| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] értsed 1 értvén 1 érzem 3 és 1755 esék 5 esem 1 esének 1 | Frequency [« »] ----- ----- 3249 az 1755 és 781 hogy 454 mondá 408 volna | Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances és |
Novella
1001 XII | toronynak tetején látának vala; és mondának az királynak:~- 1002 XII | Istene jött alá mennyekből, és ez forgatja szájában az 1003 XII | szájában az éles tőreket, és bosszút akar állani rajtunk 1004 XII | toronynak tetején, megijede és mondá:~- Hamar költezzünk 1005 XII | Hamar költezzünk innét, és menjünk vissza.~És az király 1006 XII | innét, és menjünk vissza.~És az király hamarsággal elindula 1007 XII | mindjárást utánok űzének és az seregnek nagyobb részét 1008 XII | cselekedetével az Róma várast.~~És mondá az császárné az urának:~- 1009 XII | tefelséged fia tisztesség és birodalomnak kévánságából 1010 XII | tehát számkivesse őtet, és űzze el őtet messze üdegen 1011 XII | mesterek tefelségedet megcsalni és az ő álnokságokkal megölni. 1012 XII | neve alatt ők mindenütt és mindennel bírhassanak.~Felelé 1013 XII | hogy kivinnék az ő fiát és felakasztanák.~Mikoron ezokáért 1014 XII | felakasztani, esmét sírni és jajgatni kezde mind az egész 1015 XII | kezde mind az egész váras. És elől találá őket Cleophas, 1016 XII | az hatodik bölcs mester. És az egész nép könyörge az 1017 XII | besietne az császárhoz, és mindenképpen érötte lönne, 1018 XII | megszabadítaná az nemes és ártatlan iffiát, ki egyedől 1019 XII | egyedől volna az országoknak és az egész császári birodalomnak 1020 XII | mester az császár udvarába, és leszállván az lóról, mindjárást 1021 XII | az császár elejbe esék, és köszöne néki.~Felelé az 1022 XII | érdemlettél. Mert néked adtam vala és az te társaidnak az én fiamat, 1023 XII | bolondot csináltatok benne, és latorságra szoktattátok, 1024 XII | akart művelni feleségemen. És ezért kiküldöttem, hogy 1025 XII | hazugságokat tudjon gondolni, és annakfelötte álkodásra háromszáz 1026 XII | miatt lófarkon hordozának, és az akasztófára felkötték.~ 1027 XII | fogházba, tehát megbeszélem.~És az császár parancsolá, hogy 1028 XII | mindjárást visszahoznák. És visszahozák őtet az fogházba. 1029 XII | visszahozák őtet az fogházba. És az mester elkezdé és megbeszélé 1030 XII | fogházba. És az mester elkezdé és megbeszélé az példabeszédet 1031 XIII | valami hímvarrást tud vala, és igen jeles énekes vala: 1032 XIII | éles szavacskája vala. És lőn, mikoron ez egyszer 1033 XIII | egyszer az nyári házban ülne és varrana, igen szépen mondá 1034 XIII | szépen mondá az énekeket. És midőn az császárnak az egyik 1035 XIII | előmenne, megálla az utban és hallgatni kezdé az éneklést; 1036 XIII | hallgatni kezdé az éneklést; és feltekintvén, meglátá az 1037 XIII | igen szép szömély volna. És ottan meggerjede az ő szűve, 1038 XIII | ottan meggerjede az ő szűve, és felméne az házba hozzája, 1039 XIII | felméne az házba hozzája, és trécselni kezde véle az 1040 XIII | véled az száz forintot!~És az elméne. Annakutána eljöve 1041 XIII | az másik császári vitéz, és szinte így jára az menyecskével, 1042 XIII | menyecskével, mint az első. És annak tíz órára ada célt, 1043 XIII | eljöve az harmadik vitéz is, és az is szinte úgy jára az 1044 XIII | menyecskével, mint az első és az második. Ennek pedig 1045 XIII | száz forinttal hozzá jőne. És mindenik vitéz titkon tartá 1046 XIII | az nemes vén vitézhez, és mondá néki:~- Uram, ha szómat 1047 XIII | dolgot jelentek tenéked, és ezennel egy jó summa pénzt 1048 XIII | hogy éjjel velük háljak, és mindenik ígért száz forintot. 1049 XIII | mikoron hozzám jöjjen, és hogy mindenik elhozza az 1050 XIII | az vitézek erős legények és nyakasok, és én nem győzném 1051 XIII | erős legények és nyakasok, és én nem győzném őket farral.~ 1052 XIII | tőreddel az ajtó megett, és mikoron az első eljő, mindjárt 1053 XIII | által az hegyes tőrrel. És bevonszuk azt a kamorába, 1054 XIII | azután az harmadikat is. És így lészen mind az háromszáz 1055 XIII | ez. Mert megtudják ezt, és meg kelletik érette halnunk.~ 1056 XIII | hogy senki meg ne tudja.~És az ura engede az ő tanácsának.~ 1057 XIII | vitéz az száz forinttal. És mikoron az menyecske házába 1058 XIII | általüté őtet az hegyes tőrrel. És bevonák az holttestet az 1059 XIII | órakort az harmadikkal is.~És mondá az vén vitéz, az álnok 1060 XIII | Ne légy szorgalmatos.~És kiméne az utcára, és elhivatá 1061 XIII | szorgalmatos.~És kiméne az utcára, és elhivatá az bátyját, ki 1062 XIII | elrendelt őrizők között, és mondá néki:~- Szerelmes 1063 XIII | császárnak vitézi közül egyik, és erősen firtatá, hogy akaratját 1064 XIII | hogy akaratját művelném; és mikoron ott kereskednék 1065 XIII | kereskednék kebelemben, és én véle tusakodnám, eljöve 1066 XIII | tusakodnám, eljöve az uram, és mindjárást általüté őtet 1067 XIII | Ott fekszik halva nálunk, és ez világba nem tudom, hová 1068 XIII | Adj egy zsákot énnékem.~És a menyecske hoza egy zsákot 1069 XIII | menyecske hoza egy zsákot néki, és az egyik holttestet, melyet 1070 XIII | vala, az zsákba bújtatá, és hátára vévén azt, kivivé 1071 XIII | hátára vévén azt, kivivé és az Tiberis folyóvízbe rázá 1072 XIII | Tiberis folyóvízbe rázá azt. És visszajöve az húgához, és 1073 XIII | És visszajöve az húgához, és mondá:~- Ez oda vagyon. 1074 XIII | testet vonata elő az urával. És mondá az bátyja:~- Igen 1075 XIII | Ím egy palack bort hozok.~És mikoron elment volna, hirtelen 1076 XIII | hirtelen visszafutamék, és mondá:~- Bátya, visszajött 1077 XIII | vitéz, kit elvittél vala.~És a bátyja elméne és látá, 1078 XIII | vala.~És a bátyja elméne és látá, hogy olyan holttest 1079 XIII | olyan holttest ott volna. És azt is a zsákba bújtatá, 1080 XIII | azt is a zsákba bújtatá, és a Tiberis mellett egy követ 1081 XIII | egy követ köte az nyakára, és behányá azt a vízbe, és 1082 XIII | és behányá azt a vízbe, és mondá:~- Bizony, ha lehet, 1083 XIII | borért méne az menyecske, és esmét befutamék, és mondá:~- 1084 XIII | menyecske, és esmét befutamék, és mondá:~- Szerelmes bátyám: 1085 XIII | visszajött a megölt vitéz!~És odaméne, és az harmadik 1086 XIII | megölt vitéz!~És odaméne, és az harmadik testet is bebújtatá 1087 XIII | is bebújtatá az zsákba, és mondá:~- Látom, vitéz uram, 1088 XIII | héten vissza nem jössz ide!~És vállára vévén, kivivé az 1089 XIII | az hegyoldalba az erdőre, és egy fához kötvén a zsákban 1090 XIII | a testet, sok fát horda, és nagy tüzet csinála környüle. 1091 XIII | tüzet csinála környüle. És mikoron ott forgolódnék 1092 XIII | környül, a hasa kezde fájni. És egy nagy fa megé méne, hogy 1093 XIII | természetnek szükségét tönné. És mikoron ott ülne, addig 1094 XIII | katona az úton egy lovon. És mikoron a nagy tüzet látná, 1095 XIII | jeles tűz ez, odamegyek és megfűtezöm nála, méglen 1096 XIII | teljességgel megvirrad.~És leszálla az lóról, és megköté 1097 XIII | megvirrad.~És leszálla az lóról, és megköté az lovat az út mellett, 1098 XIII | az lovat az út mellett, és a tűz mellé méne, és fűtezék 1099 XIII | mellett, és a tűz mellé méne, és fűtezék ott a tűznél. Azonközbe 1100 XIII | felkele amaz a nagy fa megöl, és felkötvén a gatyát, a tűz 1101 XIII | Tehát ott látja az katonát! És mondá néki:~- Kicsoda vagy?~ 1102 XIII | Vitézlő ember vagyok, és virradóra bemegyek az várasba.~ 1103 XIII | tégedet annyiszor kihordanom.~És agyonveré az katonát egy 1104 XIII | kihozott volna az húga házától. És a tűzbe hányá az katonának 1105 XIII | nemes vitéz a menyecskével. És megfenyegeté az menyecskét 1106 XIII | valami embereknek hallatára, és mondá:~- Vaj vén vigyor, 1107 XIII | bemondák az császár udvarába. És az császár mindjárt elkülde 1108 XIII | császár mindjárt elkülde és megfogatá az szép menyecskét 1109 XIII | menyecskét mind urastól. És az menyecske mindjárást 1110 XIII | ura megölte volna őket.~És a császár törvényt tétete 1111 XIII | törvényt tétete reájok. És az urát lófarkon hordozák, 1112 XIII | urát lófarkon hordozák, és az akasztófa alá vivén, 1113 XIII | vala az nagy álnokságnak és csalárdságnak jutalma.~~ 1114 XIII | csalárdságnak jutalma.~~És mondá Cleophas mester a 1115 XIII | tefelséged feleségének beszédére és vádlására, bizony gonoszban 1116 XIII | meg nem hal ez mai napon.~És a Cleophas mester megköszené 1117 XIII | megköszené ezt a császárnak, és elbúcsúzék tőle.~Mikoron 1118 XIII | császárra futamék, sírással és jajgatással, és mondá:~- 1119 XIII | sírással és jajgatással, és mondá:~- Ugyan megölem magamat, 1120 XIV | novella. A császárné hetedik és utolsó története~Vala egyszer 1121 XIV | szép feleséget vőn magának. És azt oly igen félté, hogy 1122 XIV | tágas tornyot csináltata, és abba rekeszté szép feleségét, 1123 XIV | rekeszté szép feleségét, és az toronynak kolcsait mindenkoron 1124 XIV | vala az utcára az városban, és az ablakban ülvén, ott varrogat 1125 XIV | vitéz, szolgálatot keresvén. És mikoron az torony mellett 1126 XIV | őtet a királynéasszony, és meggerjede az ő szűve szeretettel 1127 XIV | szeretettel az vitézhöz; és kehénteni kezde az ablakban. 1128 XIV | feltekénte az ablakra, és látá ott a királynéasszonyt. 1129 XIV | ott a királynéasszonyt. És felette igen csudálkozék 1130 XIV | csudálkozék az ő szépségén, és az ő szűve gerjedni kezde 1131 XIV | kezde szeretettel őhozzája. És süvegét vetvén, és térdet 1132 XIV | őhozzája. És süvegét vetvén, és térdet hajtván néki, elméne 1133 XIV | üdővel hasznát vehetem ennek.~És szörzé az vitézt huszonöt 1134 XIV | az vitézt huszonöt lóra.~És nagy frissen viselé magát, 1135 XIV | nagy frissen viselé magát, és szorgalmatos lőn a királynak 1136 XIV | csöcsét megmutatá néki, és egy cédulácskát vete néki 1137 XIV | hértelen kiméne vadászni. És nem lőn senki, ki kiment 1138 XIV | ugyan az udvarban laknék, és szünetlen vigyázna felségedre, 1139 XIV | szünetlen vigyázna felségedre, és üdején jelentené az vitézeknek 1140 XIV | elhívatá az kőműveseket és az ácsokat és meghagyja 1141 XIV | kőműveseket és az ácsokat és meghagyja nékik, hogy az 1142 XIV | megtanította vala őtet. És mikoron építeni kezdenének, 1143 XIV | kezdenének, eljöve az király, és mondá:~- Igen hitvány helyre 1144 XIV | mert szinte az kapuba, és az egész udvarba vigyázhatok 1145 XIV | udvarba vigyázhatok innét és mindenkoron eszembe vehetem, 1146 XIV | eszembe vehetem, ki be- és kimegyen.~Mondá az király:~- 1147 XIV | az egyik hosszú fala lőn.~És mikoron megkészült volna 1148 XIV | behíva az végső boltba, és mondá néki:~- Szerelmes 1149 XIV | kellene bíznom, ha hited volna és veszteg akarnál hallgatni. 1150 XIV | kőműves:~- Vagyon hitem.~És megesküvék az hopmesternek, 1151 XIV | veszteg akarna hallgatni.~És mondá:~- Látod-é: ezen lyukaszd 1152 XIV | falt, hogy egy ember be- és kibúhassék rajta.~És a kőműves 1153 XIV | be- és kibúhassék rajta.~És a kőműves mindjárást általlyukasztá. 1154 XIV | gira aranyat a kőművesnek, és avval elbocsátá.~És az hopmester 1155 XIV | kőművesnek, és avval elbocsátá.~És az hopmester bebúvék a toronyba 1156 XIV | toronyba az királynéasszonyhoz. És ott erősen ölelgeték egymást 1157 XIV | erősen ölelgeték egymást és játszadozának egymással. 1158 XIV | játszadozának egymással. És mikoron megelégedtenek volna, 1159 XIV | ő szeretetinek az jele. És az hopmester esmét kibúvék 1160 XIV | a toronyból az ő házába. És a királynéasszony egy nagy 1161 XIV | függeszte az lyuk elejbe.~És ezt e gyönyerűséges játékot 1162 XIV | király kiméne vadászni. És mikoron sokáig vadásztanak 1163 XIV | lovakról egy erdő mellett. És mikoron ott az árnyékban 1164 XIV | fűben a király mellett. És mikoron a karját kinyújtotta 1165 XIV | hopmester ujján a gyűrőt, és megesmeré az gyűrőt, hogy 1166 XIV | volna az első elháláskort. És mondá az hopmesternek:~- 1167 XIV | borzongatni, azért mentem haza.~És mindjárást beméne házába 1168 XIV | mindjárást beméne házába és bebúvék a toronyba az királynéasszonyhoz, 1169 XIV | toronyba az királynéasszonyhoz, és mondá:~- Szerelmes szűvem, 1170 XIV | meglátta az gyűrőt az ujjamban, és megkérdé, hol vettem. És 1171 XIV | és megkérdé, hol vettem. És mondá, hogy őnéki is szinte 1172 XIV | előkérni. Nesze ezokáért, és tödd el.~És a királynéasszony 1173 XIV | Nesze ezokáért, és tödd el.~És a királynéasszony eltévé 1174 XIV | a király hazajött volna és a sarkantyút levetette volna, 1175 XIV | mindjárást felméne a toronyba és megnyitván az ajtókat, mondá 1176 XIV | király:~- Öremest meglátnám.~És a királynéasszony elméne 1177 XIV | királynéasszony elméne az ládához, és megnyitván azt, kivévé az 1178 XIV | megnyitván azt, kivévé az gyűrőt, és adá azt a királynak. Látván 1179 XIV | ma az hopmester ujjában; és azt tudtam, hogy ez gyűrő 1180 XIV | tudtam, hogy ez gyűrő volna, és kétségbe estem vala hozzád. 1181 XIV | de kérlek, bocsásd meg.~És kiméne az toronyból.~Annakutána 1182 XIV | hopmesternek hazájából hozzá, és azoknak jeles ebédet készíte. 1183 XIV | azoknak jeles ebédet készíte. És kéré az királynéasszonyt, 1184 XIV | ott lönne az vendégekkel, és vigadna vélek. És mikoron 1185 XIV | vendégekkel, és vigadna vélek. És mikoron az vendégek eljöttenek 1186 XIV | szép ruhákban felöltezvén, és együtt kezde vigadni az 1187 XIV | No, én is odamegyek, és vigadok vélek.~És mindjárást 1188 XIV | odamegyek, és vigadok vélek.~És mindjárást odaindula. És 1189 XIV | És mindjárást odaindula. És mikoron bejött volna az 1190 XIV | felszekellék az hopmester, és leülteté az királyt az vendégek 1191 XIV | királyt az vendégek mellé. És az királynéasszony vén egy 1192 XIV | vén egy kappant az tálból, és tevé azt a király elejbe, 1193 XIV | tevé azt a király elejbe, és mondá:~- Felséges urunk, 1194 XIV | Felséges urunk, felséged egyék, és vigadjon velünk.~Reátekénte, 1195 XIV | vigadjon velünk.~Reátekénte, és elcsudálkozik vala az ő 1196 XIV | elcsudálkozik vala az ő szépségén, és gondolá, bizony ez szép 1197 XIV | Felséges uram: én szeretőm és galambom.~És nem győze eleget 1198 XIV | én szeretőm és galambom.~És nem győze eleget reánézni.~ 1199 XIV | mindjárást felkele az király. És könyörge az hopmester a 1200 XIV | királynéasszony beméne az boltba, és a toronyba búvék a lyukon 1201 XIV | toronyba búvék a lyukon által. És ruháit leveté, és az heti 1202 XIV | által. És ruháit leveté, és az heti ruhákba öltezék 1203 XIV | ruhákba öltezék mindjárást. És az ablakba üle, és varrani 1204 XIV | mindjárást. És az ablakba üle, és varrani kezde. Azonközbe 1205 XIV | felérkezék a király az toronyba, és igen megnézegeté az závárokat: 1206 XIV | megnézegeté az závárokat: és mind épen találá őket. És 1207 XIV | és mind épen találá őket. És bemenvén az toronyba, megtalálá 1208 XIV | hogy az ablakban varrana. És ölelgetni kezdé őtet, és 1209 XIV | És ölelgetni kezdé őtet, és mondá:~- Szerelmes feleségem, 1210 XIV | kelék fel, hogy feljöjjek, és meglássam, ha mégis itt 1211 XIV | Kérlek, hogy megbocsáss.~És mondá az királynéasszony:~- 1212 XIV | az hopmesternek hazájába. És a hopmester beméne az királyhoz, 1213 XIV | hopmester beméne az királyhoz, és mondá néki:~- Felséges uram! 1214 XIV | haza, mert örökségemhöz és nemzetségemhöz kell látnom.~ 1215 XIV | Maradj itt, ím jószágot adok, és jargalásod lészen.~Felelé 1216 XIV | király:~- Vidd el szabadon.~És a hopmester eltakarítá az 1217 XIV | királynéasszonyt a hajóba, és elindítván a hajót, menten 1218 XIV | szép királynéasszonyával. És mikoron megnyitotta volna 1219 XIV | tehát csak az helye vagyon. És mikoron az toronyban széllyel 1220 XIV | toronyban széllyel keresködnék, és a szőnyeget felemelte volna, 1221 XIV | nagy lyukot, melyben be- és kijártanak vala. És mindjárást 1222 XIV | be- és kijártanak vala. És mindjárást sírni és jajgatni 1223 XIV | vala. És mindjárást sírni és jajgatni kezde és az hopmestert 1224 XIV | sírni és jajgatni kezde és az hopmestert átkozni: de 1225 XIV | hopmestert átkozni: de hejába.~~És mondá az császárné az Poncius 1226 XIV | az ő fiát felakasztani. És mikoron látta volna az városbeli 1227 XIV | erősen keserülik vala őtet. És elől találá őket az hetedik 1228 XIV | térdet-főt hajta néki. És az mester szóla nékik, és 1229 XIV | És az mester szóla nékik, és mondá:~- Barátim, ne siessetek 1230 XIV | hogy megszabadítom őtet.~És az nép könyörgeni kezde 1231 XIV | igen sietne az császárhoz, és mentené meg az nemes iffiat. 1232 XIV | siete az császár elejbe, és leesvén előtte, köszene 1233 XIV | ajánlottam vala az én fiamat, és az te társaidnak, hogy oktatnátok 1234 XIV | társaidnak, hogy oktatnátok és bölcsességre tanítanátok 1235 XIV | felségeddel, ha addig élhet. És csudálkozol az ő bölcs beszédin. 1236 XIV | csudálkozol az ő bölcs beszédin. És akkoron megmondja felségednek, 1237 XIV | ha el nem akarod hinni, és megöleted fiadat, úgy lészen 1238 XIV | visszahozatná az ő fiát az fogházba.~És az császár elkülde, és visszahozatá 1239 XIV | És az császár elkülde, és visszahozatá az fiát. És 1240 XIV | és visszahozatá az fiát. És az Joachim mester elkezdé 1241 XIV | az Joachim mester elkezdé és megbeszélé az császárnak 1242 XV | novella. A mesterek hetedik és utolsó története~Vala egyszer 1243 XV | játszadozának egymással; és az asszonyi állat az kockát 1244 XV | mely az ura kezében vala, és vére kezde járni az kezéből 1245 XV | Látván ezt az vitéz, elijede és elhala: és mikoron elájult 1246 XV | vitéz, elijede és elhala: és mikoron elájult volna, az 1247 XV | esmét felébresztethetné. És mikoron szömeit megnyitotta 1248 XV | szerelmes feleségemnek vérét.~És a szolga elfutamék a papért, 1249 XV | papért, hogy hamar eljönne, és meggyóntatná az urát, és 1250 XV | és meggyóntatná az urát, és Urat adna néki. De minekelőtte 1251 XV | szolga, meghala az vitéz.~És mikoron megholt volna az 1252 XV | volna az vitéz, nagy siralom és jajgatás lőn annak házában. 1253 XV | jajgatás lőn annak házában. És az vitéznek a felesége siratja 1254 XV | mondván:~- Jaj én szerelmes és tekéletes uram! Hová hagyál 1255 XV | mással nem társalkodik. És soha zöld ágra nem ül, hanem 1256 XV | az nagy bánatnak miatta.~És mikoron eléggé siratták 1257 XV | tisztességgel eltemeték őtet.~És mikoron immár eltemették 1258 XV | koporsóra ledőle a felesége, és mondá:~- Jaj szűvem, nagy 1259 XV | Én is meghalok érötted, és e koporsóról el nem megyek.~ 1260 XV | Mit vesződöl? Jőjj haza és az szegényeknek adj alamizsnát 1261 XV | lakjál itt remete módra, és mi gondodat viseljük, és 1262 XV | és mi gondodat viseljük, és mindenképpen eltáplálunk.~ 1263 XV | mindenképpen eltáplálunk.~És ekképpen házacskát csináltatának 1264 XV | oda néki az cinterembe, és abban marada.~Vala pedig 1265 XV | orvot is felakasztanának. És az napon igen erős és hideg 1266 XV | felakasztanának. És az napon igen erős és hideg üdő vala. Estve, mikoron 1267 XV | akasztófa környül páncéljába és sisakjába, és igen dedereg 1268 XV | páncéljába és sisakjába, és igen dedereg vala az erős 1269 XV | látok, odamegyek fűtezni.~És mikoron mind az világ után 1270 XV | vitéznek özvegye kesereg vala. És zörgetni kezde az hispán. 1271 XV | hispán, az tü szomszédotok.~És az asszony megnyitá az ajtót, 1272 XV | asszony megnyitá az ajtót, és bébocsátá az hispánt.~És 1273 XV | és bébocsátá az hispánt.~És mikoron megfűtezett volna, 1274 XV | beszéleni kezde az asszonnyal, és mondá:~- Szép szömély vagy, 1275 XV | szömély vagy, asszonyom, és házasságra méltóbb volnál 1276 XV | megköszené az asszonynak, és esmét az akasztófa felé 1277 XV | az akasztófa felé méne. És mikoron az akasztófa alá 1278 XV | ellopták az akasztott embert! És elijede, mert tudta vala 1279 XV | országnak erős törvényét. És alá-fel ballaga és nem tuda 1280 XV | törvényét. És alá-fel ballaga és nem tuda mit tönni. Végre 1281 XV | esmét az cinterembe méne, és bekivánkozék az nemes apácához. 1282 XV | bekivánkozék az nemes apácához. És mikoron megértötte volna, 1283 XV | mindjárást megnyitá az ajtót és bebocsátá. És mondá az hispán:~- 1284 XV | megnyitá az ajtót és bebocsátá. És mondá az hispán:~- Tisztelendő 1285 XV | vagyon az országban: fejembe és jószágomba jár. Kérlek tégedet, 1286 XV | megszömlélé az hispánt, és látván, hogy jeles nyakas 1287 XV | hogy jeles nyakas férfiú, és igen szép szömély volna, 1288 XV | gerjedni kezde az szűve hozzá, és mondá néki:~- Jó tanácsot 1289 XV | Jó tanácsot adhatnék, és könnyen megszabadulnál; 1290 XV | előszer. Annakutána bátor.~És az nemes apáca megpróbálá 1291 XV | apáca megpróbálá az hispánt. És mikoron egy jó üdeig megpróbálta 1292 XV | eltemetett vitézemnek koporsóját; és vidd el az testet, és kösd 1293 XV | koporsóját; és vidd el az testet, és kösd az akasztófára, és 1294 XV | és kösd az akasztófára, és az emberek azt tudják, hogy 1295 XV | melyet felakasztottanak volt. És ekképpen megmeneködel.~Mondá 1296 XV | Jere bátor, jó lészen.~És elmenének, és megnyiták 1297 XV | jó lészen.~És elmenének, és megnyiták az koporsót, és 1298 XV | és megnyiták az koporsót, és kivévék az testet.~De mondá 1299 XV | jámbor igen jó szomszédom és jeles barátom vala.~Mondá 1300 XV | Add ide az szekercét.~És fogván az szekercét, nagy 1301 XV | Füle sem vala az orvnak.~És az apáca mind az két fülét 1302 XV | hispán:~- Monya sem vala.~És az apáca megfogá az kést 1303 XV | az apáca megfogá az kést és elmetszé az urának mind 1304 XV | hispán az vitéznek testét, és az akasztófára felköté. 1305 XV | az akasztófára felköté. És az emberek látván az akasztófán 1306 XV | hispán esmét az apácához. És az apáca nagy ölelgetéssel 1307 XV | ölelgetéssel fogadá őtet be. És az hispán igen megköszené 1308 XV | mellyel megmeneködett vala. És mondá az apáca néki:~- Jó 1309 XV | kék vászonbeli szörszámot.~És újonnan megpróbálják. Egy 1310 XV | vágád, mind az két fülét és monyát elmetszéd. Maradj 1311 XV | itt, szent apácaságodban.~És elméne.~És hat hónap múlva 1312 XV | apácaságodban.~És elméne.~És hat hónap múlva dagadni 1313 XV | apácaasszonynak a hasa. És a tizedik hónapra szép kettőseket 1314 XV | kettőseket hoza ez világra. És példa lőn minden embereknek, 1315 XV | legyenek az asszonynépek, és mely igen állhatatlanok 1316 XV | ígéretekben, végezésekben és minden dolgokban.~~És mondá 1317 XV | végezésekben és minden dolgokban.~~És mondá az Joachim mester 1318 XV | fejedelmeket, az tanácsokat és urakat; és azok előtt meghallja 1319 XV | az tanácsokat és urakat; és azok előtt meghallja felséged 1320 XVI | fiát az császár udvarában. És mikoron bement volna az 1321 XVI | az császár elejbe méne és kezét nyujtván, mondá:~- 1322 XVI | édes fia szavát, elájula. És midőn rózsavízzel megkenték 1323 XVI | volna az homlokát, ébrede. És mikoron az fia esmét szólni 1324 XVI | minden ő egész udvarával.~És Dioclecián mondá az atyjának:~- 1325 XVI | atyjának:~- Felséges uram és atyám! Minekelőtte megmondom 1326 XVI | minden szükségemet előtted és az uraim előtt, kérem felségedet, 1327 XVI | császárnét minden ő leányival. És midőn jelen lészen, annakutána 1328 XVI | megmondom az én mondómat.~És az császár megparancsolá, 1329 XVI | minden leányival eljönne és jelen lönne. Eljöve az császárné 1330 XVI | az császárné nagy nehezen és bánkódva. És az fia meghagyja, 1331 XVI | nagy nehezen és bánkódva. És az fia meghagyja, hogy renddel 1332 XVI | állanának az császár előtt és az egész udvar előtt. És 1333 XVI | és az egész udvar előtt. És rendbe állának. És az császár 1334 XVI | előtt. És rendbe állának. És az császár fia szólani kezde, 1335 XVI | császár fia szólani kezde, és mondá:~- Felséges uram, 1336 XVI | Feleségem igen szereti azt, és gyakorta ajánlotta azt énnékem.~ 1337 XVI | mezítelen álljon előtted és mind az uraim előtt. És 1338 XVI | és mind az uraim előtt. És annakutána megismeri felséged 1339 XVI | császárnénak jámborságát, és minémű leányai legyenek 1340 XVI | műveli, magam kezdek hozzá és levetkőztetem.~Parancsolá 1341 XVI | levonnák minden ruháit róla. És mikoron levonták volna minden 1342 XVI | elcsudálkozának rajta, és nagy zenebona lőn mind az 1343 XVI | csikorgatják vala fogukat, és átkozák vala az császárnét 1344 XVI | átkozák vala az császárnét és mind az asszonynépeket, 1345 XVI | mind az asszonynépeket, és szidalmazzák vala azoknak 1346 XVI | vala azoknak álnokságokat.~És mondá Dioclecián az atyjának:~- 1347 XVI | nappal, hogynem felségeddel.~És mondá az császár:~- Vaj 1348 XVI | világon sem volt álnokb és latrabb teremtett állat 1349 XVI | teremtett állat tenáladnál!~És meghagyja, hogy mindjárást 1350 XVI | vennék az császárnénak, és hogy az koltogatós leányt 1351 XVI | úgy kell őtet megbüntötni.~És mondá az császár:~- Ám előtted 1352 XVI | az te ítéleted szerint.~És szólván az császár fia, 1353 XVI | atyjának:~- Felséges uram, és édesapám! Mikoron felséged 1354 XVI | volna-é mennem, avagy nem. És úgy jelenték az csillagok, 1355 XVI | megtartóztatnám magamat és senkinek nem szólnék semmit: 1356 XVI | mindenképpen, hogy reávonjon, és váltig ölelgete, és megmutatá 1357 XVI | reávonjon, és váltig ölelgete, és megmutatá kebelbéli szép 1358 XVI | megmutatá kebelbéli szép almáit és hegyes köldekét; de nem 1359 XVI | úgy kezdé magát körmelni és ruháit szaggatni, mint tefelséged 1360 XVI | császár, igen megharagvék. És mondá az császárnénak:~- 1361 XVI | Oh, te átkozott, gonosz és álnokságos teremtett állat! 1362 XVI | Nem voltam-é elég tenéked és az te nagymonyú leányod, 1363 XVI | fiamat is reá akartad vonni?~És az császárné elejbe esvén, 1364 XVI | asszonyállatok között átkozottabb és alábbvaló latorné! Nem egy 1365 XVI | hanem hármat érdemlettél!~És szóla az császár fia, és 1366 XVI | És szóla az császár fia, és mondá:~- Nyilván vagyon 1367 XVI | én mesterimnek okosságok és bölcseségek által az Isten 1368 XVI | hallak tégedet oly szépen és bölcsen disputálni. De az 1369 XVI | véget vetek, csendességbe és vesztegletességbe legyenek, 1370 XVI | vesztegletességbe legyenek, és hallgatással nékem kegyelmet 1371 XVI | nékem kegyelmet tegyenek. És azt bizonyos büntetéssel 1372 XVI | büntetéssel parancsoljad, és ekképpen meglészen, hogy 1373 XVI | felséged felől, mind isteni és emberi törvény szerint elég 1374 XVI | mindeneknek vesztegletességre és hallgatásra való parancsot 1375 XVI | hallgatásra való parancsot ada. És annakutána az császár fia 1376 XVII | ajánlja, hogy azt az jó és tisztességes erkölcsekben 1377 XVII | tisztességes erkölcsekben és deáki tudományba oktatná 1378 XVII | deáki tudományba oktatná és tanítaná. Kinél mikor hét 1379 XVII | hazakévánák őtet az ő atyja és anyja. Küldének ezokáért 1380 XVII | szülei felette igen örülnek és vigadnak vala, mivelhogy 1381 XVII | vala, mivelhogy tisztes és ékes iffiú is volna.~Történék 1382 XVII | hogy egykor asztalhoz atyja és anyja leültek volna, fiok 1383 XVII | filemile az ablakon bérepüle, és csuda gyönyörűségesen és 1384 XVII | és csuda gyönyörűségesen és szépen szól vala. Melyet 1385 XVII | mondá:~- Bizony, hogy ékesen és gyönyörűségesen szól! Bezzeg 1386 XVII | hogy atyját megháborítaná. És az atyja mondá:~- Beszéld 1387 XVII | éneklésnek az ő értelmét, és annakutána meglátom, ha 1388 XVII | jelenti, hogy én gazdag, nemes és hatalmas ember leszek. Elannyira, 1389 XVII | élsz, nem éred, hogy én és az te anyád szolgáljunk 1390 XVII | filemile hamisan éneklett, és hogy te is hazudtál.~Mikor 1391 XVII | tengerbe egy kőszálra úsza, és ott harmadnapig étlen lőn. 1392 XVII | kényszeríttetvén, az hajósmestereket és az evezőket felszóval megszólítá, 1393 XVII | segéllenék meg. Az hajósok és evezők mikor látták volna 1394 XVII | az ifjúnak szép termetét és ékes voltát bevivék az hajóba, 1395 XVII | voltát bevivék az hajóba, és üdegen földre viszik vala. 1396 XVII | árulják vala az iffiat, és néki adák. Ez mikoron eszébe 1397 XVII | ifjú eszesen viselné magát, és minden reábízott dolgot 1398 XVII | reábízott dolgot hívséggel és szorgalmatossággal megszerezne, 1399 XVII | jól kezdé őtet tartani és szűve szerint szeretni.~ 1400 XVII | urak, főemberek, hercegek és az ő birodalmába való szín-nép 1401 XVII | szín-nép az ő gyűlésébe és tanácsába jelen lönnének. 1402 XVII | eszességgel, tudományival és drága elméivel volna: felékesíté 1403 XVII | véle együtt az iffiat is, és elvivé véle. Mikoron az 1404 XVII | mindenkor környülem forognak és repesnek, elannyira, hogy 1405 XVII | kákogásokat irtózással hallgatom, és ezeket nagy bánkódással 1406 XVII | megmondhatná, miért kákognak, és miért járnak mindenütt utánom, 1407 XVII | járnak mindenütt utánom, és őket azután elűzhetné éntőlem, 1408 XVII | vissza reám ne térnének, és az ő iszonyú kákogásukat 1409 XVII | leányomat feleségül adnám, és halálom után minden jószágomon 1410 XVII | kévánságára megfelelhetne és eleget tehetne. Mert senki 1411 XVII | az herceget megszólítá, és mondá néki:~- Hogyha az 1412 XVII | állana, én az ő kérdésére és kévánságára eleget tennék 1413 XVII | kévánságára eleget tennék és megfelelnék.~Mondá az herceg:~- 1414 XVII | kérdésedre megfelelhet. És hogyha azmit az fejedelmek 1415 XVII | hogyha azmit az fejedelmek és az urak előtt fogadál, azt 1416 XVII | abban állhatatosan megállok, és beteljesítem nagy hívséggel.~ 1417 XVII | vagy kolyadon valahová mégy és megjössz. Azt kévánod megtudni, 1418 XVII | emberek, vadak, madarak és mindenféle állatok sokan 1419 XVII | táplálja vala. Elmenvén tőlek és visszajővén, eledelt hozván, 1420 XVII | árvaságra hagyta volna, és ennek okáért semmi közének 1421 XVII | ennek okáért semmi közének és nyájaskodásának nem kellene 1422 XVII | vala: hogy ő költette volna és szülte volna az hollófiat, 1423 XVII | szülte volna az hollófiat, és hogy nagy fájdalmot és háborúságot 1424 XVII | és hogy nagy fájdalmot és háborúságot szenvedett volna 1425 XVII | mint az anyját megvetvén, és csak az apjok-hollóval nyájaskodnék. 1426 XVII | uram-királyom utánod, mint egy igaz és hatalmas ítílőbiró után, 1427 XVII | ezeket megítílvén, igaz és méltó törvényt és igazságot 1428 XVII | igaz és méltó törvényt és igazságot szolgáltass őnékik: 1429 XVII | éljen inkább az hollófiú. És ha azt akarod, hogy ezután 1430 XVII | megszűnjenek utánod, igaz törvényt és szentenciát mondj ki nékik. 1431 XVII | legyen inkább társasága és együtt való élete? És azután 1432 XVII | társasága és együtt való élete? És azután megszűnnek az kiáltástól 1433 XVII | megszűnnek az kiáltástól és meglátod, hogy elrepülnek 1434 XVII | hogy elrepülnek tetőled.~És mondá az király:~- Igaz 1435 XVII | mondá az király:~- Igaz és nem hamis szentenciát mondok 1436 XVII | volt az ő fiát, méltónak és alkolmatosnak tetszik, hogy 1437 XVII | fiával való társolkodástól és együtt való éléstől megfosztassék. 1438 XVII | elő, hogy nagy fájdalmokat és nehéz nyavalyákat szenvedett 1439 XVII | felelem, hogy az a fájdalom és bánat örömre változott akkor, 1440 XVII | apjok-holló azonképpen temészthet és ő hollófikat nemzett, továbbá 1441 XVII | fiával éljen, társolkodjék és barátkozzék. Az anyja pedig 1442 XVII | kiáltással elrepülének, és azután nem láttatának az 1443 XVII | láttatának az királytól.~És szóla az király az iffiúnak, 1444 XVII | ennekutána atyád akarok lenni. És hogyha történendik, hogy 1445 XVII | szeretik vala őtet. Tusakodásba és bajvívásba mindenkor győzedelmes 1446 XVII | vala neve, ki az ő szép és tisztes termetivel és nagy 1447 XVII | szép és tisztes termetivel és nagy bölcsességgel mind 1448 XVII | felülhaladja vala, kinek ékességit, és tekéletes drága erkölcsét, 1449 XVII | drágakövekkel, arannyal, ezüsttel és minden drága császári öltezettel 1450 XVII | fogadott atyjához bemenvén, és mondá:~- Mind ez világ az 1451 XVII | ezüstet bőven végy hozzád, és veled elvigyed. Mindazáltal, 1452 XVII | atyjától, szép öltezettel és vitézi szerszámokkal, felékesített 1453 XVII | császár székiből felkelvén, és őtet ottan megcsókolván, 1454 XVII | Aegyptus királynak fia vagyok, és jöttem császári méltóságodhoz 1455 XVII | akarom szolgálatodat venni; és te énnékem asztalnakom légy 1456 XVII | énnékem asztalnakom légy és étkemet fogjad.~Felelé Alexander:~- 1457 XVII | vagyok minden kévánságodnak és parancsolatodnak engedni.~ 1458 XVII | parancsolatodnak engedni.~És az hopmester lakóhelyt készíte 1459 XVII | Alexander pedig eszesen és bölcsen viseli vala minden 1460 XVII | Ezt is igen szereti vala, és ezt ekképpen fogadá bé, 1461 XVII | fogadá bé, megtudván nevét és lakta hazáját. Kit mikor 1462 XVII | külemböz vala, hogy ő erős és vastag testtel és jó egészséggel 1463 XVII | ő erős és vastag testtel és jó egészséggel vala. Ludovicus 1464 XVII | Ludovicus pedig keskeny testtel és vékonyb erővel bír vala. 1465 XVII | vala. De az ő ábrázatjokba és állapotjokba máshoz beillenek 1466 XVII | mert igen szép termetű és ékes vala; és ennek tulajdon 1467 XVII | szép termetű és ékes vala; és ennek tulajdon udvara és 1468 XVII | és ennek tulajdon udvara és házanépe vala. És minden 1469 XVII | udvara és házanépe vala. És minden nap, mikor immár 1470 XVII | fejedelmeket gazdagsággal és méltósággal felülhaladja. 1471 XVII | méltósággal felülhaladja. És mikor többet nem akart enni 1472 XVII | az leánynak szeretetibe és kedvébe jutott vala. Történék 1473 XVII | megkérdé, ki volna neve és honnat való volna. Megmondá 1474 XVII | izraeliták királyának fia volna és hogy az ő atyjának szolgája 1475 XVII | Ludovicus ezt megköszenvén, és elméne előle. Azonközbe 1476 XVII | társának tisztét viseli vala és az császárnak pohárt tölt 1477 XVII | pedig az ebéd elkölt volna, és minden elvégeztetett volna, 1478 XVII | megértett volna, hozzáméne és mondá:~- Oh, én szerelmes 1479 XVII | hértelen való nyavalyának, és micsoda részébe volna az 1480 XVII | drága étket vitted fel; és annak szépsége és ékes termete 1481 XVII | vitted fel; és annak szépsége és ékes termete sebhette meg 1482 XVII | Oh, én szerelmes társom és barátom Alexander! Soha 1483 XVII | találhatott volna, ki ilyen igazán és nyilván az én szertelen 1484 XVII | nyavalyámat megesmérhette és megtudhatta volna, azmint 1485 XVII | kifordulván, méne az városba, és tulajdon saját pénzén szép 1486 XVII | kezkenőt, ki drágakövekkel és gyöngyekkel vala megkészítve, 1487 XVII | megkészítve, nagy áron megvőn, és Ludovicusnak neve alatt 1488 XVII | hogy az én szüzességembe és hírem-nevembe kárt valljak? 1489 XVII | költségén drága szép köveket és gyöngyeket vőn, mint annakelőtte. 1490 XVII | volna, Ludovicushoz könnyebb és lágyabb szűvel lőn, és mondá:~- 1491 XVII | könnyebb és lágyabb szűvel lőn, és mondá:~- Bizony igen csudálkozom, 1492 XVII | láttál, magad elhagyod, és másnak szolgálván, te nem 1493 XVII | Alexander, elméne előle és harmadszor is azonképpen 1494 XVII | szerze, mint annakelőtte. És mikoron az császár leánya 1495 XVII | császár leánya meglátta volna, és harmadszor is elvenné az 1496 XVII | lehet az dologba, menj el és jelentsd meg Ludovicusnak, 1497 XVII | azmikor akarja, jőjjen el és az én ajtómat nyitva találja.~ 1498 XVII | barátjához, Ludovicushoz és mondá:~- Légy jószűvel, 1499 XVII | volna fel, úgy tetszik néki; és mindjárást meggyógyula. 1500 XVII | éjjel hozzája megyen vala és véle az ő kévánsága szerint