Novella

 1 I   |         mind elfeledközék az első felesége miatt való bánatjáról és
 2 III |      barátival az játékhelyre. Az felesége is kiméne oda az helyre,
 3 III |         asszony, az nemesembernek felesége, és mondá nékik:~- Hová
 4 IV  |      ártatlan vala, de mégis az ő felesége álnoksága miatt az prengérbe
 5 V   |    várasban. Annak vala egy iffiú felesége, szinte mint tefelségednek
 6 V   |            minden estve ellopá az felesége az kolcsokat az feje alól,
 7 V   |          meglátná, honnét kezdené felesége magát elővetni az ő szeretőitől.
 8 V   |      kezdenének, előveté magát az felesége, és az ajtóra jövén, találá
 9 V   |   prengérhöz szegeznek!~Felelé az felesége:~- Édes uram, miért vádol
10 V   |       parázna kabalának!~Mondá az felesége:~- Az istenért, kérem tekegyelmedet,
11 V   |         hogy bocsáss be.~Felelé a felesége:~- Ki ördeg tött oly hamar
12 V   |     járásban vagy.~Hallván ezt az felesége, szóla az ablakról, és mondá
13 V   |   embereknél ő vala vétkes. De az felesége, az undok, fertelmes kurva,
14 VI  |         egy gazdag polgárnak az ő felesége miatt és egy szarka miatt,
15 VI  | gonoszságot jelent vala néki az ő felesége felől.~Mondá az császár:~-
16 VII |      cselekedik vala az polgárnak felesége avagy az egyéb cseléd az
17 VII |           az szarka. Az polgárnak felesége pedig igen szép iffiu menyecske
18 VII |            és mindjárt elkülde az felesége az ő szeretőjeért, hogy
19 VII |          egy lajtorját, melyen az felesége és az lator szolgálóleány
20 VII |        vévé magát az polgár, hogy felesége az kopitor szolgálóleánnyal
21 VII |         latorné volt az polgárnak felesége! Bizony igen bánom az szegény
22 VII |           Én vagyok tefelségednek felesége és ágyastársa, az tefelséged
23 VIII|           vitéznek lőn dolga az ő felesége miatt, mely mindenkoron
24 IX  |      titkot. De az papnak nincsen felesége, ezért el nem un engemet.
25 XI  |           megöleti az ő fiát az ő felesége beszédére, nyilván igen
26 XII |        tehát az hopmesternek szép felesége!~És igen megharagvék, és
27 XII |           vén nemes vitéznek, kit felesége eláltatása miatt lófarkon
28 XV  |        vitéz, kinek egy igen szép felesége vala, kit igen kedvel vala,
29 XV  |         mikoron elájult volna, az felesége vízzel megöntené őtet, hogy
30 XV  |         házában. És az vitéznek a felesége siratja vala az urát, mondván:~-
31 XV  |        őtet, a koporsóra ledőle a felesége, és mondá:~- Jaj szűvem,