Novella

 1 Kegyes|     beszédivel! Boldog ezokáért, kit az Isten megoltalmaz azféle
 2 I     |          egy igen szép szömélyt, kit igen szeret vala. Ez terhöbe
 3 I     |       terhöbe esvén, fiat szüle, kit nevezének Diocleciánusnak.
 4 I     |  felnevekedék és szép iffiú lőn, kit igen kedvelnek vala az emberek.
 5 I     |        az hét bölcs mestereknél, kit nemes tudományokra és bölcsességre
 6 I     |       ez-é az tefelségednek fia, kit az hét bölcs mesterekre
 7 I     |   szömeimmel immár ezt meglátom, kit azelőtt szűvem szerint megkévántam.
 8 III   |          asszonyunk, mert az eb, kit urunk oly igen szeret, megölte
 9 V     |      nemes vitéznek az ő fiával, kit oly igen szeret vala, hogy
10 XI    |          az én barátom, Galenus, kit én megöltem! Szánja az Isten,
11 XII   |          egy vén nemes vitéznek, kit felesége eláltatása miatt
12 XIII  |        leányt feleségül magának, kit igen kedvel vala, szinte
13 XIII  |        visszajött az holt vitéz, kit elvittél vala.~És a bátyja
14 XIII  |          az előbbeli holt vitéz, kit annyiszor kihozott volna
15 XIV   |    kőműveseket, egytől megválva, kit behíva az végső boltba,
16 XIV   |           hogy az én szeretőmet, kit felséged látott házamban,
17 XV    |         igen szép felesége vala, kit igen kedvel vala, annyira,
18 XV    |           Mert ég alatt nincsen, kit oly igen szeressek, mint
19 XVII  |          vala, mint én tünéktek. Kit ők igen szeretnek vala.
20 XVII  |          nevét és lakta hazáját. Kit mikor megkérdett volna az
21 XVII  |      Ludovicus lefeküvék ágyába. Kit mikor Alexander megértett
22 XVII  |          Vagyon nálam egy gyűrő, kit énnékem az én anyám adott.
23 XVII  |   Felségednek egy leánya vagyon, kit Ludovicus annak izgatása,
24 XVII  |    mennyiszer akarta, véle hált.~Kit mikor az császár meghallott
25 XVII  | palotában menne által Ludovicus, kit mikor az császár látott
26 XVII  |         Alexander volt volna az, kit Ludovicusnak alít vala,
27 XVII  |          engemet az én atyámhoz, kit halálos ágyba hagytam nagy
28 XVII  |          én vagyok az Alexander.~Kit mikor az császár hallott
29 XVII  |          az Te deum-ot énekleni!~Kit mikor látták volna, egyszersmind
30 XVII  |          én vagyok az ti fiatok, kit az Pontus Tengerbe vetettetek
31 XVIII |       szép példabeszédet mondál, kit én sohasem hallottam. Ezután
32 Konyvn|     asszonyt csak az Isten adja.~Kit pedig avval megajándékoz,~