| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] értsed 1 értvén 1 érzem 3 és 1755 esék 5 esem 1 esének 1 | Frequency [« »] ----- ----- 3249 az 1755 és 781 hogy 454 mondá 408 volna | Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances és |
Novella
501 VI | magokat, egy szekercét kapa, és egy nagy sebet vága az lábán, 502 VI | meghallották volna az nagy sírást és jajgatást abban a házban, 503 VI | házban, mindjárt berohannának és kérdeni kezdének, miért 504 VI | császár szolgái az sebet és az sok vért, hüvének néki, 505 VI | sok vért, hüvének néki, és kimenének az házból. És 506 VI | és kimenének az házból. És minekutána eléggé vondozták 507 VI | felfüggeszték az akasztófára.~~És annakutána mondá az császárné 508 VI | császár:~- Jól vettem eszembe.~És mondá az császárné:~- Igen 509 VI | érti, hogy parázna az lator és mindenféle gonoszságra kész - 510 VI | felséged üdején megölesse, és ekképpen elejit veheted 511 VI | gonoszságinak, hogy bosszúságot és szégyent nem tehet rajtad.~ 512 VI | császár:~- Bizony, szép és jeles példát beszélettél 513 VI | cselekedett az ő atyjával.~És mindjárást parancsolá az 514 VI | hogy kivinnék az ő fiát és felakasztanák.~Mikoron az 515 VI | felakasztanák őtet, nagy sírás és panaszolkodás lőn az egész 516 VI | császári birodalomban?”~És mikoron ekképpen kivinnék 517 VI | mester Cato, ki lovon jöve. És mikoron meglátta volna az 518 VI | szóla az császár szolgáinak, és mondá:~- Szerető barátim: 519 VI | barátim: lassan járjatok, és ne siessetek véle, mert 520 VI | akaratából megszabadítom őtet.~És mind az egész nép könyörgeni 521 VI | nép könyörgeni kezde néki, és mondának:~- Oh, bölcs és 522 VI | és mondának:~- Oh, bölcs és tisztelendő mester, tekegyelmed 523 VI | tekegyelmed igen siessen, és legyen szömbe az császárral. 524 VI | sarkantyúzni kezdé az lovát, és bésiete az császár udvarába. 525 VI | bésiete az császár udvarába. És mikoron szömbe jutott volna 526 VI | császárral, elejbe esék, és köszöne néki. És mondá az 527 VI | elejbe esék, és köszöne néki. És mondá az császár:~- Isten 528 VI | ajánlottam vala tenéked és az te társaidnak, ki szépen 529 VI | némát csináltatok belőle, és latorságra tanítottátok 530 VI | az nyelvet az embereknek. És mikoron őnéki tetszik, némákat 531 VI | némákat csinál belőlek. És esmét könyörül rajtok, és 532 VI | És esmét könyörül rajtok, és szólóvá teszi őket. Hogy 533 VI | polgárnak az ő felesége miatt és egy szarka miatt, melyet 534 VI | visszahoznák az ő fiát, és az fogházba rekesztenék. 535 VI | az fogházba rekesztenék. És visszahozák őtet az fogházba.~ 536 VI | ezokáért Cato az példabeszédet, és mondá:~ ~ 537 VII | melyet igen szeret vala. És tanítá azt beszélleni. Mikoron 538 VII | immár koros szabású vala, és az Vénusz játékába az menyecske 539 VII | iffiu menyecske az csépet, és más iffiú nyakas deák után 540 VII | nyakas deák után veté magát, és azt kezdé szeretni. Mihelyt 541 VII | az ő szeretőjeért külde, és avval játszik vala. Látván 542 VII | feleségét efféle vétkekért. És az felele az polgárnak:~- 543 VII | énnékem, azmit szömével lát és fülével hall: egyebet semmit 544 VII | polgár elmérve lóháton, és mindjárt elkülde az felesége 545 VII | besetétedett volna, eljöve az deák és kóltogatni kezde az ajtón. 546 VII | mindjárt megnyitá az ajtót, és nagy vígan fogadá be az 547 VII | vígan fogadá be az deákot. És mondá:~- Bizony jókor jössz, 548 VII | ezokáért az ágyasházba, és együtt hálának.~Midőn ezokáért 549 VII | az polgárné tikszó után, és felköltvén az leányt, mondá 550 VII | vizsla szarkán ez éjjel.~És az szolgálóleány hoza egy 551 VII | szolgálóleány hoza egy lajtorját; és az polgárné felhága az héjazatra, 552 VII | polgárné felhága az héjazatra, és megbontá az héjazatot lassan 553 VII | lassan az szarka felett. És az szolgálóleány egy csöber 554 VII | aprókövecses fövénnyel, és lassan aláönték az vizet 555 VII | egyetemben az szarkára, és annyéra locsolák az szegény 556 VII | harangoznának, hazajöve az polgár; és mindjárt az szarkához méne, 557 VII | mindjárt az szarkához méne, és mondá neki:~- Szerelmes 558 VII | énnékem, mint volt dolgod, és mit láttál azóta fogva, 559 VII | vala az ő szeretőjét éjjel. És megmondám nékik, hogy meg 560 VII | éjjel, mert az nagy esőben és kőesőben csaknem elveszék.~ 561 VII | mondja, hogy az éjjel eső és nagy kőeső volt, maga ez 562 VII | az szomszédasszonyhoz, és megkérdé tőle, ha az elmúlt 563 VII | volt. Hazamérve ezokáért, és mondá az feleségének:~- 564 VII | mondottál volt énnékem.~És igen megharagvék az szarkára.~ 565 VII | az szarka reám hazudoz, és az haragítja kegyelmedet 566 VII | haragítja kegyelmedet énreám, és őmiatta költ gonosz hírem 567 VII | polgár elméne az szarkához, és mondá:~- Nem jó urad voltam-é 568 VII | egybeveszést közöttünk, énközöttem és feleségem között?~Mondá 569 VII | hogy ez éjjel nagy eső és kőeső volt, maga nem volt, 570 VII | beszéllesz énnékem hazugságot. És egybe nem veszítesz szép 571 VII | veszítesz szép feleségemmel!~És megkapá az szarkát, és elszakasztá 572 VII | És megkapá az szarkát, és elszakasztá az fejét.~Hallván 573 VII | menyecske, igen örüle néki.~És az urához menvén, mondá 574 VII | madarát, fel kezde nézni, és láta egy lyukot az héjazatban 575 VII | héjazatban az kalitka felett, és az héjazaton egy lajtorját, 576 VII | lajtorját, melyen az felesége és az lator szolgálóleány felhágott 577 VII | szolgálóleány felhágott vala. És csudálkozni kezde rajta, 578 VII | állana ott az lajtorja, és minek csinálták volna az 579 VII | az lyukot az héjazatban? És felhágván, talála ott egy 580 VII | kövecses fövennyel egyetembe. És azokból eszébe vévé magát 581 VII | csináltanak volna éjjel esőt és kőesőt.~Mikoron ezeket mind 582 VII | volna, alászálla onnét, és panaszolni kezde, mondván:~- 583 VII | kezde, mondván:~- Oh, kába és esztelen ember! Oh, nagy 584 VII | mondottál mindenkoron énnékem!~És az polgár megbúsulván az 585 VII | minden marháját eladá, és elhagyván az parázna latrot, 586 VII | üdegen országba méne lakni. És mindéltig eszébe juta az 587 VII | felséged ezt a példabeszédet és annak az ő értelmét?~Felelé 588 VII | tefelséged, ha ezt műveli. És felséged kedves dolgot cselekeszik, 589 VII | igen keservesen kezde sírni és jajgatni, annyira, hogy 590 VII | ő szavát az egész várba. És mikoron a császár meghallotta 591 VII | sírását, beméne hozzája, és megkérdé őtet, mi lelte 592 VII | őtet, mi lelte volna őtet, és micsoda bántása volna?~Felelé 593 VII | vagyok tefelségednek felesége és ágyastársa, az tefelséged 594 VII | művelte ezt a nagy szégyent, és erőszakot rajtam akarván 595 VII | mint szaggatta ruháimat; és tefelséged mindennap ígéri 596 VII | hogy meg akarja büntötni, és éröttem bosszút rajta állani - 597 VII | hallottam egy példabeszédet, és azmiatt halasztottam el 598 VIII | is ügyeköznek cseleködni. És az császár semmit nem cselekeszik 599 VIII | birodalom ő kezekben forogna és ők gazdagulhatnának belőle. 600 VIII | teljességgel az császárt, és minden hatalom őnálok volna, 601 VIII | minden héten az nemesek és urak feljegyzenék az ő álmokat, 602 VIII | feljegyzenék az ő álmokat, és azokat vasárnapon az mesterek 603 VIII | mesterek elejbe hoznák; és ki-ki mind egy gira aranyat 604 VIII | aranyat letönne előttek, és ők megmagyaráznák mindennek 605 VIII | megmagyaráznák mindennek az ő álmát. És evvel ez móddal nagy somma 606 VIII | hirtelen igen kezde sírni.~És mondá az asszony a császárnak:~- 607 VIII | palotában vagyok, mindenképpen és mindeneket jól látok; de 608 VIII | tulajdonítnak magoknak, és ők bírják minden országidat. 609 VIII | tefelséged küldjen éröttek, és fejekre parancsoljon őnékik, 610 VIII | meggyógyítsanak ez nyavalyából; és meglátja felséged, hogy 611 VIII | Felelé az császár:~- Dicsérem és követem tanácsodat.~Elkülde 612 VIII | a hét bölcs mesterekért és elhivatá őket. És mikoron 613 VIII | mesterekért és elhivatá őket. És mikoron azok eljöttenek 614 VIII | belőle, ottan vak vagyok, és semmit nem látok. Ezokáért 615 VIII | császárnak:~- Felséged nagy és nehéz dolgot kéván tőlünk. 616 VIII | Bátor.~Elmenének ezokáért és erősen tanácskozának, miképpen 617 VIII | nem találhatának hozzá. És nagy bánattal sietének alá 618 VIII | ki megsegíthetné őket, és módot adhatna eleikbe, hogy 619 VIII | meggyógyíthatnák az császárt.~És lőn, mikoron egy várason 620 VIII | játszodoznak vala egymással. És mikoron azok mellett elmennének, 621 VIII | nemesember egy golyóbis arannyal, és etánok kiálta:~- Tisztelendő 622 VIII | gyermek az többi közül, és mondá néki:~- Ne add nékik 623 VIII | beszéld meg énnékem álmaidat, és én megmagyarázom tenéked.~ 624 VIII | forrás ki, szinte az kezépen, és sok folyamok áradának ki 625 VIII | vermet az kertnek kezepin, és nagy kéncset találsz ott, 626 VIII | nagy kéncset találsz ott, és meggazdagulsz belőle minden 627 VIII | nemzetségeddel.~Elméne az nemesember, és az gyermeknek mondása szerint 628 VIII | szerint megássa az kertet, és mindjárást megtalálá az 629 VIII | mindjárást megtalálá az kéncset. És vőn belőle két gira aranyat, 630 VIII | belőle két gira aranyat, és vivé az utcára az gyermeknek, 631 VIII | mondá:~- Adj hálát Istennek és könyörögj őnéki énérettem 632 VIII | mesterek ott mind meghallották és látták volna, szólának ők 633 VIII | szólának ők is az gyermeknek, és mondának néki:~- Szerető 634 VIII | palotából kijő, ottan vak és semmit sem lát. Ha megmondhatnád 635 VIII | Bátor, elmegyek veletek.~És elvivék őtet az császárhoz. 636 VIII | elvivék őtet az császárhoz. És midőn az császár elejbe 637 VIII | vöttünk az ő bölcsességéről.~És mondá az császár az gyermeknek:~- 638 VIII | ha segíthetsz-e énnékem? És ha megmondhatod-e az én 639 VIII | Felséged jöjjen be az kamorába, és megmondom felségednek, mit 640 VIII | ezokáért ketten az kamorába. És mikoron az gyermek meglátta 641 VIII | mondá, hogy kivinnék onnét. És mikoron kivitték volna az 642 VIII | gyógyulhatsz meg az te nyavalyádból és vakságodból.~Látván az császár 643 VIII | igen csudálkozék rajta, és mondá az gyermeknek:~- Édes 644 VIII | jönnek ezek ez források? És miképpen elveszthetjük őket 645 VIII | felségedet megvakították. És annakutána meg nem gyógyithattanak. 646 VIII | őnáloknál egy éles pallossal: és vágasd le egyiknek az fejét, 647 VIII | vágasd le egyiknek az fejét, és mindjárást megáll az egyik 648 VIII | rövideden: mind az hétnek. És mind megállnak az források.~ 649 VIII | megfognák az mestereket, és hogy fejeket szednék. És 650 VIII | és hogy fejeket szednék. És mikoron a szolgák ezt művelték 651 VIII | források minden erekkel. És mondá az gyermek az császárnak:~- 652 VIII | menjünk oda ki az palotából.~És midőn kimentenek volna, 653 VIII | hanem mindeneket jól látja. És nagy örembe lőn az császár, 654 VIII | nagy örembe lőn az császár, és drága ajándékokkal megajándékozá 655 VIII | megajándékozá az gyermeket, és nagy tisztességre emelé 656 VIII | emelé fel az gyermeket.~~És mondá az császárné az császárnak: 657 VIII | mondottam felségednek, és mit jelent ez e példa?~Felelé 658 VIII | hogy nyakadra nevelhessék és ültöthessék az te fiadat. 659 VIII | annakutána mind az mestereket: és megmeneködik felséged az 660 VIII | felséged az veszedelemtől.~És megparancsolá az ő szolgáinak, 661 VIII | mindjárást kivinnék az ő fiát, és felakasztanák azt.~Engedének 662 VIII | mindjárt az császárnak, és kivivék az fiát, hogy azt 663 VIII | hogy azt felakasztanák. És látván ezt az köznép, igen 664 VIII | igen keserülik vala őtet, és panaszolkodnak vala az ő 665 VIII | az ő ártatlansága felől. És mikoron immár vinnék őtet, 666 VIII | bölcs mester, Waldah nevű.~És az császár fia látván azt, 667 VIII | avval ajánlá magát őnékie. És az egész nép könyörge néki, 668 VIII | mester siete a császárhoz, és elejbe esvén, alázatosan 669 VIII | alázatosan köszöne néki. És az császár mondá néki:~- 670 VIII | minden dolgaidat: neked és az te társaidnak ajánlottam 671 VIII | vala az én jó szóló fiamat, és íme bolondot és némát csináltatok 672 VIII | fiamat, és íme bolondot és némát csináltatok belőle. 673 VIII | némát csináltatok belőle. És erőszakot akart művelni 674 VIII | hogy rövid nap után szól, és felséged igen gyönyörkedik 675 VIII | az ő akaratját művelnéje, és minden vétkeit szép beszéddel 676 VIII | elméjéből.~Felelé az császár, és mondá az bölcs mesternek:~- 677 VIII | cselekedtenek egy császárral.~És mondá az bölcs mester:~- 678 VIII | visszahozatja addig az ő fiát.~És meghagyja az császár, hogy 679 VIII | visszahoznák az fiát az fogházba.~És beszélleni kezdé Waldah 680 VIII | példabeszédet az császárnak, és mondá:~ ~ 681 IX | régenten egy vén nemes vitéz. És igen sokáig özvegy lőn. 682 IX | hozzájövének az ő baráti és tanácsot adának néki, hogy 683 IX | néki, hogy megházasulna. És engede az ő tanácsoknak. 684 IX | ezokáért az ő baráti Rómába, és egy igen szép leányt találának, 685 IX | igen szép leányt találának, és azt néki szörzék. Mikoron 686 IX | volna azt, igen szerette. És három esztendeig lakának 687 IX | esztendeig lakának egymással, és nem lőn semmi magzatjok. 688 IX | asszony beméne az egyházba; és előltalálá őtet az ő édesanyja. 689 IX | előltalálá őtet az ő édesanyja. És az mondá néki:~- Szerető 690 IX | esztendeig laktam együtt, és efféle bolondság után soha 691 IX | mindketten iffiak voltatok, és együtt játszottatok minden 692 IX | hogy nem kuszpitálhat, és semmi hasznát nem vehetem; 693 IX | kell az csépet elhánynom.~És mondá az anyja:~- Ha immár 694 IX | várasban, azt igen kedvelem, és ahhoz kezdek gyónni.~Mondá 695 IX | kedveled az piléses papot és nem egyebet? Úgy tetszik, 696 IX | közesülnék, csakhamar elunna és megutálna magamat, sőt, 697 IX | gyónást kinyilatkoztatni. És amellett adhat is valamit 698 IX | műveld ezt, fogadj szót, és meg nem bánod. Édes leányom: 699 IX | haragosok. Tűrj uraddal, és semmiképpen ne vesd magadat 700 IX | nyúlászni, vágd le azt a fát, és rakd az tűzre. Ha visszajövet 701 IX | megfogadom tanácsodat.~És mikoron hazajött volna, 702 IX | Annakutána mindjárt felüle és kiméne nyúlászai az ő szokása 703 IX | nyúlászai az ő szokása szerint. És az asszony mondá az kertésznek:~- 704 IX | Vadászni ment az uram, és igen hideg vagyon. Ha hazajő, 705 IX | Ezokáért menjünk az kertbe, és gyűjtsünk valami fát, hogy 706 IX | elvévé tőle az szekercét, és levágá az jeles almafát; 707 IX | levágá az jeles almafát; és előhordatá azt a kertésszel, 708 IX | előhordatá azt a kertésszel, és a tűzre rakta.~Hazajöve 709 IX | vadászásról vecsernyekort. És az asszony egy padot tőn 710 IX | padot tőn az tűz elejbe, és arra üle az vén vitéz, hogy 711 IX | vén vitéz, hogy fűteznék. És mikoron egy ideig fűtezett 712 IX | raktanak vala az tűzre. És szóla az kertésznek, és 713 IX | És szóla az kertésznek, és mondá:~- Honnét jött ide 714 IX | igen szeret vala; ez az.~És mondá az feleségének:~- 715 IX | hogy igen hideg vagyon, és keserülém kegyelmedet. Azért 716 IX | szemmel tekénte reá az ura, és mondá:~- Isten elveszesse 717 IX | keservesen kezde sírni, és mondá:~- Kegyelmednek javára 718 IX | ismét az egyházhoz méne. És mikoron az anyja mellé jutott 719 IX | előtte, megbocsátá vétkemet, és mondá nékem, hogy ne sírjak.~ 720 IX | sírjak.~Felele az anyja és mondá:~- Jó leányom, jól 721 IX | vagyon. De az urad vén ember, és az vén emberek mindent felrónak. 722 IX | szatinkája, melyet igen szeret, és mindenkor az ágyon hever: 723 IX | volna, vígan vala az napon. És az szatinka felszekellék 724 IX | az szép bársony paplonra; és az vitéz az tűz előtt ülne. 725 IX | az szatinkának az fejét, és az derekát az falhoz ütte, 726 IX | tekegyelmed gonoszra magyarázza! - És igen kezde sírni, mondván: - 727 IX | Reggel felkele az asszony, és az egyházhoz méne. És mikoron 728 IX | asszony, és az egyházhoz méne. És mikoron az anyját megtalálta 729 IX | Megfogadtam tanácsodat, és megölém az szatint. És igen 730 IX | és megölém az szatint. És igen megharagvék reám az 731 IX | az uram, de mihelyt sírni és könyörgeni kezdék, ottan 732 IX | gyónni megyek az szép paphoz, és elhozom tőle az oldozatot!~ 733 IX | annakutána. Fogadj szót, és késértsed meg őtet mégis 734 IX | az kulcsot az abroszhoz, és hértelen kelj fel, és mondd 735 IX | abroszhoz, és hértelen kelj fel, és mondd ezt: „jaj, ki feledékeny 736 IX | elfelejtöttem késemet az kamorában.” És hértelen menvén, vond utánad 737 IX | étekkel, pohárokkal, kenyérrel és mindenekkel, azmelyek rajta 738 IX | mind az földre essenek; és úgy tégy, mintha nem öremest 739 IX | öremest művelted volna, és mintha igen bánkódnál rajta.~ 740 IX | az vasárnap eljött volna, és az anya, atya és az többi 741 IX | volna, és az anya, atya és az többi vendégek mind az 742 IX | mind az asztalnál ülnének, és az asztal mind megrakatott 743 IX | volna minden szerszámokkal és étkekkel és italokkal: nekiakasztalá 744 IX | szerszámokkal és étkekkel és italokkal: nekiakasztalá 745 IX | oldali kulcsát az abrosznak, és hértelen felkelvén, mintha 746 IX | abroszostól az földre vona, és úgy tétteti vala, mintha 747 IX | pedig igen szégyenli vala. És hozata mindjárást mind más 748 IX | abroszt, mind más szerszámokat és eledeleket, és kínálá őket, 749 IX | szerszámokat és eledeleket, és kínálá őket, hogy vígan 750 IX | őket, hogy vígan önnének és innának. És mindnyájan igen 751 IX | vígan önnének és innának. És mindnyájan igen vígan lőnek.~ 752 IX | felkelvén, az barbélyhoz méne, és mondá az barbélynak:~- Tudsz-é 753 IX | hogy eret tudjak vágni és gyógyítani.~Mondá az nemesember:~- 754 IX | No, hozz szerszámokat és jöjj el velem.~És mikoron 755 IX | szerszámokat és jöjj el velem.~És mikoron hazajött volna, 756 IX | fekszik vala az asszony. És mondá néki:~- Kelj fel.~ 757 IX | vagyon. Soha nem vágattál. És szinte ez az oka, hogy megbolondultál. 758 IX | Előszer levágtad az én jeles és szerelmes almafámat. Annakutána 759 IX | ezokáért megvágatom ereidet, és kibocsátom a gonosz vért 760 IX | cseleködjél efféle bolondságokat és bosszúságokat rajtam.~És 761 IX | és bosszúságokat rajtam.~És felkele az asszony sírva, 762 IX | felkele az asszony sírva, és könyörgeni kezde az urának, 763 IX | Ebben immár egyéb nem lehet.~És levoná őtet egy székre, 764 IX | levoná őtet egy székre, és kivoná az egyik karját, 765 IX | kivoná az egyik karját, és mondá az barbélynak:~- Jó 766 IX | az gonosz vér kijöhessen.~És az barbély nekivága, és 767 IX | És az barbély nekivága, és az vér sebesen ki kezde 768 IX | vér sebesen ki kezde jőni. És mindaddig nem kötteté be, 769 IX | második karján is vágatá, és ott is ennyi vért bocsátata 770 IX | teljességgel elfehéredék az orcája. És igen lassú beszéddel kezde 771 IX | egyszer meg kellene halnod.~És ekképpen annakutána holt-elevenen 772 IX | holt-elevenen feltéteté az ágyra.~És mikoron ekképpen ott fekennék, 773 IX | anyja, igen örüle néki. És mindjárást az leányához 774 IX | akarsz halni, menj el előszer és gyónjál meg ama szép nyakas 775 IX | ama szép nyakas paphoz, és hozz oldozatot tőle.~Felelé 776 IX | elvigye az kurvafi papot és az több pilises agebeket!~ 777 IX | jámbor vén vitézemmel.~~És mondá az bölcs mester az 778 IX | megőrizze magát feleségitől, és tanácsát ne fogadja, holott 779 IX | fiadat, maga szegény ártatlan és bűntelen.~Felelé az császár:~- 780 IX | megköszöné ezt az császárnak, és Istennek ajánlja őfelségét.~ 781 IX | fiát, veszteg hallgata, és beméne az kamorába, és felöltezék 782 IX | és beméne az kamorába, és felöltezék minden ékességiben, 783 IX | felöltezék minden ékességiben, és lovokat szörzete, hogy titkon 784 IX | bemenének az császárhoz, és mondának:~- Felséges urunk! 785 IX | hogy az atyjához menjen. És igen reggel el akar menni 786 IX | beméne az asszony házába, és mondá néki:~- Én szerető 787 IX | akarsz menni? Maradj veszteg, és el ne menj sehová.~Felelé 788 IX | sehová.~Felelé az császárné és mondá:~- Bizony, így vagyon 789 IX | tefelséged azoknak példabeszédit, és oktatásit, méglen úgy lészen 790 IX | oly igen telhetetlen vala. És az római nemesség elevenen 791 IX | elevenen eltemeté őtet, és megtölté az ő száját arannyal.~ 792 IX | hírem-nevem támadna belőle, és minden ember énrám vetne, 793 IX | fiadat, de mostan is él, és meg nem öletted. Ezokáért 794 IX | minden embert meghallgasson, és hogy minden dolgoknak igen 795 X | rómaiak sok országot bírának és birodalmok alá vetének. 796 X | ki nemes tudományokkal és bölcsességekkel meghaladá 797 X | megművelé az ő kívánságokat. És csinála egynéhány képet, 798 X | csinála egynéhány képet, és állatá azokat az toronynak 799 X | karimájába köres-környül, és mindenik képnek egy csöngettyű 800 X | kezde az rómaiak ellen, és hadat kezde készíteni és 801 X | és hadat kezde készíteni és indítani ellenek: ottan 802 X | arra az országra mutat vala és hamarsággal készülének minden 803 X | megijedének az rómaiaktól, és senki nem mere ellenek támadni, 804 X | szegények abból innának. Az tűz és kút között állata egy képet 805 X | engemet üt: azonnal üttetik.” És ez kép sokáig álla ott. 806 X | Végre juta egy papozlár, és megolvasván az írást az 807 X | hogyha én téged ütlek, és onnét ledőtlek, hogy talám 808 X | valaki megütne tégedet. És egy doronggal úgy ütte az 809 X | hogy mindjárást ledőle. És mihelyt az kép ledőle, ottan 810 X | kezdének rajta bánkódni, és megbúsulván mondának:~- 811 X | azki az képet ledőtette, és minket ennyi sok jótól megfosztott.~ 812 X | királyok gyűlének egybe; és ezeken nagy sok bosszúságokat 813 X | mindjárást csengetnek a képek, és hírré adják nékik minden 814 X | egynéhányan az vitézek közül, és mondának:~- Mit ád felségtek 815 X | nékik. Elmenének az vitézek, és elvivék az négy tonna aranyat. 816 X | elvivék az négy tonna aranyat. És mikoron az Róma váras elejbe 817 X | Annakutána bemenének az várasba.~És bemenvén, találá őket elő 818 X | találá őket elő az császár, és köszenvén nékik, mondá:~- 819 X | Barátim, honnét valók vagytok? És mit kerestek az mi várasunkban?~ 820 X | vitézek:~- Nézők vagyunk és álom-magyarázók. De mi egyébről 821 X | álmadozunk, hanem csak aranyról. És valahol arany vagyon elrejtve, 822 X | örömest veszem szolgálatotokat és bőven lészen füzetéstek.~ 823 X | kévántok. Jöjjetek velem.~És bevivé őket az palotába 824 X | bevivé őket az palotába és önniek adata.~Minekutána 825 X | közettünk álmot lát ez éjjel, és holnap megjelentjük azt 826 X | Elmenének ezokáért az vitézek, és éjten-éjszaka vigadának, 827 X | éjten-éjszaka vigadának, és csúfolkodának az császárral. 828 X | megvirradott volna, felkelének és menének az császárhoz. És 829 X | és menének az császárhoz. És az üdésb vitéz mondá az 830 X | elásva: felséged jöjjen el, és megmutatjuk, hol vagyon. 831 X | megmutatjuk, hol vagyon. És ásassuk meg.~Mondá az császár:~- 832 X | Megválik, ha igazat mondotok.~És mikoron az kapu elejbe mentenek 833 X | volna, elkezdék az ásást, és megtalálák az tonna aranyat. 834 X | megtalálák az tonna aranyat. És kivonák azt az veremből. 835 X | kivonák azt az veremből. És látván azt a császár, igen 836 X | császár, igen örüle néki, és megosztá vélek az aranyat.~ 837 X | megosztá vélek az aranyat.~És mondá az második vitéz:~- 838 X | olyan tonna vagyon elásva.~És az császár hamarsággal kiméne 839 X | hamarsággal kiméne vélek. És mikoron megásták volna az 840 X | tonna aranyat találának; és avval is megosztozának.~ 841 X | tonna arany vagyon elásva.~És mikoron ott ástanak volna, 842 X | megtalálák az két tonna aranyat. És az császár igen örüle nékik, 843 X | császár igen örüle nékik, és az egyik tonnát adá az vitézeknek, 844 X | tonnát adá az vitézeknek, és mondá:~- Soha nem láttam 845 X | embereket, mint ti vagytok.~És mondának:~- Hárman egymás 846 X | Isten adja, hogy igen jeles és jó álmot lássatok.~Reggel 847 X | az vitézek az császárhoz, és mondának néki:~- Felséges 848 X | felségednek. Ha minden urak- és fejedelmeknél gazdagb akarsz 849 X | császár:~- Siessetek véle, és mondjátok meg.~Mondának 850 X | azt ki onnét, mert drága és hasznos torony ez Rómának.~ 851 X | Elmenének ezokáért az vitézek, és megásák éjjel az toronynak 852 X | toronynak az egyik szegletit és istempeleket vetének alája. 853 X | rakának az istempelek alá, és elszekének az várasból. 854 X | elszekének az várasból. És mikoron immáron egy mérföldig 855 X | megégtek vala az istempelek, és az torony mindjárást eldőle 856 X | mindjárást eldőle mind képestől. És ekképpen veszté az három 857 X | mind az fejedelmek, az urak és tanácsok az egész várasból, 858 X | tanácsok az egész várasból, és az császárra menének és 859 X | és az császárra menének és mondának néki:~- Mi dolog 860 X | aranykéncs volna alatta. És arra igérék és köték magokat, 861 X | volna alatta. És arra igérék és köték magokat, hogy ők kivennék 862 X | hogynem mint az mi jelesb és hasznos tornyunk mind képestől, 863 X | ellenségünknek tanácsit és minden veszedelmes hadakot, 864 X | megtöltjük az szájadat arannyal.~És megkapván, elevenen eltemeték 865 X | véletlenül az királyok Rómára, és megostromlák az várast, 866 X | megostromlák az várast, és megvevék azt, és zsákmányt 867 X | várast, és megvevék azt, és zsákmányt tőnek minden marhájokban.~~ 868 X | tőnek minden marhájokban.~~És mondá az császárné az császárnak:~- 869 X | Méglen eszeiddel tanácskozol és bírod az országokat: senki 870 X | látja az tefelséged fia és az ő mesteri; és azért példáznak 871 X | tefelséged fia és az ő mesteri; és azért példáznak előtted, 872 X | megdúlhatnák az fejedet és kezekre vehetnének, hogy 873 X | tefelségeden, mind énrajtam és mind az országokon. Ezokáért 874 X | Ezokáért lásd meg, mit művelsz.~És mondá az császár:~- Jeles 875 X | Felséged azt művelje, és épen marad felségednek az 876 X | császár, hogy kivinnék az fiát és felakasztanák.~És midőn 877 X | az fiát és felakasztanák.~És midőn esmét kezdenék kivinni 878 X | mind: „szegény boldog”, és mindnyájan igen megkeserülék 879 X | igen megkeserülék őtet, és külömb-külömb panaszolkodó 880 X | beszédekkel siratják vala őtet. És midőn ekképpen kivinnék 881 X | az császár elejbe sietek és Istennek jóakaratjából megszabadítom 882 X | megszabadítom őtet ma az haláltól.~És midőn besietett volna az 883 X | palotába az császár elejbe és köszene az császárnak.~Mondá 884 X | jó szóló vala az én fiam? És tenéked és a te társaidnak 885 X | vala az én fiam? És tenéked és a te társaidnak adám őtet, 886 X | hogy nemes tudományokra és bölcsességre tanítanátok 887 X | Hogy mostan némálkodik és nem szól, azt igen eszesen 888 X | hogy nem néma. Igen jól és bölcsen tud szólni, melyet 889 X | hihetem, mert nemes erkölcsű és igen bölcs iffiú. És tudom, 890 X | erkölcsű és igen bölcs iffiú. És tudom, hogy efféle bolondság 891 X | visszahozatja az ő fiát, és az fogházba téteti.~Mondá 892 X | császár:~- Ám hozzák vissza.~És elmenének érötte, és visszahozák 893 X | vissza.~És elmenének érötte, és visszahozák őtet az fogházba.~ 894 X | visszahozák őtet az fogházba.~És Josephus, az bölcs mester 895 X | az bölcs mester elkezdé és megbeszélé az császárnak 896 XI | is igen éles elméjű vala, és igen tudós az orvosság dolgaiban; 897 XI | tudós az orvosság dolgaiban; és arra ügyeközik vala, hogy 898 XI | mindeneket megtanulhatna, és hogy végre őtet is mindenképpen 899 XI | mindenképpen meg kezdené haladni, és őnálánál sokkal jobb orvosdoktor 900 XI | király küldene Hypocratesért, és azt hozzáhivatá, hogy az 901 XI | Hypocratest, müvelhogy igen nagy és jeles dolgokban volna foglalatos, 902 XI | dolgokban volna foglalatos, és azért nem jöhetett volna; 903 XI | küldötte volna ő helyében. És az király megálla azon az 904 XI | Galenus az gyermeket látni. És midőn megtapogatta volna 905 XI | volna az gyermeknek ereit és az vizeletet meglátta volna, 906 XI | az tefelséged vizeletit és az királyét is meg kell 907 XI | Ez éjjel megfoghatjuk, és reggel odaadhatjuk.~Reggel 908 XI | királyné asszonyt Galenus, és mondá néki:~- Felséges asszonyom, 909 XI | gyermek atyja. Tisztességért és füzetésért jöttem én ide, 910 XI | királyhoz. Az veté magát mellém, és egynéhányszor néze szömembe; 911 XI | attól fog az gyermek lenni.~És mondá Galenus:~- Ne féljen 912 XI | meggyógyítom az gyermeket.~És főze valami tehénhúst néki, 913 XI | főze valami tehénhúst néki, és azt adá néki enni, és vizet 914 XI | néki, és azt adá néki enni, és vizet ada inni reá. És mindjárt 915 XI | és vizet ada inni reá. És mindjárt meggyógyula az 916 XI | meggyógyula az gyermek. És az király megajándékozá 917 XI | nagyobb ajándékot ada néki.~És Galenus elbúcsúzván az királytól, 918 XI | Valami tehénhúst főzék neki, és vizet adék reá innia.~Felelé 919 XI | Galenus:~- Ugyan efféle.~És Hypocrates gyűlölni kezdé 920 XI | gyűlölni kezdé Galenust, és mondá ő magába: „Ha ezt 921 XI | az útból, majd-majd jobb és bölcsebb doktor lészen énnálamnál.” 922 XI | doktor lészen énnálamnál.” És megtekéllé őmagában, hogy 923 XI | Hypocrates elméne az ő kertébe, és elhíná véle Galenust, és 924 XI | és elhíná véle Galenust, és mondá néki:~- Jere, barátom, 925 XI | barátom, menjünk a kertbe, és keressünk füveket.~Mondá 926 XI | Galenus:~- Bátor, menjünk el.~És mikoron a kertbe volnának, 927 XI | az illatját. Hajolj oda és ásd ki, hadd lássuk, micsoda.~ 928 XI | ki, hadd lássuk, micsoda.~És Galenus kiássa az füvet. 929 XI | Galenus kiássa az füvet. És mikoron továbbmentenek volna 930 XI | szép fű, vond ki azt is.~És mikoron Galenus aláhajolna, 931 XI | Hypocrates kivoná az handzsárt, és általüté Galenust, hogy 932 XI | megbetegüle Hypocrates, és bélpoklos kezde lönni. És 933 XI | és bélpoklos kezde lönni. És orvosságokat csinála magának, 934 XI | orvosságokat csinála magának, és minden tudományát és mesterségét 935 XI | magának, és minden tudományát és mesterségét megkísérté magán: 936 XI | mindenfelől hozzájövének, és csinálának orvosságokat 937 XI | egynéhány füveket nékik és mondá, hogy azokat a csuporba 938 XI | azokat a csuporba hánynák. És beléhánynák az füveket az 939 XI | beléhánynák az füveket az vízbe. És mondá:~- Sok lyukokat fúrjatok 940 XI | köreskörnyül a csuporba.~És mikoron megfúrták volna 941 XI | víz sem jöve ki belőle. És mondá Hypocrates:~- Szerelmes 942 XI | Istennek haragja vagyon rajtam, és hogy az Isten ő maga áll 943 XI | Isten bosszút áll rajtam, és meg kell halnom.~És ezt 944 XI | rajtam, és meg kell halnom.~És ezt mondván, az fal felé 945 XI | mondván, az fal felé fordula, és ottan meghala.~~És mondá 946 XI | fordula, és ottan meghala.~~És mondá az mester az császárnak:~- 947 XI | eszébe az én példabeszédemet? És hová menjen annak az ő értelme?~ 948 XI | megmenekedik az én fiam, és nem hal meg.~Felelé az mester:~- 949 XI | mester:~- Felséged igen jól és dícsírendő dolgot cselekeszik. 950 XI | ezúttal is az császár fia, és hogy azt meg nem ölték volna, 951 XI | meg nem ölték volna, sírni és jajgatni kezde, és a haját 952 XI | sírni és jajgatni kezde, és a haját ki kezdé szaggatni, 953 XI | haját ki kezdé szaggatni, és panaszolkodással kezde kiáltani, 954 XI | szenvednem. Békességben és nagy örömben lakhattam volna 955 XI | az császárnénak kiáltását és sírását, beméne az feleségének 956 XI | beméne az feleségének házába, és mondá néki:~- Szerelmes 957 XII | onnét elhozná szent Péter és szent Pálnak testeket. Mikoron 958 XII | maradna éjjel egy várasban. És mondá az ő hopmesterének:~- 959 XII | ezt másnak nem engedem.” És elméne az önnen feleségéhöz, 960 XII | feleségéhöz, ki igen szép és jámbor vala, és mondá annak:~- 961 XII | igen szép és jámbor vala, és mondá annak:~- Jó atyámfia, 962 XII | hogy ez éjjel véle háljon. És ezer aranyforintot ígér 963 XII | asszony, megijede az urától, és akaratja ellen megígéré 964 XII | hopmester, beméne az királyhoz, és megmondá néki, hogy egy 965 XII | az császár:~- Jól vagyon.~És mikoron bésetétedett volna, 966 XII | szólnának, felkele az hopmester, és beméne az császárhoz, és 967 XII | és beméne az császárhoz, és mondá néki:~- Felséges uram, 968 XII | az aranyat az asszonynak és bocsád el, hogy még az sötétben 969 XII | Még dolgom vagyon véle.~És az hopmester megszomorodék 970 XII | hopmester megszomorodék és elméne. Egy óra múlva esmét 971 XII | sietséggel az császárhoz, és mondá:~- Felséges uram, 972 XII | uram, meg kezd virradni és világosulni, bocsásd el 973 XII | hadd lássam meg, ha az.~És az hopmester megnyitá az 974 XII | hopmester megnyitá az ablakot; és az császár nézni kezdé az 975 XII | hopmesternek szép felesége!~És igen megharagvék, és mondá 976 XII | felesége!~És igen megharagvék, és mondá az hopmesternek:~- 977 XII | országomba, tehát felakasztatlak.~És az hopmesternek el kellene 978 XII | hopmesternek feleségét, és holtig nagy tisztességbe 979 XII | Annakutána elméne az király, és igen nagy néppel megszállá 980 XII | megszállá az Róma várast és sokáig vítatá azt, és annyira 981 XII | várast és sokáig vítatá azt, és annyira szorongatá őket, 982 XII | megadnák néki szent Péter és szent Pálnak testeit. Valának 983 XII | mesterek, fő tanácsok Rómában; és az polgárok hozzájok menvén, 984 XII | megoltalmazom én az várast és az szent testeket.~Mondá 985 XII | mondának.~Az király fenyegetni és ostromlant kezdé az várast. 986 XII | ostromlant kezdé az várast. És az első mester kiméne az 987 XII | mester kiméne az várasból és szólni kezde az királlyal 988 XII | az királlyal nagy bölcsen és frigyet kévána tőle. És 989 XII | és frigyet kévána tőle. És elcsudálkozik vala az király 990 XII | király az ő bölcsességén; és aznap megállatá az ostromokat. 991 XII | megállatá az ostromokat. És ekképpen cselekedének az 992 XII | polgárok az hetedik mesterhöz, és mondának néki:~- Tisztelendő 993 XII | hogy könyörülj rajtunk, és lássad, ha holnap megszabadíthatod 994 XII | cselekedtenek ez elmúlt napokban.~És mondá az mester:~- Meglátom, 995 XII | köres-környül hosszú pávatollúkkal; és két fényes mezítelen tőrt 996 XII | mezítelen tőrt vén kezébe, és felhága az toronynak tetejére, 997 XII | szinte az felső gombra, és úgy köté az fényes tőreket 998 XII | tőr kijőve az szájából. És forgatni kezdé magát az 999 XII | pávás-tollú öltezetben; és fénylenek vala az mezítelen 1000 XII | bemenének az királyhoz, és megbeszélék néki az igen