Novella

 1 I   |    bölccsé tészem, mint önmagam vagyok, hogy szinte ennyit tud,
 2 I   |      tészem szinte mint önmagam vagyok, avagy imez hat társaim.~
 3 I   |            Felséges uram! Koros vagyok immár, és mindenkor tanácsod
 4 I   |       kegyelmes uram! Vén ember vagyok immár, és sok időtől fogva
 5 I   |     dologért igen nagy bánatban vagyok. De miérthogy felségednek
 6 I   |      szólj énnékem: lám én kész vagyok minden akaratodat megművelnem.
 7 II  |    igaznak lenni, amit mondandó vagyok: kiküldetheti őtet halálra.
 8 V   |        immár, és immár bizonyos vagyok latorságod felől: hogy elorozkodtál
 9 V   |         hogy ezekben vétkes nem vagyok. Kegyelmed kévánsága ez,
10 V   |     ezekkel ez bűnekkel, ha nem vagyok vétkes? Én azért zárám be
11 V   |       ártatlanságomat, hogy nem vagyok bűnes, mint te engemet vádlottál.
12 V   |        jó uraim, kicsoda leánya vagyok én és mely jeles nemzet:
13 VI  |       meg nem esmérhet, kicsoda vagyok.~És az fia kivoná fegyverét,
14 VII | császárnak:~- Nagy dolog ez. Én vagyok tefelségednek felesége és
15 VIII|     Mert addig, még a palotában vagyok, mindenképpen és mindeneket
16 VIII|        hogy méglen az palotában vagyok, mindenképpen jól látok,
17 VIII|      kimegyek belőle, ottan vak vagyok, és semmit nem látok. Ezokáért
18 IX  |   kérlek tégedet, lám édesanyád vagyok, fogadjad az én tanácsomat:
19 IX  |        ezt: „jaj, ki feledékeny vagyok, ím elfelejtöttem késemet
20 IX  |         borbély:~- Hiszen azért vagyok barbély, hogy eret tudjak
21 XI  |        én nagy királynak leánya vagyok? Hogy-hogy szenvedhetnék
22 XIII|      Felelé az:~- Vitézlő ember vagyok, és virradóra bemegyek az
23 XV  |          Felelé az hispán:~- Én vagyok. Kérlek az istenért, bocsáss
24 XV  |   asszonyom, nyisd meg, mert én vagyok az nemes ember, az hispán,
25 XVII|     felségednek megfelelni kész vagyok. Az kérdésnek pedig feleleti
26 XVII|       az Aegyptus királynak fia vagyok, és jöttem császári méltóságodhoz
27 XVII|        Felelé Alexander:~- Kész vagyok minden kévánságodnak és
28 XVII|      volna az császár, mondá:~- Vagyok az izraeliták királyának
29 XVII|         Mondá Ludovicus:~- Kész vagyok én is véled megvíni ez te
30 XVII|         bélpoklossággal kirakva vagyok; mindeneknél megutáltattam
31 XVII|    mostan; és ha nem tudnád: én vagyok az Alexander.~Kit mikor
32 XVII|         ellen vagyon, és én sem vagyok méltó, hogy csak egyik is
33 XVII|      szerelmes szüleim, hogy én vagyok az ti fiatok, kit az Pontus