Novella

 1 I   |    tanítsátok és neveljétek őtet.~Hallván ezt az hét bölcs mesterek,
 2 I   |      tódul annyira oda az község.~Hallván ezt az többi bölcs mesterek,
 3 I   |      azelőtt magasb vala az bolt.~Hallván ezt az mesterek, mondának
 4 III |          megölte volna az ő fiát. Hallván azt a nemesember, igen nagyon
 5 IV  | szegezteték nagy szidalommal.~Ezt hallván, mondá az császár:~- Beszéld
 6 V   |          minden embernek láttára.~Hallván ezt az asszonyi állat, mondá
 7 V   |        ajtót.~És ezt és ezféléket hallván, erősen kacagja vala sokáig.~
 8 V   |  céderködél alá-fel az kurváknál.~Hallván az nemesember feleségének
 9 V   |     tiltva? Nem jó járásban vagy.~Hallván ezt az felesége, szóla az
10 VI  |    jártanak volna. És az ő nénjei hallván ezt, igen kezdének sírni
11 VII |        kőesőben csaknem elveszék.~Hallván ezt az polgárné, mondá az
12 VII |          és elszakasztá az fejét.~Hallván ezt az menyecske, igen örüle
13 IX  |          kertben, mégis levágtad.~Hallván ezt, igen keservesen kezde
14 IX  |            mert ezennel meghalna. Hallván ezt az anyja, igen örüle
15 IX  |       Istennek ajánlja őfelségét.~Hallván pedig az császárné, hogy
16 X   |           az toronynak karimáján. Hallván az rómabeliek az csöngetést,
17 XII |           mindéltig megbánod!~Ezt hallván az asszony, megijede az
18 XII |       hogy kedvét akarná művelni.~Hallván ezt az hopmester, beméne
19 XIII|           megöléd a három vitézt?~Hallván ezt az emberek, bemondák
20 XIV |       kezde az ablakban. Az vitéz hallván az kehentést, feltekénte
21 XVI |           esztendeig minden jóba.~Hallván az császár az ő édes fia
22 XVI |            mint tefelséged látta.~Hallván ezt a császár, igen megharagvék.
23 XVII|         tanácsába jelen lönnének. Hallván ezt az herceg, azki az ifjat
24 XVII|      beteljesítem nagy hívséggel.~Hallván ezt az herceg, legottan
25 XVII|         meg se emléközzél.~Ezeket hallván Alexander: fejet hajtván,
26 XVII|           efféle dologgal.~Melyet hallván Alexander, elméne előle
27 XVII|       ajtómat nyitva találja.~Ezt hallván Alexander, nagy örömmel
28 XVII|     Alexander nevének emlékezetét hallván, parancsolá, hogy bebocsássa
29 XVII|         az császárnak megjelenté. Hallván pedig az császár Alexander
30 XVII|         miatta.~Ezeket az császár hallván, az földről felkelté, őtet
31 XVII|    megjönne.” Ezeket az Alexander hallván, ő magában gondolkodván
32 XVII|  gyógyulhatna meg.” Mely szózatot hallván az császár, beméne Alexanderhez,
33 XVII|           Melyet mikor az császár hallván, ezt mondja vala:~- Bizonnyal