Novella

1501 XVII  |           kévánsága szerint mulat vala és hál vala. Mikor ez meglött
1502 XVII  |                Mikor ez meglött volna, és immár az szeretet őközettek
1503 XVII  |                vala, hozzá mehet vala, és kévánságuk szerint egymással
1504 XVII  |          vitézeknek is tudtokra volna, és mindenütt híre elterjedett
1505 XVII  |           fegyveres kézzel reáütnének, és Ludovicust megölnék. Melyet
1506 XVII  |               áll vala az ő társaival, és az ő társáért kész volt
1507 XVII  |                Mikor ez meglött volna, és látták volna az szentelt
1508 XVII  |              Florentinához békességgel és bántás nélkül menni engedik
1509 XVII  |             nélkül menni engedik vala, és semmi bosszúságot néki nem
1510 XVII  |              az ő atyja megholt volna, és hogy ő mennél hamarabb hazasietne,
1511 XVII  |            mennél hamarabb hazasietne, és hogy bírná atyja halála
1512 XVII  |                 Az császár erre felele és mondá:~- Bizonyára az te
1513 XVII  |                eltávozásodon bánkódom, és énnékem nehéznek tetszik,
1514 XVII  |                 Mindezáltal ilyen nagy és szükséges dologba tégedet
1515 XVII  |           Isten vigyen jó szerencsével és békességgel házadhoz. Ha
1516 XVII  |             kéncsemből annyi költséget és gazdagságot, aranyat, ezüstet,
1517 XVII  |                császárnak, az császárt és mind az jelenvaló főurakat
1518 XVII  |             mind az jelenvaló főurakat és hercegeket megkövetvén,
1519 XVII  |               útnak eredne, Florentina és Ludovicus két egész mérföldig
1520 XVII  |                mérföldig késérék őtet. És mikor őtőlek is Alexander
1521 XVII  |             énnékem drága szép köveket és gyöngyeket, és te neved
1522 XVII  |            szép köveket és gyöngyeket, és te neved alatt hozta énnékem.
1523 XVII  |             legottan az császárhoz jő, és az minemű tisztet az császárnál
1524 XVII  |              császár leányát alattomba és titkon őrözzed és oltalmazzad,
1525 XVII  |            alattomba és titkon őrözzed és oltalmazzad, mert ha megértendi,
1526 XVII  |         tégedet az császárnál bevádol, és halálra ítílvén, megölnek.~
1527 XVII  |      mindörökké az te ujjodba viseljed és hordjad. Hogy mikor azt
1528 XVII  |          áldással az Istennek ajánlja, és tőlek elválék.~Az hű Alexander
1529 XVII  |           immár hazafelé jó egészségbe és jó erőbe közelget vala Aegyptusba.
1530 XVII  |         ajánlja vala az ő szolgálatját és könyereg vala, hogy venné
1531 XVII  |                Ennek helyére állatlak.~És ő igen megköszené ezt a
1532 XVII  |                annak izgatása, tanácsa és álnoksága által megszeplősített
1533 XVII  |                 eliszonyodék az dolgon és nagy haragra felgerjede.
1534 XVII  |            leányával volt közesülésed. És hogy az úgy legyen, fegyveremmel
1535 XVII  |              ez te hamis vádolásodért, és téged megölvén, megbizonyítom,
1536 XVII  |                 hogy te énreám hamisan és undokul hazudtál.~Az császár
1537 XVII  |              vala, igen igazak voltak, és fejemen teljesedett. Mert
1538 XVII  |                De nyilván vagyon nálad és mindeneknél, hogy Alexander
1539 XVII  |            Alexander énnálamnál erősb, és hogy hasonló őhozzá erővel
1540 XVII  |         nincsen. Én pedig igen erőtlen és vékony testtel bírok.~Mondá
1541 XVII  |         engedvén, siess az császárhoz, és mondd ezt, hogy mostan hoztak
1542 XVII  |               halálos ágyában fekennék és parancsolná, hogy minden
1543 XVII  |                napja haladékba legyen. És kérjed, hogy oly napot tegyen,
1544 XVII  |          sietséggel menj Alexanderhöz, és őtet kérjed felette igen
1545 XVII  |               hozzám való szerelméért, és az ti egymás közett való
1546 XVII  |        szükségedbe legyen segítséggel, és víjon meg éretted Geydonnal.
1547 XVII  |              Bezzeg ez hasznos tanács.~És mindjárást az császárhoz
1548 XVII  |                   Minden kétség nélkül és késedelem nélkül arra az
1549 XVII  |    megköszönvén minden kegyelmességét, és sietséggel Aegyptusba, Alexanderhez
1550 XVII  |           megértötte volna, igen örüle és elejbe méne. És mikor szembe
1551 XVII  |             igen örüle és elejbe méne. És mikor szembe jutottak volna,
1552 XVII  |           életem az te kezedbe vagyon.~És legottan megjelenté, mint
1553 XVII  |              hogy te énnálamnál erővel és egészséggel jobb, erősb
1554 XVII  |             voltál, én pedig nyavalyás és erőtlen. Engemet most hozzád
1555 XVII  |                most őhozzá jött volna? És megmondá Ludovicus, hogy
1556 XVII  |              leányánál, Florentinánál. És mikor ezeket mind megmondotta
1557 XVII  |         keservesen sír vala Ludovicus. És Alexander mondá néki:~-
1558 XVII  |            megmondván, számot vetének. És mondá Alexander:~- Hogyha
1559 XVII  |           személyek, főurak, hercegek. És ha csak egy napig késedelmet
1560 XVII  |          tégedet elhagynálak, mátkámat és országomat is inkább hagyom
1561 XVII  |                itt az én képembe légy, és az menyegzőnek gondját viseljed.
1562 XVII  |          menyegzőnek gondját viseljed. És mikoron az ágyasházba menendesz,
1563 XVII  |            menendesz, légy hív hozzám.~És mikor ezeket megmondta volna,
1564 XVII  |               volna, lovára fordulván, és nagy sietséggel az császárhoz
1565 XVII  |            leányát, Alexander képében. És minekutána az nagy és drága
1566 XVII  |         képében. És minekutána az nagy és drága készülettel szerzett
1567 XVII  |          szablyáját kivonván, őközötte és az király leánya közett,
1568 XVII  |         megjöttem most az bajviadalra, és vígan akarok megvíni.~Mondá
1569 XVII  |                Mondá az császár:~- Jól és hívséggel cselekedtél.~Florentina
1570 XVII  |          felette igen nagy örömbe lőn, és őtet titkon hozzáhivatván,
1571 XVII  |                fogadá, meg is csókolá. És mondá:~- Bizony boldog volt
1572 XVII  |            Bizony boldog volt az a nap és az óra, azmelyen fogantattál
1573 XVII  |              azmelyen fogantattál volt és születtél volt. De mondd
1574 XVII  |               megbeszélé minden módon, és megköszenvén. És az ő kamorájába
1575 XVII  |                módon, és megköszenvén. És az ő kamorájába Ludovicus
1576 XVII  |               őnálánál egyéb nem vala; és minden gyanuság nélkül Ludovicusnak
1577 XVII  |            császár! Geydon hogy énreám és a felséged leányára hamisan
1578 XVII  |              leányára hamisan hazudott és vádolt, ez mai nap vitéz
1579 XVII  |             lovokra felülvén, keményen és nagy sebességgel mennek
1580 XVII  |            vala össze, mindenik kemény és nagy csapásokat egymáson
1581 XVII  |             lévén Geydonnál, meggyőzé, és fejét éles szablyájával
1582 XVII  |         atyjának, az császárnak bevivé és felszóval mondá:~- Íme,
1583 XVII  |                Ludovicusnak alít vala, és győzedelmes volna, hozzáhívatván,
1584 XVII  |           császár nem esmerheté meg) - és mondá:~- Az hatalmas Isten,
1585 XVII  |         sietséggel jöttem az viadalra; és mikor megkönnyebbedik, mennél
1586 XVII  |              hamarsággal hozzánk jöjj. És éntőlem mindent az te kévánságod
1587 XVII  |                felette nagy örömbe lőn és mondá:~- Szerelmes barátom,
1588 XVII  |            menj el haza az császárhoz, és őnéki, mint ennekelőtte,
1589 XVII  |            tisztességgel megköszenvén, és mondá:~- Életemet csak tenéked
1590 XVII  |                sietséggel megyen vala, és Florentinához, az ő szerelmes
1591 XVII  |           asszonnyal hál vala, bölcsen és gyönyörűségesen ővéle beszélvén,
1592 XVII  |           ővéle beszélvén, csókolgatja és ölelgeti vala. Az királynéasszony
1593 XVII  |            vöttél magadnak, teközetted és énközöttem az te mezítelen,
1594 XVII  |       Ludovicus hív volt volna őhozzá, és mondá:~- Oh, szerelmes jegyesem,
1595 XVII  |            természetek szerént tiszták és jámborok; meg akartalak
1596 XVII  |         bosszúsággal illettél engemet, és késértésért mutattad magadat
1597 XVII  |          Azokáért őreája feltámadának, és az országból kiűzék.~Annakutána
1598 XVII  |                volna az ország gondja, és minden birodalom ő hatalmába
1599 XVII  |               valamit akara cselekedni és engedni. Mely dolgot Alexander
1600 XVII  |         Felkéle azért éjszaka egyedől, és egy pálcát vévén kezébe,
1601 XVII  |                bélpoklosok, fekélyesek és szegények ülnek vala, ott
1602 XVII  |            közé Alexander is ült vala. És mikor egy kevéssé ott ült
1603 XVII  |                ajtónálló pedig kijöve, és megkérdés miért zörgetne?
1604 XVII  |                 Felele néki Alexander, és mondá:~- Én nyavalyaságos
1605 XVII  |               ember lévén, fekélyekkel és bélpoklossággal kirakva
1606 XVII  |              mindeneknél megutáltattam és elvettettem, elhagyattattam.
1607 XVII  |            tégedet az Istennek neviért és az király Alexanderért:
1608 XVII  |          császárnak az te kévánságodat és akaratodat.~Az ajtónálló
1609 XVII  |            ember, ki rakva fekélyekkel és bélpoklossággal, ki felségednek
1610 XVII  |       felségednek könyöreg az Istenért és az Alexander neveért, hogy
1611 XVII  |         neveért, hogy őtet beeresszem, és az földön felséged előtt
1612 XVII  |         szólíta egyet az szolgák közül és mondá:~- Szerelmes barátom,
1613 XVII  |            barátom, kérlek az istenért és az Alexander neveért, kérjed
1614 XVII  |           iszik.~Az szolga abban eljár és az császárnak megjelenté.
1615 XVII  |            borából megtöltenék poharát és néki adnák, azmelyből ő
1616 XVII  |              császár poharát megtölté, és Alexandernek adá, hogy az
1617 XVII  |          megigya. Alexander azt megivá és az gyűrőt, melyet néki Ludovicus
1618 XVII  |           szereteteknek bizonyságaért. És mondá az szolgának:~- Kérlek,
1619 XVII  |           volna, mindjárást megesmeré, és ő magába mondá: „Avagy Alexander
1620 XVII  |             megholt, avagy ez fekélyes és bélpoklos ember őtőle lopta
1621 XVII  |       bélpoklos ember őtőle lopta el.” És mindjárt parancsolá fejére
1622 XVII  |             mindjárt parancsolá fejére és életének elvesztére, hogy
1623 XVII  |                mondá, hogy nem megyen, és hogy kész az császárnak
1624 XVII  |       parancsolá, hogy azt a bélpoklos és fekélyes embert hozzá hínák.
1625 XVII  |           fekélyes embert hozzá hínák. És őtet egyedől az császárnak
1626 XVII  |            császárhoz. Tudakozni kezde és mondá:~- Kérlek tégedet,
1627 XVII  |           régen ez a gyűrő enyim volt, és én adtam vala Alexandernek.~
1628 XVII  |                 Alexander pedig felele és mondá:~- Ezt bizonnyal mondom
1629 XVII  |               azon adta vissza mostan; és ha nem tudnád: én vagyok
1630 XVII  |          felette igen keservesen síra, és ezeket mondja vala:~- Oh,
1631 XVII  |           barátom Alexander, én lelkem és életemnek jobb része! Miképpen
1632 XVII  |           ilyen igen az te szép tested és ékes drága termeted? ~-
1633 XVII  |               éles fegyvert teközetted és az királyné közt éjszaka
1634 XVII  |               gonosz végre magyarázta, és nehéz szűvel szenvedte.
1635 XVII  |                nehéz szűvel szenvedte. És egy fő vitézt annakutána
1636 XVII  |          annakutána igen megszeretett, és mindennap ővéle paráználkodott.
1637 XVII  |           felkelté, őtet megcsókolván, és mondá néki:~- Oh, én szerelmes
1638 XVII  |         szűvemből bánom ez te esetedet és nyavalyádat. Mit kell immár
1639 XVII  |              az fájdalmot. Ím én bölcs és tudós orvosokat ez világ
1640 XVII  |                világ szerte kerestetek és hozatok, hogy tégedet, ha
1641 XVII  |           nyavalyából meggyógyítsanak. És kérlek, hogy te magadat
1642 XVII  |             senkinek meg ne jelentsed; és kiváltképpen Florentinának
1643 XVII  |              felette igen nagy bánatba és búba esnék miattad.~Ezeket
1644 XVII  |         mindenféle szükségéről, házról és ételről, italról, ruháról
1645 XVII  |       követeket elbocsátván, minden fő és tudós doktoroknak parancsolá,
1646 XVII  |              siessenek.~Nagy sok bölcs és tudós orvosdoktorok gyülekeznek
1647 XVII  |             kezdé el beszédét:~- Jeles és drága férfiak, vagyon énnékem
1648 XVII  |               Mikoron azért az tagjait és ereket megtapogatták volna,
1649 XVII  |            ereket megtapogatták volna, és vizeletét, vérét is megnézték
1650 XVII  |            felette igen megszomorodék, és mind az szegényeket, mind
1651 XVII  |               kéri vala, hogy kegyesen és ájtatosan, szűvek szerént
1652 XVII  |                az ő elébbeli jó erejét és egészségét adná meg Alexandernek.
1653 XVII  |            önnen kezével őket megölné, és azoknak vérekkel tégedet
1654 XVII  |            bélpoklosságod meggyógyulna és az te előbbi egészséged
1655 XVII  |                 ő magában gondolkodván és mondja vala:~- Nem méltó
1656 XVII  |            Istennek segítségét várván, és híven könyöreg vala, hogy
1657 XVII  |             Alexandert gyógyítaná meg.~És mikoron egykor az császár
1658 XVII  |          Alexander jól tudja, mi módon és micsoda orvossággal gyógyulhatna
1659 XVII  |      Alexanderhez, azhol fekszik vala, és mondá néki:~- Oh, szerelmes
1660 XVII  |                meglehetne, de képtelen és méltatlan dolognak ítíltem
1661 XVII  |               én teremtőmtől értettem, és szózat által hallottam,
1662 XVII  |               hallottam, hogy ha méltó és igaz volna, és ha lehetséges:
1663 XVII  |                ha méltó és igaz volna, és ha lehetséges: az te öt
1664 XVII  |              egész­ségre fordulhatnék. És ezt azért hallgattam el,
1665 XVII  |     természetnek folyása ellen vagyon, és én sem vagyok méltó, hogy
1666 XVII  |                énnékem ugyan öt fiaim, és ha még annakfelette öt volna
1667 XVII  |               ő feleségét eszébe vévé, és megvárá, hogy az többi leányokkal,
1668 XVII  |         szüzekkel az templomba menjen, és mikor honn nem volna, beméne
1669 XVII  |            beméne az gyermekek házába, és mindeniket az önnen kezével
1670 XVII  |               az önnen kezével megölé, és véreket vévén egy edénybe,
1671 XVII  |            edénybe, Alexanderhez vivé, és őnéki mindennemű testét
1672 XVII  |               hogy az volna Alexander, és nagy szerelmének miatta
1673 XVII  |              mindjárt megcsókolá őtet, és mondá:~- Oh, Alexander,
1674 XVII  |           esmerlek meg tégedet. Boldog és áldott legyen ez az óra,
1675 XVII  |                az én fiaimat megöltem, és az a szempillantás, melybe
1676 XVII  |              három mérföldnyire innet, és másodnap izend meg az te
1677 XVII  |           izend meg az te jöveteledet, és tenéked úgy nagy örömmel
1678 XVII  |              Alexander:~- Jót kévánsz.~És menten nagy sereggel titkon
1679 XVII  |             szertelen nagy örömbe lőn, és mondá az császárnak:~- Uram,
1680 XVII  |               császárnak:~- Uram, nagy és ékesen felékesített hajókkal
1681 XVII  |                az én asszonybarátimmal és szolgálóimmal utánod megyek.~
1682 XVII  |         jutottanak volna, emberségesen és nagy örömmel fogadák be
1683 XVII  |               örömmel fogadák be őtet, és a szép palotába viszik vala.
1684 XVII  |             szép palotába viszik vala. És mikoron az ebédnek ideje
1685 XVII  |                közbül az császár mellé és az császárné mellé ülteték.
1686 XVII  |                gyönyörűséges tréfákkal és jó kedveddel az Alexandert
1687 XVII  |                az Alexandert vidámítod és örvendezteted.~Ezt pedig
1688 XVII  |              az földen mielőttünk evék és az mi poharunkból ivék?~
1689 XVII  |       poharunkból ivék?~Ő pedig felele és mondá:~- Jól láttam, és
1690 XVII  |                és mondá:~- Jól láttam, és azt mondhatom, hogy soha
1691 XVII  |              ha Alexander olyan volna, és semmiképpen egyéb módon
1692 XVII  |         mondasz? Az Isten úgy éltessen és szeressen, hogy ha tíz fiaink
1693 XVII  |          tulajdon kezeimmel öltem meg; és őtet azoknak vérekkel megmostam,
1694 XVII  |               teljességgel megtisztult és most szép ábrázatba vagyon.~
1695 XVII  |                az dajkákkal egyetembe, és nagy sírással az gyermekek
1696 XVII  |          gyermekek kamorájába futának. És mikor belépett volna az
1697 XVII  |               az ágy előtt játszadozni és az Te deum-ot énekleni!~
1698 XVII  |               az császárhoz futamának, és azmik löttenek volna, teljességgel
1699 XVII  |           felkelvén, bemenvén az házba és az gyermekekkel együtt táncolván,
1700 XVII  |          táncolván, gyönyörködnek vala és az felséges Istennek ilyen
1701 XVII  |                az császárnak egy huga, és azt adá Alexandernek feleségül.
1702 XVII  |           Alexander mindeneket eszesen és tanácsból elkezdvén minden
1703 XVII  |            egykor eszébe az Florentina és az ő atyjának, anyjának
1704 XVII  |                jőne hozzá vendégségbe, és őket meglátogatná. Az követ
1705 XVII  |         atyjához jutván, őket nyájasan és tisztességesen az király
1706 XVII  |               király nevével köszönté, és mondá:~- Tudjátok, hogy
1707 XVII  |             szentelt vitéz erre felele és mondá:~- Áldott légyen az
1708 XVII  |                minékünk nagyobb kedvet és tisztességet nem tehetett
1709 XVII  |              nagy sereggel az atyjához és anyjához megyen vala.~Az
1710 XVII  |         parancsolá, hogy lovára üljen. És felülvén, és az szentelt
1711 XVII  |             lovára üljen. És felülvén, és az szentelt vitéznek várába
1712 XVII  |              uram, nagy kegyelmességet és tisztességet tész nékünk,
1713 XVII  |               mi házunknál akarsz enni és tenéked itt tetszik az ebédlés.~
1714 XVII  |         elkészültenek volna az ebédre, és mindenek készen volnának,
1715 XVII  |           magába mosolyog vala titkon, és alattomban mondja vala: „
1716 XVII  |              atyja vizet tartana néki, és az anyja kendőt. Szólítván
1717 XVII  |                az mosdóvizet elfognák, és az anyja kezéből az kendőt.
1718 XVII  |                az atyját balkéz felől, és az anyját jobbkéz felől
1719 XVII  |           anyját jobbkéz felől ülteté. És ők, azmint őtőlek lehet
1720 XVII  |            őtőlek lehet vala, tréfával és mindenféle vígasságokkal
1721 XVII  |                az királyt tartják vala és vígasztalják vala.~Az ebédtől
1722 XVII  |            parancsolá, hogy az ő atyja és anyja utána bemennének,
1723 XVII  |                anyja utána bemennének, és senki több, őnálok kívül,
1724 XVII  |             mondá:~- Szerelmes vitézem és jó asszonyom: csak egy gyermeketek
1725 XVII  |          látnák, hogy az király valóba és bizonyába mondaná ezeket,
1726 XVII  |               énnékem, mint volt dolga és halála az ti fiatoknak?~
1727 XVII  |           őnéki jövendőbe szolgálnánk; és én őnéki mosdóvizet, és
1728 XVII  |                és én őnéki mosdóvizet, és az anyja kendőt tartanánk
1729 XVII  |              az anyja kendőt tartanánk és néki szolgálnánk. Azokáért
1730 XVII  |              hogy az Istennek végezése és akaratja ellen tusakodtatok,
1731 XVII  |           akaratja ellen tusakodtatok, és ti magatokat fertelmes és
1732 XVII  |              és ti magatokat fertelmes és undok bűnbe, gyilkosságba,
1733 XVII  |             felette igen elrettenének, és esmét fejeknek kegyelmet
1734 XVII  |      országomba titeket helyheztetlek, és mindeneken uralkodjatok,
1735 XVIII |              Isten nagyobb eszességgel és bölcsességgel szeretett
1736 XVIII |                bölcsességgel szeretett és felékesített, hogy nem mint
1737 XVIII |                nem fosztottalak volna, és az te dícsíretedet semmiben
1738 XVIII |             Ezután minden birodalmamat és országomat néked kezedhez
1739 XVIII |                néked kezedhez bocsátok és adok.~Mondá az fia:~- Immáran
1740 XVIII |            mind az akasztófáig kivonák és ott felakaszták; és azután
1741 XVIII |            kivonák és ott felakaszták; és azután levevén, megégeték
1742 XVIII |              azután levevén, megégeték és még egyéb szégyent is tőnek
1743 XVIII |         szeretője is halálra vélteték; és őtet darabonként vagdalnák
1744 XVIII |             üdővel az császár meghala. És atyja halála után az országot
1745 XVIII |              az országot bírnya kezdé, és az ő hét bölcs mesteri mindenkor
1746 XVIII |  keresztyéneknek nagy veszedelme volt.~És mikor hatvannyolc esztendős
1747 XVIII |       esztendős volna, megéteték őtet, és ő is meghala.~ ~
1748 Konyvn|           asszonyok tudom, haragosznak~És az nyomtatónak gonoszt mondnak~
1749 Konyvn|             bűn által őket meghatotta,~És minden álnokságra hajtotta.~
1750 Konyvn|         Angyali szép életben lönnének.~És miért hogy semmiképpen nem
1751 Konyvn|           asszonyi állattal~Az férfiú. És nagy nyavalyát vall.~Mérges
1752 Konyvn|                 Mely őtet játszódtatja és rágja.~Elméje változik egy
1753 Konyvn|                 játszik az ő végével.~ És noha forog az undokságban,~
1754 Konyvn|             sírással urát igen csalja,~És nyavalyást tétova jargallja:~
1755 Konyvn|              Sem arany kösentyű, gyűrő és lánc,~Sem párta, öv, sem