Novella

 1 Kegyes|             az cédulában, melyet írt elejbe. Ez mostani iffiak, miért
 2 Kegyes|              zabot, melyet pallólnak elejbe.~De jaj őnékik! Mert bolondok
 3 I     |           fiának eljövetelét, kiméne elejbe az nagy fejedelmekkel, és
 4 II    |         siete az palotába az császár elejbe. Mikoron a palotába bement
 5 II    |             bement volna, az császár elejbe esék, és köszöne néki. Mondá
 6 III   |             az nagy kégyó, és az ura elejbe ballaga, és legyezni kezde
 7 IV    |              palotába, és az császár elejbe esvén, köszene néki. Felelé
 8 VI    |          jutott volna az császárral, elejbe esék, és köszöne néki. És
 9 VIII  |        azokat vasárnapon az mesterek elejbe hoznák; és ki-ki mind egy
10 VIII  |      császárhoz. És midőn az császár elejbe jöttenek volna, mondának
11 VIII  |        mester siete a császárhoz, és elejbe esvén, alázatosan köszöne
12 VIII  | megbizonyítanája, azmint felségednek elejbe adta. Ha ezokáért felséged
13 VIII  |    tefelséged, melyet én felségednek elejbe adok egy igen szép példabeszéddel.~
14 IX    |         asszony egy padot tőn az tűz elejbe, és arra üle az vén vitéz,
15 X     |             És mikoron az Róma váras elejbe jutottanak volna, elásák
16 X     |         mondotok.~És mikoron az kapu elejbe mentenek volna, elkezdék
17 X     |           igen véle, mert az császár elejbe sietek és Istennek jóakaratjából
18 X     |       felméne az palotába az császár elejbe és köszene az császárnak.~
19 XII   |         lóról, mindjárást az császár elejbe esék, és köszöne néki.~Felelé
20 XIV   |          szőnyeget függeszte az lyuk elejbe.~És ezt e gyönyerűséges
21 XIV   |         tálból, és tevé azt a király elejbe, és mondá:~- Felséges urunk,
22 XIV   |              mester siete az császár elejbe, és leesvén előtte, köszene
23 XVI   |           mesterek előtt, az császár elejbe méne és kezét nyujtván,
24 XVI   |       akartad vonni?~És az császárné elejbe esvén, kegyelmet kezde kérni.
25 XVII  |            herceg legottan az király elejbe menvén, mondá:~- Esmerek
26 XVII  |      megértötte volna, igen örüle és elejbe méne. És mikor szembe jutottak
27 XVII  |           felékesített hajókkal menj elejbe, én is az én asszonybarátimmal
28 XVII  |              vala.~Az atya az király elejbe kimenvén, mikor látná, hogy
29 XVII  |             mennek vala. Az anyja is elejbe jővén, az földre borulván,