Novella

 1 I   |       galambom: ím megjelentem tenéked az én szüvemnek titkait.
 2 I   |      Édes fiam, mint tetszenek tenéked az te tanítómesterid?~Az
 3 I   | tisztán tartottam magamat csak tenéked az én tehozzád való nagy
 4 II  |      jámborul szolgáltál. Mert tenéked és az te társaidnak ajánlottam
 5 III |       egyik:~- Jaj münékünk és tenéked szerelmes asszonyunk, mert
 6 V   |  szegeznek, mind énnékem, mind tenéked, mind nemzetinknek nagy
 7 VI  |      én fiamat ajánlottam vala tenéked és az te társaidnak, ki
 8 VII |       hiszek én őnéki, hogynem tenéked.~Lőn pedig egyszer, hogy
 9 VII |    menyecskének:~- Lám, mondám tenéked még azelőtt, hogy az vizsla
10 VII |        nékik, hogy meg akarnám tenéked azt jelenteni. Én pedig
11 VII |           Nem jó urad voltam-é tenéked? Nemde én adtam ennen kezemmel
12 VII |        is bizonyába ezt ígérem tenéked, hogy ez mai napon nem hal
13 VIII|  álmaidat, és én megmagyarázom tenéked.~Mondá az nemesember:~-
14 VIII|         bizony jól megfüzetnek tenéked.~Felelé az gyermek:~- Én
15 IX  |      Felelé az anyja:~- Mondom tenéked, én édes leányom, hogy ne
16 X   |     aranyat, hogy drágább volt tenéked, hogynem mint az mi jelesb
17 X   |      szóló vala az én fiam? És tenéked és a te társaidnak adám
18 XII |       császár:~- Bizony mondom tenéked, hogy ezt véghöz nem viszik,
19 XIII|      tehát egy dolgot jelentek tenéked, és ezennel egy jó summa
20 XIV |     pedig nagy ajándékot adnék tenéked.~Felelé az kőműves:~- Vagyon
21 XVI |       állat! Nem voltam-é elég tenéked és az te nagymonyú leányod,
22 XVII|        az te anyád szolgáljunk tenéked. Mert megbizonyítom, hogy
23 XVII|     legyen kévánságod. Engedek tenéked.~Alexander elbúcsuzván az
24 XVII|          Mindörökké jól légyen tenéked! Öremest akarom szolgálatodat
25 XVII|      leányát arra bírtam, hogy tenéked kévánságodba nem akaratja
26 XVII|      dolog vagyon hátra, azmit tenéked, szerelmes barátom, Ludovice
27 XVII|      és mondá:~- Életemet csak tenéked köszönem, mert te tartottad
28 XVII|  gonosz akaratból volt ez, sem tenéked bántásodra való szűből cseleködtem
29 XVII|    kévánod megtudni az dolgot, tenéked megjelentem.~Elkezdvén azért
30 XVII|      meg az te jöveteledet, és tenéked úgy nagy örömmel megyek
31 XVII|           Bizonnyal mondom ezt tenéked, hogy az a bélpoklos, azki
32 XVII|       házunknál akarsz enni és tenéked itt tetszik az ebédlés.~