viselje és mindenképpen
12 VI    |         toronyhoz, azkire bízták vala annak gondjaviselését: és látá,
13 VI    |         énnékem? Nemde, tereád bíztam annak gondjaviselését? Nyilván
14 VII   |           gazdag polgár egy várasban. Annak vala egy szarkája, melyet
15 VII   |       felséged ezt a példabeszédet és annak az ő értelmét?~Felelé az
16 VIII  |           innét?~Felelé az gyermek:~- Annak módját kell keresni.~Mondá
17 X     |          között állata egy képet fel. Annak az homlokára ezt írá: „Azki
18 X     |                 Bezzeg meg kell halni annak, azki az képet ledőtette,
19 X     |              hanem azmit megtalálunk: annak az felét kévánjuk.~Mondá
20 X     |           Azmiért énnálam töreködnek: annak ezennel meg kell halni.~
21 XI    |       példabeszédemet? És hová menjen annak az ő értelme?~Mondá az császár:~-
22 XII   |              és jámbor vala, és mondá annak:~- Jó atyámfia, ha akarnád,
23 XII   |        vihessék helyedbe, hogy azután annak neve alatt ők mindenütt
24 XIII  |               egy üdőben egy császár. Annak valának három jeles vitézi,
25 XIII  |        menyecskével, mint az első. És annak tíz órára ada célt, hogy
26 XIV   |          Mondá az császár:~- Mint lőn annak dolga? Öremest hallanám
27 XV    |               siralom és jajgatás lőn annak házában. És az vitéznek
28 XVII  | gyönyörűségesen szól! Bezzeg jó lenne annak dolga, ki ez gyönyörűséges
29 XVII  |               szeretni.~Az üdő közben annak az tartománynak királya
30 XVII  |              kákogásukat ne hallanám: annak leányomat feleségül adnám,
31 XVII  |            drága étket vitted fel; és annak szépsége és ékes termete
32 XVII  |             közelget vala Aegyptusba. Annak­utána nem sok üdő múlva
33 XVII  |          leánya vagyon, kit Ludovicus annak izgatása, tanácsa és álnoksága
34 XVIII |               tőnek rajta. Azonképpen annak szeretője is halálra vélteték;
35 Konyvn|             pedig avval megajándékoz,~Annak bizony nagy drága kéncset