| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hívséggel 3 hízelkedo 1 hölgyes 2 hogy 781 hogy-hogy 10 hogyha 9 hogyne 1 | Frequency [« »] ----- 3249 az 1755 és 781 hogy 454 mondá 408 volna 394 vala | Heltai Gáspár Ponciánus császár históriájai IntraText - Concordances hogy |
Novella
1 Kegyes| KÖNYVNYOMTATÓ~Bizony az, hogy egyéb dolgaink volnának, 2 Kegyes| históriájából. De miért hogy az jó Isten megengedte, 3 Kegyes| az jó Isten megengedte, hogy akadály essék az fődolgokban 4 Kegyes| egyebet nem mondhatunk, hanem hogy az mi hálaadatlanságunkkal 5 Kegyes| mi kegyelmes atyánkhoz, hogy az ő igaz haragjában és 6 Kegyes| dolgokat is. Szép jószág ez, hogy nemcsak ő maga uralkodik, 7 Kegyes| hanem arról is visel gondot, hogy utána is legyen, ki bölcsen 8 Kegyes| Mert látja és eszébe veszi, hogy szép és nemes tudományok 9 Kegyes| ez Ponciánus császárban, hogy oly igen állhatatlan, és 10 Kegyes| dícsíri, és enged annak; hogy meghal, igen bánkódik rajta, 11 Kegyes| magát az új menyecskéhöz, hogy az ugyan féket vet fejébe 12 Kegyes| nemcsak arra ügyeköznek, hogy mind igazsággal, mind hamissággal 13 Kegyes| Nemde nagy haszon-é ez, hogy az jó nevelésből olyan állhatatos 14 Kegyes| állhatatos szüvet vött, hogy az ő mostohaanyjának, az 15 Kegyes| Ez mostani iffiak, miért hogy otrombául, minden nemes 16 Kegyes| felnevelték őket, tudom ugyan, hogy megnevetik és szidják ezt 17 Kegyes| Honnét vagyon mostan is, hogy az úrfiakban és az gazdagoknak 18 Kegyes| Nemde nem innét vagyon-é, hogy őket testi szabadságba, 19 Kegyes| Mert látja az császárné, hogy az császári birodalom törvény 20 Kegyes| mindazonáltal arra ügyeközik, hogy az ártatlant megölje. Nem 21 Kegyes| Diocleciánust az útból, hogy ne bírhasson; ekképpen száll 22 Kegyes| ebből az históriából látjuk, hogy Salomon igazat mondott az 23 Kegyes| álnoksága és gonoszsága felől: hogy jobb az embernek lakni viperakégyókkal 24 I | császárné. És mikoron megérzené, hogy halálos volna az ő betegsége, 25 I | szerelmes uram, ugyan jól érzem, hogy ez betegágyból fel nem támadok, 26 I | könyörgek tefelségednek, hogy könyörgésemet meghallgas 27 I | császárné:~- Érzem immár, hogy életemnek az vége elérkezett. 28 I | elérkezett. Tudom pedig, hogy minekutána meghalok, felséged 29 I | ezokáért tefelségednek, hogy ne hagyjad az én édes fiamat 30 I | elküldje őtet messze tőled, hogy jámborok és eszes népek 31 I | Bizonyos légy erről, hogy ekképpen cselekeszem.~És 32 I | lönne. Nekem tetszenék, hogy jó volna, hogy még gyermekkorában 33 I | tetszenék, hogy jó volna, hogy még gyermekkorában tanulna 34 I | tudományokat és bölcsességet, hogy halálom után bírhassa az 35 I | felséged az tefelségednek fiát, hogy tanítsa, oktassa és az nemes 36 I | mindjárást követeket bocsáta el, hogy hozzája hínák azokat az 37 I | mestereket. És parancsolá, hogy minden késedelem nélkül 38 I | megholt; és azt akarnám, hogy halálom után az lönne örökes 39 I | akarnám egyiteknek ajánlani. Hogy felnevelné őtet, és tanítaná 40 I | tudományokra és bölcsességre, hogy halálom után méltó lönne 41 I | tészem, mint önmagam vagyok, hogy szinte ennyit tud, mint 42 I | császár! Tudja felséged, hogy gyakorta voltam felségeddel 43 I | is kévánok semmit, csak hogy felséged nékem ajánlja az 44 I | nem vettünk, sem kévánunk, hogy vegyünk, csak hogy nékem 45 I | kévánunk, hogy vegyünk, csak hogy nékem ajánljad fiadat. Ha 46 I | esztendeig, oly tudóssá tészem, hogy ennyit ért és oly bölcs 47 I | kévánok semmit, hanem csak hogy tefelséged nékem ajánlja 48 I | nem kévánok, hanem csak hogy tefelséged nékem ajánlja 49 I | Nyilván vagyon mindeneknél, hogy én híven szolgáltam tefelségedet, 50 I | melletted. Legyen ez jutalmam: hogy ajánljad nékem az te fiadat. 51 I | igen köszönem tünéktek, hogy oly jó akarattal vagytok 52 I | vagytok az én fiamhoz, és hogy oly igen kévánjátok őt tanítani. 53 I | Ha pedig ezt művelném, hogy egyiknek közületek ajánlanám 54 I | ezt. Ezokáért ezt művelem, hogy mindnyájan tünéktek ajánlom 55 I | mindnyájan tünéktek ajánlom őtet, hogy hűven tanítsátok és neveljétek 56 I | gyermekét bevisszük Rómába, hogy ott neveljük: nem leszen 57 I | megtanítsuk őtet. Miért hogy az az hely majd két mérföld 58 I | császár fiának az ágyat, hogy arról eltekéntvén, mindenkor 59 I | megkésértenők az ifjat, hogy meglátnók, mit tanolt volna 60 I | vagyon. És történhetik, hogy az meghaljon: ki lészen 61 I | Ezokáért is tetszenék minékünk, hogy tefelséged megházasuljon. 62 I | igen kedvelé, annyira, hogy mind elfeledközék az első 63 I | kedig megértötte volna, hogy az császárnak egy fia volna 64 I | Mert ebben bizonyos légy, hogy ég alatt nem szeretek senkit, 65 I | Tudja azt tefelséged, hogy mindeddig nem fogadtam magzatot 66 I | tefelségednek nagy szeretetemből, hogy felséged küldjön érötte 67 I | érötte és hívassa haza, hogy az ő jelenvoltában gyönyörkedjem 68 I | vagyon immár hét esztendeik, hogy nem láttam. Bátor legyen 69 I | az hét bölcs mestereknek, hogy pünkestre hazahoznák az 70 I | lévén, kimenének az ég alá, hogy megnéznék a csillagokat, 71 I | csillagoknak forgásából, hogy: ha az üdőre hazavinnék 72 I | küsebbiket kell választani. Jobb, hogy minket mindnyájan megöljenek, 73 I | mindnyájan megöljenek, mint hogy meg kellene halni az császár 74 I | Én tanácsom ezokáért ez, hogy megmarasszuk az iffiúnak 75 I | azt parancsolja münékünk, hogy az jövendő pünkest napjára 76 I | melyeknek forgása ezt mutatja: hogy ha tekegyelmedet az nevezett 77 I | járását és forgását: látá, hogy az bölcs mesterek igazán 78 I | mely azt jelenti vala neki, hogy: ha hét napig megtartóztatná 79 I | haláltól. Ezt is jelenté, hogy hét napig egymás után mindennap 80 I | azon nyilván megesmerem, hogy ha hazajővén, megtartóztatom 81 I | vagytok; kérlek ezokáért, hogy műveljétek ezt ez jót velem, 82 I | műveljétek ezt ez jót velem, hogy egyitek egy napon legyen 83 I | az haláltól. Mert tudom, hogy mindentek egy napon ezt 84 I | hálákat adának az Istennek, hogy az iffiú meghaladta volna 85 I | tudománnyal. És megigérék neki, hogy egyik-egyik egy nap meg 86 I | mesterek megértötték volna, hogy az császár eleikbe jött 87 I | mint vagy? Ugyan sok üdő, hogy nem láttalak.~Az fia fejet 88 I | csodálkozik vala rajta, hogy nem akara őnéki szólni. 89 I | mesteri hagyták meg néki, hogy semmit ne szóljon, mikor 90 I | meghallotta volna az császárné, hogy megjött volna az császár 91 I | volna az császár fia, és hogy egyet sem akarna szólani, 92 I | az császár meghagyá neki, hogy az fia mellé ülne. És midőn 93 I | mesterekre bíztál volt, hogy felnevelnék?~Felelé az császár:~- 94 I | gyönyörüségem vagyon ebben, hogy szömeimmel immár ezt meglátom, 95 I | Diocleciáne: úgy értsed, hogy én bírtam az atyádat reá, 96 I | én bírtam az atyádat reá, hogy tégedet hazahívasson. Ezt 97 I | pedig csak ezért műveltem, hogy az én tehozzád való kévánságomat 98 I | játékhoz. És megértsed, hogy tisztán tartottam magamat 99 I | megoltalmazzon engemet attól, hogy az én felséges uramnak és 100 I | kérlek, jöjjetek hamar, hogy ez gonoszságos lator ne 101 I | ördeg! Tudja tefelséged, hogy ezért vittem ide be az én 102 I | ide be az én ágyasházamba, hogy beszédet vennék ki belőle, 103 I | orcámat az küzdésben, miért hogy nem akarék néki engedni, 104 I | és mindjárást parancsolá, hogy az ő fiát kivinnék és felakasztanák. 105 I | felséged törvénnyel megölesse, hogy ne mondják az emberek felőled:~„ 106 I | parancsolá az ő szolgáinak, hogy fel ne akasszák az Diocleciánust, 107 I | rekesztenék be az éjjel, hogy másodnapon annakutána törvényt 108 I | meghallotta volna az császárné, hogy az iffiút, az császár fiát 109 I | mondá akkoron tefelséged, hogy meg kelljen halni, de semmi 110 I | inkább énhozzám és tehozzád, hogy törvénnyel haljon meg, és 111 II | volna: látá az fa alatt, hogy egy igen szép fiatalka nőtt 112 II | kertészem, úgy tetszik, hogy semmit nem nő az fiatalka. 113 II | sem az szél. Ez az oka, hogy nem nőhet.~Mondá az polgár 114 II | Vágd le tehát ágaiban, hogy az nap és az szél hozzáférhessen.~ 115 II | eljöve az polgár az kertbe, hogy meglátná az fiatalt, mint 116 II | fiatalt, mint nőne. És látá, hogy semmit nem nőtt volna. És 117 II | áll? Magam igen kévánnám, hogy felöregednék.~Felelé az 118 II | mind az esőt, és ez az oka, hogy nem nőhet.~Mondá ezokáért 119 II | bölcsességben. És arra ügyeközik, hogy az tefelséged hatalmának 120 II | az császári dicsőséget, hogy tefelséged meggyaláztassék, 121 II | kik ebben praktikálnak, hogy tefelségednek fia meg ne 122 II | Ennekokáért ez az én tanácsom, hogy felséged megoltalmazza az 123 II | hatalmad vagyon arra; és hogy fiadat megölessed, hogy 124 II | hogy fiadat megölessed, hogy az szegények meg ne átkozzák 125 II | az fiára. És parancsolá, hogy fúnák az kürtöket és kivinnék 126 II | Jaj, jaj, felséges Isten, hogy az császárnak egyetlen egy 127 II | mert bízom az Istenbe, hogy ma megszabadítom őtet az 128 II | mindenképpen légy érötte, hogy megszabadíthassad az te 129 II | ajánlottam vala az én fiamat, hogy bölcsességre és ékesen szólásra 130 II | bizonyával mondom tefelségednek, hogy míg velünk együtt volt, 131 II | szólni, és bolond nem volt. Hogy pedig most néma: okának 132 II | az Isten talán kijelenti. Hogy pedig felséged azt mondja, 133 II | pedig felséged azt mondja, hogy erőszakot akart volna művelni 134 II | ezokáért felséged akarja, hogy megbeszéljem: tehát felséged 135 II | Parancsolá ezokáért az császár, hogy visszahoznák az ő fiát az 136 III | igen szereti vala, annyira, hogy három dajkát fogadna neki, 137 III | hamar és jó vala, annyira, hogy soha nem megyen vala heába 138 III | Avval azt jelenti vala, hogy jó szerencséje lönne. Mikoron 139 III | hátravonni. Azt jelentvén véle, hogy nem kellene az hadba menni, 140 III | kellene az hadba menni, és hogy gonosz szerencséje fogna 141 III | is kiméne oda az helyre, hogy látná az játékot és az szép 142 III | bölcső felé kezde mászni. Hogy megmarná az gyermeket, az 143 III | volna a kégyót az rúdról, és hogy az szatin alunnék, és nem 144 III | nagy zörgéssel az rúdhoz, hogy az szatin felserkene belé. 145 III | felemelte volna az fejét, látá, hogy az nagy kégyó az bölcső 146 III | mindenkor siet vala az bölcsőre, hogy megmarná az gyermeket; de 147 III | lőn, és mardossa vala azt, hogy ne marhatná meg az gyermeket. 148 III | mardossa vala az szatint, hogy mind az szatint, mind az 149 III | bementenek volna, láták, hogy elfordítva vala az bölcső. 150 III | elfordítva vala az bölcső. És hogy az eb és az föld igen véres 151 III | gyermeket.” Mert félnek vala, hogy az nemesember megöletné 152 III | asszony és megmondá néki, hogy az eb megölte volna az ő 153 III | vagyon az ő fia. És látá, hogy az nagy kégyó halva fekszik 154 III | mindjárást eszébe vevé, hogy az eb ölte volna meg az 155 III | volna meg az kégyót. És hogy az oltalmazta volna meg 156 III | megmondom tefelségednek, hogy ha megöleted az te fiadat 157 III | Ezokáért bizonyos légy ebben, hogy meg nem hal ez mai napon 158 III | meghallotta volna az császárné, hogy meg nem ölték volna az császár 159 III | azt ígérte vala énnekem, hogy meg kellett volna halni. 160 IV | király, és azt kiáltatá, hogy valaki megölhetné ezt e 161 IV | pásztor felhága egy fára, hogy megoltalmazná magát az vadkantól. 162 IV | vágni kezdé az fát, annyira, hogy fél vala az pásztor, hogy 163 IV | hogy fél vala az pásztor, hogy ledőlne az fa. És az fáról 164 IV | vadkan annyira evék benne, hogy ugyan lefeküvék és elnyujtózék 165 IV | Mindaddig vakará szép lassan, hogy elaluvék. Hogy elaludt volna, 166 IV | szép lassan, hogy elaluvék. Hogy elaludt volna, kivoná hegyes 167 IV | És ekképpen megnyeré azt, hogy az király az ő leányát adá 168 IV | tefelségedet az te fiadért, csak hogy az te fiad megölhesse felségedet, 169 IV | fiad megölhesse felségedet, hogy ő annakutána nagy dicsőséggel 170 IV | mondá:~- Bizonnyal tudjad, hogy az fiam nem úgy cselekszik 171 IV | ezokáért esmét az császár, hogy az ő fiát kivinnék és felakasztanák. 172 IV | hajta néki, és inte néki, hogy ne hagyná őtet. És szóla 173 IV | véle. Bizom az Istenbe, hogy megszabadítom őtet az haláltól.~ 174 IV | megajándékoznom, ha nem azért, hogy egy jó és igazán szóló fiamért 175 IV | felséges Isten, mert tudom, hogy szólni kezd, midőn az ő 176 IV | felséged elcsodálkozik rajta. Hogy pedig feleséged azzal vádolja, 177 IV | feleséged azzal vádolja, hogy erőszakot akart volna művelni 178 IV | És parancsolá az császár, hogy visszahoznák az ő fiát, 179 V | pedig olyan törvénye vala, hogy valakit találnak vala az 180 V | nagy szégyenségre.~Miért hogy pedig ez nemesember immár 181 V | feküvén, mindenfelé vigyáza, hogy meglátná, honnét kezdené 182 V | vagyok latorságod felől: hogy elorozkodtál ágyamból, és 183 V | gyermek, és hértelen elhíva, hogy nagy hamarsággal mennék 184 V | úgy tértem onnét vissza, hogy esmét kegyelmed mellé menjek. 185 V | Kérlek ezokáért, édes uram, hogy tekegyelmed nyissa meg az 186 V | tekegyelmed nyissa meg az ajtót, hogy az őrüzők itt ne találjanak.~ 187 V | künn maradsz! Azt akarom, hogy ugyan az utcán találjanak 188 V | tekegyelmedet, nyisd meg az ajtót, hogy ne gyaláztassunk, mind én 189 V | vedd hasznát immár. Jobb, hogy ezvilágban lakolj róla, 190 V | nem jössz. Mert üdő immár, hogy az sok paráznaságidnak az 191 V | az én ártatlan voltomat, hogy ezekben vétkes nem vagyok. 192 V | Kegyelmed kévánsága ez, hogy ezt e nagy szégyent valljam; 193 V | Ezért tudja kegyelmed; hogy itt az ajtófélen egy mély 194 V | Bátor az Isten adta volna, hogy egynéhány esztendővel ezelőtt 195 V | avagy egyebitt valahol, hogy ne cselekedhettél volna 196 V | én szép fejér testemmel, hogy mégis kurválkodni mégy oda 197 V | Hála légyen az Istennek, hogy még eleven vagy! De miért 198 V | azért zárám be az ajtót, hogy megfeddjelek. Mikoron pedig 199 V | elijedék, mert azt tudom vala, hogy az kútba ölted meg magadat. 200 V | Úgy jövék ezokáért ide ki, hogy ha valamiképpen megsegéthetnélek.~ 201 V | ezúttal az én ártatlanságomat, hogy nem vagyok bűnes, mint te 202 V | a régiek példabeszédben, hogy az sárban hevert disznó 203 V | hevert disznó azt akarná, hogy az többi is mind sáros volna. 204 V | és énreám akarod kenni, hogy én cselekedtem volna. Ott 205 V | volna ezenképpen eszemet, hogy paráználkodni indultam volna? 206 V | volna? Kérlek ezokáért, hogy bocsáss be engemet. Mert 207 V | Az istenért is kérlek, hogy egyebet ne művelj benne.~ 208 V | Heába könyörgesz. Jobb, hogy itt lakolj bűneidről, hogynem 209 V | másvilágban. Ugyan meggondoljad, hogy az Isten áll bosszút rajtad. 210 V | az bölcs Salomon király? Hogy három dolog vagyon, melyeket 211 V | hazug. Mi szükséged vala, hogy hazugsággal reám raknál 212 V | Nem bolondság-é tetőled, hogy szép hölgyes testemmel meg 213 V | Méltó ezokáért vagy arra, hogy az Isten megbüntessen. És 214 V | kegyelmesség ez Istentől, hogy ez világban büntet érötte, 215 V | szegény bűnestől, hanem csak hogy megtérjen és pönitenciát 216 V | pönitenciát tartok, csak hogy bocsáss be.~Felelé a felesége:~- 217 V | mostan az utcán? Tudod-e, hogy meg vagyon tiltva? Nem jó 218 V | hanem az Istentől vártam, hogy az megbüntötné őtet az ő 219 V | Kérlek ezokáért, jó uraim, hogy elvigyétek őtet és erősen 220 V | megbüntössétek. Szinte üdő immár, hogy egyszer lakoljon az ő gyönyörűséges 221 V | Mert mindenkor így jár: hogy mentől nagyobb parázna és 222 V | meghallotta volna az császárné, hogy nem akasztották volna fel 223 V | felszóval:~- Azt akarnám, hogy soha nem születtem volna 224 V | jajgatsz oly igen? Kérlek, hogy ezt ne műveld, ne add magadat 225 V | uram, hogy-hogy lehetne ez, hogy ne kesergenék? Ezt pedig 226 V | evvel elmegyen, igen félek, hogy végre így lészen dolgod, 227 V | kit oly igen szeret vala, hogy nem akará, hogy szégyent 228 V | szeret vala, hogy nem akará, hogy szégyent vallana, hanem 229 VI | oly igen elszegényedék, hogy jószágát is mind el akará 230 VI | elszegényedtem, annyira, hogy el kell adnom jószágomat. 231 VI | jó arról gondolkodnod, hogy valami módot találj, hogy 232 VI | hogy valami módot találj, hogy tisztességedre élhess, azért 233 VI | elég gazdag. Jobb ezokáért, hogy az övéből vegyünk, hogynem 234 VI | gondjaviselését: és látá, hogy megásták volna az tornyot, 235 VI | az tornyot, és megesméré, hogy igen sok aranyat vittenek 236 VI | mély üstet állata abban, hogy ha az orv esmét eljönne 237 VI | esmét eljönne aranyat lopni, hogy az üstbe beesnék, és ki 238 VI | őrüző vitéz az toronyhoz, hogy látná, mint volna az császári 239 VI | Mikoron az fia meglátta volna, hogy az ő nénéi meg nem tartóztathatnák 240 VI | nagy sebet vága az lábán, hogy nagy sok vér kifolyna belőle 241 VI | császárné:~- Igen félek, hogy felségednek szinte úgy lészen 242 VI | vagyon felséged érötte, hogy megoltalmazza fiadat a szégyentől. 243 VI | szégyent vallana. De félek, hogy végre gonoszul füzet felségednek, 244 VI | miérthogy felséged érti, hogy parázna az lator és mindenféle 245 VI | mindenféle gonoszságra kész - hogy felséged üdején megölesse, 246 VI | veheted az ő gonoszságinak, hogy bosszúságot és szégyent 247 VI | veszem én az én fiamnak, hogy énvelem ne cselekedhessék 248 VI | parancsolá az ő szolgáinak, hogy kivinnék az ő fiát és felakasztanák.~ 249 VI | kivinnék az császár fiát, hogy felakasztanák őtet, nagy 250 VI | mesterének, intvén néki, hogy ne hagyná őtet, hanem sietne.~ 251 VI | Felséges császár! Azt mondod, hogy néma az fiad. Mi nem töttük 252 VI | és szólóvá teszi őket. Hogy pedig felséged mondja, hogy 253 VI | Hogy pedig felséged mondja, hogy erőszakot akart volna művelni 254 VI | emberek ez világban, annyira, hogy némely embernek álnokságinak 255 VI | feleségednek vádlásáért: félek, hogy így lészen dolgod, mint 256 VI | igen szeret vala, miért hogy az sok gonoszságot jelent 257 VI | Parancsolá ezokáért az császár, hogy visszahoznák az ő fiát, 258 VII | szereti vala az urát, miért hogy az immár koros szabású vala, 259 VII | tenéked.~Lőn pedig egyszer, hogy az polgár elmérve lóháton, 260 VII | felesége az ő szeretőjeért, hogy hozzája jőne. De el nem 261 VII | jöve, hanem szinte estve, hogy ne látná őtet senki. Mikoron 262 VII | mondám tenéked még azelőtt, hogy az vizsla szarka beárul 263 VII | héjazatra fel kellene mennünk, hogy bosszút állanánk az vizsla 264 VII | locsolák az szegény szarkát, hogy az éjjel csaknem meghala 265 VII | mit láttál azóta fogva, hogy honn nem voltam?~Felelé 266 VII | éjjel. És megmondám nékik, hogy meg akarnám tenéked azt 267 VII | madár előtted? Azt mondja, hogy az éjjel eső és nagy kőeső 268 VII | volna. Mondá az szomszédisé, hogy nem volt, hanem hogy igen 269 VII | szomszédisé, hogy nem volt, hanem hogy igen szép tiszta idő volt. 270 VII | menyecske:~- Jól tudom, hogy az szarka reám hazudoz, 271 VII | Hazudsz, mert azt mondád, hogy ez éjjel nagy eső és kőeső 272 VII | eszébe vévé magát az polgár, hogy felesége az kopitor szolgálóleánnyal 273 VII | ember! Oh, nagy bolondság! Hogy az én drága madaromat, az 274 VII | ártatlan madarat, az szarkát, hogy az igazmondásért meg kellett 275 VII | bizonyába ezt ígérem tenéked, hogy ez mai napon nem hal meg 276 VII | meghallotta volna az császárné, hogy esmét megmeneködett volna 277 VII | sírni és jajgatni, annyira, hogy meghallják vala az ő szavát 278 VII | mindennap ígéri énnékem, hogy meg akarja büntötni, és 279 VII | él. Hogy-hogy lönne ez, hogy nem bánkódnám rajta.~Felelé 280 VII | azt mondom tefelségednek, hogy még úgy jársz az te hét 281 VII | Nem beszélem, mert látom, hogy csak hejábavaló minden beszédem.~ 282 VII | ezen meg ne háborodjál, hogy elhalasztottam az törvényt: 283 VIII | látták volna az mesterek, hogy az császár mindenekben az 284 VIII | császárt az ő bűvelésekkel, hogy mikoron az császár az ő 285 VIII | Ezt pedig azért művelék, hogy az birodalom ő kezekben 286 VIII | mesterségeket az császáron, hogy ha meggyógyíthatnák: de 287 VIII | parancsolatot adának ki, hogy minden héten az nemesek 288 VIII | somma aranyat gyűjtének be, hogy végre gazdagbak lőnek az 289 VIII | tanácsomat fogadja, úgy tetszik, hogy jovára lészen felségednek. 290 VIII | országidat. Igen félek, hogy azoktól vagyon felségednek 291 VIII | dolgok: tehát méltók arra, hogy szidalmas halállal megölettessenek. 292 VIII | fejekre parancsoljon őnékik, hogy mindjárást meggyógyítsanak 293 VIII | nyavalyából; és meglátja felséged, hogy megmeneködel.~Felelé az 294 VIII | mindnyájan az én nyavalyámat, hogy méglen az palotában vagyok, 295 VIII | látok. Ezokáért meglássátok, hogy az tü bölcsességtek által 296 VIII | találhatnának valami módot, hogy meggyógyíthassák az császárt; 297 VIII | és módot adhatna eleikbe, hogy meggyógyíthatnák az császárt.~ 298 VIII | úgy tetszik vala énnékem, hogy az én gyümölcskertembe fakada 299 VIII | áradának ki belőle, annyira, hogy az egész kertem megtölék 300 VIII | az utcára az gyermeknek, hogy megajándékozná őtet avval. 301 VIII | mesterek néki:~- Jól látjuk, hogy nagy bölcsesség vagyon benned. 302 VIII | meglátta volna az ágyat, mondá, hogy kivinnék onnét. És mikoron 303 VIII | gyermek:~- Látja felséged, hogy hét forrás ez: ezeket el 304 VIII | Ezek tötték ezt az kárt, hogy felségedet megvakították. 305 VIII | császár az ő szolgáinak, hogy mindjárást megfognák az 306 VIII | megfognák az mestereket, és hogy fejeket szednék. És mikoron 307 VIII | adnak felségednek, csak hogy nyakadra nevelhessék és 308 VIII | engedje ezokáért felséged, hogy tovább példázzanak e gonosz 309 VIII | megparancsolá az ő szolgáinak, hogy mindjárást kivinnék az ő 310 VIII | császárnak, és kivivék az fiát, hogy azt felakasztanák. És látván 311 VIII | egész nép könyörge néki, hogy szorgalmatossággal töreködnék 312 VIII | töreködnék az császárnál, hogy megmenthetné az ártatlant 313 VIII | volna tefelségedtől. Mert hogy tefelséged fia nem szól, 314 VIII | De én mondom felségednek, hogy rövid nap után szól, és 315 VIII | gyönyörkedik az ő beszédében. Hogy pedig felséged mondja, hogy 316 VIII | Hogy pedig felséged mondja, hogy erőszakot akart volna művelni 317 VIII | hiendő dolog. Szükség volna, hogy feleséged ezt másképpen 318 VIII | vádlósa miatt, bizony félek, hogy felségednek úgy lészen dolga, 319 VIII | férjétől, az nemes vitéztől, hogy az ő akaratját művelnéje, 320 VIII | És meghagyja az császár, hogy visszahoznák az fiát az 321 IX | és tanácsot adának néki, hogy megházasulna. És engede 322 IX | koros urammal. Mondám én, hogy nem kuszpitálhat, és semmi 323 IX | nem egyebet? Úgy tetszik, hogy nem volna olyan nagy bűn, 324 IX | tréfálj véle, mert megmondom, hogy az vén emberek igen haragosok. 325 IX | és gyűjtsünk valami fát, hogy jó tüzet tegyek addig, méglen 326 IX | és arra üle az vén vitéz, hogy fűteznék. És mikoron egy 327 IX | ideig fűtezett volna, látá, hogy almafát raktanak vala az 328 IX | vágtam le, mert látom vala, hogy igen hideg vagyon, és keserülém 329 IX | kegyelmedet. Azért vágám le, hogy jó tüzet tehessek, hogy 330 IX | hogy jó tüzet tehessek, hogy annál fűtezhetnék tekegyelmed.~ 331 IX | elveszesse dolgaidat! Tudtad, hogy szerelmesb fám nem volt 332 IX | beszédekkel? Ha tudtam volna, hogy tekegyelmed oly igen nehezen 333 IX | ezt e kis dolgot, bizony, hogy nem műveltem volna.~Felelé 334 IX | az levágott almafáért; de hogy sírni kezdék előtte, megbocsátá 335 IX | vétkemet, és mondá nékem, hogy ne sírjak.~Felele az anyja 336 IX | Ezokáért az én tanácsom ez, hogy még egyszer megkésértsed.~ 337 IX | kévánnám az nyakas papot, hogy meggyóntatna.~Mondá az anyja:~- 338 IX | derekát az falhoz ütte, hogy mindjárt az béle ki kezde 339 IX | az asszony:~- Jól látom, hogy mindent, valamit cselekeszem, 340 IX | tenéked, én édes leányom, hogy ne csúfolkodjál az vén emberrel. 341 IX | az leánya:~- Csuda dolog, hogy tudod, mint vagyon az pappal 342 IX | vagyon az pappal dolgom, hogy csaknem meghalok miatta - 343 IX | azmelyek rajta vagynak, hogy mind az földre essenek; 344 IX | eledeleket, és kínálá őket, hogy vígan önnének és innának. 345 IX | Hiszen azért vagyok barbély, hogy eret tudjak vágni és gyógyítani.~ 346 IX | vágattál. És szinte ez az oka, hogy megbolondultál. Nem jut-é 347 IX | kibocsátom a gonosz vért belőled. Hogy annakutána ne cseleködjél 348 IX | könyörgeni kezde az urának, hogy kegyelmes lönne hozzá. De 349 IX | Könyöregj az Istennek, hogy ő megbocsássa bolondságidat. 350 IX | barbélynak:~- Jó szélesen vágd, hogy az gonosz vér kijöhessen.~ 351 IX | ennyi vért bocsátata ki, hogy teljességgel elfehéredék 352 IX | volna előszer meggondolnod, hogy egyszer meg kellene halnod.~ 353 IX | inte az szolgálólánynak, hogy az anyját hozzája híná, 354 IX | vettenek ki belőlem, csuda, hogy mindjárást nem holtam belé.~ 355 IX | Szerető leányom, mondom vala, hogy ne tréfálnál az vén emberrel. 356 IX | tanácsom ez, felséges császár, hogy felséged megőrizze magát 357 IX | arra esztekéli felségedet, hogy megölessed fiadat, maga 358 IX | Bizonyos légy ebben, hogy meg nem hal ez mai napon 359 IX | Hallván pedig az császárné, hogy nem ölték volna meg az császár 360 IX | ékességiben, és lovokat szörzete, hogy titkon elmenne az ő atyjához. 361 IX | Az császárné elkészült, hogy az atyjához menjen. És igen 362 IX | császár:~- Azt tudtam én, hogy senkit ne szeressél feljebb 363 IX | énnálamnál. Mit művelsz ezokáért, hogy el akarsz menni? Maradj 364 IX | Bizony, így vagyon ez, hogy senkit feljebb nem szerettem 365 IX | minden ember énrám vetne, hogy én volnék oka az te elmenésednek.~ 366 IX | mert felséged azt mondta, hogy meg akarnád büntötni fiadat, 367 IX | Ez az császárnak tiszti, hogy minden embert meghallgasson, 368 IX | embert meghallgasson, és hogy minden dolgoknak igen jól 369 IX | ezokáért, szerelmes galambom, hogy beszélj valami jót előttem, 370 IX | beszélj valami jót előttem, hogy tanulságot vehessek belőle, 371 X | őtet az római polgárok, hogy az ő tudományával megjelentené 372 X | ellenség reájuk akarna jőni, hogy ezt megértvén, elejit vehetnének 373 X | mere ellenek támadni, miért hogy az képek mindjárt hírt tesznek 374 X | egy mindenkor égő tüzet, hogy annál fűteznének az szegények 375 X | igen szép forrás-kutat is, hogy az szegények abból innának. 376 X | magában: hogy-hogy volna ez, hogy valaki tégedet ütne, hogy 377 X | hogy valaki tégedet ütne, hogy esmét üttötnék? Én mást 378 X | ütlek, és onnét ledőtlek, hogy talám egy nagy kéncset találok 379 X | lábaid alatt. Ez az oka, hogy nem akarnád, hogy valaki 380 X | az oka, hogy nem akarnád, hogy valaki megütne tégedet. 381 X | doronggal úgy ütte az képet, hogy mindjárást ledőle. És mihelyt 382 X | elrejtve előttünk. Miért pedig hogy hallottuk felséged jámborságának 383 X | hírét, azért jöttünk ide, hogy szolgáljuk felségedet.~Mondá 384 X | Isten hírével. Isten adja, hogy jó álmat láthasson.~Elmenének 385 X | az császár:~- Isten adja, hogy te is olyan álmot láss.~ 386 X | hozzám jöttetek. Isten adja, hogy te is jó álmot láttál legyen.~ 387 X | az császár:~- Isten adja, hogy igen jeles és jó álmot lássatok.~ 388 X | felséged elég lovokat hozzá, hogy elvitessed.~Mondá az császár:~- 389 X | megássuk mesterségesen, hogy az toronynak semmi nyavalyája 390 X | De éjjel kell megásnunk, hogy az nép reánk ne tóduljon.~ 391 X | mondának néki:~- Mi dolog ez, hogy az drága torony eldőlt? 392 X | jöve hozzám, azok mondának, hogy mondhatatlan igen nagy aranykéncs 393 X | igérék és köték magokat, hogy ők kivennék onnét, hogy 394 X | hogy ők kivennék onnét, hogy semmi kár nem lönne sem 395 X | igen szereted-é az aranyat, hogy drágább volt tenéked, hogynem 396 X | fejedet és kezekre vehetnének, hogy annakutána ők uralkodhatnának 397 X | beszélettél énnékem. Meghigyjed, hogy nem ásnak vermet alám, mint 398 X | Megparancsolá ezokáért az császár, hogy kivinnék az fiát és felakasztanák.~ 399 X | kivinni az császár fiát, hogy felakasztanák, felzöndüle 400 X | érdemlöttem volna tefelségedtől, hogy így fogadnál be, mint befogadsz.~ 401 X | te társaidnak adám őtet, hogy nemes tudományokra és bölcsességre 402 X | némát csináltatok benne, hogy senkivel nem szólhat. Annakfelötte 403 X | lator.~Felelé az mester:~- Hogy mostan némálkodik és nem 404 X | műveli. De felséged higgye, hogy nem néma. Igen jól és bölcsen 405 X | felséged nem sok üdő múlva. Hogy pedig felséged azt mondja, 406 X | pedig felséged azt mondja, hogy erőszakot akart volna művelni 407 X | igen bölcs iffiú. És tudom, hogy efféle bolondság után nem 408 X | én mondom tefelségednek, hogy ha megöleted fiadat feleségedért, 409 XI | oly igen éles elméjű vala, hogy meghaladja vala mind az 410 XI | és arra ügyeközik vala, hogy az egész orvosságnak tudományát 411 XI | tudományát megtanulhatnája, hogy minden doktorokat, Hypocratest 412 XI | tudományát tőle, mert látja vala, hogy oly éles elméjű volna, hogy 413 XI | hogy oly éles elméjű volna, hogy mindeneket megtanulhatna, 414 XI | mindeneket megtanulhatna, és hogy végre őtet is mindenképpen 415 XI | kezde tanulni, annyira, hogy mindenképpen meg kezdé Hypocratest 416 XI | irigykedni kezde reá.~Lőn pedig, hogy az magyari király küldene 417 XI | Hypocratesért, és azt hozzáhivatá, hogy az ő fiát meggyógyítanája. 418 XI | egy levélben az királynak, hogy ő ezúttal nem jöhetne, de 419 XI | ezúttal nem jöhetne, de miért hogy tudja vala az ő barátjának, 420 XI | őtet bocsátá az királyhoz, hogy az fiához látna. Mikoron 421 XI | nem jöhetett volna; hanem hogy őtet küldötte volna ő helyében. 422 XI | is meg kell nézegetnem, hogy az gyermek betegségét inkább 423 XI | Galenus:~- Csak azt mondom, hogy nem az király az gyermek 424 XI | füzetésért jöttem én ide, nem hogy fejemet vegyék. Ha efféle 425 XI | tekegyelmednek minden titkomat, csak hogy kegyelmed ki ne nyilatkoztassa.~ 426 XI | távol legyen az éntőlem, hogy kihirdetném: eltemetve lészen 427 XI | És megtekéllé őmagában, hogy meg akarná Galenust ölni.~ 428 XI | ölni.~Lőn ezokáért egyszer, hogy Hypocrates elméne az ő kertébe, 429 XI | mikoron Galenus aláhajolna, hogy kiásná az füvet, Hypocrates 430 XI | handzsárt, és általüté Galenust, hogy ugyanottan meghala.~Nem 431 XI | füveket nékik és mondá, hogy azokat a csuporba hánynák. 432 XI | Szerelmes fiaim, immár látom, hogy az Istennek haragja vagyon 433 XI | haragja vagyon rajtam, és hogy az Isten ő maga áll bosszút 434 XI | meghallotta volna az császárné, hogy megmenekedett volna ezúttal 435 XI | ezúttal is az császár fia, és hogy azt meg nem ölték volna, 436 XI | asszonyállat! Adta volna az Isten, hogy soha ne jöttem volna ki 437 XI | vesződöl mindennap velem, hogy fiamat megölessem; az bölcs 438 XI | arra visznek tanácsokkal, hogy ne ölessem meg; nem tudom, 439 XI | hopmesterével.~Mondá az császár:~- Hogy? Hogy járt ő volt avval; 440 XI | Mondá az császár:~- Hogy? Hogy járt ő volt avval; öremest 441 XII | felpuffadozott testtel; annyira, hogy reátekéntvén az asszonyállatok, 442 XII | megyen vala nagy sereggel, hogy erővel onnét elhozná szent 443 XII | éjjelre egy szépet énnékem, hogy velem háljon.~Mondá az hopmester:~- 444 XII | Az császár azt kévánja, hogy egy szép asszonyembert szerezzek 445 XII | asszonyembert szerezzek néki, hogy ez éjjel véle háljon. És 446 XII | aranyért? Bolondság volna, hogy az kevés aranyért mind az 447 XII | akaratja ellen megígéré magát, hogy kedvét akarná művelni.~Hallván 448 XII | királyhoz, és megmondá néki, hogy egy igen szép asszonyi állatot 449 XII | asszonynak és bocsád el, hogy még az sötétben elmehessen 450 XII | az hopmester látta volna, hogy meg kezdene virradni, beméne 451 XII | az asszonyt, mert nem jó, hogy napvilágnál elmenjen tőled.~ 452 XII | ördegbe: nem méltó vagy, hogy ez többszer feleséged legyen. 453 XII | annyira szorongatá őket, hogy az várasbeliek arra végezék, 454 XII | várasbeliek arra végezék, hogy megadnák néki szent Péter 455 XII | megesküdt a király ezen, hogy holnap az várast ostrommal 456 XII | megvenni. Kérünk tégedet, hogy könyörülj rajtunk, és lássad, 457 XII | kévánságából tefelséged után, hogy felségedet megfoszthassa 458 XII | messze üdegen országra, hogy ne jöhessen tefelségedhöz. 459 XII | Ezt pedig ezért művelik, hogy tégedet eltaszigálván a 460 XII | fiadat vihessék helyedbe, hogy azután annak neve alatt 461 XII | Bizony mondom tenéked, hogy ezt véghöz nem viszik, mert 462 XII | parancsolá az ő szolgáinak, hogy kivinnék az ő fiát és felakasztanák.~ 463 XII | nép könyörge az mesternek, hogy besietne az császárhoz, 464 XII | mindenképpen érötte lönne, hogy megszabadítaná az nemes 465 XII | feleségemen. És ezért kiküldöttem, hogy az latrot felakasszák. De 466 XII | meg!~Felelé az mester:~- Hogy néma volna, azt én nem hiszem, 467 XII | ha tud szólni avagy nem. Hogy pedig tefelséged azt mondja, 468 XII | pedig tefelséged azt mondja, hogy erőszakot akart volna művelni 469 XII | ezen én igen csudálkozom, hogy oly hamar elhitted feleségednek 470 XII | felségednek tudni kellene, hogy egy asszonyállat egy óráig 471 XII | szavát, könnyen történhetik, hogy őmiatta úgy lészen dolgod, 472 XII | És az császár parancsolá, hogy mindjárást visszahoznák. 473 XIII | meglátá az menyecskét, hogy igen szép szömély volna. 474 XIII | Szép asszony, mit adjak, hogy egy éjjel veled háljak?~ 475 XIII | annak tíz órára ada célt, hogy az száz forinttal hozzá 476 XIII | tizenegy órára ada célt, hogy az száz forinttal hozzá 477 XIII | titkon tartá az dolgot. Hogy egyik sem érti vala az másiknak 478 XIII | szükségünk volna rája, miért hogy szegények vagyunk.~Felelé 479 XIII | Megszegődtem három vitézzel, hogy éjjel velük háljak, és mindenik 480 XIII | mikoron hozzám jöjjen, és hogy mindenik elhozza az ő száz 481 XIII | forintját. Ezokáért ezt akarnám, hogy az háromszáz forint mienk 482 XIII | félj, én módját találom, hogy eltemessük az dolgot, hogy 483 XIII | hogy eltemessük az dolgot, hogy senki meg ne tudja.~És az 484 XIII | egyik, és erősen firtatá, hogy akaratját művelném; és mikoron 485 XIII | a bátyja elméne és látá, hogy olyan holttest ott volna. 486 XIII | mondá:~- Látom, vitéz uram, hogy versenyes vagy. Bizony oly 487 XIII | Bizony oly helyre viszlek, hogy ez héten vissza nem jössz 488 XIII | És egy nagy fa megé méne, hogy ott a természetnek szükségét 489 XIII | egy szekercével, tudván, hogy az volna az előbbeli holt 490 XIII | haszontalan kos! Tetszik, hogy gyilkos ageb vagy! Talám 491 XIII | No, bizonyos légy ebben, hogy meg nem hal ez mai napon.~ 492 XIII | volna ezt az császárné, hogy esmét megmeneködett volna 493 XIII | megölem magamat, látván, hogy felséged nem akar bosszút 494 XIV | És azt oly igen félté, hogy udvarában a kapu mellett 495 XIV | egymással. Egyszer tehát, hogy ott jár vala az ablak alatt, 496 XIV | vitézt, mit cselekedjék, hogy szembe juthatnának egymással.~ 497 XIV | tudom, hol járnak az uraim, hogy nem megyen senki velünk. 498 XIV | nem tette hírré minékünk, hogy felséged ki akar jőni vadászni. 499 XIV | Bizony, ő dolga volna, hogy ugyan az udvarban laknék, 500 XIV | tudnának hozzákészülni, hogy mindenkoron alkolmas üdőben